Őskor és ókor I., II., III.

I. A történettudomány

• A történettudomány és történetírás 
• Herodotosz a történetírás atyja, az első ókori görög, aki lejegyezte korának történéseit
• Forrás: Egy-egy történelmi korszakból napjainkra megmaradt információ, mely segít a múlt megismerésében. Lehet írott forrás, tárgyi emlék, néphagyomány. Forrás például egy sírfelirat, emberi maradvány, épület, vagy megmaradt oklevél.
• Forrásokra konkrét példák: piramisok feliratai, Orosz őskrónika, Amon főpap sírfelirata

II. A segédtudományok

• Segédtudomány: Olyan tudományterület, mely segíti a történészek munkáját a múlt feltárásában.
• A kronológia fogalma, időszámítás kezdete (Jézus, Olimpia, Róma alapítása, Mohamed)
• Naptárak (lunáris év, lunáris naptár, szoláris év, szoláris naptár)
• A topográfia fogalma

III. Egyéb rokon és segédtudományok (ábrával)

Dolgozatra: Személy: Herodotosz, Évszám, Fogalom: forrás, segédtudomány, kronológia, topográfia

Az őskor

·         A Föld életkora és az őskor 3 szakasza (paleolitikum, mezolitikum, neolitikum)

·         A fémkor (Kr.e. 4500 – Kr.e. 3000) szakaszai: rézkor, bronzkor, vaskor

·        Az emberré válás állomásai: Australopithecusok, Homo habilis (ügyes ember), Homo erectus (felegyenesedett ember), Homo Sapiens (értelmes ember).

·         Fontos fordulópontok: kétlábon járás (4,5 millió éve), húsevés (2,5 millió éve) eszközkészítés (2 millió éve) a csoportos vadászat (1,5 millió éve), a tűz használat (1,4 millió éve), a tagolt beszéd (40 ezer éve) a letelepedett életmód (12 ezer éve) háziasítás (14 ezer éve) az első fémeszközök használata (6500 éve - rézkor) és írás megjelenése (5200 éve) 

·         Őskori életmód: A neolit forradalomig: gyűjtögetés, vadászat-halászat, zsákmányoló életmód, majd letelepedett életmód.

·         A letelepedett életmód fő jellemzője: háziasítás + élelemtermelő gazdálkodás. Vagyis az ember már nem vadássza az élelmet jelentő állatokat és gyűjtögeti a vadon élő növényeket, hanem maga tenyészti az állatokat (és szaporítja azokat), illetve termeszti háza mellet a számára lényeges növényeket.

·         Háziasítás: az a folyamat, amikor az ember a vadon élő állatokat megszelíditi és a lakhelye mellett tartva szaporítja, tenyészti, új fajtákat teremtve.

·         A letelepedett életmód következményei: állandó települések, kézműipar, kereskedelem fejlődése

·         Az őskor vallása Természetimádat (földanya), bálványimádat, sámánok

Dolgozatra: Személy: Évszám: kétlábon járás,  fémkor ideje, letelepedett életmód kezdete, háziasítások ideje Fogalom: háziasítás, sámán

Az ókori keleti államok

·         Az első államok kialakulásának helyszínei: Egyiptom, Mezopotámia (térkép)

·         Egyiptom és Mezopotámai jellemzői (folyószabályozások, közös munka)

·         Kora-ókori államok felsorolása megkeresése: Indus-völgy, Akkád állam, Egyiptom, Hammurapi óbabiloni állama, Hettiták.

·         Egyiptom - Hettiták vetélkedése Szíria birtoklásáért. Végül a hettita államot megsemmisíti a tengeri népek támadása (Kr.e. 1200 körül)

·         Egyiptom: Fáraók kezdetben despotikus hatalmúak (piramis építések kora). Legelső fáraó: Ménész, aki egyesíti alsó és felső Egyiptomot. Később megerősödik a papság és a hivatalnokok rétege. Az újbirodalom korában (Kr.e. 1550-1000) Egyiptom terjeszkedni kezd. Jelentős uralkodók: II. (Nagy) Ramszesz.

·         Egyéb feltörekvő keleti államok: Zsidó állam, Föníciai államok (Türrosz, Büblosz) Kréta, Kína

Asszíria és a Babiloni Birodalom LINK

Az Asszír Birodalom

• Katonaállam volt, mely meghódította Szíriát és Mezopotámiát is. A lakosság katonáskodott, a földművelést a leigázott népekkel végeztették.
• Az asszír katonai sikereinek három jelentős oka is volt. Az egyik, hogy egész társadalmuk érdekelt volt a hódításokban, a második, hogy mindenkinél erősebb vasfegyverekkel, fejlettebb haditechnikával, és fegyelmezettebb hadsereggel rendelkeztek és végül: a tengeri népek támadása kiiktatta fő riváliasikat a hettita államot és Mitannit.
• Főváros: Ninive volt, nagy uralkodók: III. Tukulti-apil-ésarra (Kr.e. 745-727) és Assur-ban-apli (Kr.e. 668-629) Meghódítják Babilónt (689) és Egyiptomot (664)
• Bukás: a feltörekvő médek és a velük összefogó babiloniak okozták bukásukat. Ninive Kr.e. 612-ben esik el.

Újbabiloni Birodalom:

• a 7. században rövid időre meghódította az egész korabeli világot
• Kr.e. 605 –ben került sor karkemis mellett az ókori kelet egyik legnagyobb csatájára. Az ütközetben II. Nabú-kudurri-uszur (Kr.e. 605-562) a bibliai Nabukodonozor döntő győzelmet aratott Egyiptom felett. Az ő uralma alatt élte az Újbabiloni Birodalom a fénykorát.
• Kr.e. 597 –ben - bevonult Jeruzsálembe, majd a királyi udvart, a zsidó előkelőket, mesterembereket és Judea lakosságának egy jelentékeny részét, mintegy tízezer embert Babilónba deportált. Ezzel kezdetét vette a zsidó történelemben az 59 évig tartó „Babiloni fogság” (Kr.e. 597-538)
• Utánuk emelkedett fel az Óperzsa Birodalom. A Kürosz vezette perzsa haderő Kr.e. 539 –ben Opisánál győzte le a babilóni sereget, majd ugyanezen évben bevonult városállamba. Kürosz nem rombolta Babilon városát, sőt a források szerint örömujjongással fogadták.

Megtanulandó személyek, évszámok: Hammurapi, Évszám: első sumér városállamok kialakulása, Fogalom: Mezopotámia, hettiták, Fönícia, Akkád állam

Az ókori keleti államok társadalma

·         A keleti államok 3 típusa: folyamvölgyi civilizációk, kereskedőállamok, katonaállamok

·         Az ókori keleti államok ábrájának tanulmányozása (21. oldal)

·         Az állam feladatai

·         Társadalmi rétegek jellemzése. Uralkodók, papi arisztokrácia, hadsereg, közrendű szabad földművesek - iparosok, rabszolgák (patriarchális rabszolgaság)

A Perzsa Birodalom

• A Perzsa Birodalom története: ITT
• A Perzsa Birodalom kiteljesedése, Három nagy király:  II. (Nagy) Kürosz, II. Kambüszész, I. Dareiosz.
• Nagy Kürosz (Kr.e. 593-530) már Kr.e. 550 –ben legyőzte a médeket, majd 546-ban Lüdiát, végül 539-ben az Új Babiloni Birodalmat.
• Nagy Küroszt fia II. Kambüszész (Kr.e. 525-522) követte a trónon, aki Egyiptom meghódítója lett (526).
• Perzsia fénykora I. Dareiosz (Kr.e. 549-486) uralkodásának idejére esett. Kr. e. 513 -ban, miután leigázta a keleti trákokat és a gétákat, átkelt a Dunán, és behatolt az európai szkíták földjére. A görög városállamok meghódítására I. Dareiosz csak Kr. e. 499-ben szánta el magát, amikor Athén és Eretria támogatást nyújtott a perzsa uralom ellen fellázadt kis-ázsiai ión városoknak. Két nagy perzsa támadó hadjárat: Kr.e. 492 -ben tengeri és szárazföldi kísérlet és 490ben marathoni kudarc.
• I. Dareioszt fia, I. Xerxész (Kr.e. 485-465) követte a trónon, aki folytatta a görögök elleni háborút Kr.e. 480-ban. Thermopülai csata, Athén bevétele, szalamiszi csata, plataiai csata (479)
• I. Xerxész utána Perzsa Birodalom lassú hanyatlásnak indult.
• A Perzsa Birodalom jellemzői: szatrapiák (tartományok), szatrapiák (vezetők), 20 ilyen létezett. Székhelyek: Perszepolisz és Szusza. Híres Perzsa köves út: Szusza - Szardisz közt. További jellemző: egységes pénz-, súly- és mértékrendszer.

