Az ókor története (összefoglaló)

Az ókor története

Az ókor történeti korszakolása:

• Ókori kelet története
• Ókori Hellasz története és Nagy Sándor
• Az ókori Róma története

I. Az ókori kelet

Mezopotámia és a sumérok: A Tigris és az Eufrátesz folyók közti területet (mely ma Irak, a Közel-Keleten) Mezopotámiának nevezzük. A szó "folyóközt" jelent. Ezen a területen az ókor kezdetén, vagyis a Krisztus előtti IV. évezredben sumérok laktak, mégpedig városállamokban. Ilyen sumér városállam volt például Ur, Uruk, Umma, Nippur, Larsa és Babilon városa is. Közös jellemzőik: az öntözéses földművelés, a templomgazdaságok kialakulása, és a zikkuratok (lépcsős piramisok) építése.

Vallás: az ókorra a politeizmus volt a jellemző, ami több-istenhitet jelent (teos = görögül Isten). Ez a több istenben való hit jellemezte az ókori egyiptomiakat, görögöket, és rómaiakat is. Kivétel: zsidóság, ahol már a Krisztus előtti 2.évezredben is monoteizmus, azaz egyistenhit volt a jellemző. A mai világvallások, a kereszténység és az iszlám is monoteisták (egyisten hitűek.)

Óbabilon és Hammirapi:

Babilon városában kerül hatalomra Kr.e. 1800 körül és ő hozza létre az Óbabiloni Birodalmat. Híres volt törvénykönyve, melyet egy 2,25 m magas diorit kőoszlopra vésetett fel. (Mai helye: Párizs, Louvre). A törvények elve a szemet-szemért, fogat-fogért elv és a társadalmi rétegek szerint eltérő szigor.

Ókori Egyiptom:

Egyiptom a Nílus folyó mentén helyezkedik el, Afrika északkeleti részén. Az egyik első, fontos civilizációs központ volt, mely már a Krisztus előtti 4. évezredben fejlett kultúrával rendelkezett. Az archaikus korban (Kr.e.3000 - 2700) két állam létezett: Alsó-, és Felső Egyiptom. Az első fáraó Ménész volt, 2900 körül egyesítette a két államot. A fáraók despotikus hatalmúak voltak Despotikus hatalom: amikor az uralkodó teljhatalommal vezeti országát és istenségként tisztelik. Rétegek: papság, hivatalnok-írnokok, közrendű szabadok.Az óbirodalom korában (Kr.e.2700-2200) épültek az első piramisok Gízában. Legnagyobb a Kheopsz piramis, 135 méter magas.

Az újbirodalom korában (Kr.e.1550-1000): hükszoszok támadtak Egyiptomra, a központ Théba lett. Hódításokat kezdett az ország, elterjedt a rabszolgaság. II. Ramszesz uralkodása volt ​Egyiptom fénykora. Harcokat folytatott riválisukkal a Hettita Birodalommal. Az Amon-papság megerősödik

A tengeri népek támadása söpörte el Kr.e.1200 körül meggyengíti a térség nagyhatalmait, elsöpri a Hettita Birodalmat. Később Asszíria majd a Perzsa Birodalom utána Nagy Sándor végül a rómaiak hódítják meg Egyiptomot.

Egyiptomi vallás: Egyiptomban a napistent imádták, a neve Ré volt és ember testű, sólyom fejű alakban ábrázolták.Későbbi neve: Oziris, felesége: Ízisz. Egyéb istenek: Hórusz, Széth. LINK (vallás). A fáraókat és főpapokat elhalálozásuk után mumifikálták (tartósították) mert hittek abban, hogy még életre kelhet. LINK (blog)

Hieroglif írás megfejtője 1824-ben Jean Francois Champollion. Egyiptomi városok: Városok: Théba, Memphis, később Alexandria.

Az ókori kelet egyéb államai

Föníciai városállamok: Türosz, Szidón, Büblosz. A Földközi tenger keleti partján feküdtek. Fejlett kereskedő városállamok voltak, a mai betűírás első létrehozói. Türosz hajósai alapítják Karthagót a későbbi Róma legfőbb riválisát.

Izrael: az Egyiptomból Kánaánba vándorló, Mózes vezette zsidó törzsek hozzák létre Izrael Királyságát Kr.e. 1030-ban (Saul). Főváros Jeruzsálem. Nagy királyaik: Dávid és Salamon.

Asszír Birodalom: Assur városában kialakuló, majd hódító katonaállam. A meghódított területek lakosságát saját területeire deportálta és munkára kényszerítette. Fénykora: Kr.e. 8-7. század (Assur-ban-apli). Az asszírok egy időre az egész Közel Keletet meghódítják, még Egyiptomot is (Kr.e. 664) Új fővárost építenek: Ninive. A médek győzik le Kre. 612-ben. 

II. Az ókori Hellasz

Görög törzsek betelepedése, Kr.e. 2200 körül. Négy törzs: akhájok, iónok, dórok, aiolok. Az első fontos városállam:Mükéne. Lakói az akhájok voltak. Jellemzők: városfalak, a gazdálkodás központja a palota, fejlett művészet. Nagy háború: Trója ellen indult a Kr.előtti 12. században.

A görög törzsek honfoglalása: a dórok délen (Peloponnészosz), a iónok az Attika félszigeten és a kisázsiai partokon telepednek le. Ez a vándorlás elpusztítja a görögök útjába kerülő más népeket, így perzselik a mükénei kultúrát is a dórok.

Poliszok: A polisz olyan vallási, politikai, kulturális közösség, melynek lakói egy városias jellegű település köré csoportosulva saját vezetők, törvények és szabályok szerint éltek, és magukat megkülönböztették más hasonló településektől. Poliszok jellemzői:

• A királyságot felváltja a köztársasági forma, megjelennek a népgyűlések
• A poliszok népgyűlései tisztségviselőkkel működnek együtt az állam irányításában
• A tisztségviselőket (például: arkhónok) választják ugyan, de kezdetben csak a leggazdagabbak, vagyis az arisztokraták közül. Ezért ezt az államformát arisztokratikus köztársaságnak nevezzük.
• A nép nagy része a démoszt alkotta, mely a földeket művelte vagy egyszerű iparosként, kereskedőként dolgozott.

A görög gyarmatosítás: Az egyes poliszok (pl. Athén, Korinthosz, Megarra) a Kr.előtti 8. században hajós csoportokat indítottak új tájak felfedezésére, szerte a Földközi tengeren. Az egyes csoportok kereskedőtelepeket, gyarmatvárosokat alapítottak, melyek nem függtek az anyavárostól. A legtöbb gyarmatváros: Dél-Itáliában, Szicíliában, Afrika partjainál és a Fekete tenger partjain jött létre. (Karthagót a föníciai Türrosz város hajósai alapították Kr.e.814-ben.)

Görög vallás és mitológia: LINK olyan ókori történetek amelyeket egy bizonyos kultúra igaznak hisz, és amelyekben természetfeletti események, személyek, lények szerepelnek. Leghíresebb a görög mitológia. Istenei: Zeusz (főisten), Poszeidón (tengerek istene), Hádész (alvilág istene), Árész (háború istene), Aphrodité (szerelem istennője).

A görög istenek lakhelye az Olümposz hegy. A görög mitológia történetei (mítoszai) például: Ikarosz monda, Trójai faló mondája, Küklopsz mondája.

Athén irányító szervei, testületei

• Népgyűlés vagy ekklészia: a legfőbb döntéshozó szerv volt (mint ma a parlament). Tagja csak athéni polgárok lehettek (de családjaik már nem). A népgyűlésen nem vehettek részt rabszolgák és a metoikoszok (betelepültek) sem.
• Arkhónok: A legfontosabb döntéseket meghozó választott tisztségviselők voltak, akik kezdetben az arisztokraták közül kerültek ki. Kezdetben még bíráskodási jogkörrel is rendelkeztek.
• Areioszpagosz: korábbi arkhónokból álló tanács volt, mely jóváhagyta vagy elutasította (felülvizsgálatra kérte) az arkhónok döntéseit.
• Bulé: Olyan választott tanács volt, mely előkészítette a népgyűlés elé terjesztendő javaslatokat. Olyan szerepe volt, mint ma a kormányoknak.
• Esküdtbíróság (héliaia): bíráskodást végző, egyszerű polgárok voltak, akiket sorsolással választottak ki. Mint ma az esküdtszék Amerikában.
• Sztratégoszok: kezdetben katonai vezetők voltak, majd később olyan hatalmuk lett mint az arkhónoknak. Az állam legfőbb vezetőivé váltak. (Periklész is sztratégosz volt.)

Az athéni demokrácia kialakulása és fénykora

1.Drakón (621-594): Írásba foglaltatta a szokásjogot, melyet mindenkire egyformán érvényesítettek (arisztokratákra ugyanúgy mint szegényekre)

2.Szolón (594-570): Megszüntette az adósrabszolgaságot, és a származás helyett a vagyon tette meg a politikai jogok alapjává. Ezekben vagyon szerinti osztályokhoz igazította a tisztségek betölthetőségét. Ez volt a TIMOKRÁCIA.

Timokratikus szolóni rendszer: Athén lakosságát és az éves jövedelem alapján 4 csoportba sorolták. Ezeknek a csoportoknak az alapját az adta, hogy az adott rétegbe tartozóknak hány mérőnyi gabonája, bora vagy olaja termett az adott évben.

3.Peiszisztratos: Az általa megvalósított rend a türannisz intézménye: Több görög poliszban is kialakult a türannisz rendszere. Egy időre Athénban is létrejött egy bizonyos Peiszisztrátosz uralma idején (Kr.e.560 és 527 között) A rendszer lényege az, hogy egy arisztokrata ragadja magához a hatalmat a démoszra támaszkodva - mintha a népet szolgálná - ám valójában zsarnokságot teremtve. Peiszisztratosz zsarnoki uralma dacára jelentős építkezéseket hajtott végre: Píreusz (kikötő) kiépítése, templomok, vízvezetékek létesítése, hadsereg és flotta fejlesztések, földosztás. Fiai követték a hatalomban (Hippiasz és Hipparkhosz) de őket elűzte a nép.

4.Kleiszthenész (Kr.e.508-493): 

 - Cserépszavazás: a zsarnoki uralomra törekvő athéni polgárok száműzése volt legfőbb célja. Kleiszthenész vezette be. Akire a legtöbben szavaztak, azt 10 évre száműzték Athénból.

- Kleiszthenész új közigazgatási rendszert vezetett be, úgynevezett phülékre (fülékre) osztotta a várost, melyek mindegyike három további részre tagolódott a három társadalmi réteg szerint. A 10 filé mindegyike képviselőt küldhetett a Buléba, mely képviselő ugyanakkora eséllyel lehetett paraszt, városi szegény vagy arisztokrata. 

- Kleiszthenész alatt lett Athén valódi demokrácia, mert még a legszegényebbek is ugyanakkora eséllyel kerülhettek fontos tisztségekbe mint a gazdagok. A legtöbb tisztség sorsolással került betöltésre, kivétel a sztratégosz (azt választották) Ugyanakkor mégis korlátozottnak mondjuk Athén demokráciáját, mert a nők, metoikoszok és rabszolgák nem kerülhettek be a népgyűlésbe.

- Közvetlen demokrácia: amikor a polgárok személyesen vehetnek részt államuk döntéseinek meghozatalában.

5.Periklész Az ő korára esett Athén virágkora vagy fénykora. Őt a Krisztus előtti 5. század végén, 444 és 429 közt tizenötször választottak sztratégosznak! Ekkor vezették be a napidíjat a bulés és az esküdtbíróságok tagjainak. Periklész idején virágzott Athén. Fellendült a kereskedelem, a fazekasság a művészetek.

Görög-perzsa háborúk

A perzsa-görög viszony a Krisztus előtti 5. század végén

A terjeszkedő Perzsa Birodalom Kr.e. 546-ban foglalja el Kürosz utasítására a Kis-ázsiai partvidék ión városállamait. Ezzel jelentős számú görög kerül perzsa uralom alá. Később, a Perzsa Birodalom élére Kr.e.522-ben I. Dareiosz király kerül, aki 499-493 közt kíméletlenül leveri ezeknek a ión városoknak a lázadását. Győzelme után pedig Dareiosz elhatározza hadjáratban bünteti meg a felkelést támogató Athént és Eretriát.

Három perzsa támadás a görögök ellen:

1.) A Kr.e. 492 -ben induló perzsa hadjárat: A perzsa támadás tengeren és vizen indul, de korán kudarcba fullad. A szárazföldi csapatokat a trákok szórják szét, a perzsa hajóhadat pedig egy hatalmas vihar süllyeszti el az Athosz félsziget csúcsánál.

2.) A Kr.e. 490 -ben induló perzsa hadjárat: Dareiosz a támadás előtt minden görög poliszba elküldte követeit, és mindenkitől behódolást várt. Több állam meg is tette ezt, hogy elkerüljék a perzsák haragját. Ám Athén és Spárta elutasították a behódolást. Válaszul hatalmas sereg, 25 ezer perzsa katona szállt hajókra, hogy átkelve az Égei tengeren (600 hajón) megtámadják Athént. Eretria felégetése után Maratónnál szálltak újra partra (segítette őket Peiszisztrátosz elűzött fia: Hippias) A marathóni csatában Miltiadész vezette az athéniakat és a hoplita falanx győzelmet aratott. Hadvezèrek: perzsáknál: Datisz, athéniaknál: Miltiadèsz A csata: visszavonulást színleltek a görögök, majd az előretörő perzsákat bekerítették. A perzsák erőssége a lovasság és az íjjászok nem tudtak érvényesülni, a görög támadáskor a ugyanis lovakat éppen itatták, és járatták, messze a vonalak mögött. A spártaiak bár elindultak segíteni Athénnak a perzsák ellen, késve érkeztek meg. (Későn indultak mert épp Karneia ünnepét ülték.) A vereség után a perzsák hajókra szálltak, hogy megkerülve az Attika félszigetet, közvetlenül rohanják le Athént. Ám egy bátor athéni katona futva megvitte a hírt Athénnak, és az felkészülhetett. (Ez teremtette meg a maratóni futás hagyományát. A táv: 42,195 km) Végül a perzsák nem próbáltak meg újra partra szállni, inkább hazatértek. Ajánlott térkép: TÉRKÉP

3.) A Kr.e. 480 -ban induló perzsa hadjárat: 

A hadjárat előtt Athénban vita alakult ki arról, hogy az újabb perzsa hadjáratra készülve a lauroni ezüstbányák bevételeiből a szárazföldi hoplita-sereget fejlesszék e, vagy inkább a hadiflottát! Ariszteidész a szárazföldi sereg fejlesztését támogatta (és a földműves parasztok, arisztokraták egyetértettek vele), viszont Themisztoklész inkább a hajóflottát akarta megerősíteni. Themisztoklészt a kereskedők támogatták, mert az építendő hajók és a tengerek biztonsága éppen érdekeiket szolgálta. Végül Themisztoklész győzöt, 180 db triérészt (3 evezősoros döfőorral rendelkező gályát) építettek. TRIÉRÉSZ link. Közben Perzsiában I. Dareiosz után Xerxész lett a király. Kr.e 480-ben elrendelte a hadjáratot a görögök ellen. Követeket küldött a poliszokban, de Athén és Spárta most is elutasította a behódolást. (Spártában a követeit ezúttal még kútba is dobták.) 

Görög haditerv: A görög poliszok követei az Isztmoszon döntötték el haditervüket (Kr.e.481) A perzsák megállítására a thermopülai szorost választották. Itt ugyanis a földrajzi viszonyok lehetővé tették, hogy egy kisebb haderő is sikeresen verjen vissza egy számbeli túlerőben lévő sereget. A tanácskozás azonban számolt annak lehetőségével is, hogy esetleg a perzsák majd mégis áttörnek a szorosban. Erre az esetre azt tervezték, hogy kiürítik Athént, és minden erejüket az isztmoszi szoroshoz vonják, melynél falat emelnek, a Pelopponészosz védelmére.

A thermopülai csata:  Körülbelül 200 ezres sereggel indult a perzsa támadás szárazföldön északról dél felé és vele párhuzamosan a tengeren is. link: TÉRKÉP Egy 8 ezres görög sereg vonult a thermopülai szoroshoz, Leonidasz spártai király vezetésével. A perzsa támadás ötödik napján egy Ephialtész nevű malisi (helybéli) görög – magas pénzjutalom fejében - megmutatta a perzsáknak az Anopaia ösvényt, melyen keresztül a szoros megkerülhető volt. Amikor a görögök számára világossá vált, hogy elárulva őket, a perzsák a szoros mindkét végén támadhatnak, azt a döntést hozták, hogy megosztják erőiket. A Leonidasz vezette 300 legbátrabb spártai és a thébaiak feláldozva magukat a szorosban maradnak, és addig tartják fel a perzsákat, amíg csak tudják, és amíg mind el nem hullanak. Ezen idő alatt pedig az eredetileg 8000 fős görög sereg többi része visszavonul az Iszthmoszhoz. A tervet végrehajtották, a 300 spártai mind elesett, de a sereg megmenekült. A perzsák bevonultak a kiürített Athénba, ahonnan a lakosság a környező szigetekre menekült.

4.) A perzsák kiűzése: A perzsák feldúlták Athént, az athéni flotta pedig egy hónappal a thermopülai csata után (480 szeptember) a szalamiszi tengeri csatában legyőzte a perzsákat. A hatalmas és nehézkes perzsa hajókat a szűk szalamiszi csatornába csalták (Szalmisz szigete és a partvonal közé), ahol a görög triérészek végeztek velük.

Ezt követően a perzsák már nem mertek tovább támadni dél felé, de egy évre Athénban maradtak. Döntő csata: 479-ben zajlott Plataia mellett. Ebben spártai, athéni és több más poliszból összevont 40 ezres görög had legyőzte a 100 ezres perzsa sereget (Pauszaniasz, spártai hadvezér vezetésével). A perzsák kivonultak Hellaszból. Az athéniak pedig 478-ban létrehozták a déloszi szövetséget, hogy tagjai pénzzel és hajókkal támogassák Athént, az esetleges újabb perzsa támadás esetére. A görög - perzsa háborúkat a Kalliaszi béke zárta le végérvényesen Kr.e. 449-ben.

Nagy Sándor birodalma

Igazi nagyhatalommá II. Philipposz (Nagy Sándor apja) tette Makedóniát Kr.e. 356-336 között! Jelentősen kibővítette Makedónia határait, megszerezte a trák aranybányákat (aranypénzt veretett) felfejlesztette a makedón hadsereget (8 ezer főre, új fegyverük a sarissa lett, mely 6 méteres lándzsa a falanxban) Meghódította a hatalmas Thessalia tartományt. A görög poliszok egy része támogatta Philipposz azon tervét, hogy egyesíteni kell a görögöket. Azokat pedig, akik ellenezték, legyőzte Kr.e. 338-ban a Khairóneiai csatában. A csata évében Kre. 338-ban a második Pánhellén Kongresszuson Philipposz létrehozta az Összgörög Szövetséget, majd felvetette a Perzsia elleni hadjárat tervét. A megvalósítást nem élhette meg, mert testtőre megölte.

Nagy Sándor (valódi nevén: III. Alexandrosz):

Nagy hatással volt rá nevelője, Arisztotelész. Alig 20 évesen, Kr.e. 336-ban került a trónra és mindössze 13 évig uralkodott. Nagy Sándor körülbelül 65 ezer katonával próbálta megvalósítani apja álmát, Perzsia meghódítását és III. Dareiosz legyőzését. Kr.e. 334-ben kelt át a Hellészpontoszon (Dardanellák) A kis-ázsiai partok mentén indult meg seregeivel.

A perzsia elleni hadjárat (334-323):

• Első csata: Granikosznál a perzsa helytartót veri meg (utána: Gordiuszi csomót vágta át a görög mitológia szerint. A híres csomót még senki nem tudta kibontani, de Nagy Sándor egyszerűen átvágta)
• Második csata: Isszosz mellett magát III. Dareioszt győzi le. Délre fordulva Föníciát és Egyiptomot is meghódítja. (Egyiptomban a perzsa helytartó behódol)
• Harmadik nagy csata: Gaugaméla mellett, Ninive közelében Mezopotámiában Kr.e. 331-ben. A perzsa király elmenekült, de egy helytartója megölette. Nagy Sándor elfoglalta a perzsa fővárosokat: Perszepoliszt és Szuszát.
• Indiai hadjárat: Kr.e.327-ben átkelt az Indus folyón, és legyőzte az indiai sereget. Ám hadserege fellázadt és a hazatérést követelte. Miközben Európa felé vonult seregével, Babilonban meghalt maláriában.

Nagy Sándor végső terve: Egységes hellén-perzsa birodalmat akart. Ennek érdekében békét szeretett volna a perzsák és görögök közt. Példát mutatva 327-ben direkt perzsa nőt vett feleségül (neve: Roxána). Később pedig, 324-ben megszervezte az úgynevezett "szúzai mennyegzőt", melyen ezer közrendű és 80 főnemesi makedón kötött házasságot perzsa nőkkel. Az ezekből a házasságokból megszületendő kevert népességet szánta az új, vegyes birodalom legfelső rétegének, és alapjának. Nem vált be, idővel tömeges válások zajlottak.

A görögök idővel megharagudtak Nagy Sándorra a sok perzsa szokása átvétele miatt, csak bizalmas tanácsadója és szerelme Hefaiston tartott ki mellette haláláig.

Hellenisztikus államok

Nagy Sándor halálos ágyán a hatalmat főtanácsadójára hagyja: Perdikkaszra, akit Kratérosz és Antipatrosz támogatott. Ideiglenesen vezetik a birodalmat, miközben Nagy Sándor fiát  - aki félig perzsa - megkoronázzák. Ám a fiút (IV. Alexandrost) Kr.e. 309-ben (amikor alig 14 éves) megölik (Antipatros fia, Kassandros) és bár Nagy Sándor féltestvérét is megkoronázzák, a hatalom az egymással marakodó makedón hadvezérek (diodokhoszok) kezébe kerül! Végül Kr.e. 306-ra a régi nagy Makedón Birodalom részekre esik szét, ezek a HELLENISZTIKUS ÁLLAMOK

III. RÓMA története

Róma alapítása: A itáliai félsziget közepén, Kr.e.753-ban alapították a latin törzsek. (Az egyik monda szerint: Romulus és Rémus, Marsnak – a háború istenének ikerfiai – alapították Rómát. Egy másik monda szerint Hektor, trójai királyfi unokatestvére Aeneas alapította.) Róma 3 jellemzője a kezdetektől: folyamatos terjeszkedés, romanizáció (amit meghódít, azt romanizálja, más kultúrák másolása, főleg a hellén vívmányok, vallás utánzása.

Királyság kora (Kr.e.753-510): Alig néhány évtizeddel Róma alapítása után, a város a hódító etruszkok kezébe került. Összesen hét király váltotta egymást. A legelső Romulus volt, az utolsó három pedig: Tarquinius Priscus, Servius Tullius, Tarquinius Superbus. Közülük a legjelentősebb Servius Tullius volt, aki a politikai jogok gyakorlását vagyonhoz kötötte. Az utolsó etruszk király hatalmát egy felkelés döntötte meg. Az etruszkokat elűzték Rómából, jött a köztársaság kora.

A köztársasági berendezkedés: Róma Kr.e. 510-ben arisztokratikus köztársaság lett. Három társadalmi réteg alakult ki: patríciusok (előkelők), plebejusok (szegények) és a cliensek (patríciusokat kiszolgálók). A legfőbb irányító szerv a népgyűlés volt, melyet kezdetben főleg csak patríciusok alkották. Később a népgyűlés átalakult (comitia tributa) területi és nem vagyoni alapú lett, így helyet kaptak benne a plebejusok is. A népgyűlés tisztségviselőket (magisztrátusokat) választott, és mellette egy szenátus működött. Így Rómát valójában három szervezet vezette: Népgyűlés, Szenátus, tisztségviselők.

Patrícius – plebejus harc (Kr.e. 494-367)

Miközben Róma terjeszkedni kezdett és háborúkat vívott a környező városokkal, a plebejusok is követelni kezdték, hogy ők is betölthessék a vezetői tisztségeket (consul, praetor, censor … stb). Kr.e. 494-ben kivonultak Rómából azzal a követeléssel, hogy ha nem lehet néptribunusok a gyűléseken, úgy saját várost alapítanak. Mivel a patríciusok rászorultak a plebejusok segítségére, hisz ők alkották a hadsereget, fokozatosan engedtek követeléseiknek,. Lassan fokról fokra lehetővé vált, hogy az egyes tisztségekben plebejusok is lehessenek.

A pun háborúk

A pun háborúk a Krisztus előtti 3. századra létrejött ókori nagyhatalmak: Róma és az Észak-afrikai Karthagó népe - a punok - közt zajlottak. Az első pun háború (Kr.e. 264-241) tétje Szicília, Korzika és Szardínia szigeteinek birtoklása volt. Ezt a harcot Róma nyerte A második alkalmával a nagy pun hadvezér, Hannibál támadta meg szárazföldön, harci elefántokkal Rómát, de Cornelius Scípió római hadvezér közben saját hazájukban támadta meg a punok fővárosát Karthagót. A zámai csata Kr.e.202-ben nagy római győzelmet hozott. Karthagó hadisarcot kellett, hogy fizessen, és elvesztette Afrikán kívüli birtokait. (Végső legyőzése: a harmadik pun háborúban történt: Kr.e. 146-ra elpusztult birodalmuk.)

Birodalommá válás:

Miközben Róma polgárháborúkkal küzdött - mint a néppárti Gracchusok, majd Sulla és Márius harca idején (mely egyben a szenátus és a népgyűlés közti hatalmi harcot is jelentette) - birodalommá alakult. A hadsereg légiói sorra hódították meg Európa és Afrika vidékeit. A meghódított tartományokból provinciák lettek.

Az első triumvirátus (Kr.e.60)

A triumvirátus kifejezés jelentése: Három hatalomba felkapaszkodott személy szövetsége, a fontosabb tisztségek megszerzéséért és a birodalom felosztásáért.

Résztvevők: Crassus, Pompeius, Caesar. Hatalomra kerülésük: A Spartacus vezette rabszolgafelkelést Kr.e.71-ben Crassus és Pompeius verte le, akik nagy vagyonuk miatt egyébként is Róma legnépszerűbb emberei közé tartoztak. Iulius Caesar szintén nagy vagyonra tett szert mint hispániai helytartó így összefogott velük. A három legnagyobb hatalmú római tehát létrehozta az első triumvirátust.

A triumvirátus célja:  A triumvirátust alkotó három vezető kezében legyen minden hatalom, mind legyenek consulok + a birodalmat felosszák egymás között. Casear kapta meg Gallia meghódításának jogát, Pompeiusé lett a birodalom nyugati fele, főként Hispánia Crassusé pedig a keleti rész lett (főleg Szíria).

A triumvirátus felbomlása: Caesar mivel meghódította Galliát, kiemelkedő népszerűségre tett szert. Pompeius ezt féltékenyen szemlélte, így összefogott ellene a szenátussal. (Közben meghalt Crassus Szíriában) Kitört a polgárháború Caesar és Pompeius közt. Caesar katonákkal vonult be Rómába, Pompeisu elmenekült előle. Kettejük közt a döntő csatára görög földön került sor Kr.e.49-ben Pharszalosznál. Caesar győzött.

Caesar uralma (Kr.e. 45-44.):

1.) Hatalmának jellege: katonai diktatúra. Megszerezte a diktátori kinevezést, mellette örökös consul, censor és imperátor is lett. A hatalom minden eleme a kezébe került. Mellőzte a a szenátust. Ez okozta vesztét.

2.) Szegényeket segítő rendelkezései: föld és gabona osztás, adósságok, lakbérek csökkentése, a bűnözés visszaszorítása (szigorúbb büntetésekkel)

3.) Polgárjogi rendelkezés: Caesar polgárjogot adományozott a provinciabelieknek

4.) Egyéb rendelkezések: naptárreform. parancsot adott a római naptár teljes átszervezésére, megalapítva a 365 napos évet, 4 évenkénti szökőévvel (ezt a Iulianus-naptárt XIII. Gergely pápa 1582-ben módosította a mai naptárrá). 

Végül túlzott hatalma miatt a szenátus ellene fordult, és megölték. Az összeesküvők vezetője: Brutus és Cassius volt. Caesar végrendeletében fogadott fiára és egyben unokaöccsére Octavianusra hagyta a hatalmat!

A második triumvirátus (Kr.e.43)

A második triumvirátus Caesar halála után, Krisztus előtt 13-ban jött létre, tagjai: Octavianus, Antonius és Lepidus voltak:

• Caesar a hatalmat unokaöccsére Octavianusra hagyta, aki consullá neveztette ki magát
• Közben Kr.e 43-ban megalakult a 2. triumvirátus, Caesar legfőbb követőiből annak érdekében, hogy megbosszulják halálát és biztosítsák a rendet a birodalomban. Tagjai: Octavianus, Antonius (Caesar fő hadvezére), Lepidus (szintén hadvezér).
• A bosszúra Kr.e. 42-ben került sor, Philippinél ahol Antonius és Octavianus legyőzték a Caesar elleni összeesküvés vezetőit: Brutust és Cassiust.

A birodalom újbóli felosztása

Újra felosztják a Római Birodalmat: Antonius kapja a keleti részeket (Szíria, Egyiptom), Octavianus kapja a nyugati területeket (pl: Hispániát) és Lepidus az afrikai provinciákat. Lepidus félreállása után azonban a kettéosztottság lesz a jellemző.

Octavianus a szenátust meggyőzi arról, hogy Antonius a birodalom  kettészakításán fáradozik Egyiptomban. Végül polgárháború kezdődik Antonius és Octavianus közt. A döntő csatára: Actiumnál Kr.e. 31 -ben került sor! Tengeri ütközet volt a görög partoknál és Octavianus győzelmével zárult! A csatában Antoniust támogatta Egyiptom úrnője Kleopátra is az egyiptomi  hajóhaddal, ugyanis a megelőző években Antónius szerelme lett. A csata után Octavianus megszerezte a teljhatalmat, Antonius és Kleopátra pedig egy évvel később öngyilkosok lettek.

Augustus uralkodása (Kr.e. 27- Kr.u. 14)

1.) Octavianus ügyelt arra, hogy ne jusson Caesar sorsára, így fenntartotta a köztársasági formát, és színleg nem ragadta magához a teljhatalmat. Megkapta az Augustus jelzőt => fenséges, tiszteletreméltó.

2.) Rendszerét PRINCIPÁTUS -nak nevezték. Princeps => első polgárt jelent

3.) Hatalma arra épült, hogy sorra felvette és letette a különböző tisztségeket fenntartva a demokrácia látszatát ám valójában egyeduralmat épített.

Augustus hatalmai rendszere:

• Augustus teljhatalma: imperátorként a hadsereget is irányította, címei révén (pl. consul, diktátor, néptribunus) pedig a nép ura lehetett.
• Állandó testőrgárdát hozott létre, és állandó hadsereget teremtett flottával
• Építkezésekkel fejlesztette Rómát (vízvezetékek, gátépítések, tűzoltóság)
• Megreformálta a közigazgatást (provinciák irányítása) => a frissen meghódított provinciákat császári irányítás alá rendelte, míg a régi provinciák maradtak a szenátus irányítása alatt.
• Hódításokba kezdett, a birodalom határát a Duna-Rajna vonalig terjesztette ki.

A császár-kor

A principátus korának dinasztiái:

• Dinasztiákra tagolódtak Róma uralkodói:
• Iulius - Claudius dinasztia: Tiberius, Caligula, Claudius, Néró
• Flavius dinasztia: Vespasianus, Titus, Domitianus
• Antoninus dinasztia: Nerva, Traianus, Hadrianus, Marcus Aurelius
• Severus dinasztia: a dinasztia legfontosabb császára Caracalla (Kr.u.211-217)

A Iulius - Claudius dinasztia fontos közigazgatási és adóreformokat hajtott végre. Később, a Flaviusok alatt épült fel a híres római Colosseum, és több hatalmas zsidó felkelést is levertek Judeában (Kr.e.70). A felkelések véres leverése nyomán települtek szét a zsidók a különböző provinciákba. Diaszpórákat hoztak létre.

Kialakul a császári hivatalszervezet és a kincstár. A Római Birodalom Trainaus és Hadrianus idején érte el legnagyobb kiterjedését. Ekkor válik római területté Dácia és Mezopotámia is.

Limes: határvonal őrtornyokkal, több helyen kerítésekkel a Római Birodalom körül. (Hadrianus hozza létre)

Lázadások: Marcus Aurelius idején (Kr.után: 161-180) hatalmas germán támadások éri a birodalmat és germán lakosság is lázadásokba kezd. A markomann törzsekkel 7 évig kényszerül háborúzni a császár.

Gazdasági helyzet: Számos provincia nagy fejlődésnek indul. A nyugati tartományok (pl. Hispánia) leelőzik Itáliát főleg a mezőgazdasági és ipari termelésben. Közben jelentős kereskedelem folyik az ázsiai területekkel is. Róma arannyal és ezüsttel fizet, így ez a két nemesfém kiáramlik a birodalomból.

Colonusok kialakulása: A birodalomban a rabszolgákon kívül már olyanok is művelnek földet, akik szabadok. Ők voltak a colonusok, akik bérlik a földet a patriciusoktól és gazdálkodnak rajta.

Római polgárjog: A Severus dinasztia nagy császára, Caracalla adja meg 212-ben a birodalom MINDEN szabad polgárának a római polgárjogot!

A kereszténység terjedése

A kereszténység megítélése (Róma szempontjából) Jézus kora után 4 korszakra tagolódik: üldözött státusz, eltűrt státusz, szabad vallásgyakorlat, államvallássá tétel. A Jézus utáni 3 évszázadban jut el oda tehát Európa, hogy egy üldözött vallásból a birodalom államvallása legyen. A kereszténység terjedésének fontos évszámai:

• 313 - Milánói Edictum
• 325 - Niceai zsinat
• 391 - Államvallássá alakulás
• 395 - A Római Birodalom kettészakadása, ami után majd az egyház is kettéválik (1054-ben katolikus és görög-keleti egyház jön létre)

Milánói Edictum: Constantinus császár szabad vallásgyakorlatot ad rendeletében a birodalomban élő keresztényeknek.

Niceai zsinat: A legfontosabb főpapi tanácskozás Constatinus idejére esett. A zsinat kanonizálja a keresztény dokumentumokat, eldöntve , hogy mely iratok, evangéliumok kerülhetnek a kereszténység hivatalos dokumentumai közé. Az el nem fogadottak a gnosztikus iratok. A zsinat állást foglalt abban is, hogy az arianizmus nem kerülhet az elfogadott anyagok közé. Arius püspök irányzata Jézus isteni voltát nem fogadta el. Szentháromság vita. 

A dominátus rendszere

A dominátus rendszere:

• A dominátus lényege: Amikor a birodalom gyengülni kezdett, Kr.után 284 -ben Diocletianus császár megszüntette a principátus rendszerét és helyette bevezette a dominátust! Ez nem leplezett hanem nyílt önkényuralmat jelentett hatalommegosztással. (DOMINATUS = egyeduralom, hatalommegosztással) Megszűntek a köztársasági keretek és a szenátus hatalma.
• Társcsászárok: Ebben a berendezkedésben a császár (dominus) egy társcsászárt választ maga mellé, akivel megosztja hatalmát. (Diocletianusnál ez a társcsászár Maximianus volt.) Majd mindketten további 1-1 alcsászárt tesznek meg segítőjükké. Így végül négyen irányítják a hatalmas birodalmat. Ez a TETRATRCHIA és DOMINATUS rendszere! Mindegyikük a birodalom adott részén irányítja a hadsereget, közigazgatást, pénzügyeket, bíráskodást.
• Reformok: A domintátus bevezetésével több reformot is végrehajtottak: például mozgékonyabbá és gyorsabban reagálóvá tették a limest őrző hadseregeket + a provinciákat kettéosztották, így összesen 101 lett belőlük

Constantínus (Kr.u.306-337): Új fővárost alapított, melyet saját magáról nevezett el Konstantín városnak azaz KONSTANTINÁPOLY -nak. (Mai Isztambul) Hatalmas fejlődésnek indult és a birodalom súlypontja keletre tevődött!

A Nyugat-Római Birodalom bukása

Népvándorlás: A hunok 370 -ben kezdődő, Európa felé történő előretörésével meginduló nagyszabású vándorlást jelenti. A Római Birodalom határára a következő népek érkeztek: gótok, vandálok, frankok, szászok.

A felbomlás lépései:

• A Római Birodalom a népvándorlás közben, 395 -ben kettészakadt, amikor Theodosius császár két fia közt kettéosztotta. A nyugati részt Honorius, a keletit Arcadius kapta.
• Az érkező népeket germánoknak nevezték és ezek különböző törzsei a felsoroltak: gótok, vandálok, frankok, szászok. A Kelet-Római határokhoz érkeznek meg először, de rögtön utána  Nyugat-Római területeket is elérik.
• Míg a Kelet-Római Birodalom lefizette és nyugat felé irányította a germán törzseket, addig a Nyugat-Római Birodalom kényszerűségből befogadta őket.
• Az 5. század végére a Nyugat-Római Birodalom területén germán királyságok jöttek létre, pl.: Frank Királyság, Nyugati Gót Királyság.
• 450 körül a hunok is elérték a birodalmat és megtámadták azt. Döntő csata: Catalaunim (453). Attila a csata után visszahúzódik, majd halála után a Hun Birodalom felbomlik.

Hunok Birodalma:

• Lovas pusztai, nomád nép, melyet Attila vezetett és a mai Magyarország területén, a Kárpát-Medencében telepedett meg egy időre. Innen támadták a római területeket.
• A catalaunumi csatában a rómaiak, Aetius vezetésével megállították a hunok előretörését. A csatát követően Attila meghalt, birodalma pedig felbomlott. Fiai képtelenek voltak egyben tartani.

A Nyugat-Római Birodalom bukása: 476

A hajdani nagy Római Birodalom a hunok után végzetesen meggyengült, területét ellepték a germán törzsek. Végül 476-ban egy Odoaker nevű germán származású római katonai vezető elűzi az utolsó római császárt: Romulus Augustulust.

Európa új királyságai: Nyugati és Keleti Gót Királyságok, Frank Állam, Burgundia ... stb

A római civilizáció

 A római kultúra és szokás-rendszer terjedését nevezzük "romanizációnak" mely mindenhol megvalósult, ahová légiói révén Róma eljutott. Ennek jellemzői a következők:

•  A római jog: I. Justinianus bizánci császár idején, 529-ben rögzített joggyűjtemény neve: Corpus Iuris Civilis. Azt ezt megelőző római jogrendszer mindenhol érvényesült, ahol Róma provinciákat hozott létre.
• Latin nyelv és írásbeliség: a korabeli időszak világnyelve lett a latin és később a középkorban is a műveltség illetve nemzetközi diplomácia és egyház nyelve
• Városi közművesítés és utak: Róma volt az első közművesített város, híres volt a római vízvezeték-rendszer. Bár a kövezett utak terén a perzsák voltak az elsők, Róma is rengeteg kövezett utat épített (a legelső volt a Via Appia).
• Városi élet: amfiteátrumai közül legjelentősebb a Colosseum. A középületek legjelentősebbjei a Forum Romanum területén, azaz Róma főterén voltak, mint a Curia Hostilia (szenátus helye) és a Vesta templom. Fontos volt még a Circus Maximus aréna (kocsiversenyek színtere)
• Pannónia: A mai Dunántúl területe. Meghódítása: Kr.e.10-ben történt. Majd megkezdődik a romanizáció. Savaria (Szombathely), Scarabantia (Sopron), Aquincum (Óbuda), Vindobona (Bécs), Sopianae (Pécs). Jelentős provincia lesz, amit jelez, hogy egyik helytartójából császár lesz (Septimus Severus - Kr.u. 193)
• Szónokok, államférfiak: Cato, Caesar, Augustus, Ciocero (szónok), Antonius.