Az ókori Róma

Róma alapítása: A itáliai félsziget közepén, Kr.e.753-ban alapították a latin törzsek. (Az egyik monda szerint: Romulus és Rémus, Marsnak – a háború istenének ikerfiai – alapították Rómát. Egy másik monda szerint Hektor, trójai királyfi unokatestvére Aeneas alapította.)

Királyság kora (Kr.e.753-510): Alig néhány évtizeddel Róma alapítása után, a város a hódító etruszkok kezébe került. Összesen hét király váltotta egymást. A legelső Romulus volt, az utolsó három pedig: Tarquinius Priscus, Servius Tullius, Tarquinius Superbus. Közülük a legjelentősebb Servius Tullius volt, aki a politikai jogok gyakorlását vagyonhoz kötötte. Az utolsó etruszk király hatalmát egy felkelés döntötte meg. Az etruszkokat elűzték Rómából, jött a köztársaság kora.

A köztársasági berendezkedés: Róma Kr.e. 510-ben arisztokratikus köztársaság lett. Három társadalmi réteg alakult ki: patríciusok (előkelők), plebejusok (szegények) és a cliensek (patríciusokat kiszolgálók). A legfőbb irányító szerv a népgyűlés volt, melyet kezdetben főleg csak patríciusok alkották. Később a népgyűlés átalakult (comitia tributa) területi és nem vagyoni alapú lett, így helyet kaptak benne a plebejusok is. A népgyűlés tisztségviselőket (magisztrátusokat) választott, és mellette egy szenátus működött. Így Rómát valójában három szervezet vezette: Népgyűlés, Szenátus, tisztségviselők

Tisztségviselők Rómában (legtöbbjüket egy évre választották)

• Consulok: a város legfőbb vezetői (olyanok, mint a görögöknél voltak az arkhónok) mindig kettőt választottak
• Szenátorok: azok a legtekintélyesebb, legvagyonosabb patríciusok voltak, akik a 300 fős szenátust alkották. A szenátus megfelelője a görögöknél az Areioszpagosz (Árész dombi tanács). A szenátus határozatokat hozott (melyek egyenértékűek volt a népgyűlés törvényeivel).
• Néptribunusok: a népgyűléseken és a szenátusban is a plebejusok érdekeit képviselték vétójoggal
• Praetorok: legfőbb bírók, a consulokat is helyettesíthették. Később egy-egy provincia vezetői
• Censorok: ők döntötték el, hogy a vagyonbecslések alapján kik lehettek szenátorok
• Diktátorok: különleges helyzetekben (háborúkban) maximum fél évre diktátort választottak, aki egyedül dönthetett mindenben (azért csinálták, hogy meggyorsítsák a döntéseket)
• Quaestorok: a pénzügyekért felelő tisztségviselők voltak
• Pontifex Maximus: a legfőbb főpap Rómában

Patrícius – plebejus harc (Kr.e. 494-367)

Miközben Róma terjeszkedni kezdett és háborúkat vívott a környező városokkal, a plebejusok is követelni kezdték, hogy ők is betölthessék a vezetői tisztségeket (consul, praetor, censor … stb). Kr.e. 494-ben kivonultak Rómából azzal a követeléssel, hogy ha nem lehet néptribunusok a gyűléseken, úgy saját várost alapítanak. Mivel a patríciusok rászorultak a plebejusok segítségére, hisz ők alkották a hadsereget, fokozatosan engedtek követeléseiknek,. Lassan fokról fokra lehetővé vált, hogy az egyes tisztségekben plebejusok is lehessenek.

• Néptribunusok lehettek jelen a népgyűléseken, és a szenátusban
• Lehetővé vált a patrícius – plebejus házasságkötés
• A plebejusok consulok is lehettek Kr.e. 367 –től
• A plebejusok Kr.e. 300-ra az összes többi tisztséget is betölthették
• Írásba foglalták a törvényeket (Tizenkét táblás tv-ek: Kr.e.451)
• Licinus és Sextius törvénye (Kr.e.367): maximálta, hogy mekkora föld bérelhető az államtól. Az ager publicus (közföld) elvben mindenkié, de sokáig csak a patríciusok részesedtek belőle, óriás birtokokat szerezve. A földtörvény lehetővé tette a plebejusok közföldekhez jutását is, mivel előírta: maximum 500 jugerum (230 hold) adható egyetlen polgárnak és mindenkinek joga van földet kapni.
• Létrejött a nobilitas (nemesség) a gazdag plebejusok és a patríciusok rétegeiből

Hódító háborúk

A római terjeszkedés

I.1.Róma alig 200 év alatt (Kr.e.343 - 167) birodalmat hozott létre, meghódítva a Földközi-tenger egész partvidékét. A hódítások 6 nagy háború nyomán zajlottak:

• 1.) Háború az etruszkok, kelták, gallusok ellen: Kr.e. 500-400 közt.
• 2.) Háborúk a Samnis városszövetség ellen: Kr.e. 343-290 közt
• 3.) Háború a rivális latin törzsek és városállamok ellen: Kr.e. 340-338
• 4.) Háború a dél-itáliai görög poliszok és Tarentum ellen: Kr.e. 275
• 5.) Háború a punok ellen: Kr.e. 264-201 közt.
• 6.) Háború a görögök-makedónok ellen: Kr.e. 215-167 közt.

A pun háborúk

Az Észak-Afrikában fekvő Karhago városát - a későbbi Pun Birodalom fővárosát - a föníciai Türosz hajósai alapították Kr.e. 814 –ben. Felemelkedése ezt követően kezdődött, és a Krisztus előtti 3. századra a Földközi-tenger legnagyobb kereskedő birodalma lett. Jól működő kapcsolatokat épített ki a görög városállamokkal, Egyiptommal, Föníciával és a Mediterránum szinte minden tengerparti államával. A punok államát egy kereskedő - ültetvényes réteg uralta. Országuk nagyhatalmi státuszát egy fizetett zsoldos hadsereg tartotta fenn. Leginkább tengeri haderejük volt jelentős, hiszen jelentős kereskedelmi kapcsolataik miatt komoly flottával rendelkeztek.

A pun háborúk a Krisztus előtti 3. századra létrejött ókori nagyhatalmak: Róma és az Észak-afrikai Karthagó népe - a punok - közt zajlottak. Az első pun háború tétje Szicília, Korzika és Szardínia szigeteinek birtoklása volt. Róma erős szárazföldi hadsereggel rendelkező köztársaság volt, mely az első pun háború kezdetére meghódította Itália egészét, és további hódításokra készült.

Az első pun háború (Kr.e. 264-241): A Róma és Karthago közt fekvő Szicília szigetének egyik része a punoké volt, a másik a rómaiaké. A furcsa helyzet önmagában hordozta egy közelgő háború lehetőségét. A háború Kr. e. 264-ben kezdődött és 23 év után nagy római győzelemmel zárult. Oka: Róma a háború végére a tengeren is fölénybe került. A harcok végére Rómé lett Szicília, Korzika és Szardínia is!

A második pun háború (Kr.e. 218-201): LINK A karthágói sereg Kr. e. 237-től Hamilcar Barcas, majd Hasdubal parancsnoksága alatt jelentős hódításokat hajtottak végre Hispániában. A karthágói sereg új főparancsnoka, Hannibál azonban átlépte az Ebro folyót is, mely afféle egyezményes  határvonalt képezett egy Rómával aláírt  megállapodás szerint. Kr. e. 219-ben elfoglalta Hispániában a Rómával szövetséges Saguntum várost, ami  végleg Róma megsértését jelentette és egy új háború kirobbanásához vezetett.

Hannibál Kr. e. 218-ban 100 000 főnyi seregével és 37 harci elefántjával Hispániából a Pireneusokon és az Alpokon át Itáliába vonult. A római sereg visszavonulásra kényszerült, majd súlyos vereséget szenvedett. Ezek közül a legnagyobb a cannaei csata veresége volt Kr.e. 216-ban! A római hadvezér Cornelius Scipio ekkor cselhez folyamodott: átkelt Afrikába és a punokat saját hazájukban támadta meg. Válaszul a punok hazarendelték Hannibált. Végül Kr.e. 202-ben Zámánál a rómaiak döntő győzelmet arattak! Karthagó hadisarcot kellett, hogy fizessen, és elvesztette Afrikán kívüli birtokait. (Végső legyőzése: a harmadik pun háborúban történt: Kr.e. 146-ra elpusztult birodalmuk.)

Róma terjeszkedése:

Róma a görögökkel majd 50 éven keresztül harcolt, 3 nagy háborút végigküzdve. Végül a harmadik makedón háború két nagy csatájában döntő győzelmeket arattak. A két nagy csata az első és a második Pydnai ütközet volt Kr.e. 168-ban és 146-ban. A rómaiak megtalálták a falanx harcmodor ellenszerét, a falanx feltörését és a görögök közelharcra kényszerítését. A görögök legyőzése után a rómaiak legyőzték a kis-ázsiai Pergamont (Kr.e. 133) majd a többi Hellenisztikus államot: Szíriát (Kr.e. 64) Egyiptomot (Kr.e. 30)!

A köztársaság válsága

A római társadalom tagozódása:

1.) Szenátor rend: Róma legelőkelőbb, leggazdagabb patríciusai tartoztak ide. 

2.) Lovagrend: többnyire pénzügyekkel foglalkozó római polgárok, akik nem viseltek hivatalokat, nem töltöttek be fontos tisztségeket, pl.: consul, néptribunus, censor, diktátor, quaestor, pontifex maximus, praetor.

3.) Nobilitas: az előző két rend együttesen alkotta => szenátori rend + lovagrend. Ők mindannyian birtokolták a római polgárjogot, amivel viszont a meghódított területekről érkezők és a provinciabeliek nem rendelkeztek.

Társadalmi változások a Kr.e. 3-2. században:

1.) Gyakori volt a lesüllyedés: kisparaszti tömegeknél, kézműveseknél, akik elszegényedtek. Földjeiket többnyire gazdag birtokosok szerezték meg, akik így óriásbirtokok gazdái lettek. Óriásbirtok = latifundium. Ezeken rabszolgákkal dolgoztattak.

2.) Tömeges rabszolgaság megjelenése. Kialakult a klasszikus rabszolgaság (a patriarchális rabszolgaság helyett) A rabszolgák fajtái: házi rabszolga (cseléd), nagybirtokon dolgozó rabszolga, műhelyben dolgozó rabszolga (akiknek szaktudásuk is volt), gladiátorok (élet-halál harcot vívtak egymással a patríciusok szórakoztatására). Jelentős rabszolgafelkelések voltak: a Kr.e. 2 században Szicíliában, majd a legnagyobb felkelés: Spartacus vezetésével Kr.e. 74-71 közt zajlott.

Reformok Rómában Kr.e. 2. században

1.) Tiberius Gracchus (Kr.e. 133): Néptribunus volt, aki szerette volna ha a földtörvényt betartják (Licinus és Sextius törvénye Kr.e.367) és a gazdagoktól visszavett földterületekből a nincsteleneknek adnak. Ám a földosztást nem támogatta a szenátori rend, és meggyilkoltatták Gracchust.

2.) Caius Gracchus (Kr.e. 123): Szintén néptribunus volt, akit a néppárt egyik alapítójának is tekinthetünk. A néppárt földosztást, a szegényeknek olcsó gabona osztását és a romai polgárjog kiszélesítését akarta elérni. A szenátori rend ezúttal is ellenállt és fegyveres harcokat kezdett a néppártiakkal. Ez volt a polgárháború kezdete. Caius Gracchust is megölték.

3.) Pártok: Rómában 2 párt kezd kialakulni: a néppárt és velük szemben a szenátori rend, mely később az optimaták pártját alkotja.

4.) Marius reformjai (Kr.e. 100): A néppárt vezetője volt ő is (mint Caius Gracchus). Hétszer választották consullá. Jelentős hadseregreformot hajtott végre: a leszerelt katonáknak, akiket veteránoknak hívtak 16 évnyi szolgálat után birtokokat adományozott. Felfejlesztette a római haderőt.

5.) Itáliai szövetségesek háborúja (Kr.e. 90-88): A Róma körüli, Rómával szövetséges kisállamok lázadtak a város ellen, mert polgárjogot követeltek. Róma megosztotta őket, így tudott úrrá lenni a helyzeten. Végül minden szabad itáliai lakos római polgár lehetett.

Birodalommá válás: Miközben Róma polgárháborúkkal küzdött, birodalommá alakult. A hadsereg légiói sorra hódították meg Európa és Afrika vidékeit. A meghódított tartományokból provinciák lettek.

Polgárháború

Marius és Sulla korszaka

1.) Polgárháború: Marius néppárti vezető volt, akit a népgyűlés támogatott Sulla pedig a szenátori rendet vezette és a szenátus támogatását élvezte. Kettejük közt véres polgárháború zajlott melynek során Róma is a harcok színtere lett. Végül Sulla győzött Kr.e. 82-ben.

2.) Sulla diktatúrája (Kr.e. 82-79): Sulla miután legyőzte Mariust, sorra leszámolt korábbi ellenfeleivel és mindazokkal, akik Máriust támogatták. Különböző ürügyekkel pereket kezdeményezett a Marius-hívek ellen. Az elítélteket száműzette. Ez volt a proscriptió. Kr.e. 82 -ben diktátorrá választották. Uralma alatt visszaszorította a népgyűlést és a néppártot, korlátozta a néptribunusok hatalmát. A szenátus befolyást viszont növelte.

Az első triumvirátus (Kr.e.60):

A triumvirátus kifejezés jelentése: Három hatalomba felkapaszkodott személy szövetsége, a fontosabb tisztségek megszerzéséért és a birodalom felosztásáért.

1.) Résztvevők: A Spartacus vezette rabszolgafelkelést Kr.e.71-ben Crassus és Pompeius verte le, akik nagy vagyonuk miatt egyébként is Róma legnépszerűbb emberei közé tartoztak. Iulius Caesar szintén nagy vagyonra tett szert mint hispániai helytartó így összefogott velük. A három legnagyobb hatalmú római tehát létrehozta az első triumvirátust.

• Crassus
• Pompeius
• Caesar

2.) A triumvirátus célja:  A triumvirátust alkotó három vezető kezében legyen minden hatalom, mind legyenek consulok + a birodalmat felosszák egymás között. Casear kapta meg Gallia meghódításának jogát, Pompeiusé lett a birodalom nyugati fele, főként Hispánia Crassusé pedig a keleti rész lett (főleg Szíria).

3.) A triumvirátus felbomlása: Caesar mivel meghódította Galliát, kiemelkedő népszerűségre tett szert. Pompeius ezt féltékenyen szemlélte, így összefogott ellene a szenátussal. (Közben meghalt Crassus Szíriában) Kitört a polgárháború Caesar és Pompeius közt. Caesar katonákkal vonult be Rómába, Pompeisu elmenekült előle. Kettejük közt a döntő csatára görög földön került sor Kr.e.49-ben Pharszalosznál. Caesar győzött. Térkép: LINK

Caesar uralma (Kr.e.45-44.):

1.) Hatalmának jellege: katonai diktatúra. Megszerezte a diktátori kinevezést, mellette örökös consul, censor és imperátor is lett. A hatalom minden eleme a kezébe került. Mellőzte a a szenátust. Ez okozta vesztét.

2.) Szegényeket segítő rendelkezései: föld és gabona osztás, adósságok, lakbérek csökkentése, a bűnözés visszaszorítása (szigorúbb büntetésekkel)

3.) Polgárjogi rendelkezés: Caesar polgárjogot adományozott a provinciabelieknek

4.) Egyéb rendelkezések: naptárreform. parancsot adott a római naptár teljes átszervezésére, megalapítva a 365 napos évet, 4 évenkénti szökőévvel (ezt a Iulianus-naptárt XIII. Gergely pápa 1582-ben módosította a mai naptárrá). 

Végül túlzott hatalma miatt a szenátus ellene fordult, és megölték. Az összeesküvők vezetője: Brutus és Cassius volt. Caesar végrendeletében fogadott fiára és egyben unokaöccsére Octavianusra hagyat a hatalmat!

A második triumvirátus (Kr.e.43)

• Caesar a hatalmat unokaöccsére Octavianusra hagyta, aki consullá neveztette ki magát
• Közben Kr.e 43-ban megalakult a 2. triumvirátus, Caesar legfőbb követőiből annak érdekében, hogy megbosszulják halálát és biztosítsák a rendet a birodalomban. Tagjai: Octavianus, Antonius (Caesar fő hadvezére), Lepidus (szintén hadvezér).
• A bosszúra Kr.e. 42-ben került sor, Philippinél ahol Antonius és Octavianus legyőzték a Caesar elleni összeesküvés vezetőit: Brutust és Cassiust.

A birodalom újbóli felosztása

Újra felosztják a Római Birodalmat: Antonius kapja a keleti részeket (Szíria, Egyiptom), Octavianus kapja a nyugati területeket (pl: Hispániát) és Lepidus az afrikai provinciákat. Lepidus félreállása után azonban a kettéosztottság lesz a jellemző.

Octavianus a szenátust meggyőzi arról, hogy Antonius a birodalom  kettészakításán fáradozik Egyiptomban. Végül polgárháború kezdődik Antonius és Octavianus közt. A döntő csatára: Actiumnál Kr.e. 31 -ben került sor! Tengeri ütközet volt a görög partoknál és Octavianus győzelmével zárult! A csatában Antoniust támogatta Egyiptom úrnője Kleopátra is az egyiptomi  hajóhaddal, ugyanis a megelőző években Antónius szerelme lett. A csata után Octavianus megszerezte a teljhatalmat, Antonius és Kleopátra pedig egy évvel később öngyilkosok lettek.

DOLGOZAT Rómából: 

• A köztársasági berendezkedés, tisztségviselők
• Pun háborúk
• Társadalmi változások és reformok Rómában
• Az első triumvirátus és Caesar
• A második triumvirátus és Octavius hatalomra jutása
• 

Augustus uralkodása

1.) Octavianus ügyelt arra, hogy ne jusson Caesar sorsára, így fenntartotta a köztársasági formát, és színleg nem ragadta magához a teljhatalmat. Megkapta az Augustus jelzőt => fenséges, tiszteletreméltó.

2.) Rendszerét PRINCIPÁTUS -nak nevezték. Princeps => első polgár

3.) Hatalma arra épült, hogy sorra felvette és letette a különböző tisztségeket fenntartva a demokrácia látszatát ám valójában egyeduralmat épített.

Augustus császár, principátus, dominátus

• Augustus teljhatalma: imperátorként a hadsereget is irányította, címei révén (pl. consul, diktátor, néptribunus) pedig a nép ura lehetett.
• Állandó testőrgárdát hozott létre, és állandó hadsereget teremtett flottával
• Építkezésekkel fejlesztette Rómát (vízvezetékek, gátépítések, tűzoltóság)
• Megreformálta a közigazgatást (provinciák irányítása) => a frissen meghódított provinciákat császári irányítás alá rendelte, míg a régi provinciák maradtak a szenátus irányítása alatt.
• Hódításokba kezdett, a birodalom határát a Duna-Rajna vonalig terjesztette ki.

A principátus rendszere 

• a köztársasági formák színleg megmaradnak, miközben a valódi hatalom a princeps (azaz első polgár) kezében összpontosul
• a princpes mindig azon jogkör alapján gyakorolja a hatalmat, amit éppen tetszése szerint felvesz, majd ha már nincs rá szüksége visszaad. (mármint a népnek)
• a princeps imperátorként a hadsereg, és a hírhedt testőrgárda (pretoriánusok) feje
• a principátus rendszerében a közigazgatást (provinciák irányítása) mindvégig kettős, vagyis birodalmi tartományok egy része– többnyire a frissen meghódított provinciák - császári irányítás alatt állnak, míg a régi provinciák megmaradnak a szenátus irányítása alatt.

A császárkor

A principátus korának dinasztiái:

• Dinasztiákra tagolódtak Róma uralkodói:
• Iulius - Claudius dinasztia: Tiberius, Caligula, Claudius, Néró
• Flavius dinasztia: Vespasianus, Titus, Domitianus
• Antoninus dinasztia: Nerva, Traianus, Hadrianus, Marcus Aurelius
• Severus dinasztia: a dinasztia legfontosabb császára Caracalla (Kr.u.211-217)

A Iulius - Claudius dinasztia fontos közigazgatási és adóreformokat hajtott végre. Később, a Flaviusok alatt épült fel a híres római Colosseum, és több hatalmas zsidó felkelést is levertek Judeában (Kr.e.70). A felkelések véres leverése nyomán települtek szét a zsidók a különböző provinciákba. Diaszpórákat hoztak létre.

Kialakul a császári hivatalszervezet és a kincstár. A Római Birodalom Trainaus és Hadrianus idején érte el legnagyobb kiterjedését. Ekkor válik római területté Dácia és Mezopotámia is.

Limes: határvonal őrtornyokkal, több helyen kerítésekkel a Római Birodalom körül. (Hadrianus hozza létre)

Lázadások: Marcus Aurelius idején (Kr.után: 161-180) hatalmas germán támadások éri a birodalmat és germán lakosság is lázadásokba kezd. A markomann törzsekkel 7 évig kényszerül háborúzni a császár.

Gazdasági helyzet: Számos provincia nagy fejlődésnek indul. A nyugati tartományok (pl. Hispánia) leelőzik Itáliát főleg a mezőgazdasági és ipari termelésben. Közben jelentős kereskedelem folyik az ázsiai területekkel is. Róma arannyal és ezüsttel fizet, így ez a két nemesfém kiáramlik a birodalomból.

Colonusok kialakulása: A birodalomban a rabszolgákon kívül már olyanok is művelnek földet, akik szabadok. Ők voltak a colonusok, akik bérlik a földet a patriciusoktól és gazdálkodnak rajta.

Római polgárjog: A Severus dinasztia nagy császára, Caracalla adja meg 212-ben a birodalom MINDEN szabad polgárának a római polgárjogot!

A dominátus rendszere

I. A dominátus rendszere:

• A dominátus lényege: Amikor a birodalom gyengülni kezdett, Kr.után 284 -ben Diocletianus császár megszüntette a principátus rendszerét és helyette bevezette a dominátust! Ez nem leplezett hanem nyílt önkényuralmat jelentett hatalommegosztással. (DOMINATUS = egyeduralom, hatalommegosztással) Megszűntek a köztársasági keretek és a szenátus hatalma.
• Társcsászárok: Ebben a berendezkedésben a császár (dominus) egy társcsászárt választ maga mellé, akivel megosztja hatalmát. (Diocletianusnál ez a társcsászár Maximianus volt.) Majd mindketten további 1-1 alcsászárt tesznek meg segítőjükké. Így végül négyen irányítják a hatalmas birodalmat. Ez a TETRATRCHIA és DOMINATUS rendszere! Mindegyikük a birodalom adott részén irányítja a hadsereget, közigazgatást, pénzügyeket, bíráskodást.
• Reformok: A domintátus bevezetésével több reformot is végrehajtottak: például mozgékonyabbá és gyorsabban reagálóvá tették a limest örző hadseregeket + a provinciákat kettéosztották, így összesen 101 lett belőlük.

II. Constantínus (Kr.u.306-337): Új fővárost alapított, melyet saját magáról nevezett el Konstantín városnak azaz KONSTANTINÁPOLY -nak. (Mai Isztambul) Hatalmas fejlődésnek indult és a birodalom súlypontja keletre tevődött!

A kereszténység kialakulása, története

Jézus Krisztus története LINK

Názáreti Jézus Krisztus (Josua) Mária gyermekeként született egy júdeai ács, József nevelt fiaként. Az elbeszélések szerint valódi apja a Szentlélek és így maga Isten volt. Születési helye: Betlehem, de fiatalkorát Názáretben töltötte. Harminc évesen felhagyott az ács mesterséggel és hirdetni kezdte Isten tanításait. Vándorlásba fogott, tanítványokat gyűjtött maga köré /Simon (később Péter), András (Péter testvére), Jakab, János, Fülöp, Bertalan, Tamás, Máté, Jakab (Alfeus fia), Tádé, Kánai Simon, Iskarióti Júdás. / Ők voltak a 12 apostol.

Jézus híre gyorsan terjedt, mert csodákat tett: betegeket gyógyított, halottat támasztott fel, kenyeret és halat teremtett. Amikor Jeruzsálemben is megjelent, az ottani zsidó főrabbik (vallási vezetők) féltékenyek lettek népszerűségére és elfogatták, majd a római helytartóval, Pontius Pilatussal kereszthalálra ítéltették.

Jézus tanításai:

• Isten megbocsát a megtérő bűnösöknek
• Az embereknek szeretniük kell Istent és embertársaikat
• Istennek tetsző életet az él, aki elfogadja az emberek közti közös egyenlőséget és az anyagi javakról való lemondást
• Az Istennek tetsző élet után mindenki lelkére egy halál utáni új élet vár. Ám az Isten dönti el az utolsó ítéletnél, hogy ki kerül a pokolba és ki a mennyországba.

A Biblia:

Jézus életét, tanításait halála után főbb tanítványai lejegyezték görög nyelven. Ezen iratok összefűzéséből született meg a Biblia. Ennek újszövetségi része szól Jézusról. Főbb részei az evangéliumok (Máté, Lukács, János, Pál, Jakab, Péter, Júdás evangéluma), Pál apostol levelei, Apostolok cselekedetei, Jelenések könyve.

A kereszténység terjedése:

Jézus halála után Péter apostol és Pál apostol vezették a keresztény közösségeket. Terjeszteni is próbálták az új vallást. Ám ez csak onnantól lett sikeres, amikor nem csak zsidókat próbáltak áttéríteni. Közben a római császárok egy része, pl. Néró, Decius, Diocletianus üldözték a keresztényeket. Végül 313-ban a milánói rendeletben Constantínus császár engedélyezte a keresztények szabad vallásgyakorlatát, sőt 391-ben Theodosius császár államvallássá tette a Római Birodalomban.

A keresztény tanokat a niceai zsinat (egyházi főpapok gyűlése) rendezte össze 325-ben. Itt fogalmazták meg a Szentháromság tant: az Atya a Fiú és a Szentlélek ugyanazon Isten három megjelenési formája.

Egyházszervezet:

püspökök, plébánosok, patriarchátusok (5 db): római, konstantinápolyi, antiochiai, jeruzsálemi, alexandriai

Népvándorlás. A Nyugat-Római Birodalom bukása

Idegen népek támadásai a Római Birodalom ellen:

• 1.) A 2. században kezdődtek az első nagyobb germán támadások a birodalom ellen. Pl.: markomann háború (Marcus Aurélius)
• 2.) Később a 4. században a limes nagy szakaszain történtek támadások, betörések. A támadók: frankok, kvádok, szarmaták, alemannok. (germán törzsek)
• 3.) A hunok megjelenése óriási népvándorlást indított el. 370 körül egy ázsiai nép kelt át a Volgán és indult csapataival Európa felé. Ezzel szintén Európa irányába késztette vándorlásra a többi pusztai népet. Így alakult ki a népvándorlás.

A Római Birodalom határaira érkező népek:

• 1.) Nyugati gótok: Itáliába, Hispániába, Galliába vonulnak és hoznak létre saját királyságot.
• 2.) Vandálok: Észak-Afrikában telepednek meg
• 3.) Frankok, burgundok a mai Franciaországban teremtenek saját királyságokat
• 4.) Angolok, szászok brit szigeteken telepednek meg.

A népvándorlás és a hunok birodalma

•  A hunok belső ázsiai nomád (legeltető, vándorló, harcos) népet alkottak a távoli Kína közelében. Területeikről különböző népmozgások miatt a 4. század közepén indultak el Európa felé.
• A hunok 370 körül átlépték a Volgát, ami elindította az orosz sztyeppén élő népek vándorlását nyugat felé. A sok-sok népcsoport 370 körül kezdődő és a 11. századig tartó Európába özönlését illetve belső vándorlást népvándorlásnak (és népvándorlás korának) nevezzük.
• A népvándorlás közepette történt a Római Birodalom kettészakadása 395-ben. I. Theodosius császár a nyugati részt Honorius nevű fiának, a keleti részt Arcadius nevű fiának adományozta. Ezzel létrejött a Nyugat-Római és a Kelet-Római Birodalom. (Az utóbbi később Bizáncnak nevezték.)
• A Kelet-Római Birodalom (Bizánc) békét vásárolt az új népektől, így azok mind a Nyugat-Római Birodalomra zúdultak. Egyes népek harcba keveredtek Rómával, másokat békében letelepített valahol a római császár. 418-ban a birodalom területén jött létre a Nyugati gót királyság, majd sorra alakultak a névleg Róma alá tartozó, valójában már független germán királyságok, pl. Frank Királyság (486).
• A hunok Attila vezetésével a Kárpát medencében telepedtek meg, meg 450 körül már a Római Birodalmat támadták. Róma összefogott a germán királyságokkal és közösen, Aetius vezetésével megverték Attilát és a hunokat Catalaunumnál (453). A csata után Attila meghalt, birodalma felbomlott!

A Nyugat-Római Birodalom bukása: 476

A hajdani nagy Római Birodalom a hunok után végzetesen meggyengült, területét ellepték a germán törzsek. Végül 476-ban egy Odoaker nevű germán származású római katonai vezető elűzi az utolsó római császárt: Romulus Augustulust.

Európa új királyságai: Nyugati és Keleti Gót Királyságok, Frank Állam, Burgundia ... stb

Összefoglalás - Róma történetéből

I. Róma államformái: Róma kezdetben királyság volt Kr.e.510-ig az etruszk uralom alatt, majd köztársaság lett, végül császárság lett (a császárságon belül pedig: principátus, dominátus)

II. A köztársasági korszak vezetése: Rómát három legfontosabb vezető szerve: Népgyűlés, Szenátus, Tisztségviselők. Tisztségviselők: consulok, szenátorok, néptribunusok, praetorok, censorok, diktátorok, questorok, pontifex maximus.

III. Patrícius - plebejus harc (Kr.e. 494 - 367): A patríciusok előkelő gazdagok, a plebejusok római szegények voltak. Harcuk a közföldekért és a vezető tisztségekért folyt. Végül 367-re a plebejusok győztek, a Licinus Sextius földtörvénnyel elérték, hogy részesüljenek a közföldekből (hódításokkal szerzett földekből) és a tisztségekből.

IV. Hódító háborúk: A rómaiak 200 év alatt birodalmat teremtettek. Eleinte az etruszkokkal, majd a város környéki latin törzsekkel, a samnis városszövetséggel, illetve a Dél-itáliai görög városállamokkal (pl. Tarentummal) harcoltak. Később fél évszázadon át vívtak háborúikat a Karthago körül birodalmat teremtő Észak-afrikai punokkal és újabb fél évszázadon keresztül a görögökkel. A pun háborúk főbb eseményei:

• Az első pun háború a Földközi-tengeri szigetekért folyt: Szicíliáért, Korzikáért és Szadíniáért A háború Kr.e.264 ben kezdődött és 23 évig tartott. A háborút Róma nyerte és megszerezte a szigeteket.
• A második pun háborút Karthago kezdeményezte, amikor Hannibál az Ibériai félszigetről a Pireneusokon és az Alpokon átkelve támadt Rómára. Az itáliaiak első nagy csatájukat elvesztették Cannae mellett (Kr.e.216), de aztán Cornelius Scipio váratlanul átkelve a Földközi tengeren otthonukban támadta meg Karthagot. A pun hadsereget hazarendelték a főváros védelmére. Ám Kr.e. 202-ben így is Róma győzött a Zámai csatában!

V. A köztársaság válsága: A Krisztus előtti 2. és első századot a válság korának tekintjük. A válságtényezők a következők:

• A Római Birodalomban a második századtól tömeges lett a vagyoni, társadalmi lesüllyedés és az elszegényedés.
• A kisparaszti tömegek egy része elvesztette földjét. A kisbirtokok a patríciusokhoz kerültek, így óriásbirtokok, latifundiumok alakultak ki. Ezeken tömegesen dolgoztatták a rabszolgákat. Kialakult a klasszikus rabszolgaság rendszere. Jelentős méretű rabszolgafelkelések zajlottak Szicíliában és Nápolyból kiindulva. Ez utóbbi volt a Spartacus vezette rabszolgafelkelésKr.e.74-71 közt.
• A földjüket vesztett kisparasztok Rómába vándoroltak és a városi szegények tömegét gyarapították. Szavazataikért a politikusok versengtek.
• Kr.e. 90-88 közt Róma háborúra kényszerült a város körüli szövetséges városokkal, mert azok római polgárjogot követeltek. Végül megosztotta őket, így tudott győzni.

A válságok és a szegénység megoldásáért három híres római politikus próbált tenni:

• Tiberius Gracchus (Kr.e.133): földosztást követelő néptribunus volt (Licinus Sextius tv. betartását követelte)
• Caius Gracchus (Kr.e.123): szintén föld-, és gabonaosztást akart. Megölték, ami polgárháborút indított el.
• Marius (Kr.e.100): Néppárti politikusként hétszer választották consullá. Fejlesztette a római hadsereget + a veteránoknak (nyugdíjba vonult katonáknak) veteránbirtokokat adományozott.

Márius és Sulla polgárháborúja: Máriust a néppárt és a népgyűlés, Sullát a szenátori rend (optimaták) és a szenátus támogatta. Végül Sulla győzött és diktatúrát alakított ki. A harcok után perekben vette el ellenfelei vagyonát. Ezek voltak a proscriptiók. Uralma alatt visszaszorította a népgyűlést és a néptribunusi hatalmat.

VI. Az első triumvirátus (Kr.e. 60) A triumvirátust alkotta: Caesar, Pompejus, Crassus! Céljuk: a hatalom kezükben tartása és a birodalom felosztása volt. Crassus kapta a keleti részeket, Pompejus kapta a nyugati területeket, Caesaré lett Gallia.

V. Caesar hatalomra jutása és reformjai  Crassus meghalt, Pompejus és Caesar közt pedig polgárháború kezdődött. Caesar Galliából Rómába vonult légióival, Pompejus elmenekült előle. A döntő összecsapásra Kr.e. 49-ben Pharszalosznál kerül sor. Caesar győzött. 

Caesar uralma: Diktátor, consul, censor és imperátor lett. Mellőzte a szenátus, mely bosszút állt rajta és 23 késszúrással megölte a szenátus lépcsőjén. Vezetőjük: Cassius és Bruttus volt. Caesar rendelkezései:

• föld és gabona osztás, adósságok, lakbérek csökkentése
• polgárjogot adományozott a provinciabelieknek
• naptárreform

VI. A második triumvirátus (Kr.e.43) A második triumvirátust Casesar hű emberei alkották halálának megbosszulásáért:Octavianus (Caesar örököse), Antonius (Caesar hadvezére), Lepidus (Caesar tisztje). A triumvirátus Philippinél (Kr.e.42) legyőzte a Cesart meggyilkolókat vezető Cassius és Brutus seregeit. A birodalmat felosztották: kelet lett Antoniusé, Octavianusé nyugat, Lepidusé Afrika északi része.

VII. Augustus uralma (Kr.e.27-Kr.u.14)

Octavianus és Antonius harca: Antonius Egyiptomban alakította ki központját Kleopátrával összefogva. Octavianus ellene lázította a szenátust. Döntő csata Actiumnál (Kr.e.31-ben) Octavianus győzelmével végződött. 

Octavianus uralma: Caesar példáján okulva úgy alakította ki egyeduralmát, hogy közben fenntartotta a köztársasági kereteket. Rendszerét principátusnak nevezték. Hatalomgyakorlás: felvette-letette a különböző tisztségeket (consul, néptribunus, diktátor, censor ... stb) Rendelkezések: építkezések, közigazgatás reformja, hódítások.

VIII. A principátus és dominátus korszaka

• A principátus korának dinasztiái: Iulius-Claudius dinasztia, Flaviusok, Antoninusok, Severusok
• Limes meghatározása
• Lázadások - markomann háború
• Gazdasági helyzet, és a colonusok
• A római polgárjog kiterjesztése - Caracalla
• A dominátus és a principátus közti különbségek
• Constantínus uralma

IX. A kereszténység

• Jézus Krisztus története
• Jézus tanításai
• A Binlia
• A kereszténység terjedése

X. A népvándorlás és Róma bukása

• A hunok megjelenése, birodalma
• Támadó népek felsorolása
• A birodalom kettészakadása
• Az új európai királyságok