Dolgozatra: Személy: I. Dareiosz, Évszám, Fogalom: patriarchális rabszolgaság, szatrapia, szatrapa, Szusza, Perszepolisz

Az ókori Kelet kultúrája

·         Az írás megszületése Kr.e. 3000 körül. Sumér ékírás, egyiptomi hieroglif írás, hieratikus írás, föníciai hangjelölő betűírás. Az írás az állammal egy időben jelent meg, mert szükség volt a gazdasági feljegyzésekre.

·         A legrégibb írott emlékek tanulmányozása (agyagtáblák, hieroglifák ... stb)

·         Ókori építmények: piramisok, zikkuratok, Istár-kapu, kínai nagyfal, monumentálisak voltak, hisz az uralkodók hatalmát fejezték ki.

·         Leghíresebb építmények: Gízai piramisok, Kheopsz piramis (méretei, építése) és a Szphinx

·         Az ókori művészet: asszír domborművek, kínai agyagkatonák, egyiptomi szobrok, Nofretete szobra (könyvben: 27. oldal) A művészet kultikus szerepű volt, vagyis az uralkodók dicsőségét fejezte ki.

·         A tudomány kezdetei: matematika, geometria, csatornák építése, építmények tervezése, napórák, mumifikálás. Igazi tudomány nem alakult ki, csak a tapasztalatokat jegyezték le.

·         Naptár megalkotása. Egyéb találmányok: küllős kerék, vasmegmunkálás (hettitáknál először), üvegkészítés, Kínában selyem készítés, a lüdöknél: nemesfémből vert pénz

Az ókori Kelet vallásai

·         Politeizmus: többistenhit, monoteizmus: egyistenhit

·         Egységes sumér-akkád-babiloni mitológia alakult ki. Ennek főistenei: Anu, Enlil, Marduk

·         Asszíria főistene: Assur

·         Egyiptom vallása: az egyiptomiak a napistent imádták, akit Ré –nek neveztek és rendszerint sólyomfejű emberként vagy szárnyas napkorongként ábrázoltak. (Egyéb elnevezései: Amon, Aton.) Ré tisztelete mellett alakult ki az egyiptomiak ősi mítoszvilága további isteneik megteremtésével. Az istenek közül első helyen kell említeni Oziriszt és feleségét Íziszt, akik az egyiptomiak szerint a kultúra és civilizáció elterjesztői voltak az egész világon. A „rossz istenek” közé tartozott Széth (vagy Tüphon) Ozirisz hatalomra éhes bátyja, aki megölte testvérét. Ozirisz a túlvilág ura lett, de fia Hórusz megbosszulta atyja halálát és sikeres uralkodó lett belőle.

·         Mumifikálás: A múmiák készítése mögött az a meggyőződés állt, hogy a halál után a lélek továbbéléséhez a test fennmaradása is szükséges. Ennek jegyében az ókori egyiptomiak arra törekedtek, hogy az elhunyt előkelők és fáraók teste minél tovább megmaradjon, és ne induljon oszlásnak. A múmia kifejezést egyébként a perzsa mūmiyyaszóból eredeztetik, ami szurkot jelent. A holttestek „tartósítása” vagyis mumifikálása több lépcsőben zajlott. Először a belső szerveket távolították el (mert ezek a leghamarabb bomlásnak induló részek), majd következett az izmok kiszárítása (sokszor eltávolítása), illetve a balzsamozás nátronsóval és legvégül a gyantába áztatott, vékony gyolcsokkal való befedés (főleg az arcnál) és a szurokszerű anyagokba áztatott vászoncsíkokkal történő betekerés. A történelem két leghíresebb és legjobb állapotban megmaradt múmiája: II. Ramszeszé (uralkodott: Kr.e. 1279-1213) és Tutanhamoné (uralkodott: Kr.e. 1333-1324 ) Az előbbit 1881 –ben, utóbbit 1922 –ben találták meg a régészek.

·         Zsidó törzsek istene: Jahve (viharisten). Monoteizmus. Ószövetség. Zsidók szent könyvei: Tóra, Talmud, Kabbala. Zsidóknál isten ábrázolása tiltott.

·         Perzsáknál: Zarathusztra a főisten. Vallásuk alapja: jó és gonosz harca.

---------- x ----------

I.1.Görög törzsek betelepedése, Kr.e. 2200 körül. Négy törzs: akhájok, iónok, dórok, aiolok. Az első fontos városállam:Mükéne. Lakói az akhájok voltak. Jellemzők: városfalak, a gazdálkodás központja a palota, fejlett művészet. Nagy háború: Trója ellen indult a Kr.előtti 12. században.

I.2.A görög törzsek honfoglalása: a dórok délen (Peloponnészosz), a iónok az Attika félszigeten és a kisázsiai partokon telepednek le. Ez a vándorlás elpusztítja a görögök útjába kerülő más népeket, így perzselik a mükénei kultúrát is a dórok.

II.1.Poliszok: A polisz olyan vallási, politikai, kulturális közösség, melynek lakói egy városias jellegű település köré csoportosulva saját vezetők, törvények és szabályok szerint éltek, és magukat megkülönböztették más hasonló településektől. 

II.2.Poliszok jellemzői:

• A királyságot felváltja a köztársasági forma, megjelennek a népgyűlések
• A poliszok népgyűlései tisztségviselőkkel működnek együtt az állam irányításában
• A tisztségviselőket (például: arkhónok) választják ugyan, de kezdetben csak a leggazdagabbak, vagyis az arisztokraták közül. Ezért ezt az államformát arisztokratikus köztársaságnak nevezzük.
• A nép nagy része a démoszt alkotta, mely a földeket művelte vagy egyszerű iparosként, kereskedőként dolgozott.

III.A görög gyarmatosítás: Az egyes poliszok (pl. Athén, Korinthosz, Megarra) a Kr.előtti 8. században hajós csoportokat indítottak új tájak felfedezésére, szerte a Földközi tengeren. Az egyes csoportok kereskedőtelepeket, gyarmatvárosokat alapítottak, melyek nem függtek az anyavárostól. A legtöbb gyarmatváros: Dél-Itáliában, Szicíliában, Afrika partjainál és a Fekete tenger partjain jött létre. (Karthagót a föníciai Türrosz város hajósai alapították Kr.e.814-ben.)

Spárta katonaállama

Ajánlott link: Spártaiak

I.1.Spárta alapítása: Kr.e.9. században a Peloponnészosz félszigete dórok alapították. Északról érkeztek és leigázták a korábban itt már megtelepedett őslakosokat (akhájokat). Bár kevesebben voltak, mégis legyőzték az őslakosokat és földművelésre kényszerítették őket, miközben megtermelt terményeik nagy részét folyamatosan elvették tőlük. Elnevezésük: helóták lett! A spártaiak államának neve: Lakedaimon (pajzsaikaon lambda betű szerepelt), fővárosuk: Spárta. Hamar terjeszkedő háborúkba kezdtek és gyorsan megszervezték a Peloponnészoszi szövetséget a legyőzöttekből.

I.2.Társadalom: teljes jogú spártaiak (dór katonáskodók), polgárjog nélküli körüllakók (peroikoszok), helóták

I.2.Spárta államberendezkedése: Az állam élén két király, mellettük állt a vének tanácsa (geruszia) és a felügyelők (ephoroszok), akik ellenőrizték a királyokat. A népgyűlés hatalma korlátozott volt. Elvben ők hozták a törvényeket, de ezeket a gerúszia vagy az ephoroszok megsemmisíthették. Államforma: arisztokratikus köztársaság.

II.Spártai társadalom:

• Gyermeknevelés => 7 éves korig a család nevelte a gyerekeket, utána az állam. Folyamatosan katonai kiképzést kaptak, gyakorlatozniuk kellett és csatába menniük. 30 éves korig a spártai férfiak katonai táborokban éltek, utána alapíthattak csak saját családot.
• Krüpteia (helóták elleni hadviselés gyakorlása) => egyetlen fegyverrel kellett a vadonban boldogulniuk és megölniük egy helótát
• Életmód => a spártaiaknak semmi más dolguk nem volt csak katonáskodni. Az ókor legjobb harcosai voltak. A földeket a helóták művelték meg helyettük.

