14. dolgozat 10a: Magyarország a Habsburg Birodalomban (1711-1790)

Beküldte Harmat Árpád Péter - h, 03/11/2019 - 08:53

A Magyar Királyság a Habsburg Birodalomban

I. Magyarország helyzete a birodalomban:

A törökök kiűzése után (1699-re) hazánk teljes mértékben osztrák uralom alá került.
A törökök elleni harcok közepette a magyaroknak el kellett fogadniuk 1687-ben (pozsonyi országgyűlésen) a Habsburgok örökös jogát a magyar trónra. (Lemondtunk szabad királyválasztó jogunkról.)
Gyarmati sorba kerültünk, mely ellen a Rákóczi-szabadságharcban lázadtunk fel
A szabadságharc után jelentős jogokat kapott a birodalmoin belül Magyarország

II. A magyar nemesség kivívott jogai:

- nemesi adómentességet élveztek a magyar nemesek (1222 óta meglévő jog)

- újonc megajánlási jog => a magyar nemesek dönthettek arról, hogy mennyi parasztkatonát adnak Ausztriának a háborúihoz

- adómegajánlási jog => a háborús kiadásokhoz való hozzájárulásról szabadon dönthettek a magyar nemesek

- saját kormányszerveink lehettek: helytartótanács (elnöke a nádor), Magyar Kamara (pénzügyek vezetése), Magyar Kancellária (a királyhoz benyújtott ügyek kezelése)

- a nemesi vármegyék vezetése közigazgatási és bíráskodási jogkörrel rendelkezett

III. Ausztria irányító szerepe: A Birodalmi Államtanács vezette az egész birodalmat és benne Magyarországot is. Erdély és a Határőrvidék közvetlen Bécs irányítása alá került. (A magyar országgyűlés nem irányíthatta ezeket.)

IV. Pragmatica Sanctio - gyakorlati rendezés (1723): III. Károly adta ki ezt a jogszabályt, mely két fontos részből állt:

a) A Habsburgok nőági örökösödésének elfogadása. Mivel a királynak nem volt fia, szerette volna ha a magyarok elfogadják, hogy idősebbik leánya, Mária Terézia kövesse majd a trónon. (Korábban, 1687-ben csak a fiúági örökösödést fogadtuk el. Ez lett kibővítve.)

b) Magyarország és a Habsburg Birodalom elválaszthatatlanul és föloszthatatlanul össze van kapcsolva és egymásnak kölcsönös védelemmel tartozik. Azért mentek bele a magyarok, mert féltek a törökök visszatérésétől és hitték: Ausztria megvédi az országot. /Pragmatica Sancti elfogadása: 1722 június 30., 1723/1-2 tc./ Másik ok: III. Károly a nőági örökösödés elfogadásáért cserébe: megígérte, hogy hazánkat saját törvényei szerint fogja kormányozni.

Mária Terézia uralkodása (1740-1780) (tanmenetben: 8. óra)

- A környező nagyhatalmak nem ismerték el Mária Terézia jogát a trónra. Francaország és Poroszország szembeszálltak Ausztrával és területi követeléseket fogalmaztak meg.
- Két háború zajlott Ausztriával szemben: Osztrák örökösödési háború: 1740 és 1748 közt, illetve a Hétéves háború: 1756-1763 közt.
- Magyarország kiállt a háborúkban Mária Terézia mellett, aki megalázkodva kérte a magyar nemessé segítségét. A nemesek segítettek is: 80 ezer parasztkatonát és 16 ezer lovast adtak a királynőnek. A magyar segítség révén elveszett ugyan a gazdag Szilézia tartomány (Poroszország lett) de Mára Terézia megtarthata trónját. Wenzel von Kaunitz kancellár.

- Mária Terézia uralkodásának két szakasza volt, az első szakaszt 1740-1764 közt a nemesekkel való együttműködés jellemezte, a második szakaszban 1764 - 1780 közt Mária Terézia rendeletekkel kormányzott. A fordulat évében, 1764-ben az adó és újoncmegajánlás vitája miatt romlott meg a viszony.
- Mária Terézia rendeleteinek szellemisége: felvilágosult abszolutizmus. Ennek lényege: bár rendeletekkel, megvitatás nélkül, önkényesen születtek meg a rendeletek azok tartalma előremutató volt, vagyis felvilágosult.

