Jobbágyi szolgáltatások, adók, terhek

Jobbágyi szolgáltatások, adók, terhek

 

A jobbágyság - a kora középkortól egészen a XIX. századig - számtalan adófélét, terhet, szolgáltatást kellett hogy nyújtson az uralkodó rétegek felé. Mivel Magyarországon csak 1853 - ben zajlott le a jobbágyfelszabadítás, így egészen eddig az időpontig a jobbágyok a földesurak tulajdonai voltak, jogfosztott, kiszolgáltatott helyzetben és szoros személyi függésben. A középkort és az újkor nagy részét jellemző a terheknek az összességét nevezték "terhek-szolgáltatások" rendszerének. Legnagyobb hányadát az "úrbéri terhek" tették ki, melyeket földesuruknak kellett biztosítaniuk. Ezen belül voltak termény-, pénz- és munkajáradék szolgáltatások. De az egyház és maga az uralkodó is beszedte a jobbágyságtól, a maga adóját. 

A jobbágyi szolgáltatások három formában és három irányban érvényesültek: 

  1. Terményjáredék => amikor a jobbágy haszonnövényben és haszonállatban (gabonában vagy csirke, esetleg disznó átadásával) fizetett adót
  2. Pénzjáradék => amikor a jobbágy pénzben teljesítette adókötelességét
  3. Munkajáradék => amikor a jobbágy ingyenmunka elvégzésével adózott

Az említett adónemeket elsősorban a földesúr felé irányultak, de pénzjáradékban részesült a király is, terményjáradékban pedig az egyház. De nézzük tételesen a jobbágyi terheket, pontosan milyen szolgáltatásokra kötelezték a földműves parasztságot a középkorban és az újkorban:

  1. Földesúrnak teljesítendő munkajáradék vagy robot (servitum) 1504-ben évi pár napról havi egy napra növelték, majd 1514 után heti egy nap lett. Mária Terézia Úrbáriumában (1767-től) heti egy nap igás-, vagy heti két nap gyalogrobot volt előírva!
  2. Földesúrnak teljesítendő kilenced (nona) 1498-ban kiterjesztették a nemesektől földet bérlő városiakra is!
  3. Földesúrnak fizetendő pénzjáradék (cenzus) évente kétszer tavasszal (Szent György napján) és ősszel (Szent Mihály napján)
  4. Földesúrnak adandó ajándék (munera) évente három alkalommal kellet adni, de 1514 után már havonta járt a földesúrnak. (Többnyire: csirke, disznó, egyéb jószág formájában.)
  5. A királynak fizetendő füst-, vagy telekadó. Állami adó volt, melyet közvetlenül a királyi kincstárba kellett befizetni.
  6. A királynak fizetendő hadiadó (subsidium), melyet évente egyszer - nagyon ritkán kétszer is beszedtek.
  7. Az egyháznak fizetendő papi tized (latinul: decima vagy dézsma), terményszolgáltatás volt a püspök és egyházmegye felé.
  8. Háziadó (latinul: domestica) a nemesi vármegyék felé teljesítendő adónem, a kési újkortól kezdődően
  9. Őröltetésért fizetendő díj. (Gabonát csak a földesúr őröltethetett, amiért fizenie kellet a parasztnak)
  10. Egyéb terhek: beszállásolás (idegen katonai csapatok parasztoknál elhelyezése), forspont, kötelező ingyen fuvar (eseti jelleggel, leginkább a király felé teljesítve).
  11. Másodszedésre kivetett adó
  12. Költözés joga: 1492 előtt bármikor lehetséges volt, ám 1492 után csak kijelölt napokon, szolgabírói engedéllyel költözhettek másik földesúr földjére.
  13. A földesúr földjén történő szabad vadászat, madarászat joga 1504 után tiltva lett
  14. Mezővárosok adófizetésénél a kollektív befizetés jogát 1500 körül megvonták, helyette: személyenként kellett adózniuk