Kossuth Lajos (1802-1894)

Kossuth Lajos (1802-1894)

/Harmat Árpád Péter/

 

A magyar történelem egyik legjelentősebb alakja Kossuth Lajos. A feudalizmusból kivezető reformkor talán legfontosabb, Széchenyi István mellett említhető fontos szereplőjeként, az 1848/49-es szabadságharc vezetőjeként és a magyarság újkori történelmében a nemzeti szuverenitás legnagyobb harcosaként a legismertebb magyar történelmi hősök egyike.

Az ősök, felmenők

A Kossuthok XIII. századi gyökerekkel rendelkező felvidéki köznemesi családként több generáción keresztül joggal foglalkoztak. Kossuth Lajos nagyapja Kossuth Pál például túróci táblabíró volt, de fia 1780 körül a Zemlénbe települt rokonokhoz vándorolt Sátoraljaújhelyre. Az Újhelyi főszolgabírói posztot betöltő idősebb Kossuth László felkarolta fiatalabb rokonát (Kossuth Lajos apját), aki lajstromozó majd az Andrássy grófok uradalmi ügyésze lett Monokon. Kossuth László itt ismerte meg Weber Saroltát és itt született meg egyetlen fiuk, Kossuth Lajos (1802 szeptember 19-én). Mindössze néhány monoki év után költözött a család Sátoraljaújhelyre, ahol az apa ügyvédi jövedelméből tartotta el családját. A francia háborúk gazdasági-pénzügyi válságában egy sárospataki hadiszállítónak hitelezett befektetési céllal, de a válság mélyülésével tönkrement a vállalkozó és vele a Kossuth család is, mely négy lánnyal is kibővült időközben. Kossuth Lajosnak már fiatalon támogatnia kellett családját. Apja nem hagyhatott rá vagyont és birtokokat, de taníttatására sokat áldozott.

A tanulás, szorgalom, tehetség meghozta gyümölcsét, de a művelt, köznemes vezető Kossuth soha nem felejtette el a küszködéssel teli gyermekéveket. Idősebben is ha nagyúri fölényt érzett valakiben, érzékeny önérzete mindig arcába kergette a vért.

Kossuth fiatalsága

Kossuth Lajos Monokon született ugyan de tulajdonképpen nem emlékezett a szülőhelyére, hiszen alig volt hatéves mikor szülei a megyeszékhelyre költözették a családot Az elemi ismereteket itt szerezte, majd 14 évesen – 1816 őszén – az eperjesi evangélikus kollégiumban tanult. Három éven át volt a német – szlovák szabad királyi város líceumának tanulója, majd Sárospatakra került a református kollégiumba jogot tanulni. Tizennyolc évesen újra Eperjesen végezte tanulmányait Kardos Samu mellett a kerületi tábla bíróságán. Négy törvénykezési szakot itt ismét jeles módon eltöltve ezután jutott túl először a szűkebb otthoni táj, Zemplén és Sáros határain. Aki ügyvéd akart lenni, annak e gyakorlat után fel kellett mennie Pestre s ott személynök vagy valamelyik ítélőmester mellé felesküdnie „tabulae reagiae juratus notarius” –nak. Igy lett Kossuth is pesti jurátus.Az apja összeköttetései révén került a Pesten székelő királyi táblához, ahol mint gyakornok  négy évi jogtanulás után, kiváló minősítéssel fejezte be tanulmányait és 1823 őszén szerezte meg az ügyvédi oklevelet. A huszonegy éves Kossuth Pesten akart megélhetést találni, de megfelelő kapcsolatok hiánya miatt nem sikerült a királyi táblán állást kapnia, így 1824. őszén hazatért Újhelyre. Eleinte apja mellett dolgozott, de praxisa mind önállóbbá vált, végül már teljesen egyedül intézte az ügyfelek ügyeit. Később, 1826 –ban az újhelyi evangélikus egyházközség ügyvédje, majd városi ügyész, végül a megyei táblabírák egyike lesz. Kossuth 1829-1830 tól fokozatosan egyre nagyobb intenzitással vett részt a megyei közéletben. 1830. augusztus 12 –én részt vett Zemplén megye követutasító közgyűlésén, és itt tette meg élete első felszólalását. Közben részt vett Lónyay Gábor és Vécsey Pál mellett a sátoraljaújhelyi kaszinó létrehozásában és komoly szerepe volt a kolerajárvány idején a lázongó parasztok lecsendesítésében.

