4. témazáró: 11A: Városiasodás, pártviszonyok és a századforduló

Beküldte Harmat Árpád Péter - cs, 09/22/2016 - 10:04

4. témazáró: 11A: Városiasodás, pártviszonyok és a századforduló

Városiasodás, a főváros fejlődése (176.old)

Városfejlődés: A kiegyezést követően, 1867 és 1914 között jelentős népesség növekedés zajlott Magyarországon: 15,4 millióról 21 millióra nőtt hazánk lakossága. Emellet városiasodás kezdődött, erősen megnövekedett a nagyvárosok népessége. Főleg Pest gyarapodott sokat: 30 év alatt megduplázódott népessége.

Budapest:

Budapest három város egyesüléséből született 1873-ban, amikor összeolvadt Pest, Buda és Óbuda.
Népessége a kiegyezéskor, 1867-ben még csak 300 ezer volt, a századfordulóra (1900) elérte a 733 ezret, majd a dulaizmus végére a 900 ezret.
Jelentős volt az elmagyarosodás: míg 1850-ben a város több mint fele (56%) német ajkú volt, a korszak végére a fővárosiak 86% -a magyarnak vallotta magát.
Sokat tett a város fejlesztéséért: Podmaniczky Frigyes, 1873-1905 közt a fejlesztések vezetője (Fővárosi Közmunkák Tanácsa) és Bárczy István polgármester, aki az 1900-as évek elején iskolákat, könyvtárakat építtetett.
Hidak épültek a korszakban: a szabadságharc végén még csak a Lánchíd állt, majd később megépült még három híd: Margit híd: 1873, Ferenc József híd: 1893, Erzsébet híd: 1903.
Budapest lett az ország gazdasági-kultúrális központja. Itt működött az országgyűlés. A Dunaparti Országház 1904-re épült fel Steindl Imre tervei alapján neogótikus stílusban.
A dualizmus korában épült ki a metro-, villamos-, és víz-csatorna hálózat is Budapesten.

Népesedés és a nemzeti kérdés (180.old)

A nemzetiségi ügyek a kiegyezés után az osztrák és magyar kormányok, illetve parlamentek hatáskörébe kerültek. Ugyanakkor a csehek és horvátok is kezdeményezték hogy a dualizmus helyett trializmus valósuljon meg, azaz osztrák-magyar vezetés helyett legyen osztrák-magyar cseh, vagy osztrák-magyar-horvát uralom. Ezek a kezdeményezések azonban nem teljesültek.

A nemzetiségi törvény (1868): Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter munkája. Lényegében csak az oktatás és vallás területén, illetve az egyesületek és az alsófokú közigazgatás tekintetében tette lehetővé a nemzetiségeknek a szabad nyelvhasználatot. Mégis a korabeli Európában haladó és engedékeny nemzetiségi törvénynek számított.

Nemzetiségi sérelmek: A nemzetiségek sérelmezték, választójoguk csorbítását, hiszen a választókörzetek úgy lettek kialakítva, hogy minnél kevesebb nemzetiségi jelölt kerüljön a parlamentbe. Másrészt sérelmezték hogy a közép és felső oktatásban, egyetemeken nem használhatták saját nyelvüket. A sérelmeket okozuó döntések a magyarosítást jelentették.

Asszimiláció: A nemzetiségek egy része tiltakozott a magyarosítások ellen, másik része viszont az önkéntesd beolvadást választotta, ezt nevezzük asszimilációnak. Ez azonban leginkább a németeknél és zsidóknál volt jellemző. A románok, szerbek, horvátok, szlovákok esetében nem volt tömeges.

