9F.4.1 Jagello Ulászlótól a Drinápolyi békéig

9F.4.1 Jagelló Ulászlótól a Drinápolyi békéig

[9F-es tananyag]

II. Ulászló uralomra kerülése: A magyar nemesek Mátyás után olyan királyt akartak, aki gyenge kezű, a nemesekre hagyja a kormányzást, de ugyanakkor saját költségén megvédi az országot a törököktől. Ennek leginkább Mátyás régi ellenfele, II. Ulászló felelt meg leginkább. (Nagy Lajos unokájának unokaöccse.)

Ulászló királlyá választásának okai:

1. Gyenge kezű királynak ígérkezett, aki a nemesekkel együtt uralkodik majd
2. Vállalta, hogy saját költségén megvédi az országot
3. Három ország trónjának várományosa: lengyel, cseh, magyar

Dobzse László: gúnynév, melyet azért kapott, mert mindenre azt mondta: jól van, jól van (dobzse, dobzse)

II. Belső széthúzás az országban (1490-1516):

A magyar nemesség két táborra oszlott, melyek a gyenge kezű király mellett egymással vetélkedtek a hatalomért. Az egyik a köznemesek tábora volt, Szapolyai János (erdélyi vajda) és Werbőczy István ítélőmester vezetésével, a másik pedig a főnemesi tábor a Báthoryak vezetésével. A vetélkedés három oka:

1. Melyik tábor adja az éppen soron következő nádort?
2. Ki legyen a soron következő király, ha II. Ulászló gyermektelenül halna meg?
3. Azonos jogai vannak e a köznemeseknek és főnemeseknek?

Mindhárom kérdésben átmeneti győzelmet arattak a köznemesek. A nádor kérdést illetően a köznemesi párt sikerét jelentette, hogy Werbőczy rövid időre betölthette ezt a tisztséget. A király-kérdést illetően a két párt két döntést hozott, mely ellentmondott egymásnak. 

• A köznemesi párt az 1505 -ös rákosi végzésben kimondta: ha a király fiú utód nélkül halna meg, akkor az országgyűlés nemzeti királyt fog választani. Ez kimondatlanul Szapolyait jelentette!
• Ezzel szemben a főnemesi párt 1506-ban egy házassági szerződés révén Habsburg Ferdinándot jelölte meg következő királyként! (II. Ulászló lányát összeadták Ferdinánddal.)

A két ellentétes döntés után végül 1506-ban fia született II. Ulászlónak, így a vita elnapolódott. Ám később, 1526-ban emiatt majd polgárháborúba sodródik az ország!

A harmadik vitakérdés a fő-. és köznemesek közt, a jogok kérdéséről szólt, nevezetesen, hogy a köznemesek azonos jogállásúak e a főnemesekkel?! A megoldást Werbőczy híres Tripartituma jelentette. Jelentése: Hármaskönyv és 1514-ben keletkezett!

Tripartitum (Hármaskönyv): Ebben Werbőczy összefoglalta a köznemesség kivívott jogait, kimondta hogy az ország egységét a Szent Korona jelképezi, és a rendek (nemesek) a királlyal együtt alkotják. Tehát: a nemesek jogilag egységes réteget képeznek és a törvényalkotás joga révén a királlyal közösen uralkodnak! A Tripartitumról nem alkottak törvényt, mégis 1848-ig meghatározó lett Magyarországon.

A Dózsa-féle parasztfelkelés (1514): 

Előzményei: Bakócz Tamás esztergomi érsek és bíboros javaslatára a pápa keresztes hadjárat elindítását rendelte el 1514 -ben. Cél, a Török Birodalom legyőzése és visszaszorítása volt, a hadjárat résztvevői pedig a tervek szerint magyar parasztok. 

A parasztsereg élére Dózsa György végvári vitézt nevezték ki. A hadjárat elindulásának küszöbén azonban a nemesség tiltakozni kezdett a parasztjaik munkától való elvonása miatt és az egész akció lefújását követelte a királytól. Az uralkodó elhatározta, hogy visszavonja a kersztes hadjáratra kiadott utasítást. Válaszul a parasztok tiltakozni kezdtek, mert úgy hitték, hogy a király a beígért üdvözülést meg akarja fosztani tőlük. Közben lázító agitátorok jelentek meg köztük és a jobbágyokat a nemesek ellen fordították. Így a török elleni hadjárat végül parasztlázadássá változott. 

A parasztseregek Erdély felé vonultak, számtalan nemesi kastélyt kifosztva. Közben a király és a nemesség összefogtak és katonákat küldtek Dózsáék ellen. Az első összecsapást Nagylaknál azonban a parasztok nyerték, Báthory István temesi ispán ellen. A döntő csata Temesvár mellett zajlott, ahol Báthory és Szapolyai János erdélyi vajda seregei legyőzték a jobbágyokat. Megtorlásul Dózsát megkínozták, és növelték a parasztok terheit (robot növelése, költözés megtiltása)!

II. Lajos fontos döntései:

Segítség kérése külföldről, a török ellen.Sikertelen, három okból:

1. Németországi parasztháború (1524/26)
2. Reformáció
3. Habsburg - francia ellentétek Észak-Itália birtoklásáért

Mindezek miatt az európai hatalmak nem segítettek a magyaroknak a török támadás elleni felkészülésben.

A mohácsi csata előzményei:

1.) A béke felmondása a törökkel: A két ország között Mátyás óta, az 1483-as békekötéstől béke volt. A törökök rendszeresen elküldték követeiket a magyar királyokhoz, hogy ezt a békét meghosszabbítsák. Ám 1520-ban II. Lajos elutasította a béke meghosszabbítását, mert úgy gondolta, hogy Szelim szultán 1520-as halála után lehetősége lesz a délvidéki várak visszavételére. Ám súlyosan tévedett: az új szultán I. Szulejmán minden korábbi török uralkodónál nagyobb hódításokra készült. 

2.) Szulejmán 1520-ben eldöntötte: háborút indít Magyarország ellen.

3.) Felkészülés a török elleni harcra: Tomori Pál kalocsai érseket nevezte ki a magyar csapatok élére. Az ő feladata lett megvédeni a déli végvári vonal mentén az országot.

4.) Török hadjárat: 1521 tavaszán, személyesen Szulejmán vezetésével Isztambulból. Beveszik Szabácsot és 65 év után Nándorfehérvárt.

5.) Az 1523/24-es török támadás: a nándorfehérvári bég indította és bevette Szörényvárt. 

Az ország három részre szakadása

 Az 1526-os török hadjárat célja már Magyarország végső legyőzése és elfoglalása lett! 

Mohácsi csata (1526 augusztus 29.): A 60 ezres török sereg Pétervárad és Újlak bevétele után kelt át a határt jelentő Száván. Tomori nem tudta meggátolni sem a Száván sem a Dráván való oszmán átkelést, így a törökök Mohács alá érhettek. A magyar király hadai Pest alól érkeztek, 28 ezer fővel. Ám Szapolyai János 15 ezres és Frangepán Kristóf 8-10 ezres serege lekéste a csatát. Így 60 ezer török állt szembe 28 ezer magyarral. A törökök gyors győzelmet arattak, elesett 28 főúr, hét főpap és II. Lajos is. A török feldúlta Budát, majd az országot legyőzöttnek minősítve kivonult hazánkból. (Új határ: Nándorfehérvár - Eszék vonal.)

• Főurak: a báról és grófok tartoztak ide
• Zászlós urak: nádor, esztergomi érsek, országbíró, erdélyi vajda, horvát bán, egyéb bánok

Polgárháború a mohácsi csata után:

A török távozása után, 1526 -ban a főnemesek Habsburg Ferdinándot a köznemesek pedig Szapolyait választották királyukká. Szapolyait 1526 november 11-én, Ferdinándot pedig 1527 november 3-án koronázzák meg (mindkettőt Székesfehérváron). Kettejük közt polgárháború kezdődött és a harcokat Ferdinánd nyerte 1528-ra.

Szapolyai csatlós királysága (1529 - 1540):

Szapolyai a veresége után alkut kötött a szultánnal: hűbérese lesz, ha cserébe a törökök kiűzik az osztrákokat. Az alku működött: a törökök elűzték Ferdinándot, aki csak a Dunántúlt és a Felvidéket tudta megtartani az ország többi részén pedig Szapolyai lett az úr. (1529-ben Budán ült a trónra.)

A csatlós királyság jól működött, Szapolyaiban megbízott a szultán. Ebben az időszakban támadtak a törökök Bécsre, de 1532 nyarán Jurisics Mikós, Kőszeg megvédésével megállította a támadást.

Váradi alku (1538):  Szapolyai ígéretet tett Ferdinándnak: halála után átadja neki Magyarország egészét. Közben azonban 1540 július 7-én fia született. Örömében kilovagolt, de megfázott és halálos beteg lett. Halálos ágyán megszegte az alkut: trónját csecsemő fiára János Zsigmondra hagyta, aki mellé gyámnak jelölte ki Fráter Györgyöt (kincstartóját) és Török Bálintot (legfőbb hadvezérét.

Szapolyai János 1540 július 17-én halt meg, fiát pedig halála után két hónappal, 1540 szeptember 13-án választották királlyá. 

Ferdinánd azonban nem törődött bele, hogy becsapták és nem övé, hanem a gyermeké lett a magyar trón és Budára támadt seregeivel.

Ekkor Szapolyai özvegye (Izabella királyné) behívta a törököket, így 1541 augusztus 29 –én Buda 145 évre oszmán kézre került. Az ország pedig három részre szakadt. A gyermekkirály gyámjaival: Izabella királynéval és Fráter Györggyel együtt Erdélybe ment, ahol a török nevében uralkodhatott, Erdély és a Tiszántúl felett. Az ország középső részén, vagyis az Alföldön és a Duna-Tisza közén illetve Budán a török lett az úr. Ez volt a Hódoltság. (Itt jött létre a budai vilayet). A Dunántúlon pedig és a Felvidéken maradt a Habsburg uralom, a Magyar Királyság, Ferdinánd uralma alatt. 

Kísérlet az ország egyesítésére: A gyermek király gyámja, Fráter György a titkos, Gyalui egyezményben arra tett kísérletet, hogy Erdélyt és a királyi Magyarországot egyesítse. 1541-ben felkínálta hát az ország keleti részeit Ferdinándnak, ha az visszafoglalja a töröktől Budát. Az osztrákok azonban kudarcot vallottak Buda visszavételével és kivívták a szultán haragját, aki újabb sereget indított a Hódoltság kibővítésére.

A várháborúk kora

Az 1541 és 1568 közt három nagy háborús időszak követte egymást:

1. Az 1541 és 1546 közti török várfoglalások: A törökök beveszik a Buda környéki várakat, elesik Esztergom (1543), Tata, Visegrád, Nógrád, Hatvan, és elesik néhány dunántúli magyar erősség is: Siklós, Pécs, Pápa, Székesfehérvár.
2. Az 1552 - 1556 -os török hadjáratok
3. Az 1566 -os szigetvári török várostrom (Meghal Szulejmán és Zrínyi Miklós is)

Az 1552-es török-magyar harcok: 1552-ben két török sereg támadt az országra. Az egyiket Ahmed másodvezér vezette Erdély ellen, elfoglalva Temesvárt és elérve Szolnokot, a másikat Ali budai pasa vezette és Veszprém illetve néhány felvidéki vár bevétele után szintén Szolnok alá ért. A két oszmán sereg egyesülve foglalta el Szolnokot, majd közösen indult Eger bevételére. 

Egri ostrom: A várat 2000 magyar katona védte a kb. 40 ezres oszmán haddal szemben, Dobó István vezetésével. A védők 38 napig tartottak ki, mikor a törökök végül 1552 október 17-én feladták a harcot és elvonultak. (Az egri vár végül csak 44 évvel később, 1596-ban került török kézre.) LINK (Egri csillagok)

Az 1566-os szigetvári ostrom: A Dél-dunántúli Szigetvárt Zrínyi Miklós védte. Amikor elfogytak készletei (lőszer, élelem) feláldozta magát: kitört a várból és embereivel hősi halált halt. A várostrom alatt hunyt el Szulejmán is. Az új szultán II. Szelim békét kötött a magyarokkal.

Drinápolyi béke (1568): II. Szelim és Miksa osztrák császár köti meg a békét. Lényege: A császár évi 30 ezer arany adót fizet a szultánnak, aki megtartja az addig elfoglalt magyar várakat. (Pl.: Szigetvárt)