A Kossuthok 1479-ben kapott nemesi címere

1831 szeptember és 1832 február között a megyei munkával párhuzamosan történt egy fél évig elhúzódó eset, amely rövid időre árnyékot vetett Kossuth nevére. Az árvaszéki bizottmány megbízta egy akkoriban elhunyt kisnemes borkészletének értékesítésével, majd a befolyt összeg örökösök felé való átadásával. Ám Kossuth ugyan gyorsan eladta a készletet, a pénzt késlekedett átadni. Végül felszólításra kiegyenlítette, de az egész történet foltot hagyott becsületén. Később feledésbe merült és csak néhányan tudtak róla.

Az első politikai szárnypróbálgatások

A reformkor (1830-1848) első reformországgyűlésén, 1832-36 közt a liberális ellenzék vezérei Kölcsey Ferenc és Wesselényi Miklós voltak. Kossuth ekkoriban csupán egyszerű ablegátusként jelenhetett csak meg a diétán, vagyis távollévő főrend felszólalási és szavazati jog nélküli megbízottjaként, kizárólag jegyzetelő meghívottként. A mind lelkesebb Kossuthot egyre többen kérték fel tudósításokra, így írnokok felfogadásával magánlevelező újságot kezdett szerkeszteni, mely 1833 nyarától már kőnyomatos sajtóval készült, és szeptemberre 70 – 80 előfizetővel büszkélkedett. 1833 őszére a kormányzat felfigyelt tevékenységére és kártérítés fejében lefoglalta a kősajtót. Az ettől kezdve kézzel másolt tudósításokból 1832 december 20 és 1836 nyara közt 344 számot adott ki összesen. A tudósításokban már megcsillant Kossuth különleges írói vénája, amikor dicsérő szavakkal beszélt a reformpárti felszólalásokról és elítélő megjegyzésekkel a konzervatívokról.

Az országgyűlés május 2 –án végetért, így Kossuth az Országgyűlési Tudósítások utolsó számában ( 1936. május 15 ) értesítette olvasóit a Törvényhatósági Tudósítások 1836. július 1 –től való megindításáról. Az új „lapjában” már más követeket is felkért a megyei gyűlésekről való tudósításra, így például Deák Ferenc zalai követet. Másolói irodája ötven példánnyal kezdett működni, de a legutolsó 23. számból 160 darabot tudott szétküldeni.

A császári udvar végül lesújtott a reformokat követelőkre: pert indítottak Wesselényi ellen és 1837 május 5 –ére virradó éjszakán Ignaz von Lederer tábornok vezetésével uralkodói kézirat parancsára egy szakasz katona letartóztatta Kossuthot is a svábhegyi Isten szeméhez fogadóban, ahová egy hónappal korábban költözött. A budai József laktanyába vitték, lakásában pedig lefoglalták iratait.

Wesselényi pere jobban elhúzódott, de végül 1839 –ben őt is három évre ítélték, annak ellenére, hogy 1838 –ban a pesti árvízkor önfeláldozó módon sokakat megmentett. Wesselényi és Kossuth is a budai József kaszárnyában kezdte meg börtönéveit, de Wesselényi három hónap után, nagyrészt Széchenyi István közbenjárására megszakíthatta büntetését, és szemidegsorvadása miatt Csehországba mehetett ( Grafenbergbe ) kezeltetni magát.

Közben megkezdődött a második reformországgyűlés is 1839-ben és a Deák vezette magyar ellenzéke elérte Kossuth szabadon bocsátását. (Deákék egyszerűen megtagadták az újoncozást, amíg a császár el nem ereszti a politikai foglyokat.) Kossuth egy hónappal kiszabadulása után 1840 június 9 –én megjelent Pest megye közgyűlésén, ahol köszönetet mondott a megyéknek a támogatásáért. Ebben a beszédében nevezte Széchenyit a legnagyobb magyarnak, mert azt hitte, hogy a grófnak köszönheti szabadságát.

A családalapítás

Kossuth a börtön után egy ideig a parádi fürdőn pihent, majd 1840 nyarán megismerte későbbi feleségét, Meszlényi Teréziát. A Fejér megyei katolikus birtokos nemesi család leányát 1841 január 9 –én vette feleségül Pesten. Eleinte Pesten a Szép utcában, majd később vásárolt birtokán, Tinnyén éltek. 1841 –ben született első gyermeke, Ferenc, majd Vilma és Lajos Tivadar. Egy ideig az összegyűjtött adományokból éltek, de Kossuth inkább a pesti nemesség jogi képviseletét szerette volna ellátni.

Sikeres főszerkesztőként

A kormányzat enyhülésének és taktika változtatásának jele volt, hogy Metternich 1840 végén engedélyezte Landerer Lajos nyomdász – kiadó és Heckenast Gusztáv kereskedő kérelmét egy új, liberális újság indításáról, melynek szerkesztője Kossuth lett volna. Metternich és tanácsadó köre úgy vélték, ellenőrizhetőbb lesz Kossuth tevékenysége, ha cenzúrával is követhető újságírást folytat, mintha annak megkerülésével magánlevelezéssel terjeszti reformelveit. Metternich számára biztosítékot jelentett a Landererrel kötött megegyezés is: ha Kossuth túl radikálissá válik, Landerer felmond neki. A Pesti Hírlap első száma 1841 január 2 –án jelent meg, majd három és fél éven át, hetente kétszer, kedden és csütörtökön. A lap politikára is hatással levő témái: örökváltság, házi adó, városi közigazgatási reform, ipar és vámügy, fiumei vasút, magyar nyelv és nemzetiségek ügye. Kossuth publikációi nyomán alakult ki a vita Széchenyi gróffal. Vita csak három területen alakult ki közöttük: egyrészt abban, hogy a változásokért való küzdelmet az arisztokrácia vagy a köznemesség vezesse, másodrészt, hogy a reform folyamatok a társadalmi, vagy a gazdasági megújulással kezdődjenek e, és végül, hogy az udvarral kialakuló viszonyt a megegyezést kereső vagy a sérelmekre épülő, harcos szembenállás jellemezze. Széchenyi az arisztokrácia vezető szerepében hitt, a gazdaság elsőbbségét vallotta és az udvarral a békés megegyezés lehetőségét kereste. Kossuth azonban egy köznemességre épülő reform mozgalmat pártolt, a változásnak szerinte a társadalmi átalakulással kellett kezdődnie és az udvart ellenségnek tekintette. Talán negyedik ütközőpont kettejük viszonylatában a nyilvánosság kérdése volt. Kossuth bátran vállalta a nyilvánosság bevonását az átalakulás folyamataiba – gyakran írt újságokban, ám Széchenyi mindezt veszélyesnek tartotta és Kossuthot a forradalom főkolomposának nevezte. A kettejük közt folyó viták különböző sajtorgánumok hasábjain folytak egészen az utolsó – mindent eldöntő reform országgyűlésig.

Meszlényi Terézia

Az ellenzék élére kerülve

1843 decemberében Landerer egy elszámolási vitát provokált Kossuth Lajossal, melynek eredményeként a Pesti Hírlap főszerkesztője felmondott. ( A kiadók Szalay Lászlót kérték fel új főszerkesztőnek.) Féléves felmondási idő után 1844 júniusában búcsúzott el olvasóitól. Miután megvált a Pesti Hírlaptól, minden erejével az egyleti tevékenység felé fordult. 1844 október 6 –án alakult meg az Országos Védegylet, melynek elnöke Batthyány Kázmér, igazgatója pedig Kossuth lett. Iparvédő társulásként kezdett működni a Védegylet: a belépők megfogadták, hogy hat éven át csak hazai árut vásárolnak. A Védegyletnek bár több, mint száz helyi fiókja alakult, és több iparmű kiállítást is szervezett, nem váltotta be a gazdasági reményeket: a magyar ipar nem lett önálló, és nem lett az osztrák ipar versenytársa sem. Politikai szempontból viszont a Védegyletnek óriási jelentősége lett, mivel országos szervezetbe fogta össze a reformmozgalmat és így előkészítette az ellenzéki párt megalakulását. 1847. márciusában hosszú tárgyalások után, melyben kompromisszumos egyezséget kötött a centralista irányzat és Kossuth irányzata, megszületett az Ellenzéki Párt és programja az Ellenzéki Nyilatkozat. Az Ellenzéki Nyilatkozatot Deák öntötte végleges formába. Az 1847. június 7 –i ellenzéki konferencia által elfogadott ellenzéki nyilatkozat lényegében pártprogram volt, amelyet másolt formában széles körben terjesztettek, ismertek, de nyomtatásban közzétenni csak a következő év elején sikerült, a Lipcsében megjelent Ellenőr című ellenzéki zsebkönyvben. A program: parlamentáris felelős kormányt, az ország területi egységének helyreállítását, vallásszabadságot, közteherviselést,törvény előtti egyenlőséget, állami segítséggel – értékbecsléssel és hitellel – végrehajtott kötelező örökváltságot, szabad birtokforgalmat, s végül Ausztria és Magyarország érdekeinek és kapcsolatainak a kölcsönös elismerését kívánta.

1848 október 18 –án Batthyány személyes korteskedése mellett Pest megye országgyűlési követté választotta Kossuthot és Szentkirályi Móricot. Kossuth az 1847. november 11 –én István nádor által megnyitott országgyűlésen először vehetett részt szavazati jog birtokában. A diéta azonban a reformok tekintetében nem jutott egyről a kettőre. A döntő fordulat 1848. március 1 –én történt, amikor megérkezett Pozsonyba a hír: Palermo és Nápoly után Párizsban is forradalom robbant ki. ( Február 24 –én ). A március 2 –i ellenzéki értekezleten gyökeresen megváltozott az ellenzék hozzáállása, és annak ellenére, hogy Széchenyi az uralkodóhoz intézett hűségnyilatkozatot javasolt, mely a kormányzat méltányosságára alapozva szerinte eredményeket hozott volna, mégis egyhangúan Kossuth kezdeményezését fogadta el. Kossuth 1848 március 3 –i alsóházi beszédében az addig elért eredmények azonnali elfogadását kérte, úgy, hogy az alsótáblai jegyző – Szentkirályi Móric – gyorsított eljárással, azaz választmány kiküldése nélkül végső formába tudja majd önteni. Felszólította a felsőtáblát is, hogy azonnal tárgyalja meg a követeléseket: független felelős minisztérium, alkotmány biztosítása a tartományoknak, örökváltság, háziadó és országos pénztár, városok politikai joga. Az alsótábla nyomása alatt álló főrendek sem elfogadni, sem megvétózni nem merték Kossuth feliratát, így időhúzásba kezdtek.

A forradalom idején

Március 14 –én az alsótábla ülésén Kossuth bejelentette, hogy előző nap kitört Bécsben a forradalom és Metternich megbukott. Javaslatára meghatározták a legsürgősebb teendőket: fel kell kérni a nádort, hogy vita nélkül fogadtassa el a felsőtáblával a március 3 –i feliratot, ki kell dolgozni egy megfelelő sajtótörvényt és bizottságot kell szervezni, mely gyorsan javaslatot tesz a belnyugalom védelmére. Ezen a napon a nádor felszólítására a felsőház egy kibővített felirati javaslatot fogadott el. ( A március 3 –hoz képest kialakult új helyzet miatt volt szükséges a kibővítés. ) Unió Erdéllyel, évenkénti országgyűlés Pesten, sajtószabadság, népnevelés, vallási jogok, esküdtszékek felállítása.

Az országgyűlés egy uralkodóhoz küldendő követségről is döntött, mely a kibővített március 3 –i követeléseket viszi majd Bécsbe. Még március 14 –én este három további törvényjavaslattal szándékoztak kibővíteni a feliratot, melyeket csak másnap reggel, március 15 –én a pesti forradalom kirobbanása előtt néhány órával fogadtak el. Ezek a teljes közteherviselés, állami kárpótlású örökváltság, városok teljes szavazati joga volt.Az 59 alsóházi és 13 felsőtáblai követ a Ferenc Károly gőzösön indult indult Bécsbe. Amíg az országgyűlés küldöttsége Bécsbe hajózott ahol ünneplő tömeg fogadta őket, Pesten kitört a forradalom. Bécsben pedig március 16 –án V.Ferdinánd hivatalos audiencián fogadta a díszruhás küldöttséget, és átvette a feliratot. Aznap este nagy viták után az államtanács meghátrált. A küldöttség március 17 –én tért vissza Pozsonyba, ahol a kikötőben már éljenző tömeg várta Kossuthékat. A küldöttség hazatértének másnapján, március 18 –án kezdődött az országgyűlés gyorsított törvényalkotási tevékenysége, mely 1848. április 9 –ig 23 napon át folyt. Megszülettek az áprilisi törvények. 1848. április 10 –én este gőzhajón érkezett Pozsonyba V. Ferdinánd és másnap reggel a király az országgyűlés két táblájának közös ülésén ünnepélyesen átadta a nádornak a szentesített törvényeket. Ezután a király kora délután visszatért Bécsbe.

Kossuth a szabadságharc alatt

Kossuth Lajos személyes története a továbbiakban két korszakra oszlott. Az első korszak az áprilisi törvények utáni kezdődött, és felölelte az 1848 tavaszától 1849 augusztusáig tartó másfél esztendőt, mely idő alatt előbb pénzügyminiszterként, majd az OHB elnökeként, végül kormányzóként vezette hazánkat a szabadságharc eszméiért; a másik korszaka az emigrációt jelentette.

Kossuth a szabadságharc kezdetén a Batthyány-kormány pénzügyminisztere volt. Ebben a minőségében sokat tett a harcokra való felkészülésért: elérte például, hogy a népképviseleti országgyűlés hadi-hitelt szavazzon meg az első magyar honvédsereg felállítására és személyesen indult az Alföldre toborzóútra, hogy ez a sereg elegendő katonából álljon. Híres beszéde így hangzott 1848 júliusában:

 „ … Uraim! a haza veszélyben van. … felhívom önöket ezen határozatra:  mondják ki önök azt, hogy … a szükséghez képest 200.000 fegyverest állíthasson, vagyis a jelen disponibilis haderőt 200.000-re emelhesse s ezen első perczben 40.000 embert mindjárt kiállíthasson, és a többit a szerint s úgy, mint a szükség fogja kívánni"

A Batthyány-kormány 1848 október másodikai lemondása után, Kossuth az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) élére állt, mely ettől kezdődően egészen a Szemere-kormány felállásáig, vagyis 7 hónapon keresztül (1849 május 2-ig) a végrehajtó hatalmat birtokolta. Kossuthnak fontos szerepe volt abban is, hogy Jellasics támadása és Ausztria felé való kimenekülése után a magyar honvédsereg meg merje támadni Ausztriát. Bár ezt követően Schwechatnál veszítettünk (1848 október 30.), Kossuth újra részt vett a magyar haderő felkészítésében a hamarosan meginduló osztrák intervencióval szemben. Amikor Windischgratz 55 ezer katonával hazánkra rontott, Kossuth folyamatos vitákba keveredett Görgey Artúrral (akit ő emelt a főparancsnoki pozícióba). Ezek a viták egy jogászból lett vezető és egy hivatásos katona közt zajlottak, így a türelmetlen politikus laikusságát mutatták Görgey józan szakmaiságával szemben. Kossuth végül elveszítve türelmét egy másik tábornokához, Perczel Mórhoz fordult, aki így értelmetlen és vesztes csatát vállalt Mórnál. A későbbiekben Kossuth és Görgey viszonya már soha nem lett felhőtlen.

Amikor az osztrákok bevonultak Pestre, Kossuth és vezetői köre Debrecenbe menekült. Ekkor egy időre kicsúszott kezéből a dolgok irányítása, ám szerencsére Görgey megmentette a helyzetet: a hadügyminiszter helyettes Vetter Antallal és Csány László főkormánybiztossal 1849 január 2-án haditanácsot hívott össze, melyen zseniális haditervet dolgozott ki. Noha ez a haditerv Kossuthék korábbi elképzeléseit egészítette ki, valójában éppen ezek a kiegészítések jelentették a későbbi sikerek zálogát. A terv rendelkezett a délvidékről, és a Baja-Szeged vonalig történő kiürítésről határozott. A kiegészítésben szerepelt még Kassa egy dandárral történő megerősítése, illetve a Görgey kezén lévő sereg felvidéki hadjáratának terve is. A felvidéki hadjárat elképzelése szerint Görgeynek is a Felső Tiszához kell vonulnia, de a Felvidéken keresztül, így azt a látszatot keltve, hogy Bécset fenyegeti. A terv legfőbb előnyét az jelentette, hogy a Görgey sereg észak felé mozgása által jelentett fenyegetés garantálta, hogy Windisgratz nem fog Debrecen felé törni, mert nem meri majd kockáztatni Bécs elfoglalását. Ezzel Görgey gyakorlatilag megmentette Kossuthékat, amiért soha nem kapott köszönetet; sőt. A híres januári váci nyilatkozata kivívta Kossuth haragját, aki félreértette Görgey szándékait. Azt hitte ugyanis, hogy a tábornok függetleníteni akarja magát tőle, miközben Görgey csupán a katonák bizonytalankodásait kívánta megnyugtatni (kellő határozottsággal).

Görgey sikerre vitte a téli hadjáratot, majd elérte Kassát. Ezt követően azonban Kossuth leváltotta és helyére kinevezte Görgey örök ellenlábasát, a katonailag tehetségtelen (és fantáziátlan) Henryk Dembinszkyt. Az új főparancsnok azonban csatát vesztett Kápolnánál, ami után még tisztikara is fellázadt ellene. Ekkor Kossuth újra Görgey ellen fordult, mert azt hitte, hogy ő áll a lázadás mögött. A helyzetet Szemere mentette meg, aki megmagyarázta Kossuthnak, hogy Görgey teljesen vétlen a történteket illetően. Végül újra Görgey lett a főparancsnok, de Kossuthtal való viszonya újabb bizalmatlansággal lett terhes.

1849 tavasza a szabadságharc sikeres időszakát hozta: sorozatos magyar győzelmek születtek egymás után. (Ez volt a diadalmas Tavaszi hadjárat, Görgey sikereinek csúcspontja.) Kossuth is elemében érezte magát: győzelmi reményeket dédelgetett, miközben egyre jobban elhatalmasodott rajta a félelem attól, hogy megkerülik és a háta mögött tárgyalnak majd Béccsel. A győzelmi sorozat alatt döntötte el: olyan helyzetet teremt, ami lehetetlenné teszi az osztrákokkal való kiegyezést és mindent egy lapra téve a teljes függetlenséget hozza el a magyarok számára. 1849 április 14-én Kossuth elérte a Függetlenségi Nyilatkozat megszületését és a Habsburgok trónfosztását, miközben a Szemere-kormány fölött kormányzói kinevezéssel, hivatalosan is ő lett az ország első embere. A függetlenséggel az is lehetővé vált, hogy Magyarország külföldi hatalmaktól próbáljon hatékonyabban segítséget kérni. Ami a függetlenség kimondásának kiharcolását illeti: Kossuth ravaszkodó eljárása enyhén szólva sem volt sportszerű. A kormányzó ugyanis a parlamentnek azt hazudta, hogy a hadsereg követeli a függetlenséget, míg a katonai vezetőknek éppen csak megemlítette, hogy a későbbiekben egyszer talán majd sor kerülhet a trónfosztásra. Kossuth még a nála 16 évvel fiatalabb Görgeyvel is összetegeződött a siker érdekében. Végül elérte az események neki megfelelő alakulását és azt a helyzetet, melyben már valóban csak előre menekülhetett az ország: a teljes függetlenség vagy a véres kudarc felé.