A politika világa (184.old)

Az ország vezetés főbb szervei:

Közös osztrák-magyar uralkodó, a Monarchia feje, Ferenc József császár
Közös minisztertanács és delegációk, a közös ügyekben döntve
Magyar kormány, melyben a magyar miniszterelnök és a 9 minisztérium feje (miniszterek) foglaltak helyet. Legfőbb minisztérium: belügyminisztérium (közigazgatás + csendőrség)
Magyar országgyűlés: volt alsóháza (képviselőház) és felsőháza (főrendi ház)
Önkormányzatok: megyék, városok azaz törvényhatóságok szervei. Volt saját költségvetésük, és hozhattak saját rendeleteket is. Megyék élén a fősipánok álltak, akiket az uralkodó nevezett ki és az alispánok, akiket a megyei képviselők választottak maguk közül. Megyei és városi képviselők fele a legtöbb adót befizető polgárok közül került ki, ők voltak a virilisták.
Választások: Volt cenzus, így csak a lakosság 6-7 százaléka voksolhatott. A dualizmus alatt, az 1874-es döntéssel a választásra jogosultak körét csökkentették, 5,9% -ra. Jellemző volt a nyílt szavazás, vagyis a vooksolóknak a szavazóbizottság előtt kellett nyilvánosan közölniük, hogy kire szavaznak. Így a hatóságoktól való félelem miatt jellemzően a kormánypártra mertek csak szavazni. Ráadásul a szavazókörzetek határait úgy állapították meg, hogy a kormánypárti területek több képviselőt küldhessenek a parlamentbe.
Pártalakulások: A két legerősebb párt a dualizmus első évtizedeiben a Deák-párt és a Balközép párt volt. A Deák-párt támogatta a kiegyezést, a Balközép párt csak laza kapcsolódást akart Ausztriával. Végül 1875-ben egyesült a két párt és létrejött a Szabadelvű Párt. Az egyesüléssel egyet nem értő Balközép-képviselők a kiegyezést tagadó Szélsőballal egyesülve hozta létre a Függetlenségi Pártot. Innentől, vagyis 1875-től 1890-ig Tisza Kálmán miniszterelnök vezette az országot!

A dualizmus korának műveltsége (188.old)

Népiskolai törvény (1868): Eötvös Károly idején fogadta el az országgyűlés. A törvény kötelezővé tette az elemi elvégzését (első 4 osztály). Így a korszakban 50% -ról 85% -ra nőtt az iskolába járók száma, és 75% -ról 30% -ra csökkent az írástudatlanok (analfabéták) aránya. A századfordulóra 100 ról ezerre nőtt az újságok száma.

Iskolatípusok:

Gimnázium => 8 osztályos volt, lasszikus műveltséget adott és érettségit
Reáliskola => 8 osztályos volt, de főleg a műszaki és gazdasági továbbtanulást tett lehetővé
Felső leányiksola => lánytanulóknak volt, érettségit adott. 1895-től nők is tanulhattak egyetemeken
Szakmai iskolák => felsőkereskedelmi iskola, állami ipariskola, agráriskola
Polgári iskolák => továbbtanulni nem akarók számára

A magyar művészvilág a dualizmus elején: Arany János, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Liszt Ferenc, Munkácsy Mihály

A magyar művészvilág a dualizmus 2. felében: Ady Endre, Kodály Zoltán, Bartók Béla, Csontváry Kosztka Tivadar

Tisza Kálmán időszaka

Szabadelvű párt kormányai: Első és legfontosabb miniszterelnök Tisza Kálmán volt 1875 és 1890 közt! Fő ellenzéke a Függetlenségi Párt volt és az Egyesült Ellenzék. Tisza-időszak jellemzői:

Közigazgatás, azaz vármegyék átszervezése: kiváltságos területek (pl. jászok, kunok, székelyek) megszüntetése; megyei önállóságok csökkentése, megyék élére választott képviselők és a virilisták (legtöbb adót befizető polgárok) helyezése.
Rendőrség - csendőrség kialakítása. (Előbbi a városokban, utóbbi vidéken)
Ország-modernizáció: egészségügy fejlesztése, postahálózat létrehozása, új egyetemek teremtése (pl. Kolozsváron, Debrecenben), vasútépítések, folyamszabályozások.
Mamelukok megjelenése: Tisza Kálmán erős pártfegyelme miatt a mindent végrehajtó párttagokat gúnyolták mamelukoknak.
Dzsentri réteg kialakulása: Azok a nemesek, akik elszegényedtek és földjeiket vesztették, társadalmi rangjukat meg akarták őrizni és ezért fontos hivatalokat vállaltak el, vagy katonatisztek lettek. Úrias életet próbáltak élni. (A polgárság utánozni igyekezett őket.)
Tisza bukása: Le kellett mondania, mert nem tudta elérni, hogy a parlament elfogadja Ferenc József kérését az újoncmegajánlási jogunk korlátozásáról. De lemondásakor azt a látszatot keltette, mintha az udvar mondatta volna le az emigrációban lévő Kossuth Lajos magyar állampolgársága miatti kiállásáért.

A valutareform és az új egyházpolitika: Tisza után Wekerle Sándor lett az új miniszterelnök (1890-1892) aki valutareformot hajtott végre: az ezüst-alapú forint helyett bevezette az értékállóbb aranyalapú koronát! Másik két fontos rendelkezés: bevezették a polgári házasságkötést 1894-ben (az egyházi esküvő másodlagos és fakultatív lett). Egyenjogúsították az izraelita (zsidó) vallást (1895).

A fellendülés időszaka (1870-1890):

Folyóinkat hajózhatóvá tették, gátrendszer épült
Gabonakonjunktúra 1873 -ig éreztette hatását, majd egy pénzügyi válság következett a bécsi tőzsde összeomlása miatt. Később pedig 1884-ben újabb válság: olcsó amerikai gabona, ausztrál gyapjú megjelenése miatt. Illetve a filoxéra tönkretette a szőlőtermést.
A magyar mezőgazdaság átalakult: cséplőgépek jelentek meg, fellendült a szesz-, és cukoripar, elterjedt a vetésforgó
Nagyarányú vasútépítések kezdődtek (MÁV, Magyar Államvasutak, 1868-ban alakult)
Az iparban sikerágazatok jelentek meg: malomipar, élelmiszer-, és konzervipar, illetve a vasútipar Magyar találmányok: Kandó Kálmán (villanymozdony), Ganz Ábrahám (kéregöntésű vonatkerék).
Fejlődésnek indult a nehézipar, borsodi, szörényi iparvidék
Kialakult a hitelszervezet, az osztrák - francia - német tőke beáramlása. Magyar Általános Hitelbank (1867)

A kiegyezés értékelése: A kiegyezéssel egy 51 évig tartó időszak vette kezdetét, 1867 és 1918 közt (DUALIZMUS). Ebben a korszakban hazánk gazdasága fejlődésnek indult, kialakult ipara, modernizálódott mezőgazdasága. Bár az Ausztriával való viszony megítélése nagy belpolitikai vitákat váltott ki, összességében a kiegyezés pozitívan értékelhető. Kiegyezés = olyan törvények 1867-ből, amelyek Ausztriát és Magyarországot egyenrangú felekként egyetlen közös dualista államba szervezték.

Kiemelt fogalmak:

Asszimiláció: Amikor egy etnikum alkalmazkodik a többséget alkotó nagyobb nép szokásaihoz, és háttérbe szorítja saját, nemzeti hagyományainak gyakorlását.
Magyarosítás: Amikor a dualizmus során - főleg a századfordulót követően - a magyar kormányzat csorbította a nemzetiségek (románok, szerbek, szlovákok) nyelvhasználati illetve politikai jogait, hogy akár erőszakosan is, de elérje asszimilálódásukat.
Választójog: Két formája van: a cenzusos és az általános választójog. Az előbbi esetében vagyoni vagy műveltségi feltételhez (cenzushoz) kötik a szavazásokon való részvételt, az utóbbinál nincs feltétel szabva, csak három előírás: nagykorúság, jogi cselekvőképesség, büntetlenség. A dualizmus során a választójogot a szigorú cenzus miatt csak az emberek 5,9% -ának biztosították. Emellett jellemző volt a nyílt szavazás, amikor a választópolgár nem titkosan szavazott, hanem nyíltan mondta ki, hogy kire kíván szavazni. Ez viszont alkamas volt a megfélemlítésre.
Kiegyezés fogalma: Olyan törvények 1867-ből, amelyek Ausztriát és Magyarországot majdnem egyenrangú felekként egyetlen közös dualista államba szervezték.
Középosztály: Történelmi középosztály, úri középosztály. Utóbbi további két részből állt: dzsentrik és értelmiségiek.

---------- X ----------

D O L G O Z A T

A témazáróba kerülő fogalmak:

gabonakonjunktúra
dzsentrik
torlódó vagy kettős társadalom
asszimiláció
magyarosítás
virilisták
mamelukok
választójog
középosztály
kiegyezés fogalma
Ki volt Tisza Kálmán
Ki volt Eötvös József

IX. Az Osztrák-Magyar Monarchia a századfordulón (192.old)

Balkáni helyzet: Monarchia terjeszkedése, okkupáció, annexió Boszniában. következmény: rossz viszony Szerbiával és Olaszországgal. Okkupáció = egy terület katonai megszállása, annexió = a megszállt terület beillesztése az anyaország közigazgatásába.
Megalakulnak az első baloldali pártok. 1890: Magyar Szociáldemokrata Párt

Kormányzati válság (1905): A századfordulón a közjogi kérdések, vagyis az Ausztria-Magyarország közti viszony kapcsán komoly belpolitikia viták zajlottak a magyar parlamentben. Ezek 1896-ban az országos milleneumi ünnepségek idejére abba maradtak, ám utána újra fellángoltak.

Pártviszonyok a századfordulón:

Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP): 1890-ben jön létre, csatlakozik a II. Internacionáléhoz. Fő célkitűzése: az általános és titkos választójog. Ám a másik két problémával a föld-, és nemzetiségi kérdéssel nem foglalkozik.
Katolikus Néppárt: 1895. Ezen belül erős a keresztényszocializmus Prohászka Ottokár püspök vezetésével

Parlamenti válság 1904-ben: Amikor a kisebbségben lévő parlamenti ellenzék megbénítja az országgyűlés működését, az úgynevezett "agyonbeszéléssel", obstrukciónak nevezzük. Vagyis: addig szólalni fel folyamatosan - egymásnak adva a szót - míg a törvény megszavazása lehetetlenné válik. Amikor vita lett a haderő törvényről és az ellenzék csak akkor akart belemenni a haderőfejlesztésbe ha a közös hadsereg magyar jellegűbb lesz, megbénították a parlament munkáját. Válaszul a kiegyezést pártoló többség Tisza Kálmán fiát Tisza István választotta miniszterelnökké, aki új házszabályt dolgozott ki. Ez tiltotta az obstrukciót. Elfogadása a "zsebkendőszavazással" történt: adott jelre (a házelnök elejtette zsebkendőjét) megszavazták. Az ellenzék tört-zúzott az ülésteremben.

Koalíciós válság 1905-1910: 1905-ben olyan pártok győztek a választásokon, melyek tagadták a kiegyezés létjogosultságát. Ferenc József nem volt hajlandó elfogadni győzelmüket, és egy saját maga által választott kormányt nevezett ki Fejérváry Géza vezetésével. Magyarországot 1 éven keresztül egy császár által kinevezett és törvényes nem választásokon nyert kormányzat vezette. Végül a függetlenséget követelők meghátráltak és kénytelenek voltak elfogadni a kiegyezés eszméjét. Ekkor kormányra kerülhettek (Wekerle Sándor kormány).

Tisza István - korszak: 1910-ben új párt került az ország élére, ez volt a Nemzeti Munkapárt, Tisza István vezetésével. Az új kormányzópárt három legfőbb jellemzője:

Konzervativizmus
Császár és Monarchia - hűség
A cenzusos választójog védelme és az általános választójog elutasítása

Tisza Kálmán fia, Tisza István előbb házelnök lett, majd később, 1913 és 1917 közt másodszor is miniszterelnökként vezette hazánlat. Házelnökként nevéhez fűződik a véderőjavaslat megszavaztatása, melynek révén a balkáni háborúk alatt megerősödött a Monarchia hadserege. Tisza politikája a kiegyezés teremtette dualista államot védte, ennek érdekében még a nemzetiségekkel is megpróbált jobb viszonyt kialakítani. A háború küszöbén azonban három feszültség alakult ki az országban, melyeken nehezen tudott úrrá lenni: