I.e. 10 000 (amerikai kalandfilm, 2008.)

I.e. 10 000 - 10000 B.C. (amerikai kalandfilm, 2008.)

Az i.e. 10 000 egy 2008 -ban készült színes magyarul beszélő, 109 perc hosszúságú amerikai-új-zelandi kalandfilm, mely a címben jelzett időszakban egy fiatal fiú, elrabolt szerelmének kiszabadításáért folyó hősies küzdelmeit mutatja be. A film adatai: rendező: Roland Emmerich, forgatókönyvíró: Roland Emmerich, Harald Kloser, Robert Rodat, zeneszerző: Harald Kloser, operatőr: Ueli Steiger, producer: Roland Emmerich, Mark Gordon, Michael Wimer, vágó: Alexander Berner. Szereplők: Steven Strait (D'Leh), Nathanael Baring (Baku), Camilla Belle (Evolet), Tim Barlow (Piramis istene), Cliff Curtis (Tic-Tic), Joel Fry (Lu'kibu), Omar Sharif (Narrátor)

Dr. Pazonyi Piroska paleontológus szemével:

A múlt története, a föld és az élővilág kialakulása, a mára már kihalt érdekes, néha bizarr állatok és az élet történetét befolyásoló nagy katasztrófák bemutatása mind-mind vonzó témái a filmkészítőknek. Éppen emiatt igen sok őslénytani témájú film született a közelmúltban, amelyek különböző módon közelítik meg és mutatják be ennek a rendkívül szerteágazó tudománynak az eredményeit. A tudományos-ismeretterjesztő filmek tárgyilagosan mutatnak be egy-egy kort, állatcsoportot vagy evolúciós eseményt. Ilyen például Az emberi faj története – az utolsó láncszem (Ultimate Survivor: The Mystery of Us, 2005) című ismeretterjesztő film, amely az ember evolúcióját követi nyomon. Más alkotók inkább a szórakoztatást vagy az izgalomkeltést helyezik előtérbe. Az ilyen filmekben a múlt világa csak háttérként szolgál, a hajdan élt állatok pedig izgalmas kihívást jelentenek a film hősei számára. Ebbe a kategóriába tartozik a Jurassic Park (1993, r: Steven Spielberg) és a most bemutatott I. e. 10 000 (2008, rendezte: Ronald Emmerich) című film is. Sajnos ezeknél a filmeknél a készítők nem igazán veszik figyelembe a tudományos tényeket – azt, hogy egy bizonyos állat mikor, hogyan és hol élt –, számukra sokkal fontosabb, hogy a filmben szereplő állatok minél félelmetesebbek, jól vizualizálhatók és számítógépes programokkal jól megrajzolhatók legyenek. A harmadik nagy kategóriába a gyerekeknek szánt animációs és rajzfilmek tartoznak, ahol megszemélyesített állatok a főszereplők. Ilyen film például a Dínó (Dinosaur, 2000, r: Eric Leighton, Ralph Zondag) vagy a Jégkorszak (Ice Age, 2002, r: Chris Wedge). Ebben az esetben természetesen nem követelmény a tudományos pontosság, de azért jó, ha az alkotók szem előtt tartják azt a tényt, hogy a gyerekek ezekből a filmekből ismerik meg a múltat, és többet tanulnak belőlük, mintha ugyanazt a történetet olvasnák. A Jégkorszakot ebből a szempontból nagyon jó alkotásnak tartom, igen pontosan mutatja be a jégkorszaki állatokat és életüket.

Az I. e. 10 000 című film, mint arra címe is utal, a 12 000 évvel ezelőtti múltban játszódik. A film egy fiú férfivá és hőssé válását meséli el. Maga a történet elég egyszerű: a fiú elrabolt szerelme és törzsének többi tagja után indul, hogy kiszabadítsa őket. Útja során hegységeket, sivatagokat és különböző ősállatokat győz le, míg végül az út során szerzett barátai segítségével eléri célját, és hősként hazatérhet. Őslénytani szempontból nézve a film elég sok része problémás. Ahhoz, hogy ezeket a problémákat jól át tudjuk tekinteni, nézzük meg, hogy milyen volt az élet földünkön 12 000 évvel ezelőtt.

