Margaret Thatcher (1925-2013)

Margaret Thatcher (1925-2013)

 

A Vaslady, ahogyan kemény külpolitikája miatt hívták, 1979 és 1990 közt, a hidegháború utolsó évtizedében volt az Egyesült Királyság konzervatív miniszterelnöke. Többek közt egy jelentős gazdasági program, Nagy-Britannia hidegháborús szereplése és a falklandi háború fűződik elnökségéhez.

Egy lincolnshire-i kisvárosban, Granthamben nőtt fel, ahol édesapjának élelmiszerboltjai voltak és ahol az apa metodista prédikátorként, majd a település polgármestereként nagy megbecsülésnek örvendett. A kis Margaret oxfordi vegyészdiplomát szerzett 1947-ben. Rövid ideig kutatóként dolgozott, majd 1950-ben a politika felé fordult. 1951 januárjában belépett a konzervatív pártba, majd a szervezet egyik vacsoráján megismerkedett Denis Thatcherrel a sikeres, gazdag, elvált üzletemberrel, akihez később férjhez is ment.  Nem sokkal később újra tanulmányokat folytatott: 1953-ban megkapta az ügyvédi minősítést és adózásra szakosodott. Ugyanebben az évben ikreket szült, Carol Thatchert és Mark Thatchert.

1958 áprilisában elnyerte a Konzervatív Párt jelöltségét, majd kemény kampányba kezdett az 1959-es választásokra, Finchley választó kerületben, amit meg is nyert és alig 34 évesen bekerült a Parlament Alsóházába. Később, 1961 októberében nyugdíjügyi államtitkár lett Harold Macmillan kormányában, ám a konzervatívok elvesztették az 1964-es választásokat.

Az 1970-es választások után a konzervatívok alakíthattak kormányt, amelyben Thatcher az oktatási miniszteri posztot töltötte be Edward Heath kormányában. 1974-ben a konzervatívok elvesztették a választásokat. 1975-ben indult a Konzervatív Párt elnöki posztjáért, ő volt Heath egyetlen komoly kihívója. A választást kisebb meglepetésre február 11-én meg is nyerte.

A hetvenes évek második felétől egyre inkább megerősödött az a meggyőződése, hogy Nagy-Britanniának radikálisan meg kellene változtatnia politikáját, hogy olyan szabad magánvállalkozások jöjjenek létre, melyeknek működésébe nem szólhat bele sem az állam, sem pedig a szakszervezetek. Az 1978-79-es sztrájkhullámok alatt politikájának népszerűsége annyira megnőtt, hogy 1979-ben megnyerte a parlamenti választásokat is. A kampányban Thatcher üzenete az volt, hogy a Munkáspárt az állami beavatkozások pártja és hogy a szakszervezetek túszává vált.

Így 1979-ben ismét a konzervatívok alakíthattak kormányt, és május 4-én Thatcher lett az első női brit miniszterelnök. 1984-ben ír terroristák merényletet követtek el ellene, de neki sikerült megmenekülnie. 11 évig volt miniszterelnök. 1990. november végén visszavonult.

Miniszterelnöksége

Margaret Thatcher meghirdette az alacsonyabb közkiadások, a nagyobb individualizmus és a kiterjedtebb egyéni felelősség politikáját. Az első brit női kormányfő keserves gazdasági helyzetben vette át a kormányzást, ráadásul a kabinet viszonya megromlott az ipar vezetőivel is. Thatcher kormányzásának kezdetén tovább súlyosbodtak a problémák: a magas jegybanki alapkamatok miatt kialakult vágtató inflációt mérsékelni kellett, ráadásul 1979. nyarán kitört a második olajválság is, az energiahordozók ára pedig az egekbe emelkedett. A munkanélküliség hamarosan elérte a hárommilliós lélektani határt, vagyis egy olyan szintet, amit korábban elképzelhetetlennek tartottak a szigetországban. A gazdasági nehézségek kiélezték a vitákat még a konzervatív kormányon belül is, ami több magas rangú tisztségviselő lemondásához vezetet.

