A 2017-es történelem érettségi, megoldásokkal

A 2017-es történelem érettségi, megoldásokkal

/vélemény/

Vélemény a feladatsorról (link) 

Összesen 50 pont szerezhető a rövidválaszos feladatokkal. 1-es feladat: 4 pont, 2-es feladat: 5 pont, 3-as feladat: 3 pont, 4-es feladat: 4 pont, 5-ös feladat: 4 pont, 6-os feladat: 4 pont, 7-es feladat: 7 pont, 8-as feladat: 4 pont, 9-es feladat: 4 pont, 10-es feladat: 4 pont, 11-es feladat: 4 pont, 12-es feladat: 3 pont.

Esszé feladatok:

• 13. Az istenek jellemzői, szerepe a görög hitvilágban
• 14. A II. világháború kirobbanása
• 15. A tatárjárás eseményei
• 16. A magyar nehézipar fejlődése a dualizmus korában

Esszé feladatok kidolgozva

/forrás: Eduline/

13. Az istenek jellemzői, szerepe a görög hitvilágban

A görög hitvilág jellemzője a politeizmus (több istenhit), az isteneiket antropomorfnak (emberformájúnak) képzelték el (lásd vázaábrázolás – Artemisz). Minden istennek meg volt a saját területe ( pld. Artemisz a vadászat istene, Zeusz a főisten, Hadész az alvilág istene ) és az ábrázolásban az ennek a területnek megfelelő attribútumokkal (megkülönböztető jegyekkel), illetve tárgyakkal ábrázolták (Artemisz a vadászat istene, ezért hord magánál, íjat, nyilat). Jellemük is hasonlított az emberekre (megsértődnek, megharagudnak, szeretnek stb.), ezt mutatja a vázakép is, hogy az illetlen vadászt bosszúból szarvassá változtatta Artemisz. A görögök áldozatok bemutatásával, sportokkal, színjátszással fejezték ki a hódolatukat az istenek felé. Az istenek halhatatlanok voltak és megkövetelték a tiszteletet maguknak, székhelyük a hitvilág szerint az Olümposz volt. Az istenek tetteiről csodás történetek, mítoszok születtek.

14. A II. világháború kirobbanása

A második világháború közvetlen előzménye a „Molotov-Ribbentrop paktum” (1939 augusztus 23-24), amelyben a náci Németország és a kommunista Szovjetunió hivatalosan megegyezik egymás meg nem támadásáról. A paktumnak van egy titkos záradéka, ami tartalmazza többek között Lengyelország felosztását (Nyugati rész a németeké, Kelet-Lengyelország a Szovjetunióé) is. Ennek megfelelően indítják el a németek 1939 szeptember 1-én (egy hamis provokációra hivatkozva, Gleiwitz) a háborút a lengyelekkel szemben. A nyugati hatalmak (GB, FRA) hadat üzennek a németeknek (Lengyelországgal segítségnyújtási szerződésük volt), de nem bocsátkoznak hadműveletekbe, ez a „furcsa háború” időszaka, egészen Németország Franciaország elleni támadásáig (1940 május 10-ig). A Lengyelország elleni német támadás során a Wehrmacht technikai fölénye meghatározó, de a gyors győzelem alapvetően annak tudható be, hogy a Szovjetunió 1939 szeptember 17-én keleti irányból  megtámadja Lengyelországot, így a lengyelek helyzete kilátástalanná válik (1939 szeptember 27-én elesik Varsó). Sztálin erre a területszerzésre utal az SZKP vezetőségi ülésén, aminek alkalmából gyakorlatilag megindokolja a pártvezetésnek a Molotov-Ribbentrop paktum szükségességét. Emellett az idézet arra utal, hogy a kommunizmus csak úgy valósítható meg Európában, ha egy nagy háború szétbomlasztja az európai társadalmakat. A háborúnak ez a szakasza (furcsa háború) a Szovjetunió és Németország területszerzésének és együttműködésének jegyében zajlott.