Földünk képe 12 ezer évvel ezelőtt

A történet idején még tartott a jégkorszak, de már megkezdődött az a felmelegedési folyamat, amely a jégtakaró fokozatos visszahúzódását, a gleccserek olvadását és a hőmérséklet egyre nagyobb szezonális ingadozását okozta. A szárazföldeken gazdag, nagyemlősökből álló fauna (úgynevezett megafauna) alakult ki, de ezek állatai kontinensről kontinensre változtak. Az észak-amerikai és az eurázsiai megafauna meglehetősen hasonlított egymásra, aminek az az oka, hogy a két kontinens a Bering-szoros szárazra kerülésével többször is kapcsolatba került egymással. Mindkét szárazföldön uralkodó állat volt a mamut, a gyapjas orrszarvú, a pézsmatulok, a bölény, a ló és a rénszarvas. A ragadozók között mindkét kontinensen voltak medvefélék, farkasok és oroszlánok. A leghíresebb ragadozó, a kardfogú tigris Észak- és Dél- Amerikában volt elterjedt. Ezek az állatok jól alkalmazkodtak a hideghez, és zömében a nyílt, füves területeket, a tundrát, illetve az erdős sztyeppet lakták. Dél-Amerikában is igen érdekes megafauna alakult ki, óriási földön élő lajhárokkal (ezek Észak-Amerikában is megtalálhatók), hatalmas armadillokkal és tapírokkal. Az észak- és a dél-amerikai megafauna kb. 10 000 évvel ezelőtt, az ember vadásztevékenysége és a felmelegedés együttes hatására eltűnt, bár egyes fajok, pl. a mamut, erősen megfogyatkozott számban és egyre szűkülő területen még néhány ezer évig fennmaradtak.
Ezzel szemben Afrikában a történet idején a maihoz hasonló állatok éltek. A szavannákon már megtalálhatók a természetfilmekből jól ismert zsiráfok, zebrák, orrszarvúak, elefántok, bivalyok, antilopok, vízilovak és a rájuk vadászó oroszlánok, hiénák, sakálok és gepárdok. Afrika az egyetlen olyan kontinens, ahol a jégkorszakban kialakult megafauna máig fennmaradt. Ebben az időszakban kezdődött Észak-Afrika elsivatagosodása, a Szahara kialakulása. A térség nem volt mindig teljesen száraz, a hosszú száraz időszakokat néha nedvesebb időszakok váltották fel, ilyenkor a szavannán élő állatok északra vándoroltak, és behatoltak a sivatag területére.

Emberek minden kontinensen éltek már ebben az időben, hiszen az Afrikából kiinduló széttelepülés kb. 13 ezer éve fejeződött be, amikor az ember megjelent az amerikai kontinens legdélibb pontjain is. Körülbelül 10-12 ezer évvel ezelőtt indult meg a vadászó, gyűjtögető életmódot felváltó letelepedett életmód és a hozzá kapcsolódó földművelés kialakulása is, illetve a vadon élő állatok háziasításának folyamata. A kutyát i.e. 15 ezer körül, a kecskét i.e. 10 ezerben, a juhot, sertést és szarvasmarhát nagyjából i.e. 8 ezerben háziasította az ember. (A ló háziasítása sokat késett, és csupán i.e. 4 ezer körül sikerült.) A Földön ekkoriban élő emberek természetesen már ismerték és használták a tüzet, tudtak tagoltan beszélni, és fejlett kőeszközöket használtak, melyeket már nem pattintották, hanem csiszolták. (A fémeket még nem fedezték fel, erre csak i.e. 4500 körül majd sor.) Ez a rövid áttekintés már lehetőséget nyújt arra, hogy megpróbáljuk rekonstruálni a főhős útját. Azok az ősállatok, amelyekkel a fiú útja során találkozik, egyértelműen meghatározzák azt a földrajzi környezetet, ahol a film játszódik.

A filmben szereplő állatok

Időrendben a következő állatok szerepelnek a filmben: mamut, ló, rémmadár és kardfogú tigris. Lássuk, milyen körülmények között találkozik a főhős ezekkel az állatokkal: (1) A törzs, amelyből a fiú származik, mamutvadászatból él, sorsuk szorosan kötődik ezekhez az állatokhoz. Mint az előbbiekben láttuk, a gyapjas mamut (Mammuthus primigenius) Észak-Amerika és Eurázsia északi részein élt. (2) A törzset lovagló emberrablók támadják meg, őket hiszi a törzs repülő démonoknak. A ló Észak-Amerikában őshonos állat, itt ment végbe teljes evolúciója. (3) Vándorútja során a fiúnak meg kell küzdenie egy úgynevezett rémmadárral (Titanis walleri), amelynek maradványai Texasból kerültek elő. (4) Végül találkozik egy kardfogú tigrissel (Smilodon fatalis), amely szintén Észak-, illetve Dél-Amerikában volt honos. Mindez arra utal, hogy a film valahol az észak-amerikai kontinensen játszódik. Maradjunk egyelőre ennél a néhány találkozásnál, és nézzük meg, lehetséges volt-e mindez a valóságban.

(1) 12 000 évvel ezelőtt vadászó életmódot folytató törzsek éltek Észak-Amerika északi részén. Ezek az úgynevezett Clovis kultúrához tartozó emberek kőeszközöket használtak, és ismerték a tüzet. Valószínűleg mamutra is vadásztak, és lehetséges, hogy – mint a filmben – csapdába is csalták őket. Valószínűleg a film alkotója őket személyesíti meg.
(2) A lovaglás megjelenését nagyon nehéz időhöz kötni. Azt tudjuk, hogy az első igazi lovas népek a vaskorban jelentek meg (kb. i. e. 1200 körül). A lovaglás megjelenése több ezer évvel korábban nem túl valószínű. (3) Míg a lovaglás csak nem túl valószínű, a rémmadárral való találkozás egyenesen lehetetlen esemény. A tudósok ugyan az első vizsgálatok alapján úgy gondolták, hogy a Titanis walleri találkozhatott az emberrel, és csak mintegy 10 000 évvel ezelőtt halt ki, az újabb vizsgálatok cáfolták ezt az elképzelést. Kiderült, hogy ez a faj már 1,8 millió éve eltűnt. A filmben nemcsak az a gond, hogy a madár már nem élt 12 000 éve, hanem az a környezet sem hiteles, ahol a főhős találkozik vele. A rémmadarak ugyanis tölgyesekkel tagolt nyílt szavannán éltek, nem pedig a dzsungelben, ahogy azt a film sugallja.

(4) A kardfogú tigrissel való találkozással egészen más a probléma. Igazából, amíg úgy gondoljuk, hogy a történet Észak-Amerikában játszódik, semmi gond nincs vele. Arra viszont már nem sikerült magyarázatot találnom, hogy miként ismerhette ezt az Észak- és Dél-Amerikában honos állatot az az afrikai, félsivatagban élő törzs, amellyel a fiú találkozik. Márpedig a film szerint ismerte, és hagyományai is voltak róla. Valójában Afrikában is éltek valamikor kardfogú tigrisek, de olyan régen (3 millió éve kihaltak), hogy semmilyen embercsoportnak nem lehetett róluk emléke. Ezzel el is érkeztünk a film legnehezebben megmagyarázható részéhez, ami számomra a legnagyobb problémát okozta: vajon hogyan kerültek Afrikába a szereplők? A kontinensek elhelyezkedése nem ad magyarázatot, mivel a történet idején az szinte teljesen azonos volt a mai helyzettel, ami azt jelenti, hogy nem volt szárazföldi összeköttetés Észak-Amerika és Afrika között. Az a feltevés, hogy esetleg Eurázsián keresztül jutottak a szereplők Afrikába, szintén nem állja meg a helyét, mert a film szerint a sivatagon (Szaharán) való átkeléssel, vagyis délről északra jutottak Egyiptomba a vándorok. Itt valószínűleg arról van szó, hogy a film készítője azt hitte, hogy az általa ismert észak-amerikai jégkorszaki állatok (mamut, kardfogú tigris) az egész földön elterjedtek voltak ebben az időszakban, így semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy ezeket Afrikába helyezze. A másik lehetőség az lehet, hogy tudta: ezeknek az állatoknak az ősei Afrikában éltek, onnan hódították meg Eurázsiát és Amerikát, és ezért gondolta úgy, hogy Afrikában ugyanazok az állatok fordultak elő a történet idején, mint Észak-Amerikában. Ebben az esetben a hibát ott követte el, hogy nem vette figyelembe az Afrikából való kirajzás óta eltelt több millió évet, amely alatt ezek az állatok teljesen átalakultak, alkalmazkodva a megváltozott éghajlathoz és növényvilághoz.

Sajnos ez a földrajzi baklövés az eddig a pontig viszonylag hihető filmet (eltekintve a rémmadárral való találkozástól) teljesen irreálissá teszi. Ezt az érzést csak fokozzák a Níluson úszkáló vitorlás hajók, amelyekkel a rabszolgákat szállítják. Ez megint egy időbeli tévedés, mivel a történet idején az emberek még nem ismerték a vitorlás hajókat, csak tutajokat és úgynevezett bödönhajókat használtak, amelyeket egyetlen fatörzsből vájtak vagy égettek ki. A vitorlás hajók csak i. e. 3500 körül jelentek meg Mezopotámiában.
Mivel az üldözőknek nem áll rendelkezésükre vitorlás hajó, úgy döntenek, hogy nem a Nílust követik, hanem átvágnak a sivatagon. Ennek során a főhős a csillagok alapján tájékozódik, és ezzel igen fejlett csillagászati ismeretekről tesz bizonyságot. Az őskori emberek valószínűleg jól tájékozódtak, ahogy minden természeti nép, de az kissé hihetetlen, hogy megértettek egy olyan csillagászati utalást a követendő irányról, amilyennel a Nílus mellett élő törzs ellátta a szereplőket. Mint kiderül, az emberrablók célpontja Egyiptom, ahol javában folyik a piramisok építése. Az, hogy a film készítője a piramisok építését ilyen korai időpontra teszi, szintén ellentmond a tudományos tényeknek. Sok elmélet létezik a piramisok építéséről és építőinek kilétéről az atlantiszi menekültektől a földönkívüliekig. A film ezt a kérdést nyitva hagyja, bár az Orion csillagkép folyamatos megfigyelése és az ufószerű alak – akit ugyan soha nem látunk pontosan, mert mindig elfátyolozva, papjai körében jelenik meg –, a földönkívüliekre utal. A régészek a piramisok építését lényegesen későbbi időpontra helyezik kb. 3000 évvel ezelőttre. A 137 méter magas és így legnagyobbnak számító gízai nagy piramis, melyet Hufu (másutt Kheopsz) építtetett, i.e. 2580 és 2530 közt készült, körülbelül 50 éven keresztül. Az építmény nagy része átlagosan 2 tonna súlyú kövekből áll, és az egész építkezésen mai becslések szerint (Stuart Kirkland Wier) nagyjából 13-14 ezer ember dolgozott. Azonban ki kell emleni: lehetetlen, hogy ebben a munkában mamutok is részt vettek volna. A gyapjas mamutok, mint az előzőekben láttuk, hideg éghajlathoz alkalmazkodó állatok voltak, amelyek soha nem éltek ezen a területen, és nem is bírták volna elviselni a sivatagi klímát. Jól illik az irrealitások sorába az a jelenet is, amikor a főhős egy marék kukoricát kap az afrikai törzsfőnöktől. Valószínűleg a film készítői nem voltak tisztában azzal a ténnyel, hogy a kukorica Közép-Amerikából származik, a 16. században hozták be Európába, és csak a 18. században került európai közvetítéssel az afrikai kontinensre.

Összegzés

Összegezve a fentebb leírtakat, a film készítői mind az őslénytani, mind a régészeti tényeket alárendelték a történetnek, nem törődve azzal, hogy azoknak a nézőknek, akik egy kicsit is konyítanak ehhez a két tudományhoz, komoly csalódást okoz majd a film. Ez azért is szerencsétlen dolog, mert nagyon sokan vannak, különösen a fiatalabb korosztályból, akik ismereteiket főleg filmekből merítik. Ezeknek a fiataloknak egy ilyen alapvető tévedéseket tartalmazó film megnézése után teljesen téves elképzelései alakulnak ki arról a korról, amelyben a történet játszódik.

Sokkal szerencsésebb lett volna, ha a film készítői nem kötik pontos időhöz és helyhez – a jelen esetben i. e. 10 000-hez és Egyiptomhoz – az eseményeket, hanem megmaradnak egy nem túl pontosan behatárolt időpontban (valamikor a jégkorszak vége felé) az észak-amerikai kontinensen játszódó történetnél. Ezzel a lépéssel elkerülhették volna azt a földrajzi természetű tévedést (l. az Afrikába átjutás kérdését), amely az egész filmet irreálissá tette. Csak reménykedni tudok abban, hogy a rendező és a többi hollywoodi alkotó későbbi, hasonló témájú filmjeiben nemcsak a komputergrafikával megrajzolt állatok külsejére koncentrál majd, hanem arra is, hogy ezek az állatok hol, mikor és hogyan éltek. Ezt nemcsak az ő érdekükben, hanem azoknak a gyerekeknek az érdekében is remélem, akik ezekből a filmekből majd jobban megismerik és megszeretik a múlt világát.