Érettségire felkészítés

Történelem érettségire felkészítés

 

A nevem Harmat Árpád, a honlap tulajdonosa és főszerkesztője vagyok, de a portál gondozása mellett publikációkkal, történelem korrepetálásokkal és történelem érettségire való felkészítésekkel is foglalkozom! 2005 óta Hódmezővásárhelyen és Szegeden számtalan középiskolai tanítványomat készítettem már fel a nagy megmérettetésre, és büszke vagyok arra, hogy minden esetben sikerült megszerettetnem a történelmet diákjaimmal, és mindig sikerült elérnünk a kitűzött célt!

Történelem magánóráim menete

1.) A legelső foglalkozáson a bemutatkozás után rendszerint bemutatom bizonyítványaimat, eredményeimet, majd azon könyveket és térképeket, melyekből a későbbiekben dolgozni fogunk! Megmutatom az elmúlt években általam készített saját "tankönyvemet", mely az őskortól napjainkig tartalmazza – tanórákra lebontott tematika szerint – a teljes történelmi tananyagot. A foglalkozásokon ebből a segédanyagból fogunk tanulni.  A segédanyag tartalmilag a Száray Miklós féle tankönyvre támaszkodik, de nagyobb hangsúlyt fektet az azonos korszakokon belüli egyetemes és magyar történelmi összefüggésekre, topográfiára.

2.) Ezt követően megbeszéljük, hogy mi lesz a közös cél amit el akarunk érni. Például: javítani szeretnénk a félévi, év végi osztályzaton, vagy az érettségi vizsgára készülünk, melyen a 4-es, esetleg az 5-ös érdemjegy megszerzését tekintjük fő feladatunknak. A cél megbeszélése után, kicsit kikérdezem leendő tanítványomat, hogy megállapítsam történelem tudását, az erősségeket és hiányosságokat.

4.) A további órákon először mindig ismétlünk, majd következik az új anyag. A felkészülés során az őskortól napjainkig végigvesszük az egész középiskolai (gimnáziumi) tananyagot!

5.) Az óráimon nem kell jegyzetelni, mert a foglalkozás végén a már említett saját tananyagomnak az adott tanórán átvett részét átadom. Ez hazavihető, lefűzhető, a tanuló saját tulajdona lesz.

Történelem tanítási módszerem:

1.) Meggyőződésem, hogy a történelem csak akkor tanulható sikerrel, ha a diák részint megszereti ezt a tantárgyat - vagyis oktatója megszeretteti vele - másrészt tanárától a "minden mindennel összefügg" elve mentén kap átfogó képzést. Ez utóbbi azt jelenti, hogy amikor egy - egy anyagot átveszünk, akkor mindig kitérünk arra is, hogy a tárgyalt esemény idején, mi történt a világ más pontjain. Így a tanuló átlátja az összefüggéseket és eligazodik a világtörténelem eseményei, tendenciái között.

2.) A térképek használata nagyon sokban segíti a történelem megtanulását. Ezért óráimon mindig használunk térképeket, minden anyaghoz. A tanítványaim már az első 5-6 óra után megszokják és megtanulják a térképeket eszköznek tekinteni. Így az érettségin a topográfiai feladatokkal soha nincs problémájuk.

3.) Fontosnak tartom - és bevált módszernek - hogy a történelem egy - egy fejezetére úgymond "felülről" tudjunk tekinteni. Ez egy sajátos technika, melyre megtanítom a tanítványaimat. Itt kevés a lehetőség a dolog bemutatására, de nagyon hasznos útravalót jelent az érettségire!

4.) Végezetül módszeremhez tartozik az is hogy türelmesen, élvezhető (legalábbis arra törekvő) színes stílusban igyekszem oktatni, megkísérelve azt, hogy felkeltsem az érdeklődést és a szeretetet a tananyag és a tantárgy iránt. Ha valami érdekel, könnyebb megtanulni is. A történelem pedig tele van érdekességekkel!

Módszereimhez a "hátteret" részben honlapom adja: www.tortenelemklub.com ahol a több mint háromezer oldalnyi történelmi anyagot jelentős részben én magam készítettem el, és az elmúlt másfél évben nagy segítséget nyújtott a diákjaimmal való közös munka során.

Ha úgy érzed a történelem érettségihez szükséged van segítségre, hívj bátran, vagy írj! A részleteket, és foglalkozások díjazását telefonon tudjuk megbeszélni!

Hogyan lehet megszerettetni a történelmet?

Minden iskolai tantárgy oktatásának megvan a maga nehézsége, de fontos kiemelni, hogy minden esetben a tanításlegfontosabb része az adott diszciplína megszerettetése a diákokkal. Ha ez sikerül, akkor lényegesen könnyebb az oktatás második lépését megtenni, vagyis az ismeretanyagot átadni és megértetni. Ebből a szempontból úgy gondolom, hogy a tantárgyak közt sajátos és különleges helyet foglal el a történelem. Ez a tudományterület ugyanis – ahogyan neve is mutatja – voltaképp történeteket beszél el, olyan régmúlt eseményeket és históriákat, melyek többnyire színesek, sokfélék, érdekesek, és ma is átélhetőek. A történelem olyan sztorikat tár fel, melyek éppen ugyanolyan emberekkel kapcsolatosak, mint mi magunk. Emiatt azonosulhatunk a szereplőkkel, újraélhetjük történeteiket és akár kalandnak is felfoghatjuk azt az időutazást amit Kolumbusz hajóján, Napóleon parancsnoki sátrában, vagy Hitler bunkerjában teszünk. Ha az egyes történelmi eseményeket valóban történetekként fogjuk fel, akkor a szemünket becsukva tényleg láthatjuk a piramisokat építő munkásokat, a római légiók menetelését, Kleopátra és Antonius katasztrófára ítélt szerelmét, a középkori lovagok vaspáncélját, és az orosz hómezőkön dübörgő német tankokat.

Meggyőződésem, hogy a történelmet nem elmondani, hanem előadni kell. El kell érni, hogy a szemek – ha képletesen is – becsukódjanak egy időre, hogy a fantázia gondolatokat és képeket vetítsen a tanulók elé, és valóban lássák az eseményeket. Vagyis a történelem tanárnak szét kell húznia a történelem rejtélyeit takaró függönyt, és egy új világot kell mutatnia a diákjainak. Persze mindez nem könnyű, mert elengedhetetlen hozzá, hogy például maga a tanár is szenvedélyesen szeresse a történelmet, hogy jó előadói készséggel legyen megáldva, és hogy valóban használja a tantárgy kivételes eszköztárát.

Ha a történelem megszerettetése jó úton halad, akkor a tanár következő feladata az érdeklődés fenntartása, és a tendenciák, összefüggések megértetése. Itt csak egyetlen helyes út van, a „minden mindennel összefügg” elvének követése. Ugyanis a történelem emberekről szól, emberek tetteiről, sikereiről, kudarcairól, így szövevényes és szerteágazó folyamatokat tartalmaz, vagyis olyan akárcsak maga az emberi természet. Nem érthető meg a Rákóczi-szabadságharc során az osztrákokkal harcoló kurucok vereségeinek, vagy sikereinek oka, ha nem tudjuk, hogy ugyanezen osztrákok, ugyanebben az időben Európa másik szegletében szintén harcban álltak egy másik – jóval nagyobb - hábrúban, melyet Spanyol örökösödési háborúnak hívtak. Nem érthető meg, hogy az orosz cár miért verte le az 1848/49-es szabadságharcot, ha nem tudjuk, hogy alig több mint három évtizeddel korábban egy Napóleon nevű francia császár legyőzése után, három állam - Poroszország, Ausztria és Oroszország – összefogott, és kölcsönös ígéretet tett a további forradalmak eltiprására a Szent Szövetség létrehozásával. Szintén nehezen lesz világos a Wesselényi-féle összeesküvés oka is, ha nem tudjuk, hogy előtte egy osztrák-török háború zajlott, melyet Ausztria félbehagyott a nyugaton jelentkező francia veszély miatt, és egy gyors békekötésben (Vasvári béke) vérig sértette az addigi harcokban hazájukat felszabadítani akaró magyarokat.

A történelemben soha nem szabad tehát kiragadni egy-egy eseménysort és „vegytisztán” vizsgálni, elemezni, a történelmi környezet ismerete nélkül. A diákok számára komplex tendenciákba és folyamatokba, széles tér- és időbeli összefüggésekbe ágyazva kell bemutatni mindent, mert ha külön-külön tanulják meg a történéseket, akkor tudásuk ingatag lesz, és később, ha bővül ismeretanyaguk, összezavarodnak.

A tantárgy megszerettetése, az összefüggések, tendenciák megismertetése után a tanár számára a térképek használatának megtanítása jelenti az új kihívást. Ugyanis szinte minden történelmi esemény meghatározásánál négy kérdésre kell tudni a helyes választ: hol, mikor, mi és miért történt? A mikor megismeréséhez az évszámokat kell megtanulni, a miért kérdésének megértéséhez a már említett összefüggések segítenek, a hol kérdéséhez pedig elengedhetetlen a térképek ismerete. Nem értheti meg a diák, hogy a nagy földrajzi felfedezések egyik oka miért az oszmán terjeszkedés volt, ha nem látja a térképen, hogy a török birodalom hódításaival elzárta a korábbi levantei útvonalat, így Európa és India közt új kereskedelmi utakat kellett keresni. Ugyancsak nehezen értené meg a tanuló, hogy Napóleon miért Egyiptom elfoglalásával akarta térdre kényszeríteni és meggyengíteni Angliát, ha nem látja a térképen, hogy Egyiptom kulcsfontosságú állomás Anglia és legfőbb gyarmata India közti útvonalon. A térképek segítik a tanulást, mert érthetővé teszik a háborúkat, hadjáratokat, az államok közti szövetségkötéseket és a nagy nemzetközi folyamatok (járványok, eszmeáramlatok …stb) terjedését.

Zárásul kiemelném a történelem „felülről szemlélésének” technikáját, mely valóban megkönnyítheti a tanulást. Ennek lényege, hogy a diák egy konkrét esemény megtanulásához úgy fogjon hozzá, hogy először felülről tekintsen a történelmi körülményekre, vagyis előbb ismerje és értse meg az időbeli és térbeni környezetet. A Bocskai-szabadságharcnál például tudni kell, hogy Erdélyből indult ki, mely terület az ország három részre szakadásánál török hűbér alá került – önállósága névleges és korlátozott maradt – majd az 1591 –ben kezdődő, törökök elleni 15 éves háborúban osztrák megszállás alá került. A megszállásra azért volt szükség, mert Erdély fejedelme – Báthory Zsigmond – a török hűbér ellenére a 15 éves háborúban Ausztria oldalára állt, ám később meggondolta magát és lemondva pozíciójáról Erdélyt a török hűségéra akarta visszavezetni. Ausztria válaszul 1600 –ban megszállta és kemény vallási és egyéb elnyomásban részesítette a tartományt (Basta-féle rémuralom) Emiatt kezdődött Bocskai vezetésével az osztrák ellenes szabadságharc, hazánk történetének egyetlen győztes szabadságmozgalma. A leírtakból kiderül, hogy ha a diák önmagában a Bocskai-szabadságharccal kezd foglalkozni, és nem ismeri kellőképpen a földrajzi, politikai és kronológiai összefüggéseket, vagyis nem képes úgymond felülről tekinteni a megtanulandó anyagra, akkor nem lesz sikeres a tananyag elsajátításában.

Az epilógus miről másról szólhatna mint arról, hogy mit jelent számomra a történelem. Nekem a kalandokat, az ismeretlen messzeségeket, a világ megismerését, a rejtélyek megfejtését, a régmúlt idők és emberek felidézését jelenti, és mert annyira szeretem, élvezem a tanítását is. Ha szeretjük amit csinálunk akkor többnyire jól csináljuk, és én nagyon merek bízni abban, hogy többnyire valóban sikerül megszerettetnem másokkal ezt a csodálatos tantárgyat. Ez ugyanis a lényeg – ahogyan cikkem elején is írtam – mert a tanár legfőbb feladata az ismeretanyag átadása, és ehhez igénybe kell vennie minden eszközt. Az eszközök közt pedig nincs hatékonyabb az őszinteségnél és a meggyőző erőnél.

Harmat Árpád Péter