Az athéni demokrácia kialakulása

I.Athén irányító szervei, testületei

• Népgyűlés vagy ekklészia: a legfőbb döntéshozó szerv volt (mint ma a parlament). Tagja csak athéni polgárok lehettek (de családjaik már nem). A népgyűlésen nem vehettek részt rabszolgák és a metoikoszok (betelepültek) sem.
• Arkhónok: A legfontosabb döntéseket meghozó választott tisztségviselők voltak, akik kezdetben az arisztokraták közül kerültek ki. Kezdetben még bíráskodási jogkörrel is rendelkeztek.
• Areioszpagosz: korábbi arkhónokból álló tanács volt, mely jóváhagyta vagy elutasította (felülvizsgálatra kérte) az arkhónok döntéseit.
• Bulé: Olyan választott tanács volt, mely előkészítette a népgyűlés elé terjesztendő javaslatokat. Olyan szerepe volt, mint ma a kormányoknak.
• Esküdtbíróság (héliaia): bíráskodást végző, egyszerű polgárok voltak, akiket sorsolással választottak ki. Mint ma az esküdtszék Amerikában.
• Sztratégoszok: kezdetben katonai vezetők voltak, majd később olyan hatalmuk lett mint az arkhónoknak. Az állam legfőbb vezetőivé váltak. (Periklész is sztratégosz volt.)

Közigazgatás: Két jellemzője volt: egyrészt phülékre oszlott (választókerületek) másrészt timokratikus elven működött. Timokratikus rendszer = a polgárok vagyonuk alapján részesülnek állampolgári jogokban.

Az athéni demokrácia első képviselői (Kr.e.621-493 közt):

Drakón (621-594): Írásba foglaltatta a szokásjogot, melyet mindenkire egyformán érvényesítettek (arisztokratákra ugyanúgy mint szegényekre)

Szolón (594-570): Megszüntette az adósrabszolgaságot, és a származás helyett a vagyon tette meg a politikai jogok alapjává. Ezekben vagyon szerinti osztályokhoz igazította a tisztségek betölthetőségét. Ez volt a TIMOKRÁCIA.

Timokratikus szolóni rendszer: Athén lakosságát és az éves jövedelem alapján 4 csoportba sorolták. Ezeknek a csoportoknak az alapját az adta, hogy az adott rétegbe tartozóknak hány mérőnyi gabonája, bora vagy olaja termett az adott évben.

1. a leggazdagabbak a minimum 500 mérősök, az úgynevezett pentakosziomedimnoszok voltak,
2. őket a 300 mérős hippeiszek („lovasok” vagy lovagok, mert tudtak lovat is tartani),
3. a 200 mérős, nehézfegyverzetű hoplitákat adó zeugitészek,
4. végül a 200 mérő alatti jövedelemhez jutó thészek (napszámosok) követték.

• Türannisz intézménye: Több görög poliszban is kialakult a türannisz rendszere. Egy időre Athénban is létrejött egy bizonyosPeiszisztrátosz uralma idején (Kr.e.560 és 527 között) A rendszer lényege az, hogy egy arisztokrata ragadja magához a hatalmat a démoszra támaszkodva - mintha a népet szolgálná - ám valójában zsarnokságot teremtve. Peiszisztratosz zsarnoki uralma dacára jelentős építkezéseket hajtott végre: Píreusz (kikötő) kiépítése, templomok, vízvezetékek létesítése, hadsereg és flotta fejlesztések, földosztás. Fiai követték a hatalomban (Hippiasz és Hipparkhosz) de őket elűzte a nép.

Az athéni demokrácia intézményei, működése

I. Kleiszthenész (Kr.e.508-493): 

 - Cserépszavazás: a zsarnoki uralomra törekvő athéni polgárok száműzése volt legfőbb célja. Kleiszthenész vezette be. Akire a legtöbben szavaztak, azt 10 évre száműzték Athénból.

- Kleiszthenész új közigazgatási rendszert vezetett be, úgynevezett phülékre (fülékre) osztotta a várost, melyek mindegyike három további részre tagolódott a három társadalmi réteg szerint. A 10 filé mindegyike képviselőt küldhetett a Buléba, mely képviselő ugyanakkora eséllyel lehetett paraszt, városi szegény vagy arisztokrata. 

- Kleiszthenész alatt lett Athén valódi demokrácia, mert még a legszegényebbek is ugyanakkora eséllyel kerülhettek fontos tisztségekbe mint a gazdagok. A legtöbb tisztség sorsolással került betöltésre, kivétel a sztratégosz (azt választották) Ugyanakkor mégis korlátozottnak mondjuk Athén demokráciáját, mert a nők, metoikoszok és rabszolgák nem kerülhettek be a népgyűlésbe.

- Közvetlen demokrácia: amikor a polgárok személyesen vehetnek részt államuk döntéseinek meghozatalában.

II. A demokrácia fénykora:

Ez Periklész korára esett, akit a Krisztus előtti 5. század végén, 444 és 429 közt tizenötször választottak sztratégosznak! Ekkor vezették be a napidíjat a bulés és az esküdtbíróságok tagjainak. Periklész idején virágzott Athén. Fellendült a kereskedelem, a fazekasság a művészetek.

Athén és Spárta összehasonlítása (táblázat):

Javasolt kisegítő anyag: LINK: Görög-perzsa háborúk (Történelemklub)

I. A perzsa-görög viszony a Krisztus előtti 5. század végén

I.1.A terjeszkedő Perzsa Birodalom Kr.e. 546-ban foglalja el Kürosz utasítására a Kis-ázsiai partvidék ión városállamait. Ezzel jelentős számú görög kerül perzsa uralom alá. Később, a Perzsa Birodalom élére Kr.e.522-ben I. Dareiosz király kerül, aki 499-493 közt kíméletlenül leveri ezeknek a ión városoknak a lázadását. Győzelme után pedig Dareiosz elhatározza hadjáratban bünteti meg a felkelést támogató Athént és Eretriát.

II. Három perzsa támadás a görögök ellen:

1.) A Kr.e. 492 -ben induló perzsa hadjárat: A perzsa támadás tengeren és vizen indul, de korán kudarcba fullad. A szárazföldi csapatokat a trákok szórják szét, a perzsa hajóhadat pedig egy hatalmas vihar süllyeszti el az Athosz félsziget csúcsánál.

2.) A Kr.e. 490 -ben induló perzsa hadjárat: Dareiosz a támadás előtt minden görög poliszba elküldte követeit, és mindenkitől behódolást várt. Több állam meg is tette ezt, hogy elkerüljék a perzsák haragját. Ám Athén és Spárta elutasították a behódolást. Válaszul hatalmas sereg, 25 ezer perzsa katona szállt hajókra, hogy átkelve az Égei tengeren (600 hajón) megtámadják Athént. Eretria felégetése után Maratónnál szálltak újra partra (segítette őket Peiszisztrátosz elűzött fia: Hippias) A marathóni csatában Miltiadész vezette az athéniakat és a hoplita falanx győzelmet aratott. (Visszavonulást színleltek a görögök, majd az előretörő perzsákat bekerítették.) A perzsák erőssége a lovasság és az íjjászok nem tudtak érvényesülni, a görög támadáskor a ugyanis lovakat éppen itatták, és járatták, messze a vonalak mögött. A spártaiak bár elindultak segíteni Athénnak a perzsák ellen, késve érkeztek meg. (Későn indultak mert épp Karneia ünnepét ülték.) A vereség után a perzsák hajókra szálltak, hogy megkerülve az Attika félszigetet, közvetlenül rohanják le Athént. Ám egy bátor athéni katona futva megvitte a hírt Athénnak, és az felkészülhetett. (Ez teremtette meg a maratóni futás hagyományát. A táv: 42,195 km) Végül a perzsák nem próbáltak meg újra partra szállni, inkább hazatértek.

Ajánlott térkép: TÉRKÉP

3.) A Kr.e. 480 -ban induló perzsa hadjárat: A hadjárat előtt Athénban vita alakult ki arról, hogy az újabb perzsa hadjáratra készülve a lauroni ezüstbányák bevételeiből a szárazföldi hoplita-sereget fejlesszék e, vagy inkább a hadiflottát! Ariszteidész a szárazföldi sereg fejlesztését támogatta (és a földműves parasztok, arisztokraták egyetértettek vele), viszont Themisztoklészinkább a hajóflottát akarta megerősíteni. Themisztoklészt a kereskedők támogatták, mert az építendő hajók és a tengerek biztonsága éppen érdekeiket szolgálta. Végül Themisztoklész győzöt, 180 db triérészt (3 evezősoros döfőorral rendelkező gályát) építettek. TRIÉRÉSZ link. Közben Perzsiában I. Dareiosz után Xerxész lett a király. Kr.e 480-ben elrendelte a hadjáratot a görögök ellen. Követeket küldött a poliszokban, de Athén és Spárta most is elutasította a behódolást. (Spártában a követeit ezúttal még kútba is dobták.) 