15. A tatárjárás eseményei

IV. Béla 1235-1270 magyar király korában Európa egyik leghatalmasabb uralkodójának számított, azonban birtokpolitikája miatt ellentétbe került a nagybirtokosokkal, illetve kunokat telepített az Alföld középső részére azért, hogy a nemességtől független hadserege és a tatárokkal szemben is használható könnyűlovas katonái legyenek. A kunok pogányok és nomádok voltak, vándoroltak az Alföldön, amivel jelentős károkat okoztak az akkor már letelepedett életet élő keresztény magyaroknak. Amikor a magyarok megölték Kötönyt, a kunok vezérét, akkor nem sokkal a mongolok támadása előtt, komoly pusztítást okozva kivonultak az országból. IV. Béla a belső ellentétek miatt segítséget kért a pápától és a német császártól is, de az invesztitúra háborúk idején nem kapott. A főurak sem vették komolyan a tatár veszélyt, sőt – a királyi intézkedéseket sérelmezve – többen azt szerették volna, ha IV. Béla szégyent vall. 1241 tavaszán a tatárok több irányból támadták meg az országot. A főerők a Vereckei-szoroson keresztül Batu kán, az Arany Horda vezetőjével az élen. Ellenük vonult IV. Béla a magyar fősereggel és a döntő ütközetre Muhinál került sor 1241. április 11-12-én. A magyarok vereséget szenvedtek, a királyt pedig menekülés közben Ausztria hercege is megzsarolta és csak óriási váltságdíj és területi engedmények fejében engedte szabadon. A mongol portyázó erők végigpusztították Erdélyt és az Alföldet, sőt a befagyott Dunán is átkeltek. Csak néhány kőfallal körülvett központ tudott nekik ellenállni (a Dunántúlon három: Esztergom, Székesfehérvár és Pannonhalma). IV. Béla Trau várában talált menedéket (Dalmácia), amit a mongolok nem tudtak bevenni. A tatárok végül 1242-ben váratlanul kivonultak az országból. Ez magyarázható taktikai okokkal (két fázisban hódítanak), de az időszerűvé vált kánválasztással is. A tatárjárásról Rogerius Váradi püspök Siralmas ének című munkája révén állnak rendelkezésünkre pontos leírások.

A mongol pusztítás következtében az ország lakosságszáma a felére (kb 1 millió főre) csökkent, egyes területek teljesen elnéptelenedtek és új uralkodói politikára volt szükség a támadás okozta feszültségek megoldása érdekében.

16. A magyar nehézipar fejlődése a dualizmus korában

Az 1867-es kiegyezés politikai stabilitást eredményezett a létrejövő Osztrák-Magyar Monarchia számára. Területileg Európa második, lakosságszámot tekintve pedig harmadik legnagyobb állama jött létre. A gazdasági kiegyezés (1868- a vámhatár eltörlése a Birodalom két része között, közös súly- és mértékrendszer, közös pénz, a tőke és a munkaerő szabad áramlása) révén a gazdaság fejlődése előtt is új lehetőségek nyíltak meg. Jelentős tőkebeáramlás indult meg a birodalomba, illetve Magyarországra. A beáramló tőke nagy mértékben hozzájárult a hazai bankrendszer kiépüléséhez, amelyet néhány nagybank uralt (pl. Jelzálogbank, Kereskedelmi Bank stb.). A bankokon keresztül indultak meg a magyar gazdaságba történő beruházások. Emellett a kiegyezés következtében az osztrák-cseh területek biztos felvevő piacává lettek a magyar mezőgazdasági termékeknek.

A bankok számára a legbiztosabb befektetésnek a vasútépítés számított, mert az állam 6 %-os kamatgaranciát biztosított rá. Ennek hatására óriási lendülettel indult meg a vasútépítés. 1867-ben még csak az 2100 km-t éppen meghaladó volt a magyar vasúthálózat, ami 1890-re 10.000 km fölé növekedett (atlasz). Legkorábban a fővonalak épültek ki, pl. Budapest-Vác-Pozsony, vagy Budapest-Szolnok-Arad, majd az összekötő és mellékvonalak. A 100 000 lakosra számított vasúti sűrűségben Magyarország Ausztriát (osztrák-cseh területek) is megelőzte (atlasz grafikonja alapján). A különböző vasúti vonalakat magántársaságok építették és kezdetben azok is üzemeltették. A jobb kihasználás szükségessé tette az országos szinten is az egységes üzemeltetést, amit a vasutak államosításával oldottak meg. Ez Baross Gábor közlekedési miniszterségéhez kapcsolódik (1886-1892). A vasúti hálózat kiépülésével kihasználtsága is növekedett. Legjelentősebben a teherszállítás növekedett, míg 1880 körül 1000 millió tonna volt az értéke, ez 1913-ra tízszeresére emelkedett. Szinte hasonlóan bővült a személyszállítás is (atlasz grafikonja alapján). A vasútépítéshez több iparág kapcsolódott, így a vaskohászat és a vasúti gépgyártás, amelyeknek a termelése szintén jelentősen fellendült. A vaskohászat alapja a kőszén- és a vasércbányászat volt. A kőszén kitermelése 1860-hoz képest 1913-ra több mint húszszorosra bővült (0,5-ről 10 millió tonnára, atlasz grafikonjáról). A legjelentősebb kőszénlelőhelyek a Mecsekben, a Dunántúli-középhegységben, az Északi-középhegységben és a Déli-Kárpátok északi előterében találhatók (atlaszról). A legjelentősebb vasérclelőhelyek a Felvidék középső részén (Szomolnok, Kassa és Ózd környéke), valamint a Déli-Kárpátok északi előterében (Resicabánya, Vajdahunyad) találhatók (atlaszról). A vaskohászaton belül a nyersvas, és a nagyobb szilárdságú acélgyártás is jelentősen bővült (termelési adatokat leolvashatók az atlasz grafikonjáról). A legjelentősebb kohászati üzemek (nyersvas-, acélgyártás, hengerművek) Budapesten, Diósgyőrben, Ózdon, Salgótarjánban, Zólyombrezóban, Resicabányán és Vajdahunyadon létesültek (atlasz). A vasúti gépgyártáshoz kapcsolódott a mozdonyok (Budapesten a Ganz Gépgyár) és a vagonok gyártása (Budapest, Győr, Arad). A vasúti gépgyártás európai viszonylatban is híres volt Magyarországon, különösen a Ganz Gépgyár termékei. A nehézipar fejlődésérére nagy hatással volt az állam iparpártoló (merkantil) politikája. Az állam a nehézipari és bizonyos könnyűipari üzemeknek illetékmentességet biztosított és felmentette őket a keresetadó (munkajövedelem után fizetendő adó) fizetése alól (lásd 1881. évi XLIV törvény). A terhek könnyítése nem csak a  vállalkozást érintő adókat jelentette, hanem egyúttal a bürokratikus költségek, és illetékek  csökkentését is.

Magyarországon ekkor a technológiai elmaradást többek között azzal próbálták meg leküzdeni, hogy a korszak vezető innovációs megoldásait igyekeztek meghonosítani, vagy éppen itthon "feltalálni". Ez a törekvés azt eredményezte, hogy ebben a korszakban Magyarország nem egy esetben nem csak az élmezőnyben járt a különböző mezőgazdasági, vagy ipari megoldások terén, hanem az országban olykor úttörő megoldásokat is alkalmaztak, amely később az egész világon elterjedt (porlasztó, transzformátor).

Az európai élmezőnyben helyet foglaló élelmiszeripar szintén jelentősen hozzájárult a gépgyártás fejlődéséhez. Európai mértékben is jelentőssé vált pl. a malomipari berendezések gyártása, ebben is kiemelkedett a Ganz Gépgyár, amelynek híres fejlesztő mérnöke Mechwart András volt. Több mezőgazdasági gépgyár is létesült az országban (pl. a szentgotthárdi kaszagyár).

A gazdasági fejlődés következtében Magyarország elmaradott agrár országból egy közepesen fejlett agrár-ipari országgá vált.

Értékelés

VIDEO magyarázat (Reparszky Ildikó)