Kertészet tananyag

Kertészeti munkák

Forrás: Kertészet. Debreceni Egyetem Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma
Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kar, Debrecen, 2007

A zöldségnövények

A zöldségnövények fogalma és jelentősége

Fogalma: A zöldségfélék lágyszárú, intenzív művelést kívánó, nyersen vagy feldolgozva emberi táplálékul szolgáló, nagy biológiai értékű (sok vitamint, ásványi sót, íz- és zamatanyagot tartalmazó) növények. A zöldségtermesztés a kertészet egyik ágazata

A zöldségtermesztés 4 alágazata:

1. a szabadföldi zöldségtermesztés
2. zöldséghajtatás
3. zöldségvetőmag termesztés
4. gombatermesztés

A zöldségnövény termesztés jelentősége:

1. Hazánkban ma mintegy 100 000 hektáron termesztenek zöldséget
2. A megtermelt zöldségek mintegy 40-45%-a kerül exportálásra
3. A zöldségfélék fontos vitamin és ásványi-anyag források
4. Egyes zöldségek (pl. fokhagyma, paprika, brokkoli, sütőtök) biológiailag aktív anyagait a gyógyszeripar is felhasználja.

A zöldségfajok igényei

1. Fényigény
2. Hőigény
3. Vízigény
4. Talaj- és tápanyag igény

Fényigény: Az egyes zöldségnövények fényigénye között nagy különbségek vannak, az uborka és a zöldbab kivételével kifejezetten fényigényesek a trópusi-szubtrópusi származású zöldségfajaink, míg a mérsékelt öviek kevésbé azok. A fény a növények életfolyamataihoz szükséges, a fejlődéshez elengedhetetlen.

Hőigény: Az egyes zöldségnövény fajok hőmérsékleti igénye nagyon eltérő. Vannak zöldségek, melyek magasabb hőmérsékleten fejlődnek jobban és vannak hidegtűrőbb fajok.

• 25°C - paprika, uborka, görögdinnye, sárgadinnye, spárgatök
• 22°C – paradicsom, tojásgyümölcs, sütőtök, zöldbab, csemegekukorica
• 19°C – zeller, cékla, vörös-, fok- és póréhagyma, spárga
• 16°C – zöldborsó, sárgarépa, petrezselyem, pasztinák, fejes saláta, spenót, sóska
• 13°C – káposztafélék, retek, torma

Vízigény: kifejezetten vízigényes zöldségnövény például a paprika és az uborka, míg csekély vízigényű például a sárgarépa, a vöröshagyma és a csemegekukorica. Vannak öntözés nélkül is termeszthető zöldségnövények, és vannak öntözést igénylőek. Ez függ a gyökeresedés mélységétől, az alkalmazott szaporítási módtól és a tenyészidő hosszától is. A vízpótlás főleg csírázáskor, a vegetatív-, és termés növekedés idején nagyon fontos.

Talaj- és tápanyag igény: A zöldségtermesztésre legjobb talaj jó vízmegtartó képességű, nem cserepesedő, középkötött, magas szervesanyagtartalmú és tápanyagban gazdag. A talaj pH értéke 5,8 és 7,5 között, míg a mésztartalom 1 és 2% között megfelelő. (A 0,3% feletti sótartalmú talajok már alkalmatlanok a zöldségtermesztésre.) A zöldségfélék egy része kifejezetten szervestrágya igényesek: burgonyafélék, kabakosok, káposztafélék, csemegekukorica, másik részük nem igényel szervestrágyázást: levélzöldségfélék, hagymafélék, gyökérzöldségfélék.

A zöldségek számára fontos anyagok: Nitrogén, mely a növekedéshez szükséges, a foszfor, mely a gyökérzet fejlődésében és a termésképzésben fontos, a kálium, mely a tárolhatóság, hidegtűrés, ellenállóképességben lényeges, és a magnézium illetve kálcium, mely a termésminőséget befolyásolja.

Zöldségfajok

A zöldségfélék többféle módon csoportosíthatóak, például növényrendszertan alapján, gyakorlati szempontok szerint, illetve élettartam, termesztés, tenyészidő vagy öntözési igény szerint.

Csoportosítás gyakorlati felhasználás szerint (Dr. Kiss Zsuzsa: Mg.ism.III.5.old)

1. Káposztafélék => pl. fejes káposzta, karfiol, karalábé
2. Burgonyafélék => pl. paprika, paradicsom, burgonya
3. Gyökérzöldségek => pl. sárgarépa, petrezselyem, zeller, retek, torma
4. Hüvelyesek => pl. zöldborsó, zöldbab
5. Levélzöldségek => pl. fejes saláta, sóska, spenót
6. Kabakosok => pl. görögdinnye, sárgadinnye, uborka
7. Hagymafélék => vöröshagyma, fokhagyma
8. Gombák => pl. csiperke, kései laska
9. Egyéb zöldségek => pl. spárga

Szorgalmi kisdolgozat: február 16 - kedd (zöldségek csoportosítása, mindenhol 2-2 példával)

Termesztőberendezések és termesztéstechnikák

A zöldséghajtatást és a palántanevelést fóliával, esetleg üveggel borított zárt létesítményekben, úgynevezett termesztőberendezésekben végzik a növények számára fontos környezeti feltételek biztosítása érdekében. Termesztőberendezések:

1. Üvegházak
2. Műanyag burkolatú növényházak
3. Fóliasátrak
4. Fóliaágyak, alagutak

Termesztési technikák:

1. Vetésforgó: Feldolgozóipari célra termesztett zöldségkultúrákat (pl. csemegekukorica, zöldbab, zöldborsó, vöröshagyma, sárgarépa) szántóföldi növényekkel kombinált vetésforgókban termesztik.
2. Talajművelés: A talajművelés célja a talaj víz-, levegő- és tápanyagforgalmának befolyásolása, valamint a gyomok irtása. A talajművelési eljárásokat három nagy csoportba oszthatjuk: alap talajművelés (gyomban szegény talajréteg kialakítása tarlóhántással), vetés előtti talajelőkészítés (aprómorzsás vetőágy kialakítása boronával, kultivátorral), növényápoló talajművelés (mechanikai gyomirtás, felszín porhanyítás).
3. Tápanyagutánpótlás: A termesztendő növények számára a fejlődéshez szükséges szervesanyagok, ásványok, nyomelemek trágyázással történő pótlását jelenti. A trágya típusa szerint vannak szerves és műtrágyák, halmazállapot szerint szilárd és folyékony trágyák, illetve beltartalmuk szerint: mono, összetett és komplex trágyák. A kijuttatás lehet: kiszórás és talajművelés együttes alkalmazása, öntözővízzel kijuttatás, és lombtrágyázás. A kijuttatás ideje szerint van indító és fejtrágyázás.
4. Szaporítás: A zöldségnövények döntő többségét a termesztési gyakorlatban ivaros módon, tehát vetőmaggal szaporítjuk. Ivartalan szaporítást elsősorban akkor alkalmazunk, ha az adott zöldségnövény nem hoz csíraképes magvakat (pl. fokhagymát sarjhagymával, tormát gyökérdugvánnyal), vagy ha magról szaporítva a fajtatulajdonságok nem őrződnek meg biztonsággal (pl. rebarbarát tőosztással). Vetőmagok értékmérő tulajdonságai: faj- és fajtatisztaság, tisztasági százalék, idegenmag tartalom, csírázási százalék, nedvességtartalom, egészségi állapot.
5. Öntözés: A növények megfelelő vízellátása alapvető feltétele az optimális fejlődésnek. Szinte minden zöldségnövényünkre igaz, hogy öntözve biztonságosabban és gazdaságosabban termeszthető, de egyes zöldségnövények (pl. étkezési paprika, uborka, csemegekukorica) kiemelkedően fontos az öntözés.
6. Növényvédelem: A növényvédelem lényege, a termesztésre szánt zöldségeknek kórokozóktól és kártevőktől történő megóvása. A kórokozók közé soroljuk a vírusos, baktériumos és a gombás megbetegedéseket. Mindegyikük közös jellemzője, hogy ellenük hatékonyan védekezni csak a megelőzéssel lehet. A zöldségféléket károsíthatják a kártevők következő nagy osztályai: fonálférgek, csigák, rovarok, atkák, madarak, emlősök, például rágcsálók is. A növényvédelemhez tartozik még a gyomok eltávolítása is.
7. Betakarítás: A zöldségtermesztésben a betakarítás nagy kézimunka-, illetve gépigényű művelet, meghatározó költségtényező. A kézi betakarítás jobb minőségű árut eredményez, mint a gépi betakarítás, ezért frisspiaci célra még azon fajokat is kézzel szedik, amelyeket a feldolgozóipar számára géppel takarítanak be. A túl korai vagy túl késői betakarítás komoly gazdasági károkat eredményezhet. A betakarítás végezhető egyszerre, egyetlen szedéssel vagy ismételve, többszöri szedéssel.
8. Tárolás: A hosszú távú tárolás fő célja hogy egyes zöldségnövények akár egész éves folyamatos és viszonylag olcsó ellátását biztosítsa a főszezonban betakarított és betárolt terményekből. Hosszú ideig tárolható zöldségfajok: például vöröshagyma, gyökérzöldségek, fejes káposzta. A melegkedvelő zöldségek ideális tárolási hőmérséklete 10°C körüli, a hidegtűrőké 0-4°C. Mindkét csoport tárolása számára a 90-95%-os páratartalom a legkedvezőbb. A szabadföldi tárolási módok közé tartozik például a barázdás, a prizmás és a gúlás tárolás. Az egyszerű tároló létesítmények közé sorolhatók a vermek, pincék, padlások, eredetileg más célra épült raktárak.
9. Áruvá készítés: A termény az áruvá készítés során válik igazi áruvá. A jól előkészített áru kelendőbb, értékesebb, hosszabb ideig szállítható és használható fel, valamint könnyebb a szállítása. Az áruvá készítés záró művelete a csomagolás, amely több célt is szolgál. Védi az áru minőségét, épségét, akadályozza a párologtatást és egyes esetekben fagyvédelmet is nyújthat, valamint könnyíti az áru szállítását és elosztását. A kötelezően feltüntetendő információkat is a csomagoláson helyezik el.

A zöldségnövények termesztése (Dr. Kiss Zsuzsa: Mg.ism.III. 16.p.)

A hajtatás: Zöldséghajtatáson a mesterséges környezeti viszonyok között friss fogyasztásra történő termesztést értjük. A zöldséghajtatás célja a friss zöldségfélék fogyasztási idejének meghosszabbítása. A zöldséghajtatás 90-95% -a magántulajdonú üzemekben folyik a következő helyeken: fűtetlen fóliák alatt (3400 ha), fűtött fóliákban (2000 ha), sík-, vagy fátyolfóliákban (2000 ha), üvegházakban (110 ha). A hajtató felületek alatt termelt zöldségfélék választéka szűk. A berendezések jelentős részét három növénnyel: paprikával, paradicsommal és uborkával hasznosítjuk. Káposztaféléket, salátát, retket a kettős hasznosítású berendezésekben termelünk. Az alagutas, síkfóliás termesztés fő kultúrája a görögdinnye. A szükségletek előállításához lényegesen kisebb területre van szükség mint szántóföldön. A borítottság időszaka alapján a zöldséghajtatás lehet korai (tél végi, tavaszi) és kései (őszi, tél eleji). A borítottság időtartama is változó. A hajtatott zöldségfélék egy része az egész nevelési időszak alatt borítás alatt marad, más része pedig csak a tenyészidőszak egy részében vagy az első vagy az utolsó szakaszban.

Zöldségnövények szaporítási módjai LINK

1.) Szaporítás ivaros (generatív) szervekkel. E szaporításmódhoz tartozik a magvetés, amely lehetséges:

• – szabadföldön és
• – termesztőlétesítményben.
• A magvetés célja szerint megkülönböztethetünk:
• – végleges helyre vetést,
• – vetést palántanevelés céljára és
• – vetést kétéves, illetve évelő (nyugalmi állapotú) növények nevelésére (pl. dughagyma-előállítás, spárgamagonc-nevelés stb.).

2.) Szaporítás ivartalan (vegetatív) szervekkel. Lényege, hogy többé-kevésbé kifejlett növényi részeket használnak továbbszaporításra.

Leggyakoribb módja, amikor különböző növényi részeket ültetünk el végleges helyükre. Így szaporítjuk szárgumóiról a burgonyát, sarjhagymáiról a fokhagymát (gerezdjei felhasználásával), léghagymáiról a csoportos hagymát, gyökérdugványairól a tormát és tőosztással a rebarbarát.

3.) Mikroszaporítási módok: A mikroszaporítás a biotechnológia fejlődésével került előtérbe, s éppen napjainkban válik a mindennapi gyakorlat számára is elérhető szaporítási móddá.

A szőlőtermesztés

A szőlő, évelő, kacsokkal kapaszkodó kúszónövény (lián). Erős növekedésű hajtásai mindig a fény felé törnek, miközben kacsokkal valamilyen támasztékhoz és egymáshoz kapaszkodnak. A szőlőtőkéket általában támasz mellett neveljük, amely egyrészt megtartja a növényt, biztosítja a lombozat minél kevesebb önárnyékolását, másrészt megkönnyíti a növénnyel és környezetével kapcsolatos munkálatokat. Videó a szőlőmetszésről

A szőlőnövény részei:

1. Gyökérrendszer. Feladata a növény rögzítése, tápanyaggal és vízzel való ellátása.
2. A hajtás, mely az adott tenyészidőszakban képződött, zöld, leveles szár, amely nóduszokra és internódiumokra tagolódik. A hajtás fiatal felső részét, mely pásztorbotszerűen begörbül (nutál) vitorlának nevezzük.
3. A levelek a hajtás mentén egysíkban, nóduszonként felváltva a szembe lévő oldalakon erednek.
4. A rügy egy rövidszártagú hajtáskezdemény. A hajtás nóduszain mindig két rügy van
   egymás mellett. Az egyik az úgynevezett téli rügy , a másik pedig a nyári rügy.
5. A kacs kapaszkodásra módosult, vékony, csavarodó hajtásrész.
6. A fürt kocsányzatból és bogyókból áll.
7. A vessző egy tenyészidőszakot már megélt, lombját vesztett, fásodott szár. A hajtásból alakul ki, annak lombjának lehullásakor.
8. A cser két tenyészidőszakot már megélt, fásodott szár.
9. A tőke csernél idősebb részein csak rejtett rügy vagy az abból fejlődött fattyúhajtás -
   lombhullás után fattyúvessző -, esetleg járulékos gyökér található.
10. Karnak nevezzük a kordon- és a lugasművelésű tőkék ágait. Leggyakrabban
    vízszintes, de lehet függőleges is (vertikó). Rajta termőalapok találhatók.
11. Termőalapnak nevezzük a lugas vagy kordon karjain egymástól bizonyos távolságban kinevelt csernél idősebb elágazások, melyen az évenkénti metszést folytatjuk.
12. Tőkefej (fej) a rendszeres metszés hatására bunkószerűen megvastagodott szárrész.
    Nem elágazó tökeművelésmódoknál fordul elő. (pl.: fej, esetleg ernyő). Tőkenyak a tőke törzsének alsó, föld felszíne fölötti része. Tőketörzs (törzs) a tőkenyak feletti függőleges vagy ferde, idősebb szárrész, amely lehet elágazás nélküli, és lehet elágazó is. Rajta fej, kar vagy egyetlen termőalap található (Guyot).