Görög haditerv: A görög poliszok követei az Isztmoszon döntötték el haditervüket (Kr.e.481) A perzsák megállítására a thermopülai szorost választották. Itt ugyanis a földrajzi viszonyok lehetővé tették, hogy egy kisebb haderő is sikeresen verjen vissza egy számbeli túlerőben lévő sereget. A tanácskozás azonban számolt annak lehetőségével is, hogy esetleg a perzsák majd mégis áttörnek a szorosban. Erre az esetre azt tervezték, hogy kiürítik Athént, és minden erejüket az isztmoszi szoroshoz vonják, melynél falat emelnek, a Pelopponészosz védelmére.

A thermopülai csata:  Körülbelül 200 ezres sereggel indult a perzsa támadás szárazföldön északról dél felé és vele párhuzamosan a tengeren is. link: TÉRKÉP Egy 8 ezres görög sereg vonult a thermopülai szoroshoz, Leonidasz spártai király vezetésével. A perzsa támadás ötödik napján egy Ephialtész nevű malisi (helybéli) görög – magas pénzjutalom fejében - megmutatta a perzsáknak az Anopaia ösvényt, melyen keresztül a szoros megkerülhető volt. Amikor a görögök számára világossá vált, hogy elárulva őket, a perzsák a szoros mindkét végén támadhatnak, azt a döntést hozták, hogy megosztják erőiket. A Leonidasz vezette 300 legbátrabb spártai és a thébaiak feláldozva magukat a szorosban maradnak, és addig tartják fel a perzsákat, amíg csak tudják, és amíg mind el nem hullanak. Ezen idő alatt pedig az eredetileg 8000 fős görög sereg többi része visszavonul az Iszthmoszhoz. A tervet végrehajtották, a 300 spártai mind elesett, de a sereg megmenekült.

A perzsák kiűzése: A perzsák feldúlták Athént (a  lakosság elmenekült a közeli szigetekre). Az athéni flotta pedig a szalamiszi tengeri csatában legyőzte a perzsákat. Ezt követően a perzsák már nem mertek tovább támadni dél felé, de egy évre Athénban maradtak. Döntő csata: 479-ben zajlott Plataia mellett. Óriási görög győzelem született. A perzsák kivonultak Hellaszból. Az athéniak pedig 478-ban létrehozták a déloszi szövetséget, hogy tagjai pénzzel és hajókkal támogassák Athént, az esetleges újabb perzsa támadás esetére. A görög - perzsa háborúkat a Kalliaszi béke zárta le végérvényesen Kr.e.449-ben

A makedón állam LINK

Athén és Spárta visszaszorulása

A görög-perzsa háborúk után az Athén körül kialakult Déloszi Szövetséggel szemben létrejött a Spárta vezette Peloponnészoszi Szövetség is. A két szövetség közt Kr.e. 431-404 közt hosszú háború kezdődött , ez volt a Peloponnészoszi háború. Oka: rivalizálás, és kereskedelmi-gazdasági viták. A háborúban Athén flottájával, Spárta pedig szárazföldi erőivel volt fölényben. A harcok végén Athén vereséget szenvedett, elveszett vezető szerepe a poliszok közt. Három évtizedre Spárta, majd 10 évre Thébai kezébe került a vezetés. Közben a demokrácia meggyengült, megnőtt a rabszolgák, nincstelenek száma.

Makedónia felemelkedése:

• A makedónok a görögökkel rokon nép északon. Már a Kr.e. 12. században kialakult saját területük fővárosuk környékén, melynek neve: Pella.
• Makedónia lassan erősödött meg, miközben a görög-perzsa és a Peloponnészoszi háborúk alatt ravasz módon hol ide, hol oda állt.
• Igazi nagyhatalommá II. Philipposz tette Makedóniát Kr.e. 356-336 között! Jelentősen kibővítette Makedónia határait, megszerezte a trák aranybányákat (aranypénzt veretett) felfejlesztette a makedón hadsereget (8 ezer főre, új fegyverük a sarissa lett, mely 6 méteres lándzsa a falanxban)Meghódította a hatalmas Thessalia tartományt.
• A poliszok egy része támogatta Philipposz azon tervét, hogy egyesíteni kell a görögöket. Azokat pedig, akik ellenezték, legyőzte Kr.e. 338-ban a Khairóneiai csatában.
• A csata évében Kre. 338-ban a második Pánhellén Kongresszuson Philipposz létrehozta az Összgörög Szövetséget, majdfelvetette a Perzsia elleni hadjárat tervét. Erre azt az ürügyet találta ki, hogy a támadás bosszú lenne a 152 évvel korábbi (Kr.e. 490 –es) nagy perzsa invázió és fosztogatás megtorlására. (Beszédében a görög szentélyek felgyújtásának felemlegetésével próbálta terve mellé állítani a poliszok képviselőit.) A kongresszus végül a hadjárat támogatása mellett döntött.  így a következő évben, Kr.e. 337 –ben a király legfőbb hadvezére Parmenion 11 ezer harcossal elindult Kis-Ázsia partjai felé. Miközben II. Philipposz a perzsa hódításokkal volt elfoglalva, Kr.e. 336 –ban lánya esküvőjére is készülődött. A mennyegzőn azonban az egyik ifjú testőre – Pauszaniasz – váratlanul meggyilkolta. (személyes okokból)

Nagy Sándor birodalma

Nagy Sándor: Apjával nem volt jó a kapcsolata, de nagy hatással volt rá nevelője, Arisztotelész. Alig 20 évesen, Kr.e. 336-ban került a trónra és mindössze 13 évig uralkodott. De ezen időszak alatt meghódította az egész akkori világot Egyiptomtól Indiáig. Végül a Földgolyó leghatalmasabb uraként, 33 évesen maláriában (vagy májzsugorban) halt meg Babilon városában.

Hódítások: Nagy Sándor körülbelül 65 ezer katonával próbálta megvalósítani apja álmát, Perzsia meghódítását és III. Dareiosz legyőzését. Kr.e. 334-ben kelt át a Hellészpontoszon (Dardanellák) A kis-ázsiai partok mentén indult meg seregeivel. ÚTVONAL:LINK

• Első csata: Granikosznál a perzsa helytartót veri meg (utána: Gordiuszi csomót vágta át a görög mitológia szerint. A híres csomót még senki nem tudta kibontani, de Nagy Sándor egyszerűen átvágta)
• Második csata: Isszosz mellett magát III. Dareioszt győzi le
• Délre fordulva Föníciát és Egyiptomot is meghódítja. (Egyiptomban a perzsa helytartó behódol)
• Harmadik nagy csata: Gaugaméla mellett, Ninive közelében Mezopotámiában Kr.e. 331-ben. A perzsa király elmenekült, de egy helytartója megölette.
• Nagy Sándor elfoglalta a perzsa fővárosokat: Perszepoliszt és Szuszát.
• Indiai hadjárat: Kr.e.327-ben átkelt az Indus folyón, és legyőzte az indiai sereget. Ám hadserege fellázadt és a hazatérést követelte. Miközben Európa felé vonult seregével, Babilonban meghalt maláriában.

Nagy Sándor végső terve: Egységes hellén-perzsa birodalmat akart. Ennek érdekében békét szeretett volna a perzsák és görögök közt. Példát mutatva direkt perzsa nőt vett feleségül. Ám a görögök megharagudtak rá (csak bizalmas tanácsadója és szerelme Hefaiston tartott ki mellette).

Hellenisztikus államok

Nagy Sándor halálos ágyán a hatalmat főtanácsadójára hagyja: Perdikkaszra, akit Kratérosz és Antipatrosz támogatott. Ideiglenesen vezetik a birodalmat, miközben Nagy Sándor fiát  - aki félig perzsa - megkoronázzák. Ám a fiút megölik és bár Nagy Sándor féltestvérét is megkoronázzák, a hatalom az egymással marakodó makedón hadvezérek (diodokhoszok) kezébe kerül! Végül Kr.e. 306-ra a régi nagy Makedón Birodalom részekre esik szét, ezek a HELLENISZTIKUS ÁLLAMOK /LINK /

• Makedónia: Antigonidák állama (Antigonosz utódai)
• Egyiptom: Ptolemajdák állama (Ptolemajosz utódai)
• Szíria: Szeleukidák állama (Szeleukosz leszármazottai)
• Pergamon: Attalidák állama (Attalosz leszármazottai)

 A hellenisztikus államokat a görög és ázsiai (főleg perzsa) kultúra keveredése jellemezte. A görög műveltség, hellénizmus erősen jelen volt.

