10d - Mg ismeretek

Állatenyésztés

Állatenyésztési alapfogalmak:

• A faj: A külső és belső tulajdonságok faji bélyegek alapján elkülöníthető egymás között eredményesen szaporítható állatok csoportja.
• Fajta: A többé kevésbé egységes jellegű állatok csoportja amelyeket meghatározott alaki, színbeli szervműködésbeli tulajdonságok határolnak el a faj többi egyedétől és amelyek ezeket a tulajdonságokat örökítik.
• Törzs: Valamely apaállattól származó egyedek csoportja és a kiválogatott, legjobb minőségű egyedek közössége.
• Család: Egy-egy nőivarú állat több nemzedéken át tenyésztett utódai.
• Vérvonal: Olyan állatcsoport, amely egy kiváló törzsállattól származik, ahol a cél hogy a vérvonal minden tagja tulajdonságaiban minél inkább hasonló legyen a vérvonal alapító őshöz. (pl. Kincsem, angol telivér versenyló, 1880-as évek.)
• Vonal: Speciális tulajdonságokra kitenyésztett állatok csoportja.
• Populáció: Olyan nagyobb létszámú állatcsoport, amelynek tagjai genetikai szempontból nem egyformák, de mégis jobban hasonlítanak egymásra, mint más állatcsoportra. (Populációnak tekintjük egy fajta vagy vérvonal állományát.)
• Típus: A típus az állatoknak NEM rendszertani egységét, hanem - fajtára való tekintet nélkül - hasznosítási irányát jelenti. Pl: tejhasznosítású szarvasmarha típus és húshasznú típusú szarvasmarhák.

Testtájak és értékmérő tulajdonságok

Értékmérő tulajdonságok: Azokat az állatra jellemző sajátosságokat, amelyek alapján azok tenyész- és gazdasági értéke megállapítható, értékmérő tulajdonságoknak nevezzük. Két csoportjuk: külső értékmérők (melyek szemmel láthatóak) és belső értékmérők (melyeket csak az állatok teljesítménye alapján érzékelhetünk).

A külső értékmérő tulajdonságok:

1. Fejlettség - tömeg => a jó egészségre és a belső szervek harmónikus működésére utal
2. Kondíció => A szervezet megalkotásának módja, mely külső és belső tulajdonságokban nyilvánul meg
3. Arányosság => Az egyes testrészek, testtájak egymással való kapcsolatát fejezi ki.
4. Kültakaró => A fajtáról hasznosítási típusról, másodlagos ivarjellegről tájékoztat. Bőr, szőr, tollazat

A belső értékmérő tulajdonságok:

1. Növekedési erély
2. Termékenység szaporaság
3. Tejtermelő képesség
4. Hústermelő képesség
5. Egészség, ellenálló-képesség
6. Igényesség
7. AlkalmazkodásTermelőképesség
8. Vérmérséklet

A gazdasági állatok szaporítása:

1.) Ivarzás és pároztatás: A pároztatás célja az, hogy a párzás alkalmával a hím egyed, nemi váladékát a nőstény állat nem útjaiba juttassa. A szarvasmarha pároztatását hágatásnak, befolyatásnak, a lóét fedeztetésnek, a sertését búgatásnak, a juhét berregtetésnek vagy üzetésnek nevezzük.

2.) Tenyészérettség: Amikor az állat eléri várható fejlettségének 2/3-ad - 3/4 -ed részét. Ló esetében 2-4 éves kor, szarvasmarhánál 14-18 hónapos kor, juh és sertés esetében 8-10 hónapos életkor. 

3.) Ivarzás: Az egészséges nőstényállatok csak ivarzáskor hajlandóak hímekkel párzani. ivarzáskor az állat ivarszervei elváltoznak: a méh és a hüvely nyálkahártyája bővérű lesz, kipirul. A péraajkak megduzzadnak, nyálkát folyatnak.

4.) Mesterséges megtermékenyítés: A hím egyedek ondóját felfogják és azt mesterséges (művi) úton juttatják a női egyedek nemi útjaiba. Előnyei: egy kiváló tulajdonságú hímtől igen sok utód születhet, nagyobb a fogamzási százalék, nem terjednek egyik állatról a másikra a betegségek ... stb.

Tenyésztési alapfogalmak

1. Gének: Az öröklés anyagi egységei a kromoszómákon, melyek meghatározzák az egyedek tulajdonságait.
2. Genotípus: Azt jelenti, hogy az egyed, milyen képességeket, tulajdonságokat örökölt őseitől.
3. Fenotípus: Az állat külső megjelenési formája
4. Szelekció: Az a tenyésztői módszer, amely szerint kiválasztják azokat az állatokat, amelyektől jó utódokat remélünk.
5. Tenyészérték: Az ivadékoknak átadott örökletes gének összessége.
6. Fajtatiszta tenyésztés: Ha mindkét szülő ugyanabba a fajtába tartozik.
7. Keresztezés: Az a tenyésztési eljárás, amikor a tenyésztésre kijelölt szülők NEM ugyanabba a fajtába tartoznak.

Keresztezés előnyös hatásai:

• Fokozza az utódok letképességét
• Nőivarú ivadékok szaporasága
• Ellenálló képesség növekszik
• A keresztezett fajták tulajdonságai az utódokban egyesülhetnek
• Heterózis hatás: amikor az utódok egy vagy több tulajdonságban felülmúlják a szülőket.

TAKARMÁNYOZÁSTAN

35-36. A takarmányok csoportosítása

A takarmányok fogalma: Azok a növényi, állati, mikróbás és ásványi eredetű anyagok amelyekkel az állatok biológiai szkségletei kielégíthetők. 

A takarmányok csoportosítása étrendi hatásuk és kémiai összetételük szerint:

1. Zöldakarmányok
2. Gyökér, gumós és egyéb lédús takarmányok
3. Erjesztett, silózott takarmányok
4. Szénák, szénalisztek
5. Magvas termések
6. Meléktermékek
7. Ipari abrakkeverékek
8. Takarmánykiegészítő anyagok

I. Zöldtakarmányok: 

• olcsó
• magas víztartalmúak (70-80%)
• vitaminokban gazdagok
• enyhén hashajtó hatásúak
• Kálciumban és káliumban gazdagok
• Ide tatoznak a szántóföldi zöldtakarmányok, melyeknek 4 csoportja kövekező: fűféle zöldtakarmáyok, pillangós virágúak, leveles zöldtakarmányok, zöltakarmány keverékek

Fűféle zöldtakarmányok: kukorica csalamádé, silókuorica, cukorcirok, rozs, zab, muhar, köles

Pillangós virágú zöldtakarmányok: Általános jellemzőik:

1. Fehérjéban, kálciumban, vasban és vitaminokban gazdagok
2. Fefúvódást okozhatnak, ha nedvesen etetik az álatokkal
3. Csak mérsékelt adagban adhatóak
4. Ide tartozó takarmánynövények: kék virágú lucerna, vöröshere, bíborhere, csillagfürt

II. Gyökér-gumós takarmányok:

• Sok vizet, káliumot és szénhidrtot tartalmaznak
• könnyen emészthetőek
• tárolásuk nehezen megoldható
• etetés eltt aprítani szükséges őket

Gyökértakarmányok: takarmányrépa, cukorrépa,murokrépa

Gumós takarmányok: burgonya, csicsóka, takarmánytk

III. Silózott, erjesztett takarmányok:

Silózás: A lédús takarmányokat tömörítik, hogy levegőtlen (anaerob) viszonyok alakuljanak ki és így megjelenjenek a tejsav baktériumok, melyek erjesztéssel tartósítják a takarmányt. A siózott takarmányok előnyei: etetésü független az időjárástól, készítésük jól gépesíthető és magas táplálóértékűek.

A friss álapotban silózott zöldtakarmányokat szilzsnak, a fonnyasztás után silózottat szenázsnak nevezzük.

IV. Szénk és szénalisztek (könyv: 66.):

V. Gabonamagvak