Kiegyezés és dualizmus kora Magyarországon

Megtorlás és elnyomás 1849 után

[11-es tananyag]

Önkényuralom megtorlás és ellenállás

I. A magyarok megbüntetése: A Ferenc József által vezetett Osztrák Birodalom bosszúra szomjazott 1849 nyarán, amiért csak nagy nehezen és csak orosz segítséggel tudta leverni a magyar szabadságharcot! Az ifjú császár Julius Jacob von Haynau táborszernagyot bízta meg azzal, hogy példásan megbüntesse a magyarokat, nehogy újra kedvük támadjon fellázadni.

Aradi vértanúk: 1849 október 6-án Aradon 13 magyar honvédtábornokot végeztek ki: Kiss Ernő, Dessewffy Arisztid, Sweidl József, Lázár Vilmos, Poltenberg Ernő, Aulich Lajos, Leiningen-Westerburg Károly, Láner György, Damjanich János, Knézics Károly, Török Ignác, Nagysándor József, Vécsey Károly.Ugyanazon a napon Budán pedig Batthyány Lajost is kivégezték.

Haynau rémuralma: Az osztrák tábornok 11 hónapon keresztül folytatott kivégzéseket, pereket, letartóztatásokat Magyarországon, egészen 1850 júliusáig. 150 embert végeztek ki összesen. Végül a császár menesztette Haynaut a nemzetközi figyelem miatt.

II. Bach-korszak (1850-1859): Alexander Bach belügyminiszter 9 éves uralma idején Ausztria önkényes módon, diktatórikusan igazgatta Magyarországot. Parlament nélkül, rendeletekkel kormányoztak. Ezt az időszakot, mely a Bach-korszakkal vette kezdetét neoabszolutizmusnak nevezzük. Neoabszolutizmus: olyan berendezkedés, melyben hazánk alkotmányos jogait felfüggesztik, így megszűnik a rendi gyűlések tartásának joga, nádorválasztás joga, kormányszervek működtetésének joga (pl. Magyar Kamara), vármegyerendszer működtetése a vármegyék bizonyos fokú döntési jogköreivel és vármegye-gyűlésekkel.

A Bach-korszak jellemzői:

• Ausztria megszüntette az ezer éves magyar vármegyerendszert, helyette 5 körzetet hozott létre. Ráadásul Bécsből kormányzott terület lett Erdély, Horvátország és a déli határőrvidék (szerbek lakta rész)
• Magyarországot osztrák hivatalnokok árasztották el. A magyarok "Bach-huszároknak" csúfolták őket.
• Rendőri besúgóhálózat jött létre
• Polgári átalakulás: jobbágyfelszabadítás (1853), közteherviselés (1850), ősiség eltörlése (1852). Az Udvar belátta: igenis szükségesek ezek a Kossuthék által követelt újítások, különben a birodalom lemarad Nyugat-Európától a fejlődésben. A végrehajtás azonban sokszor hibásan zajlott: majorsági jobbágyokról nem rendelkeztek, a szőlődézsma nem lett eltörölve, a földesurak kárpótlása pedig lassan haladt (és állampapírokban történt) A jobbágyfelszabadításról szóló törvény neve: ÚRBÉRI PÁTENS volt!
• Eltörölték (1851) az 1754-es belső vámhatárt, így egységes belső piac jött létre, a magyar termékek előnybe kerültek. Fejlődés indult.
• Az osztrák elnyomás dacára az1850-es években gazdasági fellendülés kezdődött Magyarországon. Épültek a vasútvonalak, fellendült az ipar, gabonakonjunktúra kezdődött.

III. Az ellenállás: A magyarok ellenállásának három formája alakult ki:

1. Aktív ellenállás, néhány esetben fegyveresen
2. Passzív ellenállás, Deák vezetésével
3. Emigránsok vezette ellenállás

Aktív ellenállás: Négy konkrét esetben a magyarok nyíltan is fellázadtak az osztrák önkény ellen:

1. A Dunántúlon Noszlopy Gáspár volt honvédőrnagy és kormánybiztos 1851-52 -ben szervezett felkelő csapatokat, de elfogták őket
2. Makk József tüzérezredes 1851-ben miután Kossuthtal találkozott, kezdett egy országos felkelés szervezésébe, de egy besúgó miatt lelepleződtek
3. Libényi János szabólegény merényletet kísérelt meg Ferenc József ellen 1853-ban
4. Széchenyi István fellépése 1859-ben szintén nyílt szembenállás volt. Ein Blick című röpiratában ugyanis (melyet a döblingi intézetből csempésztek ki) kigúnyolta a Bach rendszert. Írása válasz volt Alexander Bach öndicsérő irományára (címe: Rückblick)

A passzív ellenállástól a kiegyezésig (1859-1865)

Passzív ellenállás: A vidéki birtokairól Pestre felköltöző Deák Ferenc vezette a passzív ellenállási mozgalmat. Ennek lényege Ausztria tönretétele volt, három fontos eszkközzel:

• adófizetés kollektív (közös) megtagadása
• állami beosztások, hivatalok vállalásának megtagadása
• egyéb állampolgári kötelességek megtagadása, például választásoktól távolmaradás, sorkatonai szolgálat megtagadása

Emigráció vezette ellenállás: Kossuth eleinte Törökországban élt, majd beutazta a világot, hogy támogatókat keressen a harc újrakezdéséhez. Eljutott Londonba és New Yorkba is. Végül Torinóban telepedett le. Itt alakította meg a Magyar Nemzeti Igazgatóságot (Klapkával és Telekivel közösen) és tárgyalt 1859-ben III. Napóleonnal arról, hogy támogatja a piemontiakat és felkelést szervez, ha csapataik elérik a magyar határt. A terv meghiúsult. De a Kossuth vezette emigránsok mindig az Ausztriával szembeni ellenállás támogatói maradtak.

IV. Az önkényuralom átmeneti enyhülése: A császár 1859 nyarán leváltotta Bachot és enyhített az önkényen három okból:

1. Külpolitikailag elszigetelődött Bécs. Oka: a Krími háborúban cserbenhagyta az oroszokat, így azok szembefordultak vele, és vereséget szenvedett a franciáktól is a Solferinoi csatában. A Krími háború egy orosz - török háború volt, melybe az angolok és franciák is segítették a törököket. Oroszország veszített végül, mert Ferenc József nem segítette viszont I. Miklós cárt. (Ausztria tartozott a nyugati bankoknak, nem üzenhetett hazat Nyugat-európai hatalmaknak.)
2. A német egység élére akart állni, Poroszországgal szemben. Ehhez kiegyensúlyozott magyar viszony mellett
3. Túl sokba került a magyarokkal szembeni besúgóhálózat és hivatalnokrendszer (Bach-huszárok) fenntartása.

Mindezek miatt 1860 októberében az októberi diploma egy időre visszaállította Magyarország alkotmányos jogait. (Alkotmányos jogaink: országgyűlés szabad működése, nádorválasztások tartása, vármegyék szabad működése, kormányszerveink szabad működése).

Az új önkényuralmi időszak (1861-1866):

Bach után Anton Schmerling lett az új belügyminiszter. Azonban 1861 februárjában kiadta a februári pátenst, mely igazi sértés volt a magyarok számára!

Olyan birodalmi gyűlést terveztek, melyben minden nép elküldhette a képviselőit, ám a magyarok csak 85-öt képviselői helyet kaptak, vagyis csak a helyek 25% -át kínálták fel a magyaroknak.

Az 1861-es magyar diétán nagy vita volta arról, hogy hogyan utasítsák el a javaslatot! Deák pártja (Felirati párt) egy egyszerű feliratban akarta elutasítani, meghagyva az esélyt egy későbbi egyezkedésre. Teleki pártja (Határozati párt) határozatban akarta elutasítani, elzárkózva a későbbi tárgyalásoktól. Deákék nyertek, így jött az újabb osztrák önkény kora!

A tananyag folyttatása: Kiegyezés

***