Ázsiai kultúrák: Kína, India, Fönícia

Indus völgyi civilizáció:  Krisztus előtt 2 ezer évvel virágzott az Indus folyó völgyében. Öntözéses földművelés jellemezte. Bronzeszközök, kőépületek. Kr.e. 1500 körül árja törzsek érkeztek a területre, ahol kialakult a kasztrendszer: brahmanák (papok), ksatriják (katonai előkelők), vaijsák (közrendűek), súdrák (szolgálók). Többisten hit volt a jellemző, a háom főisten: Brahma, Visnu, Siva. A Krisztus előtti 6. században élt Buddha (igazi neve: Gautama Siddhárta). Követői a buddhisták önmegtartóztatást vallottak, elmélkedést és büntelen életet folytattak, a lélekvándorlásban és nirvanában hittek.

India későbbi története: A Krisztus előtti 2-4, században létezett Észak-Indiában a Maurja Birodalom. Legfőbb uralkodója: Asóka (Kr.e.268-232) az első pun háború idején élt. Egyesítette Indiát, majd Afganisztánt is és államvallássá tette a Buddhizmust. Később a Gupta család alapított birodalmat a Krisztus utáni 4-6. században. Ekkor virágzott a terület művészete és gazdasága is. Ezt az iszlám előretörése követte és India felaprózódott, hanyatlani kezdett.

Kína: Krisztus előtt 221 -ben az első kínai császár: Csin Si Huang-ti egyesítette a kínai fejedelemségeket és megkezdte a kínai nagy fal építtetését. A hunok Kr.e. 316 -os megjelenéséig, majd 100 éven keresztül jól fejlődött Kína. Az első császár dinasztiája (Csin-dinasztia) hatalmát a Han-dinasztia váltotta fel Krisztus előtt 206 és Krisztus után 220 közt. Kína befolyása alá vonta a selyemutat, beindult a kereskedelem. Ám közben Kína újra szétesett különböző államokra. Vallások: Kung Fu-ce és Lao-ce (taoizmus). Konfúciusz a Krisztus előtti 6. században élt

Fönícia: LINK

---------- x ----------

 

Róma alapítása: A itáliai félsziget közepén, Kr.e.753-ban alapították a latin törzsek. (Az egyik monda szerint: Romulus és Rémus, Marsnak – a háború istenének ikerfiai – alapították Rómát. Egy másik monda szerint Hektor, trójai királyfi unokatestvére Aeneas alapította.)

Királyság kora (Kr.e.753-510): Alig néhány évtizeddel Róma alapítása után, a város a hódító etruszkok kezébe került. Összesen hét király váltotta egymást. A legelső Romulus volt, az utolsó három pedig: Tarquinius Priscus, Servius Tullius, Tarquinius Superbus. Közülük a legjelentősebb Servius Tullius volt, aki a politikai jogok gyakorlását vagyonhoz kötötte. Az utolsó etruszk király hatalmát egy felkelés döntötte meg. Az etruszkokat elűzték Rómából, jött a köztársaság kora.

A köztársasági berendezkedés: Róma Kr.e. 510-ben arisztokratikus köztársaság lett. Három társadalmi réteg alakult ki: patríciusok (előkelők), plebejusok (szegények) és a cliensek (patríciusokat kiszolgálók). A legfőbb irányító szerv a népgyűlés volt, melyet kezdetben főleg csak patríciusok alkották. Később a népgyűlés átalakult (comitia tributa) területi és nem vagyoni alapú lett, így helyet kaptak benne a plebejusok is. A népgyűlés tisztségviselőket (magisztrátusokat) választott, és mellette egy szenátus működött. Így Rómát valójában három szervezet vezette: Népgyűlés, Szenátus, tisztségviselők

Tisztségviselők Rómában (legtöbbjüket egy évre választották)

• Consulok: a város legfőbb vezetői (olyanok, mint a görögöknél voltak az arkhónok) mindig kettőt választottak
• Szenátorok: azok a legtekintélyesebb, legvagyonosabb patríciusok voltak, akik a 300 fős szenátust alkották. A szenátus megfelelője a görögöknél az Areioszpagosz (Árész dombi tanács). A szenátus határozatokat hozott (melyek egyenértékűek volt a népgyűlés törvényeivel).
• Néptribunusok: a népgyűléseken és a szenátusban is a plebejusok érdekeit képviselték vétójoggal
• Praetorok: legfőbb bírók, a consulokat is helyettesíthették. Később egy-egy provincia vezetői
• Censorok: ők döntötték el, hogy a vagyonbecslések alapján kik lehettek szenátorok
• Diktátorok: különleges helyzetekben (háborúkban) maximum fél évre diktátort választottak, aki egyedül dönthetett mindenben (azért csinálták, hogy meggyorsítsák a döntéseket)
• Quaestorok: a pénzügyekért felelő tisztségviselők voltak
• Pontifex Maximus: a legfőbb főpap Rómában

Patrícius – plebejus harc (Kr.e. 494-367)

Miközben Róma terjeszkedni kezdett és háborúkat vívott a környező városokkal, a plebejusok is követelni kezdték, hogy ők is betölthessék a vezetői tisztségeket (consul, praetor, censor … stb). Kr.e. 494-ben kivonultak Rómából azzal a követeléssel, hogy ha nem lehet néptribunusok a gyűléseken, úgy saját várost alapítanak. Mivel a patríciusok rászorultak a plebejusok segítségére, hisz ők alkották a hadsereget, fokozatosan engedtek követeléseiknek,. Lassan fokról fokra lehetővé vált, hogy az egyes tisztségekben plebejusok is lehessenek.

• Néptribunusok lehettek jelen a népgyűléseken, és a szenátusban
• Lehetővé vált a patrícius – plebejus házasságkötés
• A plebejusok consulok is lehettek Kr.e. 367 –től
• A plebejusok Kr.e. 300-ra az összes többi tisztséget is betölthették
• Írásba foglalták a törvényeket (Tizenkét táblás tv-ek: Kr.e.451)
• Licinus és Sextius törvénye (Kr.e.367): maximálta, hogy mekkora föld bérelhető az államtól. Az ager publicus (közföld) elvben mindenkié, de sokáig csak a patríciusok részesedtek belőle, óriás birtokokat szerezve. A földtörvény lehetővé tette a plebejusok közföldekhez jutását is, mivel előírta: maximum 500 jugerum (230 hold) adható egyetlen polgárnak és mindenkinek joga van földet kapni.
• Létrejött a nobilitas (nemesség) a gazdag plebejusok és a patríciusok rétegeiből

Hódító háborúk

A római terjeszkedés

I.1.Róma alig 200 év alatt (Kr.e.343 - 167) birodalmat hozott létre, meghódítva a Földközi-tenger egész partvidékét. A hódítások 6 nagy háború nyomán zajlottak:

• 1.) Háború az etruszkok, kelták, gallusok ellen: Kr.e. 500-400 közt.
• 2.) Háborúk a Samnis városszövetség ellen: Kr.e. 343-290 közt
• 3.) Háború a rivális latin törzsek és városállamok ellen: Kr.e. 340-338
• 4.) Háború a dél-itáliai görög poliszok és Tarentum ellen: Kr.e. 275
• 5.) Háború a punok ellen: Kr.e. 264-201 közt.
• 6.) Háború a görögök-makedónok ellen: Kr.e. 215-167 közt.

A pun háborúk

Az Észak-Afrikában fekvő Karhago városát - a későbbi Pun Birodalom fővárosát - a föníciai Türosz hajósai alapították Kr.e. 814 –ben. Felemelkedése ezt követően kezdődött, és a Krisztus előtti 3. századra a Földközi-tenger legnagyobb kereskedő birodalma lett. Jól működő kapcsolatokat épített ki a görög városállamokkal, Egyiptommal, Föníciával és a Mediterránum szinte minden tengerparti államával. A punok államát egy kereskedő - ültetvényes réteg uralta. Országuk nagyhatalmi státuszát egy fizetett zsoldos hadsereg tartotta fenn. Leginkább tengeri haderejük volt jelentős, hiszen jelentős kereskedelmi kapcsolataik miatt komoly flottával rendelkeztek.

A pun háborúk a Krisztus előtti 3. századra létrejött ókori nagyhatalmak: Róma és az Észak-afrikai Karthagó népe - a punok - közt zajlottak. Az első pun háború tétje Szicília, Korzika és Szardínia szigeteinek birtoklása volt. Róma erős szárazföldi hadsereggel rendelkező köztársaság volt, mely az első pun háború kezdetére meghódította Itália egészét, és további hódításokra készült.

Az első pun háború (Kr.e. 264-241): A Róma és Karthago közt fekvő Szicília szigetének egyik része a punoké volt, a másik a rómaiaké. A furcsa helyzet önmagában hordozta egy közelgő háború lehetőségét. A háború Kr. e. 264-ben kezdődött és 23 év után nagy római győzelemmel zárult. Oka: Róma a háború végére a tengeren is fölénybe került. A harcok végére Rómé lett Szicília, Korzika és Szardínia is!

A második pun háború (Kr.e. 218-201): LINK A karthágói sereg Kr. e. 237-től Hamilcar Barcas, majd Hasdubal parancsnoksága alatt jelentős hódításokat hajtottak végre Hispániában. A karthágói sereg új főparancsnoka, Hannibál azonban átlépte az Ebro folyót is, mely afféle egyezményes  határvonalt képezett egy Rómával aláírt  megállapodás szerint. Kr. e. 219-ben elfoglalta Hispániában a Rómával szövetséges Saguntum várost, ami  végleg Róma megsértését jelentette és egy új háború kirobbanásához vezetett.

Hannibál Kr. e. 218-ban 100 000 főnyi seregével és 37 harci elefántjával Hispániából a Pireneusokon és az Alpokon át Itáliába vonult. A római sereg visszavonulásra kényszerült, majd súlyos vereséget szenvedett. Ezek közül a legnagyobb a cannaei csata veresége volt Kr.e. 216-ban! A római hadvezér Cornelius Scipio ekkor cselhez folyamodott: átkelt Afrikába és a punokat saját hazájukban támadta meg. Válaszul a punok hazarendelték Hannibált. Végül Kr.e. 202-ben Zámánál a rómaiak döntő győzelmet arattak! Karthagó hadisarcot kellett, hogy fizessen, és elvesztette Afrikán kívüli birtokait. (Végső legyőzése: a harmadik pun háborúban történt: Kr.e. 146-ra elpusztult birodalmuk.)

A korszak jelentős államférfia volt Cato (Marcus Porcius Cato). Élt: Kr.e. 234 - 149. Volt praetor, majd 195 -ben consul, 184-ben pedig censor. Fejlesztette Rómát. A 100 évvel később élt Cicero a történelm első legnagyobb szónokának tartotta Catot. 

Róma terjeszkedése:

Róma a görögökkel majd 50 éven keresztül harcolt, 3 nagy háborút végigküzdve. Végül a harmadik makedón háború két nagy csatájában döntő győzelmeket arattak. A két nagy csata az első és a második Pydnai ütközet volt Kr.e. 168-ban és 146-ban. A rómaiak megtalálták a falanx harcmodor ellenszerét, a falanx feltörését és a görögök közelharcra kényszerítését. A görögök legyőzése után a rómaiak legyőzték a kis-ázsiai Pergamont (Kr.e. 133) majd a többi Hellenisztikus államot: Szíriát (Kr.e. 64) Egyiptomot (Kr.e. 30)!

A köztársaság válsága

A római társadalom tagozódása:

1.) Szenátor rend: Róma legelőkelőbb, leggazdagabb patríciusai tartoztak ide. 

2.) Lovagrend: többnyire pénzügyekkel foglalkozó római polgárok, akik nem viseltek hivatalokat, nem töltöttek be fontos tisztségeket, pl.: consul, néptribunus, censor, diktátor, quaestor, pontifex maximus, praetor.

3.) Nobilitas: az előző két rend együttesen alkotta => szenátori rend + lovagrend. Ők mindannyian birtokolták a római polgárjogot, amivel viszont a meghódított területekről érkezők és a provinciabeliek nem rendelkeztek.

Társadalmi változások a Kr.e. 3-2. században:

1.) Gyakori volt a lesüllyedés: kisparaszti tömegeknél, kézműveseknél, akik elszegényedtek. Földjeiket többnyire gazdag birtokosok szerezték meg, akik így óriásbirtokok gazdái lettek. Óriásbirtok = latifundium. Ezeken rabszolgákkal dolgoztattak.

2.) Tömeges rabszolgaság megjelenése. Kialakult a klasszikus rabszolgaság (a patriarchális rabszolgaság helyett) A rabszolgák fajtái: házi rabszolga (cseléd), nagybirtokon dolgozó rabszolga, műhelyben dolgozó rabszolga (akiknek szaktudásuk is volt), gladiátorok (élet-halál harcot vívtak egymással a patríciusok szórakoztatására). Jelentős rabszolgafelkelések voltak: a Kr.e. 2 században Szicíliában, majd a legnagyobb felkelés: Spartacus vezetésével Kr.e. 74-71 közt zajlott.

Reformok Rómában Kr.e. 2. században

1.) Tiberius Gracchus (Kr.e. 133): Néptribunus volt, aki szerette volna ha a földtörvényt betartják (Licinus és Sextius törvénye Kr.e.367) és a gazdagoktól visszavett földterületekből a nincsteleneknek adnak. Ám a földosztást nem támogatta a szenátori rend, és meggyilkoltatták Gracchust.

2.) Caius Gracchus (Kr.e. 123): Szintén néptribunus volt, akit a néppárt egyik alapítójának is tekinthetünk. A néppárt földosztást, a szegényeknek olcsó gabona osztását és a romai polgárjog kiszélesítését akarta elérni. A szenátori rend ezúttal is ellenállt és fegyveres harcokat kezdett a néppártiakkal. Ez volt a polgárháború kezdete. Caius Gracchust is megölték.

3.) Pártok: Rómában 2 párt kezd kialakulni: a néppárt és velük szemben a szenátori rend, mely később az optimaták pártját alkotja.

4.) Marius reformjai (Kr.e. 100): A néppárt vezetője volt ő is (mint Caius Gracchus). Hétszer választották consullá. Jelentős hadseregreformot hajtott végre: a leszerelt katonáknak, akiket veteránoknak hívtak 16 évnyi szolgálat után birtokokat adományozott. Felfejlesztette a római haderőt.

5.) Itáliai szövetségesek háborúja (Kr.e. 90-88): A Róma körüli, Rómával szövetséges kisállamok lázadtak a város ellen, mert polgárjogot követeltek. Róma megosztotta őket, így tudott úrrá lenni a helyzeten. Végül minden szabad itáliai lakos római polgár lehetett.

Birodalommá válás: Miközben Róma polgárháborúkkal küzdött, birodalommá alakult. A hadsereg légiói sorra hódították meg Európa és Afrika vidékeit. A meghódított tartományokból provinciák lettek.

Polgárháború

Marius és Sulla korszaka

1.) Polgárháború: Marius néppárti vezető volt, akit a népgyűlés támogatott Sulla pedig a szenátori rendet vezette és a szenátus támogatását élvezte. Kettejük közt véres polgárháború zajlott melynek során Róma is a harcok színtere lett. Végül Sulla győzött Kr.e. 82-ben.

2.) Sulla diktatúrája (Kr.e. 82-79): Sulla miután legyőzte Mariust, sorra leszámolt korábbi ellenfeleivel és mindazokkal, akik Máriust támogatták. Különböző ürügyekkel pereket kezdeményezett a Marius-hívek ellen. Az elítélteket száműzette. Ez volt a proscriptió. Kr.e. 82 -ben diktátorrá választották. Uralma alatt visszaszorította a népgyűlést és a néppártot, korlátozta a néptribunusok hatalmát. A szenátus befolyást viszont növelte.

Az első triumvirátus (Kr.e.60):

A triumvirátus kifejezés jelentése: Három hatalomba felkapaszkodott személy szövetsége, a fontosabb tisztségek megszerzéséért és a birodalom felosztásáért.

Résztvevők: A Spartacus vezette rabszolgafelkelést Kr.e.71-ben Crassus és Pompeius verte le, akik nagy vagyonuk miatt egyébként is Róma legnépszerűbb emberei közé tartoztak. Iulius Caesar szintén nagy vagyonra tett szert mint hispániai helytartó így összefogott velük. A három legnagyobb hatalmú római tehát létrehozta az első triumvirátust.

• Crassus
• Pompeius
• Caesar

Caesar: Arisztokrata származása ellenére kezdettől fogva néppárti volt, hármuk közül a legfiatalabb és legenergikusabb. Az első triumvirátus megalakulásakor volt épp 40, szemben a 46 éves Pompeiussal és az 54 éves Crassussal. Ekkor még pusztán a pontifex maximusi cím birtokosa volt, népszerűvé egyedül nagynénjének férje, Marius emlékének buzgó ápolása illetve Crassus által is támogatott, ám el nem fogadott Kr. e. 64-es földtörvényjavaslata tette. Kr. e. 63. – Kr. e. 60. között Hispania Ulterior helytartójaként nagy vagyonra tett szert, hazatérve pedig javaslatot tett Pompeius és Crassus kibékítésére.

Pompeius: Népszerűségét a kalózok elleni harccal és sikeres hadvezéri tetteivel alapozta meg (Pontosz, Arménia legyőzése, Szíria meghódítása) 

Crassus: vagyona, ételosztása tette ismertté és a tény, hogy fontos szerepe volt Spartacus legyőzésében

A triumvirátus célja:  A triumvirátust alkotó három vezető kezében legyen minden hatalom, mind legyenek consulok + a birodalmat felosszák egymás között. Casear kapta meg Gallia meghódításának jogát, Pompeiusé lett a birodalom nyugati fele, főként Hispánia Crassusé pedig a keleti rész lett (főleg Szíria).

A triumvirátus felbomlása: Caesar mivel meghódította Galliát, kiemelkedő népszerűségre tett szert. Pompeius ezt féltékenyen szemlélte, így összefogott ellene a szenátussal. (Közben meghalt Crassus Szíriában) Kitört a polgárháború Caesar és Pompeius közt. Caesar katonákkal vonult be Rómába, Pompeisu elmenekült előle. Kettejük közt a döntő csatára görög földön került sor Kr.e.49-ben Pharszalosznál. Caesar győzött. Térkép: LINK

Caesar uralma (Kr.e.45-44.):

1.) Hatalmának jellege: katonai diktatúra. Megszerezte a diktátori kinevezést, mellette örökös consul, censor és imperátor is lett. A hatalom minden eleme a kezébe került. Mellőzte a a szenátust. Ez okozta vesztét.

2.) Szegényeket segítő rendelkezései: föld és gabona osztás, adósságok, lakbérek csökkentése, a bűnözés visszaszorítása (szigorúbb büntetésekkel)

3.) Polgárjogi rendelkezés: Caesar polgárjogot adományozott a provinciabelieknek

4.) Egyéb rendelkezések: naptárreform. parancsot adott a római naptár teljes átszervezésére, megalapítva a 365 napos évet, 4 évenkénti szökőévvel (ezt a Iulianus-naptárt XIII. Gergely pápa 1582-ben módosította a mai naptárrá). 

Végül túlzott hatalma miatt a szenátus ellene fordult, és megölték. Az összeesküvők vezetője: Brutus és Cassius volt. Caesar végrendeletében fogadott fiára és egyben unokaöccsére Octavianusra hagyat a hatalmat!

A második triumvirátus (Kr.e.43)

• Caesar a hatalmat unokaöccsére Octavianusra hagyta, aki consullá neveztette ki magát
• Közben Kr.e 43-ban megalakult a 2. triumvirátus, Caesar legfőbb követőiből annak érdekében, hogy megbosszulják halálát és biztosítsák a rendet a birodalomban. Tagjai: Octavianus, Antonius (Caesar fő hadvezére), Lepidus (szintén hadvezér).
• A bosszúra Kr.e. 42-ben került sor, Philippinél ahol Antonius és Octavianus legyőzték a Caesar elleni összeesküvés vezetőit: Brutust és Cassiust.

A birodalom újbóli felosztása

Újra felosztják a Római Birodalmat: Antonius kapja a keleti részeket (Szíria, Egyiptom), Octavianus kapja a nyugati területeket (pl: Hispániát) és Lepidus az afrikai provinciákat. Lepidus félreállása után azonban a kettéosztottság lesz a jellemző.

Octavianus a szenátust meggyőzi arról, hogy Antonius a birodalom  kettészakításán fáradozik Egyiptomban. Végül polgárháború kezdődik Antonius és Octavianus közt. A döntő csatára: Actiumnál Kr.e. 31 -ben került sor! Tengeri ütközet volt a görög partoknál és Octavianus győzelmével zárult! A csatában Antoniust támogatta Egyiptom úrnője Kleopátra is az egyiptomi  hajóhaddal, ugyanis a megelőző években Antónius szerelme lett. A csata után Octavianus megszerezte a teljhatalmat, Antonius és Kleopátra pedig egy évvel később öngyilkosok lettek.

DOLGOZAT Rómából: 

• A köztársasági berendezkedés, tisztségviselők
• Pun háborúk
• Társadalmi változások és reformok Rómában
• Az első triumvirátus és Caesar
• A második triumvirátus és Octavius hatalomra jutása
• 

Augustus uralkodása

1.) Octavianus ügyelt arra, hogy ne jusson Caesar sorsára, így fenntartotta a köztársasági formát, és színleg nem ragadta magához a teljhatalmat. Megkapta az Augustus jelzőt => fenséges, tiszteletreméltó.

2.) Rendszerét PRINCIPÁTUS -nak nevezték. Princeps => első polgár

3.) Hatalma arra épült, hogy sorra felvette és letette a különböző tisztségeket fenntartva a demokrácia látszatát ám valójában egyeduralmat épített.

Augustus császár, principátus, dominátus

• Augustus teljhatalma: imperátorként a hadsereget is irányította, címei révén (pl. consul, diktátor, néptribunus) pedig a nép ura lehetett.
• Állandó testőrgárdát hozott létre, és állandó hadsereget teremtett flottával
• Építkezésekkel fejlesztette Rómát (vízvezetékek, gátépítések, tűzoltóság)
• Megreformálta a közigazgatást (provinciák irányítása) => a frissen meghódított provinciákat császári irányítás alá rendelte, míg a régi provinciák maradtak a szenátus irányítása alatt.
• Hódításokba kezdett, a birodalom határát a Duna-Rajna vonalig terjesztette ki.

A principátus rendszere 

• a köztársasági formák színleg megmaradnak, miközben a valódi hatalom a princeps (azaz első polgár) kezében összpontosul
• a princpes mindig azon jogkör alapján gyakorolja a hatalmat, amit éppen tetszése szerint felvesz, majd ha már nincs rá szüksége visszaad. (mármint a népnek)
• a princeps imperátorként a hadsereg, és a hírhedt testőrgárda (pretoriánusok) feje
• a principátus rendszerében a közigazgatást (provinciák irányítása) mindvégig kettős, vagyis birodalmi tartományok egy része– többnyire a frissen meghódított provinciák - császári irányítás alatt állnak, míg a régi provinciák megmaradnak a szenátus irányítása alatt.

A császárkor

A principátus korának dinasztiái:

• Dinasztiákra tagolódtak Róma uralkodói:
• Iulius - Claudius dinasztia: Tiberius, Caligula, Claudius, Néró
• Flavius dinasztia: Vespasianus, Titus, Domitianus
• Antoninus dinasztia: Nerva, Traianus, Hadrianus, Marcus Aurelius
• Severus dinasztia: a dinasztia legfontosabb császára Caracalla (Kr.u.211-217)

A Iulius - Claudius dinasztia fontos közigazgatási és adóreformokat hajtott végre. Később, a Flaviusok alatt épült fel a híres római Colosseum, és több hatalmas zsidó felkelést is levertek Judeában (Kr.e.70). A felkelések véres leverése nyomán települtek szét a zsidók a különböző provinciákba. Diaszpórákat hoztak létre.

Kialakul a császári hivatalszervezet és a kincstár. A Római Birodalom Trainaus és Hadrianus idején érte el legnagyobb kiterjedését. Ekkor válik római területté Dácia és Mezopotámia is.

Limes: határvonal őrtornyokkal, több helyen kerítésekkel a Római Birodalom körül. (Hadrianus hozza létre)

Lázadások: Marcus Aurelius idején (Kr.után: 161-180) hatalmas germán támadások éri a birodalmat és germán lakosság is lázadásokba kezd. A markomann törzsekkel 7 évig kényszerül háborúzni a császár.

