16. dolgozat 10a: II. Lipót és a magyar jakobinusok

II. Lipót és a magyar jakobinusok

II. Lipót (1790-1792)

II. József egy szétesőben lévő birodalmat hagyott hátra. Halálakor a magyarok Ausztria ellen fordultak, mert II. József eltörölte a vármegyerendszert és a nemesség megadóztatását tervezte. Így II. Lipótnak helyre kellett hoznia testvére hibáit.

Először is megegyezett a poroszokkal és a törökökkel. Előbbiekkel a reichenbachi találkozón megígérte: ha a poroszok nem támogatják a magyarokat Ausztria ellenében, akkor Ausztria nem terjeszkedik a Balkánon. A törökökkel megkötötte a szisztovoi békét.

Másrészt megbékítette a magyar nemeseket.

• Megszüntette a II. József által használt rendeleti kormányzást, visszatért e rendi dualizmushoz
• Az 1790/91 -es diétán visszahelyezte a magyar országgyűlés kezébe az adó-, újoncmegajánlás jogát. Ez azt jelentette, hogy a magyar diéta dönthetett arról, hogy Ausztria kérésére mennyi katonát és hadiadót biztosít.
• Újra engedélyezte a szabad nádorválasztást. (Nádor = a legfontosabb főúr, a király helyettese, a magyar nemesek vezetője.)
• A magyarok szent koronáját visszaadta, és Budára vitette.
• A magyar diéta 9 tárgykörben bizottságokat alakíthatott reformok kidolgozására, melyeket a későbbi országgyűléseken előadhattak. (adóügyi, pénzügyi, kereskedelmi, közigazgatási, egyházügyi, bányaügyi, tudományos, úrbéri és külpolitikai bizottság)
• Ugyanakkor létrejött a titkosrendőrség a magyar szervezkedők megfigyelésére. Ez a szervezet főleg II. Lipót után, I. Ferenc alatt teljesedett ki 1792 és 1835 között.

Magyarországa  napóleoni háborúk idején:

II. Lipót helyrehozta a magyar - osztrák viszonyt. Amikor elkezdődtek a napóleoni háborúk 1799-ben, Ausztria a magyar nemesektől vásárolta a haderő ellátásához szükséges élelmet, ruhát. Így a magyar nemesség meggazdagodott a háborúkon és hű maradt Ausztriához. Ez volt az oka annak, hogy amikor Napóleon 1809-ben a magyarokat szövetségébe hívta Bécs ellen, mi nemet mondtunk. Sőt a nemesi felkelés a győri csatában a francia csapatokkal ütközött meg.

Jakobinus mozgalom:

• Elindítója, Martinovics Ignác és Hajnóczy József voltak. Martinovics ferences rendi szerzetesként, teológia tanárként és tábori papként kezdte pályafutását, de ennél többre vágyott. Politikai besúgó lett, de 1792-ben elbocsátották.Ekkor lett a Habsburg udvar ellensége.Hajnóczy ügyvédként végzett, majd Széchenyi Ferenc ügyvédje lett. Később Széchenyi ajánlására királyi tanácsos, alispán (Szerém vm-ben) és a budai kamara titkára. 1793 tavaszától részese a jakobinus mozgalomnak.
• Martinovics 1794-ben két titkos szervezetet is létrehozott: a radikális Szabadság Egyenlőség Társaságát (élén Hajnóczyval) és a mérsékelt Reformátorok Társaságát (élén Sigray Jakabbal).
• A jakobinusok céljai: Radikálisok => rendi kiváltságok felszámolása, Mérsékeltek => függetlenség + köztársaság + jobbágyfelszabadítás (bérlői rendszer)
• A mozgalom működése: 1793 tavasza és 1794 nyara közt kátékat írtak, másoltak. Káté: kérdés-felelt formájában megírt tömör programtöredék. Néhány száz főig bővült a mozgalom.
• Bukás: A bécsi titkosrendőrség letartóztatta (más ügyben) Martinovicsot, aki mindenkit feladott.1794 május 20-án a budai vérmezőn kivégezték a mozgalom 5 igazgatóját és két tagját. (Másokat várfogságra ítéltek.)

Viszonyromlás Ausztriával: 

Az elhúzódó háború 1810 körül már válságot okozott. Megnövekedett az államadósság, amire válaszul az Udvar pénzjegykibocsátást hajtott végre, majd leértékelte a forgalomban lévő pénzt. Ez volt a devalváció. A magyar nemesek tiltakoztak a devalváció ellen az 1811/12 -es diétán. A viszony megromlott a császári udvar és a magyarok közt. 1812 és 1825 közt nem hívták össze a magyar rendi gyűlést.

Elmaradottság és új elemek a gazdaságban

A Habsburg-magyar fejlettségi szint: Az ipari forradalaom, késve, lassan és kismértékben jutott el mind Ausztriába mind Magyarországra.Jellemzők:

• Elmaradott közlekedési viszonyok, rossz utak. A fejlődés egyetlen jele: 1846-tól az első vasútvonal: Pest - Vác
• A hitelhez jutást akadályozta a Nagy Lajos korában, 1351-ben hozott ősiség törvény, ami szerint a nemesi földet nem lehet eladni. Mivel pedig nem lehet eladni, így fedezetként sem használható hitelhez. Így a magyar nemesek nem kérhettek hitelt gazdaságaik fejlesztéséhez, modernizálásához.
• Nagyarányú robotoltatás zajlott, az árutermelésre áttérés miatt. A földesurak növelték majoságaikat, tagosították földjeiket és áttértek a vetésforgóra. (Dohány, repce, cukorrépa és burgonya termesztés megnőtt.)
• Mérsékelt újításként megjelent a rideg állattartás helyett az istállózás és elindult némi iparosodás is, például kialakult a malomipar, cukorgyártás.
• Nagy probléma volt azonban a jobbágyi viszonyok, céhek megléte, és az a kereskedelmi szerep, melybe Ausztria kényszerítette Magyarországot. Vagyis hogy hazánk legyen a birodalom éléskamrája.

Társadalom az 1800-as évek elején:

A nemesség helyzete: A körülbelül 600-700 ezres magyar nemesség vagyonilag nem volt egységes. Több csoportra oszlott:

1. Arisztokraták, nagybirtokosok: ők adták a minisztereket, főispánokat. Több tízezer holdas birtokaik voltak. (1 hold = 5755 m2) Szinte mindannyian udvarhűen viselkedtek és elleneztek mindenfajta változást. Aulikus nemesek is mondták őket. Ide tartozott például a Széchenyi-, Zichy-, Andrássy-, Dessewffy-, Festetics-, Eszterházy család. A konjunktúra (fellendülés) idején sokan közülük korszerűsítették birtokaikat (istállózás, vetésforgó, új fajták) és áttértek a jövedelmezőbb majorsági gazdálkodásra. Vagyis a jobbágytelkek helyett a majorságaikat bővítették (nincs adó + robotoltathatnak ezeken a földeken) Ide tartozott például Széchenyi és Batthyány Lajos is.
2. Köznemesek: Lényegesen kisebb birtokkal és vagyonnal rendelkeztek. Nem volt elég tőkéjük fejlesztésekre. Sokan elszegényedtek közülük. (Sok 300 hold alatti birtok már nem biztosította a köznemesi életszínvonalat.) A köznemesek a vármegyei életben aktívan részt vettek. Jelen voltak a megyegyűléseken, és ők adták a megyegyűlések tisztviselőit is. Fokozatosan eladósodtak így a reformok iránt fogékonyak lettek. Ebből a körből került ki Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Kölcsey Ferenc és Wesselényi Miklós is.
3. Bocskoros vagy hétszilvafás nemesek: Elszegényedett, 300 holdnál kisebb birtokokkal rendelkező és pár holdas, vagy földnélküli nemesek tartoztak ide. Egy részük polgári pályát választott (orvos, ügyvéd lett). Nagy részüket a reformkorban rendszerese megvesztegette az udvar, hogy a reformok ellen szavazzanak.

VI. Jobbágyság és polgárság

• A jobbágyok közé tartozott a lakosság kb. 75% -a. Egy nagyon kis részük egész telken gazdálkodott (ami lehetett 22-62 hold is), de többségük töredék telken élt. Sok volt a földtelen, bérmunkából élő zsellér is. (zsellér = föld nélküli agrár munkás, paraszt)
• A városok lakóinak többsége polgár volt. Ide tartozott a lakosság 10-14% -a. Például: iparosok, kereskedők, tanárok, orvosok ... stb. Bár számuk növekedett, a céh rendszer és a feudális törvények miatt miatt nem tudtak valódi magyar ipert, kereskedelmet és tőkés viszonyokat kialakítani. Többségük városokban élt. A polgárságon belül fokozatosan növekedett az értelmiség aránya (30-40 ezret is elérte 1830-ra)