A tavaszi hadjárat alatt Kossuth másik kedvenc tábornoka, Bem József is sikereket aratott Erdélyben miközben folyamatosan oltalmazni próbálta az őrnaggyá tett ifjú Petőfit is. (Ez egészen a segesvári csatáig sikeresnek is bizonyult.) Amikor Buda is magyar kézre került, Kossuth sikerei tetőpontjára érkezett. Ám az öröm nem tartott sokáig: Ferenc József orosz segítséget kért, és Paszkevics herceg 200 ezer kozákja élén meg is érkezett a magyar szabadságharc leverésére. Kossuth tábornoki kara pánikba esett, kapkodott és több haditerven is gondolkodott párhuzamosan. Kossuth elé végül két variáció került: Görgey sokkal ésszerűbb komáromi csapat-összevonási terve és Dembinszky aradi elgondolása. A kormányzó sajnos személyes érzések alapján hozta meg döntését és Dembinszky tervét választotta. Görgey tiltakozott, de alávetette magát a parancsnak. A kudarc elkerülhetetlennek tűnt: bár Görgey sikeresen kötötte le az oroszokat Felső-Magyarországon és a Tisza mentén, hogy a magyar főerők Szeged, majd Arad térségében vonulhassanak, Dembinszky veszített Szőregnél. Ekkor végre Kossuth leváltotta és a végső csatára Bemet nevezte ki a magyar erők élére. Közben Görgey Aradra ért és itt találkozni tudott Kossuthtal. Ekkor már zajlott a szabadságharc utolsó csatája Temesvárnál (augusztus 9). A vereség hírére Kossuth lemondott, a hatalmat Görgeyre ruházta, majd Orsovánál elhagyta az országot, Görgey pedig Világosnál letette a fegyvert (augusztus 13.)

Kossuth élete 1849 után

Élete utolsó korszaka azon a bizonyos 1849 augusztus 17-i napon kezdődött, amikor 45 évesen Asbóth Sándor alezredes társaságában Orsovánál átlépve a magyar-török határt, és megkezdte 92 éves koráig - vagyis haláláig- tartó emigrációban töltött időszakát. Bejárta a világot, járt Angliában, az USA-ban, és mindvégig próbált támogatókat szerezni a szabadságharc újrakezdéséhez. Ám végül az itáliai Torinóban letelepedett, de  aktívan követte Magyarország történelmének alakulását. Mindvégig azt vallotta: a szabadságharcot nem verték le, hanem elárulták. Görgeyt hibáztatta mindenért. 1859-ben a francai-osztrák háború idején nagyon reménykedett abban, hogy visszatérhet Magyarországra és III. Napóleon támogatásával újra Ausztria elleni felkelésre biztathatja majd a magyarokat. A nemzetközi helyzet azonban nem úgy alakult, hogy ennek esélye valódi realitássá változhatott volna.

A kiegyezéskor felemelte szavát Deák politikai szándékai és a kiegyezés ellen (Kassandra levél, megjelent: 1867 május 28-án a Magyarország című lapban) és soha nem szűnt meg hinni Magyarország erejében, önállóságában. A halál 1894 -ben érte, hamvait Magyarországra hozták, és bár Ferenc József nem engedélyezte az állami keretek között megtartandó ünnepélyes temetést, mégis százezrek részvételével és hatalmas nemzeti ünnepléssel búcsúztatták el Magyarország legkiemelkedőbb államférfiát.

Kossuth Lajos tehetséges újságíró, kiemelkedő szónok és nagy hazafi volt, aki ambiciózus lelkesedését és nagyra törő terveit hazája szolgálatába állította. Ugyanakkor nem volt hiba nélküli ember: gyakran rosszul mérte fel a körülötte lévőket, félreismerte például Görgeyt, túlértékelte Dembinszkyt (és Perczelt), illetve sokszor személyes érzései és elhatalmasodóan gyanakvó természete nagyban befolyásolták az államügyekben hozott döntéseit. Befolyásolható és önfejű volt egyszerre, aki nehezen fogadta el, ha valamihez nem értett. A katonai ügyekbe túlzott mértékben próbált belefolyni. Kossuth másik problémás tulajdonságának az emberek néha jó néha önös érdekű manipulálása tekinthető. Ám akárhogyan is nézzük: a magyar történelem talán legsokoldalúbb, és legaktívabb szereplője volt. Munkássága nemzetünk történetének és hazánk kultúrájának kiemelkedő, és soha el nem feledhető része lett örökre.

Harmat Árpád Péter