A királyi Magyarország, Hódoltság, Bocskai-szabadságharc

A várháborúk kora

Az 1541 és 1568 közt három nagy háborús időszak követte egymást:

  1. Az 1541 és 1546 közti török várfoglalások: A törökök beveszik a Buda környéki várakat, elesik Esztergom (1543), Tata, Visegrád, Nógrád, Hatvan, és elesik néhány dunántúli magyar erősség is: Siklós, Pécs, Pápa, Székesfehérvár.
  2. Az 1552 - 1556 -os török hadjáratok
  3. Az 1566 -os szigetvári török várostrom

Az 1552-es török-magyar harcok: 1552-ben két török sereg támadt az országra. Az egyiket Ahmed másodvezér vezette Erdély ellen, elfoglalva Temesvárt és elérve Szolnokot, a másikat Ali budai pasa vezette és Veszprém illetve néhány felvidéki vár bevétele után szintén Szolnok alá ért. A két oszmán sereg egyesülve foglalta el Szolnokot, majd közösen indult Eger bevételére.

Egri ostrom: A várat 2000 magyar katona védte a kb. 40 ezres oszmán haddal szemben, Dobó István vezetésével. A védők 38 napig tartottak ki, mikor a törökök végül 1552 október 17-én feladták a harcot és elvonultak. (Az egri vár végül csak 44 évvel később, 1596-ban került török kézre.) LINK (Egri csillagok)

Az 1566-os szigetvári ostrom: A Dél-dunántúli Szigetvárt Zrínyi Miklós védte. Amikor elfogytak készletei (lőszer, élelem) feláldozta magát: kitört a várból és embereivel hősi halált halt. A várostrom alatt hunyt el Szulejmán is. Az új szultán II. Szelim békét kötött a magyarokkal.

Drinápolyi béke (1568): II. Szelim és Miksa osztrák császár köti meg a békét. Lényege: A császár évi 30 ezer arany adót fizet a szultánnak, aki megtartja az addig elfoglalt magyar várakat. (Pl.: Szigetvárt)

A királyi Magyarország és a Hódoltság

Királyi Magyarország: Az a terület, melyen 1526 és 1699 közt a Habsburgok uralkodtak. A terület jellemzői:

  1. Fővárosa Pozsony lett (mert Budát 1541-ben elfoglalta a török) => 1848-ig főváros
  2. A Királyi Magyarország fő része: Dunántúl + Felvidék
  3. Fontos irányító szerve: a Magyar Kamara volt Pozsonyban. Pénzügyeket irányította.
  4. A Királyi Mo. határain végvári vonal húzódott, ezek közt 4-5 volt nagy méretű (ezer katonánál több várvédővel) pl.: Győr, Kanizsa, Veszprém, Eger, Komárom. 20-30 közepes méretű vár (ezek 100-500 közti várvédővel), pl.: Nógrád, Sümeg és volt számos úgynevezett erősség (őrhely) is, 100 -nál kevesebb katonával.
  5. A Királyi Mo.főkapitányságokra oszlott.
  6. A magyar rendek (vagy nemesek) erős befolyással rendelkeztek, együttműködtek a királlyal. Ez a rendi dualizmus. Tarthattak országgyűléseket és szabadon dönthettek az adó- és újonc megajánlásról.

Hódoltság:

  1. A Hódoltságban a török parancsolt. A terület élén a budai vilayet vezetője, a budai pasa állt.
  2. Később, 1541 után a Hódoltság terjeszkedett és már több vilayetre oszlott.
  3. A bíráskodást a török muftik és kádik végezték, az adókat a defterdárok szedték be.
  4. A hódoltságban - miként a birodalomban máshol is - a szultán szolgálati és nem örök birtokokat adományozott embereinek.
  5. Kettős adózás: hódoltsági parasztok adóztak a töröknek és korábbi uraiknak is.

Az Erdélyi Fejedelemség kialakulása, jellemzői

Erdély helyzete, státusza: A három részre szakadás után, vagyis 1541 -től 1570-ig a csecsemő, majd kisgyermek János Zsigmond nem erdélyi fejedelemként, hanem az úgynevezett Keleti Királyság uralkodójaként állt a tartomány élén. Később viszont az 1570-es speyeri egyezményben lemondott királyi címéről és Erdély fejedelme lett. (Speyeri alku: János Zsigmond - Miksa közt születik.)

Erdély első fejedelmei: János Zsigmond halála után az erdélyi nemesek Báthori István választották fejedelemmé 1571-ben. Uralma alatt a lengyel nemesek is meghívták trónjukra, így egy ideig egyszerre volt erdélyi fejedelem és lengyel király. Néhány évtizedre a Báthori családból kerültek ki Erdély fejedelmei. (B.Zsigmond, B. András)

Erdélyi államszervezet: A tartomány központja és a fejedelem székhelye Gyulafehérvár volt. A mindenkori fejedelem erős hatalmat tartott kezében, a nemesek (rendek) kevéssé szólhattak bele döntéseibe. A földek jelentős része volt fejedelmi birtok.

Erdélyi reformáció: Az 1517-ben Luther Márton nyomán kezdődő reformáció hamar eljutott Erdélybe. Elsőként a szász (német) lakosság vette át a lutheránizmust és a kálvinizmust. Később magyar a főnemesek egy része is áttért, pl.: Perényi Péter (Sárospataki uradalmában), Nádasdy Tamás (sárvári uradalmában). (Tk.166.old)

Lutheránizmus Erdélyben: Sylvester János fordította le magyarra az első Bibliát (Újszövetség). Létrejött a magyarországi lutheri egyház. Híveik többsége: itt élő németekből, szlovákokból, erdélyi szászokból állt. Idővel új elnevezésük: evangélikus lett. 

Kálvinisták Erdélyben: A kálvinizmus magyarországi híveit reformátusoknak nevezték (nevezik). Itteni központjuk Debrecen volt (Kálvinista Róma), ahol Méliusz Juhász Péter szilárdította meg a református egyházat. Az 1562-es debreceni zsinat mérföldkő volt.

A reformáció erdélyi sajátosságai:

  • magyar vármegyék lakossága: Erdélyben református, Magyarországon katolikus
  • székelyek vallása: katolikus
  • szászok (német): evangélikusok
  • románok vallása: görög-keleti (ortodox)
  • magyarok elszórtan Erdélyben: unitáriusok

Erdélyben az 1557-es tordai országgyűlés kimondta a vallásszabadságot az evangélikusokra nézve, majd 1568-ban minden erdélyi vallásfelekezetre. A reformáció során magyarra fordították a Bibliákat, magyar nyelven kezdték nyomtatni a protestantizmus elveit és nagy számban létesültek református, evangélikus iskolák országszerte. Híres volt a sárospataki, gyulafehérvári és debreceni protestáns iskola. (Debreceni református kollégium)

A Tizenötéves háború

Ebben a háborúban 1591 és 1606 között az Oszmán Birodalom harcolt az Ausztria vezette keresztény szövetséggel, melyben tag volt a Királyi Magyarország, Erdély és Havasalföld is.

A 15 éves háború célja, lényege: A törökök 1541 és 1568 között kibővítették a Hódoltságot majd a Drinápolyi békében megálapodtak az új határokról. A béke 23 évvel később, 1591-ben véget ért, amikor a törökök egy határvitát követően megtámadták a Dunántúlt. Ezzel kezdetét vette a 15 éves háború.

A háború első szakasza: A horvátországi Sziszek várának török megtámadása indította el a háborút. A török 150 ezres sereggel támadt a Dunántúli magyar várakra, elfoglalva például Veszprémet. Erre válaszul I. Rudolf császár megalakította a Szent Ligát, mely esküt tett a törökök legyőzésére. Az összefogás tagja lett: Ausztria, Magyarország, Erdély és Havasalföld is. A szövetség hadvezére, Pálffy Miklós 1593-ban visszafoglalta a nógrádi várakat (Buda felett), Bocskai István pedig Havasalföldön győzte Gyurgyevónál a Dunán átkelő törököket (1595). Viszont eközben elesett Győr (1594) és Eger is (1596).

A háború nagy csatája: Mezőkeresztesnél 1596-ban nyílt csatában győznek a törökök az osztrák-magyar-erdélyi hadak felett. Ez nagy fordulópont, mert ezt követően Erdély és annak vezetője Báthory Zsigmond kilép a Szent Ligából.

A háború második szakasza: Két fontos változás történt 1600-ban: egyrészt a török elfoglalta Kanizsát, másrészt az osztrákok bevonultak a szövetségből kilépő Erdélybe. Így innentől a harcok már két helyszínen folytak: egyrészt továbbra is folyt a küzdelem a Dunántúlon és a Felvidéken az osztrák-magyar csapatok illetve a törökök közt, másrészt Erdélyben szabadságharc kezdődött Bocskai csapatai és az osztrákok közt.

A Bocskai-szabadságharc (1604-1606)

Erdély területén 1600 nyarától osztrák elnyomás vette kezdetét:

  • Basta generális felségárulási perekben rengeteg földet szerzett a magyar főuraktól
  • Az osztrákok visszaszorították a NEM katolikus egyházakat, vallásüldözés kezdődött
  • Az erdélyi lakossággal szemben adók, beszállásolások formájában érvényesült az osztrák elnyomás. (Beszállásolások = osztrák katonák elhelyezése a parasztoknál. Jobbágyköltségen etetés, itatás, szállásolás.)

A fentiek miatt Erdély népe Ausztria ellen fordult. Már nem a törökök, hanem az osztrákok lettek az ellenség. Szabadságharc kezdődött, amikor az egyik legnagyobb Erdély-környéki birtokos, Bocskai István letartóztatását rendelték el az osztrákok. A hajdúk Bocskai védelmére keltek, sereget hoztak létre és kezdetét vette a Bocskai-szabadságharc. (Hajdúk = az Erdély és Bécs közti marhakereskedelemben ők voltak a hajtók, akik bár paraszti sorból származtak, értettek a fegyverforgatáshoz.)

A Bocskai vezette hajdúsereg 1604 ősze és 1605 nyara közt kiűzte az osztrákokat Erdélyből, majd a Felvidékről is. Bocskait fejedelemmé választották 1605-ben. Központja Kassa lett. Bocskai a győzelmeit a hajdúknak köszönhette, hálából letelepítette őket - számtalan kiváltsággal - Debrecen környékén (a mai Hajdúságban). Bocskai szabadságharca győzött. Bécsi béke:

  • Erdély területekkel bővült
  • Befejeződtek a felségárulási perek, beszállásolások
  • Ausztria lemondott Erdélyről
  • Vallásszabadság érvényesült Erdélyben és a királyi Magyarországon

A 15 éves háború vége: A Bocskai szabadságharc alatt a Királyi Magyarország tovább harcolt a törökökkel. Az erőviszonyok kiegyenlítettekké váltak. Esztergom újra török kézre került, és a szultán megszerezte Kanizsát és Egert. Viszont a magyarok több felvidéki várat is visszafoglaltak. A harcokat a zsitvatoroki béke zárta le:

  • Új határvonal lett több helyen is a Hódoltság és a Királyi Magyarország közt
  • A császárnak már nem kellett adót fizetnie a szultánnak

Erdély virágkora és bukása

Erdély virágkora: Bethlen Gábor 1613-ban lett Erdély fejedelme és 16 évnyi uralkodása alatt végig hű marad a szultánhoz, felvirágoztatta Erdélyt

  1. Bethlen megteremtette Erdély saját iparát német iparosok behívásával
  2. Megtöltötte a fejedelmi kincstárat azzal, hogy állami monopóliummá tette a marha, méz, vas és viasz kereskedelmet.
  3. Merkantilizmus jellemezte gazdaságpolitikáját. Vagyis: nyersanyag be, késztermék ki.
  4. Erdély hadseregét a 30 éves háborúban Ausztria ellen küldte. Győzelmeket aratott a Felvidéken.
  5. Bethlen fejlesztette az oktatást Erdélyben, pl.: gyulafehérvári főiskola alapítása.
  6. Bethlen után 1630-1648 közt következett I. Rákóczi György, aki folytatta Bethlen ország-fejlesztő politikáját, így tovább virágzott Erdély.

Erdély bukása: II. Rákóczi György idején a szultán (IV. Mehmed) megbüntette Erdélyt és II. Rákóczi Györgyöt engedetléenségéért, hiszen szultáni engedély nélkül támadta meg Lengyelországot. A büntetés során a török had felperzselte Erdély területét.

Várak: Eger, Buda, Pozsony, Mohács, Szigetváér, Győr, Temesvár, Kanizsa, Mezőkeresztes, Esztergom, 

***

D O L G O Z A T