Háborúk: Rögtön trónra lépése után első gondja: hatalmának elismertetése Európában. Nem sikerül, ezért robban ki az Osztrák Örökösödési háború (1740-1756). A magyar rendek azonban kitartottak Mária Terézia mellett, és 80 ezer parasztkatonát, 16 ezres nemesi erőt illetve anyagi támogatást szavaztak meg Mária Terézia megsegítésére. Az összegyűlt magyar nemesek meghatódtak a segítségért esengő, gyermekét kezében tartó királynő látványától és életüket - vérüket ajánlották fel, "vitam et sanguinem" felkiáltással. Az osztrák örökösödési háborúban végül Mária Terézi megtarthatta hatalmát ( a német-római császári címet férje, Lotaringiai Károly viselte). Ám eléveszett Szilézia. Később Ausztria a Hétéves háborúban megpróbálta visszaszerezni, ám kudarcot vallott. Szilézia örökre elveszett Ausztria számára.

Rendeleti kormányzás: Mária Terézia 40 éves uralmának első felét, 1740-től 1764-ig a nemesekkel közös uralkodás jellemezte. Ám 1764-től áttért a rendeleti kormányzásra és többé nem hívta össze a nemeseket. Oka: a magyar országgyűlés, nem kívánt megfelelő mértékben hozzájárulni a hadsereg fenntartásához és fejlesztéséhez. Emiatt a királynő megharagudott a magyarokra és innentől a felvilágosult abszolutizmus szerint kizárólag rendeletekkel uralkodott.

Mária Terézia főbb rendeletei:

1.) A birodalmi (német, cseh) nemesség megadóztatása
2.) Kettős védvám-rendszer bevezetése (1754)
3.) URBÁRIUM (1767)
4.) Ratio Educationis Az oktatás átalakítása (1777)
5.) Szegényházak, bábaképzők létrehozása
6.) Államtanács felállítása
7.) Nagyarányú hadseregfejlesztés

R Ö P D O L G O Z A T

Kettős védvám-rendszer: Kettős feladata volt, egyrészt védeni Európától a birodalom gazdaságát, másrészt arra ösztönözni Magyarországot, hogy nyersanyagtermelő és ipari felvásárló legyen. Ennek hatása is kettős: részint biztosította a magyar mezőgazdaság működését, ugyanakkor megrekesztette a magyar iparfejlődést.

Urbárium (1767): más néven: Úrbéri rendelet: szabályozta (maximálta) a jobbágyi szolgáltatásokat, hogy a földesurak ne tudják kizsigerelni és az uralkodónak fizetendő adók csökkentésére felhasználni a parasztságot. Ok: a nemesség áttért a nagyarányú árutermelésre, mert a birodalom felvásárolta a gabonát a hadsereg számára. Így a földesurak minden talpalatnyi földjükön gabonatermesztésbe kezdtek. Leginkább a császári adófizetés alá nem eső majorsági földeken folytattak árutermelést, ahol parasztjaikat fokozott ingyenmunkára (robotra) kényszerítették. Ezzel károsult az udvar, az adójövedelmek kiesése miatt.

Jobbágytelek nagysága 22-62 hold (arany-korona értéktől függően)
Robot mértéke (hetente maximum 1 igás, vagy 2 gyalogrobot)
Fuvar mértéke (maximum évente egyszer, 2 napi távolságra)
Földesúri pénzadó nem lehet több évi 1 forintnál
Kilenced szabályozása (nem emelhető a kilenced, maximum a termény 10% -a lehet)

Oktatási reformok:

A nagyszombati egyetem fejlesztése, Budára költöztetése, orvosi, mérnöki karok létrehozása
Ratio Educationis (1777): az iskolarendszer állami irányításúvá tétele, tankerületek létrehozása, tananyag előírása. Forrás: a feloszlatott (1773) Jezsuita rend vagyona. Gyakorlati ismereteket oktattak, a népiskolákban anyanyelvű lett az oktatás.

Mária Terézia viszonya a magyarsághoz:

Kettős volt. Részint rendeleti kormányzást valósított meg, ugyanakkor segítette a magyarságtudat megmaradását. Pl.: Theresiánum alapítása (1746) bécsi nevelőintézet magyar nemes-ifjaknak. Magyar testőrség, Szent Jobb Magyarországra hozása Ragúzából.

II. József rendeletei (tanmenetben: 9. óra)

Viszonya a magyarokkal: Felvilágosult terveinek egy részét támogatta a magyar nemesek kis csoportja, ők voltak a jozefinisták.(Néhány arisztokrata tartozott ide: Hajnóczy József, Kazinczy Ferenc, Széchenyi Ferenc), de ők is ellene fordultak uralma végére. A magyar nemesség 90%-a gyűlölte II. Józsefet, mégpedig két okból:

1.) Rendeleti úton kormányzott, vagyis semmilyen téren nem egyeztetett a magyar nemesekkel. Soha nem hívta össze a rendi gyűlést. Sőt, trónra lépésekor meg sem koronáztatta magát a magyarokkal, mert nem akarta letenni a szokásos koronázási esküt, melyben ígéretet kellett volna tenni a sarkalatos törvények megtartására (mint például a nemesi adómentesség tiszteletben tartása). Amiért nem került korona a fejére, a magyarok "kalapos királynak" csúfolták!
2.) Megszegte a magyar nemesség számára legfontosabb 3 dolgot: a vármegyerendszer tiszteletben tartását, a magyar nyelv tiszteletét és a nemesi adómentesség szokását.

II. József legfőbb rendeletei:

1.) Egyházi reformok: Türelmi rendelet (1781)
2.) Placetum regium - tetszvényjog (1767)
3.) Jobbágyrendelet (1785)
4.) Nyelvrendelet (1784)
5.) Közigazgatási reform (1785)
6.) Adóreform

Egyházi reformok: Alapgondolatuk: Az egyház az állam irányítása alatt kell, hogy álljon, a papok állami alkalmazottak valójában. Feloszlatta az állam szempontjából nem "hasznos" szerzetesrendeket (melyek nem végeztek például betegápolást, vagy oktatást)

Türelmi rendelet (1781): Szabadabb vallásgyakorlat biztosítása a három legnagyobb nem katolikus egyháznak: a kálvinistáknak (reformátusok), a luteránusoknak (evangélikusok) és a görög-keteletieknek (ortodoxok)

Placetum regium (1767): A pápai rendeletek kihirdetését és életbe léptetését királyi ellenőrzés alá helyezte. Oka: nehogy bármilyen egyházi döntés az állam befolyását csökkentse, vagy ellent mondjon az állami céloknak. Fordított Canossa-járás: VI. Piusz pápa (1782)

Jobbágyrendelet (1784): Megelőzte az erdélyi román parasztfelkelés, mely jelezte: Kelet-Magyarországon még mindig túl kiszolgáltatottak a jobbágyok. (A felkelés vezetői: Horea-Closca-Crisan) A hadsereg leverte, de csak a három vezetőt végezték ki.

A jobbágyrendelet megszüntette a "jobbágy" elnevezést, megszüntette a röghöz kötést (szabadon költözhettek a parasztok), megengedte, hogy a jobbágyok mesterségeket tanuljanak, és örökíthessék javaikat, és megtiltotta, hogy a földesurak törvényes ok nélkül elűzzék bármelyik jobbágyukat is. Cél: adóalap védelme, hiszen a paraszt az állam alapköve.

Nyelvrendelet (1784): Az egyik legnagyobb ellenállás övezte, ugyanis a latin helyett a németet akarta hivatalos nyelvvé tenni az egész Habsburg Birodalomban, így Magyarországon is. A rendelet ellen tiltakozott az ország, divat let a nemzeti viselet, a magyar nyelv ápolása.

Közigazgatási és adóreform (1784-1785): Mindkettő óriási felháborodást keltett, a magyar nemesek lázadásra készültek. Ugyanis a közigazgatási rendelet megszüntette a 800 éves vármegyerendszert, az adórendelet meg a nemesség megadóztatását vezette be. A magyar nemesek a porosz királyi udvartól váltak segítséget és arra készültek, hogy trónjukra hívják a porosz uralkodót.

Az ellenállás és II. József halála: A birodalma lázongott tervei ellen, és a törökök elleni háborúban a megyék megtagadták az újoncot és adót. Végül a fronton szerzett betegségben elhunyt a király, mielőtt kitört volna hatalma ellen a lázadást. Halálos ágyán visszavonta rendeleteit a türelmi és a jobbágyrendelet kivételével.

D O L G O Z A T (Mária Terézia + II. József)

Magyarország népei, gazdasága, társadalma

Népességi helyzet (demográfia) 1711-ben: A 15. század végétől a magyar történelem háborúkkal és járványokkal volt terhes. A törökök megtámadták hazánkat (mohácsi csata - 1526), majd meghódították az ország legnagyobb részét (1541-1566). A népességfogyás okai:

Török elleni harcok: várháborúk 1526-1566 közt, 15 éves háború (1591-1606, a törökök kiűzésének harcai,
Rákóczi-szabadságharc (1703-1711)
Járványok, éhinségek

Demográfiai mélypont: 1711-re alig haladta meg a népesség az 1490-es szintet. Ám ekkor fordulat következett be, hiszen békén korszak következett. 1711 és 1790 közt több mint kétszeresére növekedett Magyarországon a népesség.

A népességnövekedések okai:

1.) Népszaporulat emelkedett 1711 után, mert végre nem voltak háborúk és járványok
2.) Az uralkodók szervezett betelepítésekbe kezdtek, mégpedig külföldről. Több paraszt = nagyobb adóalap és több katona. III. Károly (1711-1740) és lánya Mária Terézia (1740-1780) telepítette be a legtöbb embert. A kormányzat leginkább katolikusok betelepítését szorgalmazta, hiszen a császári udvar is katolikus volt. (svábok = katolikus német parasztok). Törvény született 1723-ban: a betelepülőknek 6 évig nem kell állami adót fizetnie.
3.) A földesurak kedvezményekkel csalogatták külföldről a parasztokat, mert a török uralom alatt elnéptelenedett földjeiken szükség volt a dolgos kezekre.
4.) Belső migráció indult meg: azon területekről, ahol a harcok kevésbé voltak jellemzőek (pl. északi hegyvidék) olyan területek felé vándoroltak az emberek, ahol nagyobb volt a pusztulás (pl. Alföld)

Érkező etnikumok:

Erdélybe románok (oláhok)
Délvidékre szerbek (rácok)
Felvidékre és Alföldre szlovákok (tótok) Pl.: Tótkomlós
Nagyvárosainkba: zsidók, Galíciából
Alföldi városok környékére: svábok

Következmények: A Magyar Királyságon belül a magyarság aránya csökkenni kezdett. A 15. századi 80% -ról 42% -ra zuhant. Magyarország kevert nemzetiségű ország lett. Később, 1900 körül változik majd újra jelentősen a magyarok aránya: megint 75% körüli lesz, amikor a nemzetiségek magas számban vándorolnak Amerikába.

Gazdaság és társadalom

A magyar társadalom rétegei:

Nemesség: Az ország élén az alig 5%-ot alkotó nemesség állt. Azon belül is, az arisztokrata családok (grófok, bárók) kezében volt a legtöbb hatalom. Alig 150 család birtokolta a legmagasabb tisztségeket a helytartótanácsban, a kamarában és a vármegyék élén főispánokként. Sokan Bécsbe költözve éltek vagy legalábbis fenntartottak ott házat. Az udvarhű főnemességet aulikus nemességnek hívták. Ilyen arisztokrata család volt a Széchenyi, Zichy, Eszterházy, Dessewfy. A közép és kisbirtokosok sokkal kisebb földeken gazdálkodtak. Jellemzőjük: aktívan politizáltak a vármegyékben. Ők adták az alispánokat. A legkisebb birtokokkal a hétszilvafás, armalis, vagy bocskoros nemesek rendelkeztek. Sokuknak nem is volt birtoka, csak nemesi címmel rendelkeztek.
Parasztság: A magyarság zömét a parasztság tette ki: a népesség 80%-át alkotta. A röghöz kötés hol törvénybe volt foglalva, hol csak részben valósult meg. (Röghöz kötés = a jobbágy nem költözhet el más földesúr földjére.) Részleges röghöz kötés = csak az év bizonyos napján vagy napjain lehetett elköltözni. Voltak gazdagparasztok és földtelen jobbágyok, ők voltak a zsellérek.
Polgárság: A polgárság kis réteget alkotott a 19. századig (reformkorig) és csak a nagyobb városokat jellemezte. Alig 9% volt az arányuk. Pl: Kassa, Buda, Pozsony, Kanizsa. A polgárság zöme Magyarországon németajkú volt, de sok városlakó került ki a szlovákok, rácok, görögök, örmények és zsidók közül is.
Értelmiség: Orvosok, tanítók, mérnökök, alig 03% -át alkották a népességnek. Felemelkedési lehetőség volt az értelmiségi pálya a birtoktalan nemeseknek, városlakóknak, gazdagparasztoknak.

Etnikumok: Csonka társadalmak. Azokat a nemzetiségi társadalmakat nevezzünk csonkának, melyeknél a középkorra jellemző paraszti, polgári, nemesi rétegek közül egy vagy kettő hiányzik és így nem tekinthetőek teljes társadalmaknak. Ilyen csonka társadalmat alkottak például a románok (mert csak parasztsággal rendelkeztek), a szerbek és a szlovákok is. Teljes társadalma csak a magyarságnak és a horvátoknak volt.

Gazdaság:

I. A hódoltsági területek lepusztultsága: A törökök által 150 éven keresztül uralt területeken a táj lepusztult. Városok tűntek el (lakosságuk elmenekült, vagy meghalt), az erdőket kiirtották a fa-szükséglet miatt (a fa a várakhoz és a hadseregnek kellett), a talajt senki nem művelte, így elgazosodott és mindenütt megjelent a futóhomok.

II. A mezőgazdaság: Fejlődésnek indul: megjelennek Magyarországon a kapásnövények, vagyis megindul a kukorica, burgonya és dohánytermesztés. Illetve egyre több a szőlőművelés, a két és háromnyomásos gazdálkodás, korszerűbb állatfajták behozatala.

III. Ipar és kereskedelem: Az iparosok száma növekedésnek indul a 18. század során. Míg 1700 körül csak 5-6 ezer a kézművesek száma hazánkban, addig 1800-ra számuk eléri a 150 ezret.

Egyéb: úthálóza bővül, városiasodás kezdődik, javul az életminőség

Iskolák a XVIII. századi Magyarországon

A XVIII század első felében:

Alsófokú oktatás: faluhelyen iskolamesterek oktattak, akik egy-egy faluban a legtanultabb emberek közül kerültek ki. Összesen 4 dolgot tanultak a diákok: írni, olvasni számolni és katekizmust (hittant). Az elemi iskolákban csak 4 évig kellett tanulni, 10 évesen végeztek a diákok és mentek dolgozni a szüleik mellé.

Alsófokú oktatás a városokban: az írás, olvasás, számolás és katekizmus mellett itt már volt matematika, és mértan tanítás is. Ezekben az iskolákban nemesek és gazdag polgárok gyermekei tanultak. A leggazdagabbak gyermekei mellé házitanító volt fogadva (egy pap rendszerint).

Középfokú oktatás: Hat éven keresztül tartott 10-16 éves kor között. A tananyag latin volt. Ez jelentette a TRIVIUM -ot: grammatika (nyelvtan), dialektika (érveléstan) és retorika (szónoklattan), Előkészítette az egyetemi tanulmányokat, a quadriviumot.

Felsőfokú oktatás: Ez az egyetemeket jelentette. Itt 5-6 évig tanultak. Ennek első 3 éve volt a quadrivium (számtan, mértan, csillagászat, muzsika) és néha kiegészült etikával és logikával is. Majd újabb 3 év jött, ami lehetett teológiai, orvosi vagy jogi képzés. Híres egyetem volt Magyarországon az 1635-ben alapított nagyszombati egyetem, mely 1784-ben költözött Budára (ELTE elődje lett).

Változások Mária Terézia és II. József után: