Önkényuralom, kiegyezés, dualizmus

Beküldte Harmat Árpád Péter - k, 10/04/2016 - 19:37

Önkényuralom megtorlás és ellenállás

I. A magyarok megbüntetése: A Ferenc József által vezetett Osztrák Birodalom bosszúra szomjazott 1849 nyarán, amiért csak nagy nehezen és csak orosz segítséggel tudta leverni a magyar szabadságharcot! Az ifjú császár Julius Jacob von Haynau táborszernagyot bízta meg azzal, hogy példásan megbüntesse a magyarokat, nehogy újra kedvük támadjon fellázadni.

Aradi vértanúk: 1849 október 6-án Aradon 13 magyar honvédtábornokot végeztek ki: Kiss Ernő, Dessewffy Arisztid, Sweidl József, Lázár Vilmos, Poltenberg Ernő, Aulich Lajos, Leiningen-Westerburg Károly, Láner György, Damjanich János, Knézics Károly, Török Ignác, Nagysándor József, Vécsey Károly.Ugyanazon a napon Budán pedig Batthyány Lajost is kivégezték.

Haynau rémuralma: Az osztrák tábornok 11 hónapon keresztül folytatott kivégzéseket, pereket, letartóztatásokat Magyarországon, egészen 1850 júliusáig. 150 embert végeztek ki összesen. Végül a császár menesztette Haynaut a nemzetközi figyelem miatt.

II. Bach-korszak (1850-1859): Alexander Bach belügyminiszter 9 éves uralma idején Ausztria önkényes módon, diktatórikusan igazgatta Magyarországot. Parlament nélkül, rendeletekkel kormányoztak. Ezt az időszakot, mely a Bach-korszakkal vette kezdetét neoabszolutizmusnak nevezzük. A Bach-korszak jellemzői:

Ausztria megszüntette az ezer éves magyar vármegyerendszert, helyette 5 körzetet hozott létre. Ráadásul Bécsből kormányzott terület lett Erdély, Horvátország és a déli határőrvidék (szerbek lakta rész)
Magyarországot osztrák hivatalnokok árasztották el. A magyarok "Bach-huszároknak" csúfolták őket.
Rendőri besúgóhálózat jött létre
Polgári átalakulás: jobbágyfelszabadítás (1853), közteherviselés (1850), ősiség eltörlése (1852). Az Udvar belátta: igenis szükségesek ezek a Kossuthék által követelt újítások, különben a birodalom lemarad Nyugat-Európától a fejlődésben. A végrehajtás azonban sokszor hibásan zajlott: majorsági jobbágyokról nem rendelkeztek, a szőlődézsma nem lett eltörölve, a földesurak kárpótlása pedig lassan haladt (és állampapírokban történt) A jobbágyfelszabadításról szóló törvény neve: ÚRBÉRI PÁTENS volt!
Eltörölték (1851) az 1754-es belső vámhatárt, így egységes belső piac jött létre, a magyar termékek előnybe kerültek. Fejlődés indult.
Az osztrák elnyomás dacára az1850-es években gazdasági fellendülés kezdődött Magyarországon. Épültek a vasútvonalak, fellendült az ipar, gabonakonjunktúra kezdődött.

III. Belső ellenállás: A magyarok ellenállásának három formája alakult ki:

Nyílt ellenállás, néhány esetben fegyveresen
Passzív ellenállás, Deák vezetésével
Emigránsok vezette ellenállás

Nyílt ellenállás: Négy konkrét esetben a magyarok nyíltan is fellázadtak az osztrák önkény ellen:

A Dunántúlon Noszlopy Gáspár volt honvédőrnagy és kormánybiztos 1851-52 -ben szervezett felkelő csapatokat, de elfogták őket
Makk József tüzérezredes 1851-ben miután Kossuthtal találkozott, kezdett egy országos felkelés szervezésébe, de egy besúgó miatt lelepleződtek
Libényi János szabólegény merényletet kísérelt meg Ferenc József ellen 1853-ban
Széchenyi István fellépése 1859-ben szintén nyílt szembenállás volt. Ein Blick című röpiratában ugyanis (melyet a döblingi intézetből csempésztek ki) kigúnyolta a Bach rendszert. Írása válasz volt Alexander Bach öndicsérő irományára (címe: Rückblick)

Passzív ellenállás: A vidéki birtokairól Pestre felköltöző Deák Ferenc vezette a passzív ellenállási mozgalmat, melynek lényege a következő volt:

adófizetés kollektív (közös) megtagadása
állami beosztások, hivatalok vállalásának megtagadása
egyéb állampolgári kötelességek megtagadása, például választásoktól távolmaradás, sorkatonai szolgálat megtagadása

Emigráció vezette ellenállás: Kossuth eleinte Törökországban élt, majd beutazta a világot, hogy támogatókat keressen a harc újrakezdéséhez. Eljutott Londonba és New Yorkba is. Végül Torinóban telepedett le. Itt alakította meg a Magyar Nemzeti Igazgatóságot (Klapkával és Telekivel közösen) és tárgyalt 1859-ben III. Napóleonnal arról, hogy támogatja a piemontiakat és felkelést szervez, ha csapataik elérik a magyar határt. A terv meghiúsult. De a Kossuth vezette emigránsok mindig az Ausztriával szembeni ellenállás támogatói maradtak.

IV. Az önkényuralom átmeneti enyhülése: A császár 1859 nyarán leváltotta Bachot és enyhített az önkényen három okból:

Külpolitikailag elszigetelődött Bécs. Oka: a Krími háborúban cserbenhagyta az oroszokat, így azok szembefordultak vele, és vereséget szenvedett a franciáktól is a Solferinoi csatában.
A német egység élére akart állni, Poroszországgal szemben. Ehhez kiegyensúlyozott magyar viszony mellett
Túl sokba került a magyarokkal szembeni besúgóhálózat és hivatalnokrendszer fenntartása.

Mindezek miatt 1860 októberében az októberi diploma egy időre visszaállította Magyarország jogait (megyéknek és az országgyűléseknek a visszaállítása).

V. Újabb önkényuralmi időszak (1861-1866): Bach után Anton Schmerling lett az új belügyminiszter. Azonban 1861 februárjában kiadta a februári pátenst, mely igazi sértés volt a magyarok számára!

Olyan birodalmi gyűlést terveztek, melyben minden nép elküldhette a képviselőit, ám a magyarok csak 85-öt képviselői helyet kaptak, vagyis csak a helyek 25% -át kínálták fel a magyaroknak.
Az 1861-es magyar diétán nagy vita volta arról, hogy hogyan utasítsák el a javaslatot! Deák pártja (Felirati párt) egy egyszerű feliratban akarta elutasítani, meghagyva az esélyt egy későbbi egyezkedésre. Teleki pártja (Határozati párt) határozatban akarta elutasítani, elzárkózva a későbbi tárgyalásoktól. Deákék nyertek, így jött az újabb osztrák önkény kora!

Nemzetiségek helyzete a kiegyezés előtt

A nemzetiségek helyzete (1850-1865): A szabadságharcban Ausztria oldalára állt, magyarok ellen harcoló nemzetiségek csalódtak az 1849-ben teremtett viszonyokban. Nem kapták meg ugyanis az általuk követelt területi autonómiát, csupán a magyar országgyűlés fennhatósága alól kerültek ki. Pulszky Ferenc mondta: "a nemzetiségek azt kapták jutalmul, amit a magyarok büntetésül." Ugyanakkor a nemzetiségek alkalmazkodtak az Ausztria vezette abszolutizmushoz: a románok elfogadták a februári pátenst és az 1863-as erdélyi diétán - melytől a magyarok távol maradtak - megválasztották képviselőiket a birodalmi gyűlésbe.

Kossuth konföderációs terve (1862): Kossuth Lajos Torinóban egy sajátos új magyar állam tervét vázolta fel. Ennek lényege: a nemzetiségek és Magyarország egy szövetségi államot hoznának létre, belül nemzeti alapú megyei önkormányzatokkal, melynek Ausztria nem lenne része. Így megvalósulna a magyar önállóság, a nemzetiségek is autonómiát kapnának és a létrejövő új állam is elég ellensúlyt alkotna Oroszországgal szemben. (A nyugati nagyhatalmak csak azért nem támogatták az Ausztriától elszakadó Magyarországot, mert hazánkat egymagában nem tartották elég erős ellensúlynak az oroszokkal szemben.) Kossuth tervét azonban sem a teljes önállóságra vágyó nemzetiségek, sem a magyar nemesek nem támogatták!

A kiegyezés (1867)

A kiegyezés előzményei

A provizórium (ideiglenes állapot): A magyar diéta feloszlatása után, 1861 és 1866 közt tartott a provizórium időszaka. Ez is önkényuralom volt, de már változásokat mutatott. Ausztria kezdte belátni, hogy ki kell egyeznie a magyarokkal, mert elveszítheti nagyhatalmi státuszát. Deák pedig elismerte: ha nem enged, akkor hazánk örökre szolganép maradhat.

Deák húsvéti cikke (1865): A császár egy küldöttje megkereste Deákot a szállásán (pesti Angol Királynő szálló) és tárgyalni kezdtek. Megállapodtak abban, hogy ha Magyarország elfogadja, hogy Ausztriával közös legyen a hadügye, külügye és az ezeket finanszírozó pénzügye, akkor jelentős önállóságot kaphat. A megbeszélés után írta meg Deák a Pesti Naplóban híres húsvéti cikkét. Lényege: Magyarország hajlandó engedi az 1848-as követeléseiből és elismerni bizonyos közös ügyeket! Válaszul menesztették Schmerlinget és újra lehetővé tették a magyar diéta működését.

Miért írta alá a két ország: Ausztria azért írta alá a kiegyezést, mert nagyhatalmi befolyásának európai megtartásához szüksége volt Magyarországra. Magyarország pedig azért írta alá, mert így legalább részben önálló lehetett (maga intézhette gazdasági és egyéb ügyeit)

A kiegyezés megkötése (1867): A diéta bizottságot hozott létre a kiegyezési törvények előkészítésére, Andrássy Gyula gróf vezetésével. A bizottság azonban eleinte nem tudott önállóságot kiharcolni. Közben kitört a porosz-osztrák háború, és elhalasztották a tárgyalásokat. A háborút Ausztria elvesztette (Königratzi vereség) és a császár végleg belátta: ha a magyarokkal nem jut egyezségre, széthullhat birodalma. A tárgyalások újraindultak és Ausztria kiegyezett Magyarországgal

A kiegyezés tartalma

I. A kiegyezés részei: LINK

Közös ügyekről szóló rész: a hadügy, külügy, pénzügy a két országot összekötő közös ügy lett. Ezeket Magyarország csak Ausztriával együtt intézhette
Közös szervekről szóló rész: az említett három terület miniszterei közösek lettek, és ha összeültek, akkor közös minisztertanácsot alkottak. Rajtuk kívül közös szervként működött még a két ország parlamentje által választott 60-60 fős delegációk évenkénti közös tanácskozása (hol Bécsben, hol Pesten). A tanácskozások többnyire a közös ügyek költségvetéseiről hoztak döntéseket.
Ausztria és Magyarország egységéről szóló rész: Létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia, mely két-központú, azaz dualista és alkotmányos királyságként működött. Dualizmus kora: 1867-1918
Uralkodói jogok: Külön minisztertanácsi határozat kapcsolódott a kiegyezési törvényekhez, melyben három dologban a királynak különleges jogokat adott: a hadsereg vezetése, a magyar diéta feloszlatása, és a törvények előszentesítése terén. (Előszentesítés: amikor a királynak előzetesen jóvá kell hagynia, hogy a magyar parlament miről tanácskozhat és hozhat törvényt.)
Gazdasági kiegyezésről szóló rész (1867/16. törvénycikk): Ennek három fő része volt, mégpedig az első kimondta, hogy Ausztria és Magyarország a közös terhekeiket együtt fizeti (pl. államadósság és közös ügyek költségei) mégpedig 70 / 30 arányban. A második rész arról szólt, hogy a két ország vámközösséget alkot, vagyis együtt dönt az adókról, vámokról és közös pénzt használ. A harmadik rész pedig rögzítette, hogy a két ország parlamentjei 10 évente újratárgyalja, hogy meghosszabbítják e a gazdasági kiegyezést.

Egyéb körülmények:

Magyar kormány alakult (1867 február 17-én) magyar miniszterelnökké nevezték ki Andrássy Gyula
Kiegyezési törvények (1867 május 27-én a diéta elfogadta a kiegyezési törvényeket: 1867/12,14,15,16.)
Királlyá koronázás (1867 június 8-án magyar királlyá koronázták Ferenc Józsefet)

Kiegyezés röpdolgozat

Előzmények: 4 pont! Részletesen: Húsvéti cikk: ki írta, mikor és melyik lapban (1 pont), mi a cikk lényege (1 pont), Miért írja alá a kiegyezést Ausztria és miért Magyarország (1 pont) A kiegyezés megkötése (1 pont)
A kiegyezés tartalma: 9 pont! Részletesen: közös ügyek (1 pont), közös szervek (2 pont), Ausztria-Mo egysége (1 pont), Uralkodói jogok (2 pont), gazdasági kiegyezés (3 pont)
Egyéb körülmények (1 pont)

Horvát kiegyezés (1868 nov. 17 => 1867/60 tv.)

Területi autonómiát kap Horvátország, vagyis lehet saját országgyűlése
Kormánya 4 területen szabadon hozhat döntéseket: közigazgatás, bíráskodás, oktatás, egyházi ügyek
adók: a beszedett állami adó 45% -át maga használhatta fel
Magyarokkal közös ügyek: hadügy, külügy, pénzügy mellett iparügyek, kereskedelem, közlekedés
Vitatott ügyek: nyelvkérdés (horvátul: csak helyi parlament, kormány, közös minisztériumok, helyi szervei), Fijume kérdése (Budapesthez került) Határőrvidék hovatartozása (megosztották: egy része lett a horvátoké)

Nemzetiségi törvény (1868 dec. 8 => 1868/44 tv.)

Magyarországon egyetlen politikai nemzet létezik
A magyar a hivatalos nyelve az országgyűlésnek, megyei hatóságoknak, felső bíróságoknak, állami hatóságoknak
Lehet használni a nemzetiségi nyelvet: az alsó és középfokú iskolákban, egyházakban, alsó és középfokú bíróságokon
A nemzetiségek alakíthatnak egyesületeket, pénzalapokat

A dualizmus korának gazdasága és társadalma

Gazdasági felzárkózás:

Folyóinkat hajózhatóvá tették, gátrendszer épült az áradások ellen.
A magyar mezőgazdaság modernizálódott: megjelentek a cséplőgépek, az istállózó állattartás, az intenzív állatfajták tenyésztés és a kertészeti gazdálkodás. A gabonatermelés mellett új növényfajok tömegtermesztése is elkezdődött, pl. burgonya, cukorrépa, dohány ... stb
Kialakultak a "sikerágazatok": malomipar, cukorgyártás, konzervipar, és nagy fejlődésnek indult az acél- és gépgyártás.
Nagyarányú vasútépítések kezdődtek, 1868-ben létrejött a MÁV (Magyar ÁllamvasutaK)
Magyar találmányok: Kandó Kálmán (villanymozdony), Ganz Ábrahám (kéregöntésű vonatkerék).
Kialakult a hitelszervezet, megkezdődött az osztrák - francia - német tőke beáramlása. Létrejött a Magyar Általános Hitelbank (1867)
Jelentős kórház és iskola építési programok zajlottak

Problémák: Gabonakonjunktúra (fellendülés) egészen 1873 -ig éreztette hatását, majd egy átmeneti pénzügyi válság következett a bécsi tőzsde összeomlása miatt. Később 1884-ben jött egy újabb rövid válság, amikor az olcsó amerikai gabona és ausztrál gyapjú lenyomta az árakat. A filoxéra tönkretette a szőlőtermést.

A polgárosodó társadalom (172.old)

Azt a berendezkedést, melyben egyidejűleg létezik egymás mellett az új, polgáriasodó, nyugati típusú társadalom-szerkezet és a régi, feudális, középkort idéző, hagyományos társadalom, torlódó társadalomnak nevezzük.

Fontosabb társadalmi rétegek:

Nagybirtokos arisztokrácia: A leggazdagabb 2000 birtokos-család tartozott ide. Bárók, grófok, akik sok ezer holddal rendelkeztek és befektetésekkel az ipari-kereskedelmi nagyvállalatokban. Ők nyerték el állami vezető pozíciókat (miniszterek, államtitkárok, polgármesterek)
Nagypolgárság: Pénzügyi és kereskedelmi üzletekből meggazdagodott, módos, vagyonos üzletemberek tartoztak ide. Zömében zsidó polgárok, Bankárok, kereskedők, pénzemberek, gyárosok rétege tartozott a nagypolgárságba.
Középosztály: Két részre tagolódott: a történelmi középosztályra és az úri középosztályra. A történelmi középosztályt jelentős birtokokkal rendelkező (több száz holdas) földesúri réteg alkotta (7-8 ezer család). Az úri középosztályt a dzsentrik alkották. Ők voltak azok a nemesek, akik bár elszegényedtek és földjeiket vesztették, azért társadalmi rangjukat meg akarták őrizni és ezért fontos hivatalokat vállaltak el, vagy katonatisztek lettek. Úrias életet próbáltak élni. Az úri középosztályt alkották még a tisztviselők, orvosok, ügyvédek, tanárok, nagy részben bevándorló zsidó, német polgárok. A középosztály a dualizmus idején 17% -ra növekedett.
Kispolgárság: Egy millió lakos tartozott ide: saját bolttal, műhellyel rendelkező kisvállalkozók, jól fizetett kisiparosok (víz-, gáz-, villanyszerelők), vasúti, postai alkalmazottak, csendőrök.
Parasztság: Hét milliós óriási réteget alkotott a századfordulón. Voltak gazdag-parasztok (50-200 holdas gazdák), akik zselléreket, szummásokat alkalmaztak, középparasztok (11-40 hold), akik nem tudtak senkit alkalmazni, és szegényparasztok (10 hold alatt), akik nyomorogtak. A földtelen parasztok munkaerejüket adták el, ők voltak a szummások, zsellérek, cselédek.
Munkásság: Számuk 1914-re éri el az egymilliót. A szakmunkások akár ötszörösét keresték a képzetlen munkások bérének.

Városiasodás, a főváros fejlődése (176.old)

Városfejlődés: A kiegyezést követően, 1867 és 1914 között jelentős népesség növekedés zajlott Magyarországon: 15,4 millióról 21 millióra nőtt hazánk lakossága. Emellet városiasodás kezdődött, erősen megnövekedett a nagyvárosok népessége. Főleg Pest gyarapodott sokat: 30 év alatt megduplázódott népessége.

Budapest:

Budapest három város egyesüléséből született 1873-ban, amikor összeolvadt Pest, Buda és Óbuda.
Népessége a kiegyezéskor, 1867-ben még csak 300 ezer volt, a századfordulóra (1900) elérte a 733 ezret, majd a dulaizmus végére a 900 ezret.
Jelentős volt az elmagyarosodás: míg 1850-ben a város több mint fele (56%) német ajkú volt, a korszak végére a fővárosiak 86% -a magyarnak vallotta magát.
Sokat tett a város fejlesztéséért: Podmaniczky Frigyes, 1873-1905 közt a fejlesztések vezetője (Fővárosi Közmunkák Tanácsa) és Bárczy István polgármester, aki az 1900-as évek elején iskolákat, könyvtárakat építtetett.
Hidak épültek a korszakban: a szabadságharc végén még csak a Lánchíd állt, majd később megépült még három híd: Margit híd: 1873, Ferenc József híd: 1893, Erzsébet híd: 1903.
Budapest lett az ország gazdasági-kultúrális központja. Itt működött az országgyűlés. A Dunaparti Országház 1904-re épült fel Steindl Imre tervei alapján neogótikus stílusban.
A dualizmus korában épült ki a metro-, villamos-, és víz-csatorna hálózat is Budapesten.

Népesedés és a nemzeti kérdés (180.old)

A nemzetiségi ügyek a kiegyezés után az osztrák és magyar kormányok, illetve parlamentek hatáskörébe kerültek. Ugyanakkor a csehek és horvátok is kezdeményezték hogy a dualizmus helyett trializmus valósuljon meg, azaz osztrák-magyar vezetés helyett legyen osztrák-magyar cseh, vagy osztrák-magyar-horvát uralom. Ezek a kezdeményezések azonban nem teljesültek.

A nemzetiségi törvény (1868): Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter munkája. Lényegében csak az oktatás és vallás területén, illetve az egyesületek és az alsófokú közigazgatás tekintetében tette lehetővé a nemzetiségeknek a szabad nyelvhasználatot. Mégis a korabeli Európában haladó és engedékeny nemzetiségi törvénynek számított.

Nemzetiségi sérelmek: A nemzetiségek sérelmezték, választójoguk csorbítását, hiszen a választókörzetek úgy lettek kialakítva, hogy minnél kevesebb nemzetiségi jelölt kerüljön a parlamentbe. Másrészt sérelmezték hogy a közép és felső oktatásban, egyetemeken nem használhatták saját nyelvüket. A sérelmeket okozuó döntések a magyarosítást jelentették.

Asszimiláció: A nemzetiségek egy része tiltakozott a magyarosítások ellen, másik része viszont az önkéntesd beolvadást választotta, ezt nevezzük asszimilációnak. Ez azonban leginkább a németeknél és zsidóknál volt jellemző. A románok, szerbek, horvátok, szlovákok esetében nem volt tömeges.

A politika világa (184.old)

Az ország vezetés főbb szervei:

Közös osztrák-magyar uralkodó, a Monarchia feje, Ferenc József császár
Közös minisztertanács és delegációk, a közös ügyekben döntve
Magyar kormány, melyben a magyar miniszterelnök és a 9 minisztérium feje (miniszterek) foglaltak helyet. Legfőbb minisztérium: belügyminisztérium (közigazgatás + csendőrség)
Magyar országgyűlés: volt alsóháza (képviselőház) és felsőháza (főrendi ház)
Önkormányzatok: megyék, városok azaz törvényhatóságok szervei. Volt saját költségvetésük, és hozhattak saját rendeleteket is. Megyék élén a fősipánok álltak, akiket az uralkodó nevezett ki és az alispánok, akiket a megyei képviselők választottak maguk közül. Megyei és városi képviselők fele a legtöbb adót befizető polgárok közül került ki, ők voltak a virilisták.
Választások: Volt cenzus, így csak a lakosság 6-7 százaléka voksolhatott. A dualizmus alatt, az 1874-es döntéssel a választásra jogosultak körét csökkentették, 5,9% -ra. Jellemző volt a nyílt szavazás, vagyis a vooksolóknak a szavazóbizottság előtt kellett nyilvánosan közölniük, hogy kire szavaznak. Így a hatóságoktól való félelem miatt jellemzően a kormánypártra mertek csak szavazni. Ráadásul a szavazókörzetek határait úgy állapították meg, hogy a kormánypárti területek több képviselőt küldhessenek a parlamentbe.
Pártalakulások: A két legerősebb párt a dualizmus első évtizedeiben a Deák-párt és a Balközép párt volt. A Deák-párt támogatta a kiegyezést, a Balközép párt csak laza kapcsolódást akart Ausztriával. Végül 1875-ben egyesült a két párt és létrejött a Szabadelvű Párt. Az egyesüléssel egyet nem értő Balközép-képviselők a kiegyezést tagadó Szélsőballal egyesülve hozta létre a Függetlenségi Pártot. Innentől, vagyis 1875-től 1890-ig Tisza Kálmán miniszterelnök vezette az országot!

A dualizmus korának műveltsége (188.old)

Népiskolai törvény (1868): Eötvös Károly idején fogadta el az országgyűlés. A törvény kötelezővé tette az elemi elvégzését (első 4 osztály). Így a korszakban 50% -ról 85% -ra nőtt az iskolába járók száma, és 75% -ról 30% -ra csökkent az írástudatlanok (analfabéták) aránya. A századfordulóra 100 ról ezerre nőtt az újságok száma.

Iskolatípusok:

Gimnázium => 8 osztályos volt, lasszikus műveltséget adott és érettségit
Reáliskola => 8 osztályos volt, de főleg a műszaki és gazdasági továbbtanulást tett lehetővé
Felső leányiksola => lánytanulóknak volt, érettségit adott. 1895-től nők is tanulhattak egyetemeken
Szakmai iskolák => felsőkereskedelmi iskola, állami ipariskola, agráriskola
Polgári iskolák => továbbtanulni nem akarók számára

A magyar művészvilág a dualizmus elején: Arany János, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Liszt Ferenc, Munkácsy Mihály

A magyar művészvilág a dualizmus 2. felében: Ady Endre, Kodály Zoltán, Bartók Béla, Csontváry Kosztka Tivadar

Tisza Kálmán időszaka

Szabadelvű párt kormányai: Első és legfontosabb miniszterelnök Tisza Kálmán volt 1875 és 1890 közt! Fő ellenzéke a Függetlenségi Párt volt és az Egyesült Ellenzék. Tisza-időszak jellemzői:

Közigazgatás, azaz vármegyék átszervezése: kiváltságos területek (pl. jászok, kunok, székelyek) megszüntetése; megyei önállóságok csökkentése, megyék élére választott képviselők és a virilisták (legtöbb adót befizető polgárok) helyezése.
Rendőrség - csendőrség kialakítása. (Előbbi a városokban, utóbbi vidéken)
Ország-modernizáció: egészségügy fejlesztése, postahálózat létrehozása, új egyetemek teremtése (pl. Kolozsváron, Debrecenben), vasútépítések, folyamszabályozások.
Mamelukok megjelenése: Tisza Kálmán erős pártfegyelme miatt a mindent végrehajtó párttagokat gúnyolták mamelukoknak.
Dzsentri réteg kialakulása: Azok a nemesek, akik elszegényedtek és földjeiket vesztették, társadalmi rangjukat meg akarták őrizni és ezért fontos hivatalokat vállaltak el, vagy katonatisztek lettek. Úrias életet próbáltak élni. (A polgárság utánozni igyekezett őket.)
Tisza bukása: Le kellett mondania, mert nem tudta elérni, hogy a parlament elfogadja Ferenc József kérését az újoncmegajánlási jogunk korlátozásáról. De lemondásakor azt a látszatot keltette, mintha az udvar mondatta volna le az emigrációban lévő Kossuth Lajos magyar állampolgársága miatti kiállásáért.

A valutareform és az új egyházpolitika: Tisza után Wekerle Sándor lett az új miniszterelnök (1890-1892) aki valutareformot hajtott végre: az ezüst-alapú forint helyett bevezette az értékállóbb aranyalapú koronát! Másik két fontos rendelkezés: bevezették a polgári házasságkötést 1894-ben (az egyházi esküvő másodlagos és fakultatív lett). Egyenjogúsították az izraelita (zsidó) vallást (1895).

A fellendülés időszaka (1870-1890):

Folyóinkat hajózhatóvá tették, gátrendszer épült
Gabonakonjunktúra 1873 -ig éreztette hatását, majd egy pénzügyi válság következett a bécsi tőzsde összeomlása miatt. Később pedig 1884-ben újabb válság: olcsó amerikai gabona, ausztrál gyapjú megjelenése miatt. Illetve a filoxéra tönkretette a szőlőtermést.
A magyar mezőgazdaság átalakult: cséplőgépek jelentek meg, fellendült a szesz-, és cukoripar, elterjedt a vetésforgó
Nagyarányú vasútépítések kezdődtek (MÁV, Magyar Államvasutak, 1868-ban alakult)
Az iparban sikerágazatok jelentek meg: malomipar, élelmiszer-, és konzervipar, illetve a vasútipar Magyar találmányok: Kandó Kálmán (villanymozdony), Ganz Ábrahám (kéregöntésű vonatkerék).
Fejlődésnek indult a nehézipar, borsodi, szörényi iparvidék
Kialakult a hitelszervezet, az osztrák - francia - német tőke beáramlása. Magyar Általános Hitelbank (1867)

A kiegyezés értékelése: A kiegyezéssel egy 51 évig tartó időszak vette kezdetét, 1867 és 1918 közt (DUALIZMUS). Ebben a korszakban hazánk gazdasága fejlődésnek indult, kialakult ipara, modernizálódott mezőgazdasága. Bár az Ausztriával való viszony megítélése nagy belpolitikai vitákat váltott ki, összességében a kiegyezés pozitívan értékelhető. Kiegyezés = olyan törvények 1867-ből, amelyek Ausztriát és Magyarországot egyenrangú felekként egyetlen közös dualista államba szervezték.

D O L G O Z A T

Április 18.

Gazdaság a dualizmusban
Társadalmi rétegek jellemzése (főleg a középosztály)
Budapest fejlődése a dualizmusban
Országvezetés és választójog
Tisza Kálmán miniszterelnöksége és bukása

Fogalmak: például: asszimiláció, magyarosítás, virilisták, mamelukok, dzsentrik, kiegyezés és értékelése (mint fogalom)

Kiemelt fogalmak:

Asszimiláció: Amikor egy etnikum alkalmazkodik a többséget alkotó nagyobb nép szokásaihoz, és háttérbe szorítja saját, nemzeti hagyományainak gyakorlását.
Magyarosítás: Amikor a dualizmus során - főleg a századfordulót követően - a magyar kormányzat csorbította a nemzetiségek (románok, szerbek, szlovákok) nyelvhasználati illetve politikai jogait, hogy akár erőszakosan is, de elérje asszimilálódásukat.
Választójog: Két formája van: a cenzusos és az általános választójog. Az előbbi esetében vagyoni vagy műveltségi feltételhez (cenzushoz) kötik a szavazásokon való részvételt, az utóbbinál nincs feltétel szabva, csak három előírás: nagykorúság, jogi cselekvőképesség, büntetlenség. A dualizmus során a választójogot a szigorú cenzus miatt csak az emberek 5,9% -ának biztosították. Emellett jellemző volt a nyílt szavazás, amikor a választópolgár nem titkosan szavazott, hanem nyíltan mondta ki, hogy kire kíván szavazni. Ez viszont alkamas volt a megfélemlítésre.
Kiegyezés fogalma: Olyan törvények 1867-ből, amelyek Ausztriát és Magyarországot majdnem egyenrangú felekként egyetlen közös dualista államba szervezték.
Középosztály: Történelmi középosztály, úri középosztály. Utóbbi további két részből állt: dzsentrik és értelmiségiek.

IX. Az Osztrák-Magyar Monarchia a századfordulón (192.old)

Balkáni helyzet: Monarchia terjeszkedése, okkupáció, annexió Boszniában. következmény: rossz viszony Szerbiával és Olaszországgal. Okkupáció = egy terület katonai megszállása, annexió = a megszállt terület beillesztése az anyaország közigazgatásába.
Megalakulnak az első baloldali pártok. 1890: Magyar Szociáldemokrata Párt

Kormányzati válság (1905): A századfordulón a közjogi kérdések, vagyis az Ausztria-Magyarország közti viszony kapcsán komoly belpolitikia viták zajlottak a magyar parlamentben. Ezek 1896-ban az országos milleneumi ünnepségek idejére abba maradtak, ám utána újra fellángoltak.

Pártviszonyok a századfordulón:

Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP): 1890-ben jön létre, csatlakozik a II. Internacionáléhoz. Fő célkitűzése: az általános és titkos választójog. Ám a másik két problémával a föld-, és nemzetiségi kérdéssel nem foglalkozik.
Katolikus Néppárt: 1895. Ezen belül erős a keresztényszocializmus Prohászka Ottokár püspök vezetésével

Parlamenti válság 1904-ben: Amikor a kisebbségben lévő parlamenti ellenzék megbénítja az országgyűlés működését, az úgynevezett "agyonbeszéléssel", obstrukciónak nevezzük. Vagyis: addig szólalni fel folyamatosan - egymásnak adva a szót - míg a törvény megszavazása lehetetlenné válik. Amikor vita lett a haderő törvényről és az ellenzék csak akkor akart belemenni a haderőfejlesztésbe ha a közös hadsereg magyar jellegűbb lesz, megbénították a parlament munkáját. Válaszul a kiegyezést pártoló többség Tisza Kálmán fiát Tisza István választotta miniszterelnökké, aki új házszabályt dolgozott ki. Ez tiltotta az obstrukciót. Elfogadása a "zsebkendőszavazással" történt: adott jelre (a házelnök elejtette zsebkendőjét) megszavazták. Az ellenzék tört-zúzott az ülésteremben.

Koalíciós válság 1905-1910: 1905-ben olyan pártok győztek a választásokon, melyek tagadták a kiegyezés létjogosultságát. Ferenc József nem volt hajlandó elfogadni győzelmüket, és egy saját maga által választott kormányt nevezett ki Fejérváry Géza vezetésével. Magyarországot 1 éven keresztül egy császár által kinevezett és törvényes nem választásokon nyert kormányzat vezette. Végül a függetlenséget követelők meghátráltak és kénytelenek voltak elfogadni a kiegyezés eszméjét. Ekkor kormányra kerülhettek (Wekerle Sándor kormány).

Tisza István - korszak: 1910-ben új párt került az ország élére, ez volt a Nemzeti Munkapárt, Tisza István vezetésével. Az új kormányzópárt három legfőbb jellemzője:

Konzervativizmus
Császár és Monarchia - hűség
A cenzusos választójog védelme és az általános választójog elutasítása

Tisza Kálmán fia, Tisza István előbb házelnök lett, majd később, 1913 és 1917 közt másodszor is miniszterelnökként vezette hazánlat. Házelnökként nevéhez fűződik a véderőjavaslat megszavaztatása, melynek révén a balkáni háborúk alatt megerősödött a Monarchia hadserege. Tisza politikája a kiegyezés teremtette dualista államot védte, ennek érdekében még a nemzetiségekkel is megpróbált jobb viszonyt kialakítani. A háború küszöbén azonban három feszültség alakult ki az országban, melyeken nehezen tudott úrrá lenni: