A kiegyezés 12L

A kiegyezés

Az önkényuralom átmeneti enyhülése: A császár 1859 nyarán leváltotta Bachot és enyhített az önkényen három okból:

1. Külpolitikailag elszigetelődött Bécs. Oka: a Krími háborúban cserbenhagyta az oroszokat, így azok szembefordultak vele, és vereséget szenvedett a franciáktól is a Solferinoi csatában.
2. A német egység élére akart állni, Poroszországgal szemben. Ehhez kiegyensúlyozott magyar viszony mellett
3. Túl sokba került a magyarokkal szembeni besúgóhálózat és hivatalnokrendszer fenntartása.

Mindezek miatt 1860 októberében az októberi diploma egy időre visszaállította Magyarország jogait (megyéknek és az országgyűléseknek a visszaállítása).

Újabb önkényuralmi időszak (1861-1866): Bach után Anton Schmerling lett az új belügyminiszter. Azonban 1861 februárjában kiadta a februári pátenst, mely igazi sértés volt a magyarok számára!

• Olyan birodalmi gyűlést terveztek, melyben minden nép elküldhette a képviselőit, ám a magyarok csak 85-öt képviselői helyet kaptak, vagyis csak a helyek 25% -át kínálták fel a magyaroknak.
• Az 1861-es magyar diétán nagy vita volta arról, hogy hogyan utasítsák el a javaslatot! Deák pártja (Felirati párt) egy egyszerű feliratban akarta elutasítani, meghagyva az esélyt egy későbbi egyezkedésre. Teleki pártja (Határozati párt) határozatban akarta elutasítani, elzárkózva a későbbi tárgyalásoktól. Deákék nyertek, így jött az újabb osztrák önkény kora!

A kiegyezés létrejötte

A provizórium (ideiglenes állapot): A magyar diéta feloszlatása után, 1861 és 1866 közt tartott a provizórium időszaka. Ez is önkényuralom volt, de már változásokat mutatott. Ausztria kezdte belátni, hogy ki kell egyeznie a magyarokkal, mert elveszítheti nagyhatalmi státuszát. Deák pedig elismerte: ha nem enged, akkor hazánk örökre szolganép maradhat.

Deák húsvéti cikke (1865): A császár egy küldöttje megkereste Deákot a szállásán (pesti Angol Királynő szálló) és tárgyalni kezdtek. Megállapodtak abban, hogy ha Magyarország elfogadja, hogy Ausztriával közös legyen a hadügye, külügye és az ezeket finanszírozó pénzügye, akkor jelentős önállóságot kaphat. A megbeszélés után írta meg Deák a Pesti Naplóban híres húsvéti cikkét. Lényege: Magyarország hajlandó engedi az 1848-as követeléseiből és elismerni bizonyos közös ügyeket! Válaszul menesztették Schmerlinget és újra lehetővé tették a magyar diéta működését. Az 1865-ben összehívott országgyűlést már három politikai erő alkotta:

·         Deák-párt és konzervatívok, akik megegyezést kerestek Ausztriával

·         Balközép párt, mely csak perszonáluniót akart Ausztriával

·         Szélsőbal, mely teljes elszakadást akart

A kiegyezés megkötése (1867): A diéta bizottságot hozott létre a kiegyezési törvények előkészítésére, Andrássy Gyula gróf vezetésével. A bizottság azonban eleinte nem tudott önállóságot kiharcolni. Közben kitört a porosz-osztrák háború, és elhalasztották a tárgyalásokat. A háborút Ausztria elvesztette (Königratzi vereség) és a császár végleg belátta: ha a magyarokkal nem jut egyezségre, széthullhat birodalma. A tárgyalások újraindultak és Ausztria kiegyezett Magyarországgal.

·         Magyar kormány alakult (1867 február 17-én) magyar miniszterelnökké nevezték ki Andrássy Gyulát

·         Kiegyezési törvények (1867 május 27-én a diéta elfogadta a kiegyezési törvényeket: 1867/12,14,15,16.)

·         Királlyá koronázás (1867 június 8-án magyar királlyá koronázták Ferenc Józsefet)

A kiegyezés tartalma

I. A kiegyezés részei: LINK

• Közös ügyekről szóló rész: a hadügy, külügy, pénzügy a két országot összekötő közös ügy lett. Ezeket Magyarország csak Ausztriával együtt intézhette
• Közös szervekről szóló rész: az említett három terület miniszterei közösek lettek, és ha összeültek, akkor közös minisztertanácsot alkottak. Rajtuk kívül közös szervként működött még a két ország parlamentje által választott 60-60 fős delegációk évenkénti közös tanácskozása (hol Bécsben, hol Pesten). A tanácskozások többnyire a közös ügyek költségvetéseiről hoztak döntéseket.
• Ausztria és Magyarország egységéről szóló rész: Létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia, mely két-központú, azaz dualista és alkotmányos királyságként működött. Dualizmus kora: 1867-1918
• Uralkodói jogok: Külön minisztertanácsi határozat kapcsolódott a kiegyezési törvényekhez, melyben három dologban a királynak különleges jogokat adott: a hadsereg vezetése, a magyar diéta feloszlatása, és a törvények előszentesítése terén. (Előszentesítés: amikor a királynak előzetesen jóvá kell hagynia, hogy a magyar parlament miről tanácskozhat és hozhat törvényt.)
• Gazdasági kiegyezésről szóló rész (1867/16. törvénycikk): Ennek három fő része volt, mégpedig az első kimondta, hogy Ausztria és Magyarország a közös terhekeiket együtt fizeti (pl. államadósság és közös ügyek költségei) mégpedig 70 / 30 arányban. A második rész arról szólt, hogy a két ország vámközösséget alkot, vagyis együtt dönt az adókról, vámokról és közös pénzt használ. A harmadik rész pedig rögzítette, hogy a két ország parlamentjei 10 évente újratárgyalja, hogy meghosszabbítják e a gazdasági kiegyezést. 

​A Monarchia címere 1915 -ig (utána Bosznia címere is belekerül):

​

A Monarchoia egyik pénze (100 koronás):

​D O L G O Z A T

***