Dualizmus témazáró dolgozat

Dualizmus témazáró dolgozat (nov. 19)

Hat témakör: városiasodás, nemzetiségek, közigazgatás, választójog, Tisza Kálmán, társadalom-gazdaság

I. Városiasodás, a főváros fejlődése (176.old)

Városfejlődés: A kiegyezést követően, 1867 és 1914 között jelentős népesség növekedés zajlott Magyarországon: 15,4 millióról 21 millióra nőtt hazánk lakossága. Emellet városiasodás kezdődött, erősen megnövekedett a nagyvárosok népessége. Főleg Pest gyarapodott sokat: 30 év alatt megduplázódott népessége.

Budapest:

• Budapest három város egyesüléséből született 1873-ban, amikor összeolvadt Pest, Buda és Óbuda.
• Népessége a kiegyezéskor, 1867-ben még csak 300 ezer volt, a századfordulóra (1900) elérte a 733 ezret, majd a dulaizmus végére a 900 ezret.
• Jelentős volt az elmagyarosodás: míg 1850-ben a város több mint fele (56%) német ajkú volt, a korszak végére a fővárosiak 86% -a magyarnak vallotta magát.
• Sokat tett a város fejlesztéséért: Podmaniczky Frigyes, 1873-1905 közt a fejlesztések vezetője (Fővárosi Közmunkák Tanácsa) és Bárczy István polgármester, aki az 1900-as évek elején iskolákat, könyvtárakat építtetett.
• Hidak épültek a korszakban: a szabadságharc végén még csak a Lánchíd állt, majd később megépült még három híd: Margit híd: 1873, Ferenc József híd: 1893, Erzsébet híd: 1903.
• Budapest lett az ország gazdasági-kultúrális központja. Itt működött az országgyűlés. A Dunaparti Országház 1904-re épült fel Steindl Imre tervei alapján neogótikus stílusban.
• A dualizmus korában épült ki a metro-, villamos-, és víz-csatorna hálózat is Budapesten.

II. Népesedés és a nemzeti kérdés (180.old)

A nemzetiségi ügyek a kiegyezés után az osztrák és magyar kormányok, illetve parlamentek hatáskörébe kerültek. Ugyanakkor a csehek és horvátok is kezdeményezték hogy a dualizmus helyett trializmus valósuljon meg, azaz osztrák-magyar vezetés helyett legyen osztrák-magyar cseh, vagy osztrák-magyar-horvát uralom. Ezek a kezdeményezések azonban nem teljesültek.

A nemzetiségi törvény (1868): Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter munkája. Lényegében csak az oktatás és vallás területén, illetve az egyesületek és az alsófokú közigazgatás tekintetében tette lehetővé a nemzetiségeknek a szabad nyelvhasználatot. Mégis a korabeli Európában haladó és engedékeny nemzetiségi törvénynek számított.

Nemzetiségi sérelmek: A nemzetiségek sérelmezték, választójoguk csorbítását, hiszen a választókörzetek úgy lettek kialakítva, hogy minnél kevesebb nemzetiségi jelölt kerüljön a parlamentbe. Másrészt sérelmezték hogy a közép és felső oktatásban, egyetemeken nem használhatták saját nyelvüket. A sérelmeket okozuó döntések a magyarosítást jelentették.

Asszimiláció: A nemzetiségek egy része tiltakozott a magyarosítások ellen, másik része viszont az önkéntesd beolvadást választotta, ezt nevezzük asszimilációnak. Ez azonban leginkább a németeknél és zsidóknál volt jellemző. A románok, szerbek, horvátok, szlovákok esetében nem volt tömeges.

III. Közigazgatés és a politika világa (184.old)

Az ország vezetés főbb szervei:

• Közös osztrák-magyar uralkodó, a Monarchia feje, Ferenc József császár
• Közös minisztertanács és delegációk, a közös ügyekben döntve
• Magyar kormány, melyben a magyar miniszterelnök és a 9 minisztérium feje (miniszterek) foglaltak helyet. Legfőbb minisztérium: belügyminisztérium (közigazgatás + csendőrség)
• Magyar országgyűlés: volt alsóháza (képviselőház) és felsőháza (főrendi ház)
• Önkormányzatok: megyék, városok azaz törvényhatóságok szervei. Volt saját költségvetésük, és hozhattak saját rendeleteket is. Megyék élén a fősipánok álltak, akiket az uralkodó nevezett ki és az alispánok, akiket a megyei képviselők választottak maguk közül. Megyei és városi képviselők fele a legtöbb adót befizető polgárok közül került ki, ők voltak a virilisták.
• Pártalakulások: A két legerősebb párt a dualizmus első évtizedeiben a Deák-párt és a Balközép párt volt. A Deák-párt támogatta a kiegyezést, a Balközép párt csak laza kapcsolódást akart Ausztriával. Végül 1875-ben egyesült a két párt és létrejött a Szabadelvű Párt. Az egyesüléssel egyet nem értő Balközép-képviselők a kiegyezést tagadó Szélsőballal egyesülve hozta létre a Függetlenségi Pártot. Innentől, vagyis 1875-től 1890-ig Tisza Kálmán miniszterelnök vezette az országot!

