10.3.3 A felvilágosodás

10.3.3 A felvilágosodás

[10-es tananyag]

Fogalma: A felvilágosodás egy olyan 18. századi eszmeáramlat volt, mely a vallási dogmák helyett a tapasztalati megismerést és a természeti törvényeket állította középpontba.

Jellemzők: a) megelőző korok vallási dogmái helyett természeti törvények, b) hagyományokhoz ragaszkodás helyett haladás és fejlődés, c) fanatizmus, elvakultság helyett tolerancia, d) zsarnokság helyett szabadság.

A felvilágosodás előfutárai a 15-16. században: Kopernikusz (1473-1543), Johannes Kepler (1571-1630), Giordano Bruno (1548-1600), Galileo Galilei (1564-1642), René Descartes (1596-1650), Baruch Spinoza (1632-1677)

A felvilágosodás kezdete: Angliából indult ki. Fontos elindítói a 16-17. században: Francis Bacon (1561-1626) a tudományok rendszerezésének elmélete, Thomas Hobbes (1588-1679) John Locke (1632-1704), Isaac Newton (1643-1727). A felvilágosodás kiterebélyesedése: francia földön történt.

A felvilágosodás legnagyobb alakjai:

Montesquieu (1689-1755): Jogi végzettségű nemes. Fő műve: "A törvények szelleméről" (1748). A zsarnokság, az egyeduralom elkerülésének alapvető feltételét a hatalmi ágak - törvényhozó, végrehajtó, bírói hatalom - megosztásában látta. Ehhez szerinte alkotmányos királyság a megfelelő államforma a cenzusos választási rendszer. A hatalmi ágak felosztásának elmélete: csak akkor lehet elkerülni a zsarnokságot, ha a három hatalmi ág egymástól függetlenül működik, egymást kölcsönösen ellenőrzi (és nincs egy kézben). 

Voltaire (1694-1778): Jogi végzettségű volt és egy középosztálybeli polgárcsalád sarjaként született. Főleg filozófiai elbeszélései, az ironikus fejtegetései miatt lettek népszerűek írásai. A fejlődést gátló hagyományokat, a dogmákat ostorozta. Elsősorban az egyházat támadta. „Tiporjátok el a gyalázatost!” – jelentette ki, bár Isten létét nem tagadta. Szerinte az egyház a vakbuzgóság szimbóluma és az álszentség illetve népbutítás eszköze.

Rousseau (1712-1778): Polgári származású zeneszerző, író. Elvetette a képviseleti rendszert, mivel az nem teszi lehetővé a néphatalom (népszuverenitás) érvényesülését. Felfogása szerint a népnek közvetlenül kel részt vennie a döntésekben. Azt vallotta, hogy a többségi akaratnak – amit a közjóval azonosított – az egyén szabadságát is alá kell rendelni. Főműve: A társadalmi szerződést (1778)

Enciklopédia: A korszak tudását tartalmazó 33 kötetes szótár, melyet Jean le Rond d'Alembert és Denis Diderot szerkesztettek.Összefoglalta a felvilágosodás eszméit. 

Szalonok és klubok: A közélet és szellemi élet középpontja az 1700 -as évek mnásodik felében Párizs, és azon belül a szalonok, klubok világa lett. Ezekben már nem a származás, hanem a tehetség számított. A szalonok különböző előkelő hölgyek vezetése alatt működtek. A nők helyzete és megítélése sokat javult a korszakban.

Közép- és Kelet-Európa hatalmai

Közép-Kelet Európa három nagyhatalma:

Az 1700-as években Európa keleti felén három nagyhatalom alakul ki: Poroszország, a Habsburg Birodalom és Oroszország. Az említett háromból kettő, Poroszország és a Habsburgok állama a Német-Római Császárságnak volt a része. Egymással vetélkedtek a többi német állam feletti befolyásért. 

Felvilágosult abszolutizmus: A három nagyhatalmat az 1700-as években a felvilágosult abszolutizmus jellemezte. Ennek lényege, hogy az uralkodók abszolutisztikus eszközökkel - vagyis a rendi gyűlések összehívása nélkül - rendeletekkel uralkodnak, melynek során a felvilágosodás jegyeit magukon viselő, modernizációt szolgáló, és a fejlettebb nyugati hatalmak gazdaságának utolérését célzó reformokat vezetnek be országaikban. Európában II. Frigyes (1740-1786) és II. Katalin (1762-1796) egyaránt ezt az utat választotta, csakúgy mint Mária Terézia. 

A felvilágosult abszolutizmus jellemzői mindenhol: az uralkodók fejlesztik az oktatást, az egészségügyet, az ipart és a kereskedelmet. Védik a jobbágyokat attól, hogy földesuraik kizsákmányolják őket és elfogadják a katolicizmustól eltérő vallások gyakorlását (vallási türelem, vagy tolerancia).

Poroszország jellemzői:

A porosz állam két terület egyesüléséből alakult ki. Ezek: a Brandenburgi választófejedelemség és a Porosz Hercegség. Miután a két tartomány a Hohenzollern család birtokába került, egyesültek egymással és 1701-ben létrejött a Porosz Királyság. Első uralkodója III. Frigyes, Brandenburgi fejedelem lett, fővárosa: Berlin. (Bővebben: ITT)

  • A Porosz Királyság 1701 -től folyamatos terjeszkedésbe kezdett. Főleg a Rajna vidéken.
  • A porosz államot a porosz nemesek vagy más néven junkerek és a jobbágysorban élő parasztok nagy száma jellemezte
  • A Porosz Királyág hatékonyan működött a szakszerű államaparátus és hivatalnokréteg miatt

Poroszországot II. (Nagy) Frigyes tette nagyhatalommá 1740 és 1786 között. Óriási hadsereget teremtet (200 ezer fő) és jelentős hódításokkal növelte országa területét. A felvilágosult abszolutizmus szellemében fejlesztette az oktatást, közlekedést, ipart. Gondoskodott a parasztságról, földosztásokkal.

A Habsburg Birodalom jellemzői:

Az 1700-as években alakult ki teljes egysége, amikor III. Károly elfogadtatta Európával a Habsburg birtokok egy tagban öröklését és a leányági örökösödést. (Ez volt a Pragmatica Sanctió) Amikor azonban az "örökös tartományok" és a többi Habsburg terület (Csehország, Magyarország, Galícia) élére Mária Terézia került, Európa nagyahatalmai megtámadták a birodalmat mert nem fogadták el, hogy egy nő uralja a kontinens egyik legnagyobb államát. Mária Terézia két háborúban védte meg birodalmát, majd a reformokkal modernizálta területeit. Fia II. József a felvilágosult abszolutizmus jegyében további reformokat akart, ám őt már sikertelenség jellemezte.

***