12.3.1 A Kádár-korszak: a legvidámabb barakk

12.3.1 A Kádár-korszak, a legvidámabb barakk

[12-es tananyag]

Kádár megítélése és rendszere (1956-1988)

• Kádár megítélése: A közvélemény nagyobb része sokáig árulónak és szovjet helytartónak gondolta Kádárt. Később a 60-as évektől, mikor hazánkat a "legvidámabb barakknak" tartották a szocialista országok közt, javult megítélése. Ennek fő oka: Kádár sokkal enyhébb diktatúrát valósított meg nálunk, mint a többi Kelet-európai kommunista ország vezetője. Több minden volt megengedett. Kádár rendszerének elnevezései: gulyáskommunizmus, puha diktatúra, fridzsider-szocializmus. (Mind azt érzékelteti, hogy ez egy enyhén elnyomó rendszert volt 1956 - 1988 közt.)
• 56 kérdése: Kádár alatt végig ellenforradalomnak minősítették az 56-os forradalmat, és tilos volt róla beszélni. Ám 1963-ban az 56-os felkelőket elengedték a börtönökből (amnesztia rendelet). De 56 még utána is tabu téma maradt egészen a rendszerváltásig.
• Barakk = foglyok számára épített, többnyire fából készült épületek, kerítéssel körbezárt táborokban.

A Kádár-rendszer jellemzői:

• Országos szervek: a Magyar Népköztársaságot az állampárt, vagyis a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) vezetése irányította és ifusági szervezetük a Kommunista Ifjusági Szövetség (KISZ) illetve fegyveres testületük a Munkásőrség. Az ÁVH megszűnt. Emellett úttörőmozgalom és Ifjú Gárda a fiataloknak.
• Kettős országvezetés: a hagyományos szervek mellett, mint parlament vagy kormány, létezett egy másik rendszer is: a pártszervezet. Ennek élén állt a pártfőtitkár (Kádár), és a Központi Bizottság illetve a Poltikai Bizottság. Ezek mellett működött a Pártkongresszus és legalsó szinten a megyei, városi pártfőtitkárságok, városi tanácsok. Létezett még az Elnöki Tanács is, mely a hagyományos és pártszervek közt helyezkedett el és a legfontosabb ügyekben döntött.
• Tervgazdálkodás szerint működött a gazdaság, miközben 1961-re befejeződött a kollektivizálás. A gazdasági terveket előre meghatározta a párt-vezetés lebontva a vállalatok szintjére. Meghatározták, hogy mibő mennyit kell előállítani.
• Tagosítás, téeszesítés, földek államosítás lezárul. Az ezt akadályozó vagyis földjeiket átadni nem akaró gazdákat kulákoknak minősítik. Ezeket megbélyegzik, megfélemlítik, majd megbüntetik. Földjeik állami tulajdonba vagy téeszekbe adására kényszerítik.
• Teljes foglalkoztatás és erős szociális háló jellemezte az országot. Ez azt jelentette, hogy mindenkinek találtak munkát (nem volt munkanélküliség), bár sokszor értelmetlen vagy felesleges beosztásokat hoztak létre. A szociális háló azt jelentette, hogy mindenki ingyen részesült az oktatás, egészségügy és állami támogatások rendszereiből. Olcsó lakások épültek, panelprogram valósult meg, ingyenes volt az iskolai fogorvosi ellátás, alacsony áron lehetett könyveket venni és belföldi nyaralásra befizetni ... stb. Mindez biztonságérzetet adott az embereknek, de mindennek ára volt: az ország eladósítása.

Reformok 1968-ban:

• 1967-re a pártvezetésben felbukkantak olyanok, akik gazdasági reformokat javasoltak, így Nyers Rezső és Fock Jenő. 1968 január 1-én meghirdették az "új gazdasági mechanizmus" programját, mely 4 évig működött.
• A reformcsomag lényege: háztáji földek engedélyezése (a TSZ tagok saját földet is kialakíthattak és maguk hasznára eladhatták az ott termelteket) + nagy önállóság az állami vállalatoknak + tervgazdálkodás szüneteltetése. A brezsnyev körüli és haza keményvonalas kommunisták leállították a refomokat 1972-ben.
• Az 1970-es évektől kialakult a Kádár-rendszerben az uralmon lévők két tábora: keményvonalas kommunisták (sztálinisták, diktatúra-pártiak) és a reformer kommunisták.

Válság kialakulása:

• A Közel-Kelet háborúi miatt olajárrobbanás történt 1973-ban. Az olaj és ezen keresztül a benzin ára megemelkedett, a Szovjetunió is drágábban adta Magyarországnak. Ezzel lelassult nálunk a gazdasági növekedés, majd a 80-as évekre stagnált (nem nőtt és nem is csökkent). Kádárék titokban külföldi kölcsönöket kezdtek felvenni, eladósodott az ország.
• A 80-as évek elején újabb reformokkal kísérleteztek: engedélyeztek kisebb magánvállalkozásokat és újra növelték a vállalatok önállóságát. Ám ez sem oldotta meg a problémákat. A lakosság elégedetlen volt a Kádár-rendszerrel

Kádár bukása 

1. Az ország eladósodása: 1973 -tól rohamossá vált. A lakosság nem tud erről, Kádár eltitkolja.
2. Az emberek elégedetlenségének jelei: a) Szamizdat irodalom alakul ki, pl.: Figyelő, Demokrata, melyet százezrek olvasnak b) Bős-Nagymarosi vízlépcső ellen tüntetések zajlanak 1989-ben c) Taxisblokád a nagy benzinár emelések ellen (1990)
3. Pozsgay Imre kijelentése a médiában: 1989 január 28-án: 1956 nem ellenforradalom volt, hanem népfelkelés. Ez komoly változás a korábbi marxista meghatározástól.
4. A reformkommunisták előretörése, Grósz Károly leváltja 1988 májusában: felfelé buktatják, amikor a pártkongresszus pártelnökké nyilvánítja, miközben ez a korábban nem létező pozíció semmiféle jogkört nem ad Kádárnak. Rá egy évre, 1989 nyarán (július 6-án) Kádár meghal. Véget ér a "kádár-korszak" is.