IV. Választójog:

Választások: Volt cenzus, így csak a lakosság 6-7 százaléka voksolhatott. A dualizmus alatt, az 1874-es döntéssel a választásra jogosultak körét csökkentették, 5,9% -ra. Jellemző volt a nyílt szavazás, vagyis a vooksolóknak a szavazóbizottság előtt kellett nyilvánosan közölniük, hogy kire szavaznak. Így a hatóságoktól való félelem miatt jellemzően a kormánypártra mertek csak szavazni. Ráadásul a szavazókörzetek határait úgy állapították meg, hogy a kormánypárti területek több képviselőt küldhessenek a parlamentbe. A cenzus olyan feltételrendszer, mely vagyoni vagy művetségi (esetleg egyéb) feltételekhez köti a választásokon való részvételt.

V. Tisza Kálmán időszaka

Szabadelvű párt kormányai: Első és legfontosabb miniszterelnök Tisza Kálmán volt 1875 és 1890 közt! Fő ellenzéke a Függetlenségi Párt volt és az Egyesült Ellenzék. Tisza-időszak jellemzői:

• Közigazgatás, azaz vármegyék átszervezése: kiváltságos területek (pl. jászok, kunok, székelyek) megszüntetése; megyei önállóságok csökkentése, megyék élére választott képviselők és a virilisták (legtöbb adót befizető polgárok) helyezése.
• Rendőrség - csendőrség kialakítása. (Előbbi a városokban, utóbbi vidéken)
• Ország-modernizáció: egészségügy fejlesztése, postahálózat létrehozása, új egyetemek teremtése (pl. Kolozsváron, Debrecenben), vasútépítések, folyamszabályozások.
• Mamelukok megjelenése: Tisza Kálmán erős pártfegyelme miatt a mindent végrehajtó párttagokat gúnyolták mamelukoknak. 
• Dzsentri réteg kialakulása: Azok a nemesek, akik elszegényedtek és földjeiket vesztették, társadalmi rangjukat meg akarták őrizni és ezért fontos hivatalokat vállaltak el, vagy katonatisztek lettek. Úrias életet próbáltak élni. (A polgárság utánozni igyekezett őket.) 
• Tisza bukása: Le kellett mondania, mert nem tudta elérni, hogy a parlament elfogadja Ferenc József kérését az újoncmegajánlási jogunk korlátozásáról. De lemondásakor azt a látszatot keltette, mintha az udvar mondatta volna le az emigrációban lévő Kossuth Lajos magyar állampolgársága miatti kiállásáért.

A valutareform és az új egyházpolitika: Tisza után Wekerle Sándor lett az új miniszterelnök (1890-1892) aki valutareformot hajtott végre: az ezüst-alapú forint helyett bevezette az értékállóbb aranyalapú koronát! Másik két fontos rendelkezés: bevezették a polgári házasságkötést 1894-ben (az egyházi esküvő másodlagos és fakultatív lett). Egyenjogúsították az izraelita (zsidó) vallást (1895).

Kiemelt fogalmak:

1. Asszimiláció: Amikor egy etnikum alkalmazkodik a többséget alkotó nagyobb nép szokásaihoz, és háttérbe szorítja saját, nemzeti hagyományainak gyakorlását.
2. Magyarosítás: Amikor a dualizmus során - főleg a századfordulót követően - a magyar kormányzat csorbította a nemzetiségek (románok, szerbek, szlovákok) nyelvhasználati illetve politikai jogait, hogy akár erőszakosan is, de elérje asszimilálódásukat.
3. Választójog: Két formája van: a cenzusos és az általános választójog. Az előbbi esetében vagyoni vagy műveltségi feltételhez (cenzushoz) kötik a szavazásokon való részvételt, az utóbbinál nincs feltétel szabva, csak három előírás: nagykorúság, jogi cselekvőképesség, büntetlenség. A dualizmus során a választójogot a szigorú cenzus miatt csak az emberek 5,9% -ának biztosították. Emellett jellemző volt a nyílt szavazás, amikor a választópolgár nem titkosan szavazott, hanem nyíltan mondta ki, hogy kire kíván szavazni. Ez viszont alkamas volt a megfélemlítésre.
4. Kiegyezés fogalma: Olyan törvények 1867-ből, amelyek Ausztriát és Magyarországot majdnem egyenrangú felekként egyetlen közös dualista államba szervezték.
5. Középosztály: Történelmi középosztály, úri középosztály. Utóbbi további két részből állt: dzsentrik és értelmiségiek.

VI. Társadalom - gazdaság

Azt a berendezkedést, melyben egyidejűleg létezik egymás mellett az új, polgáriasodó, nyugati típusú társadalom-szerkezet és a régi, feudális, középkort idéző, hagyományos társadalom, torlódó társadalomnak nevezzük.

Fontosabb társadalmi rétegek:

• Nagybirtokos arisztokrácia: A leggazdagabb 2000 birtokos-család tartozott ide. Bárók, grófok, akik sok ezer holddal rendelkeztek és befektetésekkel az ipari-kereskedelmi nagyvállalatokban. Ők nyerték el állami vezető pozíciókat (miniszterek, államtitkárok, polgármesterek)
• Nagypolgárság: Pénzügyi és kereskedelmi üzletekből meggazdagodott, módos, vagyonos üzletemberek tartoztak ide. Zömében zsidó polgárok, Bankárok, kereskedők, pénzemberek, gyárosok rétege tartozott a nagypolgárságba.
• Középosztály: Két részre tagolódott: a történelmi középosztályra és az úri középosztályra. A történelmi középosztályt jelentős birtokokkal rendelkező (több száz holdas) földesúri réteg alkotta (7-8 ezer család). Az úri középosztályt a dzsentrik alkották. Ők voltak azok a nemesek, akik bár elszegényedtek és földjeiket vesztették, azért társadalmi rangjukat meg akarták őrizni és ezért fontos hivatalokat vállaltak el, vagy katonatisztek lettek. Úrias életet próbáltak élni. Az úri középosztályt alkották még a tisztviselők, orvosok, ügyvédek, tanárok, nagy részben bevándorló zsidó, német polgárok. A középosztály a dualizmus idején 17% -ra növekedett.
• Kispolgárság: Egy millió lakos tartozott ide: saját bolttal, műhellyel rendelkező kisvállalkozók, jól fizetett kisiparosok (víz-, gáz-, villanyszerelők), vasúti, postai alkalmazottak, csendőrök.
• Parasztság: Hét milliós óriási réteget alkotott a századfordulón. Voltak gazdag-parasztok (50-200 holdas gazdák), akik zselléreket, szummásokat alkalmaztak, középparasztok (11-40 hold), akik nem tudtak senkit alkalmazni, és szegényparasztok (10 hold alatt), akik nyomorogtak. A földtelen parasztok munkaerejüket adták el, ők voltak a szummások, zsellérek, cselédek.
• Munkásság: Számuk 1914-re éri el az egymilliót. A szakmunkások akár ötszörösét keresték a képzetlen munkások bérének.

Gazdaság

• Folyóinkat hajózhatóvá tették, gátrendszer épült
• Gabonakonjunktúra 1873 -ig éreztette hatását, majd egy pénzügyi válság következett a bécsi tőzsde összeomlása miatt. Később pedig 1884-ben újabb válság: olcsó amerikai gabona, ausztrál gyapjú megjelenése miatt. Illetve a filoxéra tönkretette a szőlőtermést.
• A magyar mezőgazdaság átalakult: cséplőgépek jelentek meg, fellendült a szesz-, és cukoripar, elterjedt a vetésforgó
• Nagyarányú vasútépítések kezdődtek (MÁV, Magyar Államvasutak, 1868-ban alakult)
• Az iparban sikerágazatok jelentek meg: malomipar, élelmiszer-, és konzervipar, illetve a vasútipar Magyar találmányok: Kandó Kálmán (villanymozdony), Ganz Ábrahám (kéregöntésű vonatkerék).
• Fejlődésnek indult a nehézipar, borsodi, szörényi iparvidék
• Kialakult a hitelszervezet, az osztrák - francia - német tőke beáramlása. Magyar Általános Hitelbank (1867)

--- X ---

Tananyag folytatása: A dualizmus vége és a századforduló