Gazdasági helyzet: Számos provincia nagy fejlődésnek indul. A nyugati tartományok (pl. Hispánia) leelőzik Itáliát főleg a mezőgazdasági és ipari termelésben. Közben jelentős kereskedelem folyik az ázsiai területekkel is. Róma arannyal és ezüsttel fizet, így ez a két nemesfém kiáramlik a birodalomból.

Colonusok kialakulása: A birodalomban a rabszolgákon kívül már olyanok is művelnek földet, akik szabadok. Ők voltak a colonusok, akik bérlik a földet a patriciusoktól és gazdálkodnak rajta.

Római polgárjog: A Severus dinasztia nagy császára, Caracalla adja meg 212-ben a birodalom MINDEN szabad polgárának a római polgárjogot!

A dominátus rendszere

I. A dominátus rendszere:

• A dominátus lényege: Amikor a birodalom gyengülni kezdett, Kr.után 284 -ben Diocletianus császár megszüntette a principátus rendszerét és helyette bevezette a dominátust! Ez nem leplezett hanem nyílt önkényuralmat jelentett hatalommegosztással. (DOMINATUS = egyeduralom, hatalommegosztással) Megszűntek a köztársasági keretek és a szenátus hatalma.
• Társcsászárok: Ebben a berendezkedésben a császár (dominus) egy társcsászárt választ maga mellé, akivel megosztja hatalmát. (Diocletianusnál ez a társcsászár Maximianus volt.) Majd mindketten további 1-1 alcsászárt tesznek meg segítőjükké. Így végül négyen irányítják a hatalmas birodalmat. Ez a TETRATRCHIA és DOMINATUS rendszere! Mindegyikük a birodalom adott részén irányítja a hadsereget, közigazgatást, pénzügyeket, bíráskodást.
• Reformok: A domintátus bevezetésével több reformot is végrehajtottak: például mozgékonyabbá és gyorsabban reagálóvá tették a limest örző hadseregeket + a provinciákat kettéosztották, így összesen 101 lett belőlük.

II. Constantínus (Kr.u.306-337): Új fővárost alapított, melyet saját magáról nevezett el Konstantín városnak azaz KONSTANTINÁPOLY -nak. (Mai Isztambul) Hatalmas fejlődésnek indult és a birodalom súlypontja keletre tevődött!

A kereszténység kialakulása, története

Jézus Krisztus története LINK

Názáreti Jézus Krisztus (Josua) Mária gyermekeként született egy júdeai ács, József nevelt fiaként. Az elbeszélések szerint valódi apja a Szentlélek és így maga Isten volt. Születési helye: Betlehem, de fiatalkorát Názáretben töltötte. Harminc évesen felhagyott az ács mesterséggel és hirdetni kezdte Isten tanításait. Vándorlásba fogott, tanítványokat gyűjtött maga köré /Simon (később Péter), András (Péter testvére), Jakab, János, Fülöp, Bertalan, Tamás, Máté, Jakab (Alfeus fia), Tádé, Kánai Simon, Iskarióti Júdás. / Ők voltak a 12 apostol.

Jézus híre gyorsan terjedt, mert csodákat tett: betegeket gyógyított, halottat támasztott fel, kenyeret és halat teremtett. Amikor Jeruzsálemben is megjelent, az ottani zsidó főrabbik (vallási vezetők) féltékenyek lettek népszerűségére és elfogatták, majd a római helytartóval, Pontius Pilatussal kereszthalálra ítéltették.

Jézus tanításai:

• Isten megbocsát a megtérő bűnösöknek
• Az embereknek szeretniük kell Istent és embertársaikat
• Istennek tetsző életet az él, aki elfogadja az emberek közti közös egyenlőséget és az anyagi javakról való lemondást
• Az Istennek tetsző élet után mindenki lelkére egy halál utáni új élet vár. Ám az Isten dönti el az utolsó ítéletnél, hogy ki kerül a pokolba és ki a mennyországba.

A Biblia:

Jézus életét, tanításait halála után főbb tanítványai lejegyezték görög nyelven. Ezen iratok összefűzéséből született meg a Biblia. Ennek újszövetségi része szól Jézusról. Főbb részei az evangéliumok (Máté, Lukács, János, Pál, Jakab, Péter, Júdás evangéluma), Pál apostol levelei, Apostolok cselekedetei, Jelenések könyve.

A kereszténység terjedése:

Jézus halála után Péter apostol és Pál apostol vezették a keresztény közösségeket. Terjeszteni is próbálták az új vallást. Ám ez csak onnantól lett sikeres, amikor nem csak zsidókat próbáltak áttéríteni. Közben a római császárok egy része, pl. Néró, Decius, Diocletianus üldözték a keresztényeket. Végül 313-ban a milánói rendeletben Constantínus császár engedélyezte a keresztények szabad vallásgyakorlatát, sőt 391-ben Theodosius császár államvallássá tette a Római Birodalomban.

A keresztény tanokat a niceai zsinat (egyházi főpapok gyűlése) rendezte össze 325-ben. Itt fogalmazták meg a Szentháromság tant: az Atya a Fiú és a Szentlélek ugyanazon Isten három megjelenési formája.

Egyházszervezet:

püspökök, plébánosok, patriarchátusok (5 db): római, konstantinápolyi, antiochiai, jeruzsálemi, alexandriai

Népvándorlás. A Nyugat-Római Birodalom bukása

Idegen népek támadásai a Római Birodalom ellen:

• 1.) A 2. században kezdődtek az első nagyobb germán támadások a birodalom ellen. Pl.: markomann háború (Marcus Aurélius)
• 2.) Később a 4. században a limes nagy szakaszain történtek támadások, betörések. A támadók: frankok, kvádok, szarmaták, alemannok. (germán törzsek)
• 3.) A hunok megjelenése óriási népvándorlást indított el. 370 körül egy ázsiai nép kelt át a Volgán és indult csapataival Európa felé. Ezzel szintén Európa irányába késztette vándorlásra a többi pusztai népet. Így alakult ki a népvándorlás.

A Római Birodalom határaira érkező népek:

• 1.) Nyugati gótok: Itáliába, Hispániába, Galliába vonulnak és hoznak létre saját királyságot.
• 2.) Vandálok: Észak-Afrikában telepednek meg
• 3.) Frankok, burgundok a mai Franciaországban teremtenek saját királyságokat
• 4.) Angolok, szászok brit szigeteken telepednek meg.

A népvándorlás és a hunok birodalma

•  A hunok belső ázsiai nomád (legeltető, vándorló, harcos) népet alkottak a távoli Kína közelében. Területeikről különböző népmozgások miatt a 4. század közepén indultak el Európa felé.
• A hunok 370 körül átlépték a Volgát, ami elindította az orosz sztyeppén élő népek vándorlását nyugat felé. A sok-sok népcsoport 370 körül kezdődő és a 11. századig tartó Európába özönlését illetve belső vándorlást népvándorlásnak (és népvándorlás korának) nevezzük.
• A népvándorlás közepette történt a Római Birodalom kettészakadása 395-ben. I. Theodosius császár a nyugati részt Honorius nevű fiának, a keleti részt Arcadius nevű fiának adományozta. Ezzel létrejött a Nyugat-Római és a Kelet-Római Birodalom. (Az utóbbi később Bizáncnak nevezték.)
• A Kelet-Római Birodalom (Bizánc) békét vásárolt az új népektől, így azok mind a Nyugat-Római Birodalomra zúdultak. Egyes népek harcba keveredtek Rómával, másokat békében letelepített valahol a római császár. 418-ban a birodalom területén jött létre a Nyugati gót királyság, majd sorra alakultak a névleg Róma alá tartozó, valójában már független germán királyságok, pl. Frank Királyság (486).
• A hunok Attila vezetésével a Kárpát medencében telepedtek meg, meg 450 körül már a Római Birodalmat támadták. Róma összefogott a germán királyságokkal és közösen, Aetius vezetésével megverték Attilát és a hunokat Catalaunumnál (453). A csata után Attila meghalt, birodalma felbomlott!

A Nyugat-Római Birodalom bukása: 476

A hajdani nagy Római Birodalom a hunok után végzetesen meggyengült, területét ellepték a germán törzsek. Végül 476-ban egy Odoaker nevű germán származású római katonai vezető elűzi az utolsó római császárt: Romulus Augustulust.

Európa új királyságai: Nyugati és Keleti Gót Királyságok, Frank Állam, Burgundia ... stb