Tetézte az Egyesült Királyság gondjait az úgynevezett Falklandi-válság is. 1982-ben Argentína váratlanul lerohanta a dél-amerikai partok közelében fekvő brit gyarmat Falkland-szigeteket. Ezt a területet mintegy 150 éve birtokolta Anglia, de az argentinok már régóta igényt tartottak rá. Thatcher kormánya először diplomáciai úton próbálta jobb belátásra bírni az argentinokat, ám ennek sikertelensége után a Royal Navy, a brit haditengerészet erőit küldték a helyszínre. Ekkor a Thatcher-kormány a bukás szélére került, ám tíz hét múlva Argentína visszavonult, így újra felvonhatták a brit lobogót a Falkland-szigeteken. Thatcher a katonai győzelemmel érdemelte ki a Vaslady elnevezést. Népszerűsége ezekben a hónapokban magasba szökött. A Munkáspárton belüli megosztottság is egyre nagyobb lett, ezért a Konzervatív Párt az 1983-as választásokon kényelmes, 144 fős parlamenti többségre tett szert.

Gazdaságpolitika

Thatcher csökkentette az adókat, szigorúan ellenőrizte a pénzkibocsátást, és alacsonyan tartotta az inflációt. A Bank of England (az elsőként a világon, 1694-ben alapított angol jegybank) által magasan tartott jegybanki alapkamatok azonban rossz hatással voltak a gazdaságra, hiszen ez a fajta politika meghosszabbította a recessziót, vagyis a gazdaság visszaesését, növekedésének hiányát. Thatcher adótervei szintén felkavarták a közéletet: a jövedelemadókat csökkentette ugyan, de a közvetett terheket, az általános forgalmi adót növelte. Sőt, a gazdagok adóit nagyobb mértékben csökkentette, mint a középosztály terheit, amivel szintén népszerűtlen intézkedéseket vállalt magára. Thatcher idején indult meg az első globális privatizációs hullám: az állami tulajdonú vállalatok jelentős része magánkézbe került az Egyesült Királyságban. A fent említett intézkedések hamarosan éreztetni kezdték hatásukat a gazdaságban: a hatékonyság növekedni kezdett igaz nem mindegyik privatizált ágazatban.

A Vaslady antiinflációs politikája nem volt ennyire sikeres, de az eredmények itt is érzékelhetőek voltak. A vágtató inflációt 27 százalékról három százalékra szorította le, bár az is igaz, hogy a pénzromlás mértéke később újra emelkedni kezdett. A legkeményebb harcot (Argentínán kívül) a szakszervezetekkel vívta meg a Vaslady. A szakszervezeteket tartotta ugyanis az 1945 utáni brit gazdasági visszaesés egyik legfőbb okának, ezért határozottan intézkedett hatalmuk visszaszorítása érdekében. A konfliktus leginkább akkor éleződött ki, amikor a szénbányászok 1984-ben egyéves sztrájkba kezdtek, tiltakozásul a bányák bezárása ellen. Végül itt is a miniszterelnök asszony aratott győzelmet, ami azonban számos család számára a megélhetés elvesztését jelentette. 

Thatcher 1990-ben egy új adórendszer, pontosabban egy régi modell, a Poll Tax visszahozását szerette volna elérni. Skóciában ez sikerült is egy évvel korábban, de Angliában olyan népszerűtlen intézkedésnek bizonyult, hogy utcai zavargások kezdődtek Londonban. A Konzervatív Párt bizalma egyre mérséklődött, ezért 1990. november 22-én a Vaslady lemondott. Ő volt az elmúlt 150 év leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke (11 év) a szigetországban. A bizalmi szavazás első körét szoros küzdelemben túlélte ugyan, de a második kör előtt megsúgták neki, hogy nem érdemes egy hatalmas arányú vereséget kockáztatnia saját pártján belül. Annyi befolyása azért maradt, hogy maga határozza meg utódját. Így lett miniszterelnök John Major.

Leköszönése után keveset lehetett hallani Thatcher asszonyról, de 1992-ben bárónőként, a brit főrend tagjaként került be a Lordok Házába. A következő évben Lady Thatcher kiadatta önéletrajzát, The Downing Street Years (A Downing Street-i évek) címmel. 1995-ben folytatta önéletrajzának írását: Út a hatalom felé című művében a kormányzását megelőző időszakot foglalta össze. 2001 óta több kisebb stroke-ot, szélütést szenvedett el, ezért teljesen visszavonult a közélettől. 2003-ban elhunyt férje, Sir Denis Thatcher, aki néhány hónappal korábban szívátültetésen esett át. Férje halálát követően háztartási alkalmazott felügyelete alatt, egyedül élt Belgraviai otthonában. 87 éves korában a Ritz szállóban hunyt el. 

 

Felhasznált források: