1848/49 utáni megtorlás és a Bach-korszak

Az 1848/49-es szabadságharc utáni megtorlás

I. A magyarok megbüntetése: A Ferenc József által vezetett Osztrák Birodalom bosszúra szomjazott 1849 nyarán, amiért csak nagy nehezen és csak orosz segítséggel tudta leverni a magyar szabadságharcot! Az ifjú császár Julius Jacob von Haynau táborszernagyot bízta meg azzal, hogy példásan megbüntesse a magyarokat, nehogy újra kedvük támadjon fellázadni.

Aradi vértanúk: 1849 október 6-án Aradon 13 magyar honvédtábornokot végeztek ki: Kiss Ernő, Dessewffy Arisztid, Sweidl József, Lázár Vilmos, Poltenberg Ernő, Aulich Lajos, Leiningen-Westerburg Károly, Láner György, Damjanich János, Knézics Károly, Török Ignác, Nagysándor József, Vécsey Károly.Ugyanazon a napon Budán pedig Batthyány Lajost is kivégezték.

Haynau rémuralma: Az osztrák tábornok 11 hónapon keresztül folytatott kivégzéseket, pereket, letartóztatásokat Magyarországon, egészen 1850 júliusáig. 150 embert végeztek ki összesen. Végül a császár menesztette Haynaut a nemzetközi figyelem miatt.

II. Bach-korszak (1850-1859): Alexander Bach belügyminiszter 9 éves uralma idején Ausztria önkényes módon, diktatórikusan igazgatta Magyarországot. Parlament nélkül, rendeletekkel kormányoztak. Ezt az időszakot, mely a Bach-korszakkal vette kezdetét neoabszolutizmusnak nevezzük. A Bach-korszak jellemzői:

• Ausztria megszüntette az ezer éves magyar vármegyerendszert, helyette 5 körzetet hozott létre. Ráadásul Bécsből kormányzott terület lett Erdély, Horvátország és a déli határőrvidék (szerbek lakta rész)
• Magyarországot osztrák hivatalnokok árasztották el. A magyarok "Bach-huszároknak" csúfolták őket.
• Rendőri besúgóhálózat jött létre
• Polgári átalakulás: jobbágyfelszabadítás (1853), közteherviselés (1850), ősiség eltörlése (1852). Az Udvar belátta: igenis szükségesek ezek a Kossuthék által követelt újítások, különben a birodalom lemarad Nyugat-Európától a fejlődésben. A végrehajtás azonban sokszor hibásan zajlott: majorsági jobbágyokról nem rendelkeztek, a szőlődézsma nem lett eltörölve, a földesurak kárpótlása pedig lassan haladt (és állampapírokban történt) A jobbágyfelszabadításról szóló törvény neve: ÚRBÉRI PÁTENS volt!
• Eltörölték (1851) az 1754-es belső vámhatárt, így egységes belső piac jött létre, a magyar termékek előnybe kerültek. Fejlődés indult.
• Az osztrák elnyomás dacára az1850-es években gazdasági fellendülés kezdődött Magyarországon. Épültek a vasútvonalak, fellendült az ipar, gabonakonjunktúra kezdődött.

III. Belső ellenállás: A magyarok ellenállásának három formája alakult ki:

1. Nyílt ellenállás, néhány esetben fegyveresen
2. Passzív ellenállás, Deák vezetésével
3. Emigránsok vezette ellenállás

Nyílt ellenállás: Négy konkrét esetben a magyarok nyíltan is fellázadtak az osztrák önkény ellen:

1. A Dunántúlon Noszlopy Gáspár volt honvédőrnagy és kormánybiztos 1851-52 -ben szervezett felkelő csapatokat, de elfogták őket
2. Makk József tüzérezredes 1851-ben miután Kossuthtal találkozott, kezdett egy országos felkelés szervezésébe, de egy besúgó miatt lelepleződtek
3. Libényi János szabólegény merényletet kísérelt meg Ferenc József ellen 1853-ban
4. Széchenyi István fellépése 1859-ben szintén nyílt szembenállás volt. Ein Blick című röpiratában ugyanis (melyet a döblingi intézetből csempésztek ki) kigúnyolta a Bach rendszert. Írása válasz volt Alexander Bach öndicsérő irományára (címe: Rückblick)

Passzív ellenállás: A vidéki birtokairól Pestre felköltöző Deák Ferenc vezette a passzív ellenállási mozgalmat, melynek lényege a következő volt:

• adófizetés kollektív (közös) megtagadása
• állami beosztások, hivatalok vállalásának megtagadása
• egyéb állampolgári kötelességek megtagadása, például választásoktól távolmaradás, sorkatonai szolgálat megtagadása

Emigráció vezette ellenállás: Kossuth eleinte Törökországban élt, majd beutazta a világot, hogy támogatókat keressen a harc újrakezdéséhez. Eljutott Londonba és New Yorkba is. Végül Torinóban telepedett le. Itt alakította meg a Magyar Nemzeti Igazgatóságot (Klapkával és Telekivel közösen) és tárgyalt 1859-ben III. Napóleonnal arról, hogy támogatja a piemontiakat és felkelést szervez, ha csapataik elérik a magyar határt. A terv meghiúsult. De a Kossuth vezette emigránsok mindig az Ausztriával szembeni ellenállás támogatói maradtak.

A krími háború és Oroszország a XIX. században

Oroszország: Napóleon legyőzésében óriási szerepet játszott Oroszország. A hatalmas ország 1815-ben a Bécsi Kongresszuson a győztes nagyhatalmak közé került. Uralkodója I. Sándor cár tagja lett a forradalmak közös leverését célzó Szent Szövetségnek. Utóda, I. Miklós ennek a szövetségnek a tagjaként segített Ferenc Józsefnek leverni az 1848/49-es magyar szabadságharcot. 

V. A krími háború (1853-1856): Oroszország 1850-re szemet vetett a gyengülő Török Birodalom egyes területeire, így Moldovára, Havasalföldre, a tengerszorosokra és a Kaukázusra. Ezért I. Miklós cár (1825-1855) egy követeléssel fordult szultánhoz, Abdul Medzsidhez. Ebben arra hivatkozva, hogy a cár feladata a görög-keletiek védelme, protektori jogokat követelt ezen területek felett. Törökország elutasította ezt, így háború tört ki, melybe Anglia és Franciaország is beavatkozott a szultán oldalán.

A hadműveletek: A Krím félszigeten angol-franca erők szálltak partra és 4 éves harcban legyőzték az oroszokat, akik a Kaukázusban is vereséget szenvedtek. Közben meghalt a cár (tüdőgyulladásban) és fia II. Sándor (1855-1881) már békekötésre kényszerült.Az 1856-os párizsi béke értelmében az oroszoknak ki kellett vonulniuk Moldvából és Havasalföldről. A két fejedelemség autonómiét kapott (1859), majd létrejöhetett Románia belőlük (1862).

1-2. óra Nemzeti egységmozgalmak Itáliában és Németországban

Olaszország születése

I. Itália széttagoltsága: Itália az 1800-as évek közepén négy részre tagolódott:

• észak-keleten egy jelentős Habsburg terület létezett (ide tartozott pl: Milánó, Velence)
• észak-nyugaton egy erős és jelentős önálló állam volt: Szárd-Piemonti Királyság
• délen a Nápolyi-Szicíliai Kettős-királyság élén Bourbonok álltak
• középen a Pápai Állam feküdt

II. Az egységes Olaszországért harcolók: Két személynek volt köszönhető az egységes Olaszország megszületése, egyrészt Camillo Cavournak, a Szárd Királyság (Piemont) miniszterelnökének, másrészt Giuseppe Garibaldinak, aki ezer fős sereggel szállt partra Sziciliában és tört előre Nápolyig. 

III. A francia - piemonti - osztrák háború (1859): Cavour 1859-re megszerezte III. Napóleon támogatását, ugyanis Nizzát és Savoyát ígérte számára, ha támogatja országát egy Ausztria elleni háborúban. A szövetség létrejött és1859 tavaszán a franciák és piemontiak támadást indítottak az osztrákok ellen. Az első csata Magentánál, a második pedig Solferinonál zajlott és mindkettő francia győzelmet hozott. Ferenc József kénytelen volt békét kötni, és beletörődni Lombardia elvesztésébe. Franciaország pedig megkapta Nizzát és Savoyát.

IV. Itália egy kézbe kerülése: Garibaldi Sziciliából Dél-Itálián keresztül egészen Nápolyig tört előre vörösingeseivel, akikhez a helyi lakosság is csatlakozott. A francia helyőrségek kiszorultak és Nápolynál Garibaldi serege egyesült a piemontiakkal. Garibaldi ezt követően behódolt és Dél-Itália csatlakozott Piemonthoz.

V. Az egységes Itália megszületése: Itália nagy része 1860-ra elismerte királyának Viktor Emánuel piemnonti uralkodót, így 1861-ben létrejött az Olasz Királyság. Ám Róma és Velence ekkor még idegen kézen volt. Végül az 1866-os porosz-osztrák háború után Velence, majd az 1870-es porosz-francia háború után Róma is olasz kézre került.

VI. Magyar vonatkozások: Az 1859-es francia-osztrák háborúba a Torinóban élő Kossuth is bekapcsolódott, amikor Telekivel és Klapkával Nemzeti Igazgatóságot alakított. Ha a francia csapatok az osztrák határig jutottak volna (amire végül nem került sor) Kossuth felkelésre hívta volna a magyarokat. Végül ebből semmi nem lett, de a Genovában megalakuló Magyar Légió katonái Garibaldit segítették Dél-Itáliában.

A német egység létrejötte Link

I. A német gazdaság:

• A Német Szövetség államai 1848 után sorra megszüntették a feudális kötöttségeket (jobbágyfelszabadítás)
• Vasútépítések zajlottak, fellendült a bányászat és a vasipar
• A három legjelentősebb ipari központ: Ruhr vidék, Szilézia, Berlin porosz területen voltak, így Poroszország fejlődött leginkább.
• A német államok 1834-ben vámszövetséget alkottak, ez volt a Zollverein. Ausztria nélkül, Poroszország vezetésével.

II. A porosz - osztrák versengés: A német államokban két elképzelés terjedt el arról, hogy hogyan lehetne egységes német állam:

• Kisnémet koncepció => A német államok egységes országot hoznak létre Ausztria nélkül Porosz vezetéssel
• Nagynémet koncepció => A németek egységes országot teremtenek Ausztriával együtt, osztrák vezetéssel

A két elképzelés miatt Ausztria és Poroszország versengeni kezdtek egymással és közben Poroszország uralkodója I. Vilmos (1861-1888) miniszterelnöke pedig Ottó von Bismarck (1862-1890) lett.

• Európa élenjárójává tették a porosz ipart (Siemens gyár és Krupp művek)
• Megerősítették a hadsereget => hadkötelezettség (3 év szolgálat) + modernizáció (hátultöltős puskák)
• Jó kapcsolatokat építettek ki 3 nagyhatalommal: Angliát meggyőzték arról, hogy támogassa őket, mert csak egy erős Poroszország ellensúlyozhatja az oroszokat; Oroszországot barátjukká tették azzal, hogy támogatták a lengyel felkelés leverését; Olaszországot pedig szövetségesükké tették Ausztria ellen. Két ellenfelük maradt: Franciaország és Ausztria.

III. A porosz - osztrák háború (1866): A háború Poroszország és Ausztria közt nem várt módon gyors porosz győzelmet hozott! A Königgratzi csatában (1866 július 3.) az osztrákok megalázó vereséget szenvedtek. Bismarck mégsem kötött velük szigorú békét, mert már előre arra gondolt, hogy a franciák elleni háborúban jó lenne, ha Ausztria semleges maradna. A porosz - osztrák háborút lezáró Prágai béke Velencét vette el Ausztriától és létrehozta az Észak-Német Szövetséget.

IV. A porosz - francia háború: Ausztria legyőzése után egyetlen komoly riválisa maradt a poroszoknak, mégpedig Franciaország, mely mindig is ellenezte a német egységet. A háborút Bismarck provokálta ki, így a franciák támadást indítottak. Ekkor azonban Helmut Moltke porosz tábornok győzelmeket aratott Patrice MacMahon felett. A döntő csata Sedannál zajlott 1870 szeptember 1-én. A poroszok bekerítették és legyőzték a franciákat. A porosz sereg bevonult Párizsba.

• A versaillesi palotában német császárrá kiáltották ki a porosz uralkodót, I. Vilmost 1871 január 18-án.
• Létrejött a Német Császárság, mely megkapta a vesztes Franciaországtól Elzász-Lotaringiát is.
• Bordeaux -ban (Bordó városában) a franciák trónfosztottá nyilvánították III. Napóleont (aki Angliába menekült) és Franciaországot köztársasággá nyilvánították. Első köztársasági elnök Adolphe Thiers aláírta a békekötést a németekkel.

V. A párizsi kommün: Párizsban 1871 márciusában forradalom tört ki és a kispolgárság illetve a munkások kommünt hoztak létre. Az üzemeket állami kézbe próbálták venni. A kommün leverése 2 hónappal később történt meg: a németek által szabadon bocsátott francia katonák segítségével.

Porosz - francia rivalizálás:

• Francia-Porosz háború 1870/71. Győz Poroszország, németeké lesz Elzász-Lotaringia
• Első világháború 1914-1918. Francia győzelem, Elzász a franciáké lesz újra.
• Második világháború 1939-1945 Francia győzelem, Hitler nem tudja Elzászt megkaparintani.

***