Polgárosodás és a reformkor

Polgárosodás és a reformkor

Magyarország a változó Európában és a magyar jakobinusok

II. Lipót (1790-1792)

II. József egy szétesőben lévő birodalmat hagyott hátra. Halálakor a magyarok Ausztria ellen fordultak, mert II. József eltörölte a vármegyerendszert és a nemesség megadóztatását tervezte. Így II. Lipótnak helyre kellett hoznia testvére hibáit.

Először is megegyezett a poroszokkal és a törökökkel. Előbbiekkel a reichenbachi találkozón megígérte: ha a poroszok nem támogatják a magyarokat Ausztria ellenében, akkor Ausztria nem terjeszkedik a Balkánon. A törökökkel megkötötte a szisztovoi békét.

Másrészt megbékítette a magyar nemeseket.

• Megszüntette a II. József által használt rendeleti kormányzást, visszatért e rendi dualizmushoz
• Az 1790/91 -es diétán visszahelyezte a magyar országgyűlés kezébe az adó-, újoncmegajánlás jogát. Ez azt jelentette, hogy a magyar diéta dönthetett arról, hogy Ausztria kérésére mennyi katonát és hadiadót biztosít.
• Újra engedélyezte a szabad nádorválasztást. (Nádor = a legfontosabb főúr, a király helyettese, a magyar nemesek vezetője.)
• A magyarok szent koronáját visszaadta, és Budára vitette.
• A magyar diéta 9 tárgykörben bizottságokat alakíthatott reformok kidolgozására, melyeket a későbbi országgyűléseken előadhattak. (adóügyi, pénzügyi, kereskedelmi, közigazgatási, egyházügyi, bányaügyi, tudományos, úrbéri és külpolitikai bizottság)
• Ugyanakkor létrejött a titkosrendőrség a magyar szervezkedők megfigyelésére. Ez a szervezet főleg II. Lipót után, I. Ferenc alatt teljesedett ki 1792 és 1835 között.

Magyarországa  napóleoni háborúk idején:

II. Lipót helyrehozta a magyar - osztrák viszonyt. Amikor elkezdődtek a napóleoni háborúk 1799-ben, Ausztria a magyar nemesektől vásárolta a haderő ellátásához szükséges élelmet, ruhát. Így a magyar nemesség meggazdagodott a háborúkon és hű maradt Ausztriához. Ez volt az oka annak, hogy amikor Napóleon 1809-ben a magyarokat szövetségébe hívta Bécs ellen, mi nemet mondtunk. Sőt a nemesi felkelés a győri csatában a francia csapatokkal ütközött meg.

Jakobinus mozgalom:

• Elindítója, Martinovics Ignác és Hajnóczy József voltak. Martinovics ferences rendi szerzetesként, teológia tanárként és tábori papként kezdte pályafutását, de ennél többre vágyott. Politikai besúgó lett, de 1792-ben elbocsátották.Ekkor lett a Habsburg udvar ellensége.Hajnóczy ügyvédként végzett, majd Széchenyi Ferenc ügyvédje lett. Később Széchenyi ajánlására királyi tanácsos, alispán (Szerém vm-ben) és a budai kamara titkára. 1793 tavaszától részese a jakobinus mozgalomnak.
• Martinovics 1794-ben két titkos szervezetet is létrehozott: a radikális Szabadság Egyenlőség Társaságát (élén Hajnóczyval) és a mérsékelt Reformátorok Társaságát (élén Sigray Jakabbal).
• A jakobinusok céljai: Radikálisok => rendi kiváltságok felszámolása, Mérsékeltek => függetlenség + köztársaság + jobbágyfelszabadítás (bérlői rendszer)
• A mozgalom működése: 1793 tavasza és 1794 nyara közt kátékat írtak, másoltak. Káté: kérdés-felelt formájában megírt tömör programtöredék. Néhány száz főig bővült a mozgalom.
• Bukás: A bécsi titkosrendőrség letartóztatta (más ügyben) Martinovicsot, aki mindenkit feladott.1794 május 20-án a budai vérmezőn kivégezték a mozgalom 5 igazgatóját és két tagját. (Másokat várfogságra ítéltek.)

Viszonyromlás Ausztriával: 

Az elhúzódó háború 1810 körül már válságot okozott. Megnövekedett az államadósság, amire válaszul az Udvar pénzjegykibocsátást hajtott végre, majd leértékelte a forgalomban lévő pénzt. Ez volt a devalváció. A magyar nemesek tiltakoztak a devalváció ellen az 1811/12 -es diétán. A viszony megromlott a császári udvar és a magyarok közt. 1812 és 1825 közt nem hívták össze a magyar rendi gyűlést.

Elmaradottság és új elemek a gazdaságban

A Habsburg-magyar fejlettségi szint: Az ipari forradalaom, késve, lassan és kismértékben jutott el mind Ausztriába mind Magyarországra.Jellemzők:

• Elmaradott közlekedési viszonyok, rossz utak. A fejlődés egyetlen jele: 1846-tól az első vasútvonal: Pest - Vác
• A hitelhez jutást akadályozta a Nagy Lajos korában, 1351-ben hozott ősiség törvény, ami szerint a nemesi földet nem lehet eladni. Mivel pedig nem lehet eladni, így fedezetként sem használható hitelhez. Így a magyar nemesek nem kérhettek hitelt gazdaságaik fejlesztéséhez, modernizálásához.
• Nagyarányú robotoltatás zajlott, az árutermelésre áttérés miatt. A földesurak növelték majoságaikat, tagosították földjeiket és áttértek a vetésforgóra. (Dohány, repce, cukorrépa és burgonya termesztés megnőtt.)
• Mérsékelt újításként megjelent a rideg állattartás helyett az istállózás és elindult némi iparosodás is, például kialakult a malomipar, cukorgyártás.
• Nagy probléma volt azonban a jobbágyi viszonyok, céhek megléte, és az a kereskedelmi szerep, melybe Ausztria kényszerítette Magyarországot. Vagyis hogy hazánk legyen a birodalom éléskamrája.

Társadalom az 1800-as évek elején:

A nemesség helyzete: A körülbelül 600-700 ezres magyar nemesség vagyonilag nem volt egységes. Több csoportra oszlott:

1. Arisztokraták, nagybirtokosok: ők adták a minisztereket, főispánokat. Több tízezer holdas birtokaik voltak. (1 hold = 5755 m2) Szinte mindannyian udvarhűen viselkedtek és elleneztek mindenfajta változást. Aulikus nemesek is mondták őket. Ide tartozott például a Széchenyi-, Zichy-, Andrássy-, Dessewffy-, Festetics-, Eszterházy család. A konjunktúra (fellendülés) idején sokan közülük korszerűsítették birtokaikat (istállózás, vetésforgó, új fajták) és áttértek a jövedelmezőbb majorsági gazdálkodásra. Vagyis a jobbágytelkek helyett a majorságaikat bővítették (nincs adó + robotoltathatnak ezeken a földeken) Ide tartozott például Széchenyi és Batthyány Lajos is.
2. Köznemesek: Lényegesen kisebb birtokkal és vagyonnal rendelkeztek. Nem volt elég tőkéjük fejlesztésekre. Sokan elszegényedtek közülük. (Sok 300 hold alatti birtok már nem biztosította a köznemesi életszínvonalat.) A köznemesek a vármegyei életben aktívan részt vettek. Jelen voltak a megyegyűléseken, és ők adták a megyegyűlések tisztviselőit is. Fokozatosan eladósodtak így a reformok iránt fogékonyak lettek. Ebből a körből került ki Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Kölcsey Ferenc és Wesselényi Miklós is.
3. Bocskoros vagy hétszilvafás nemesek: Elszegényedett, 300 holdnál kisebb birtokokkal rendelkező és pár holdas, vagy földnélküli nemesek tartoztak ide. Egy részük polgári pályát választott (orvos, ügyvéd lett). Nagy részüket a reformkorban rendszerese megvesztegette az udvar, hogy a reformok ellen szavazzanak.

VI. Jobbágyság és polgárság

• A jobbágyok közé tartozott a lakosság kb. 75% -a. Egy nagyon kis részük egész telken gazdálkodott (ami lehetett 22-62 hold is), de többségük töredék telken élt. Sok volt a földtelen, bérmunkából élő zsellér is. (zsellér = föld nélküli agrár munkás, paraszt)
• A városok lakóinak többsége polgár volt. Ide tartozott a lakosság 10-14% -a. Például: iparosok, kereskedők, tanárok, orvosok ... stb. Bár számuk növekedett, a céh rendszer és a feudális törvények miatt miatt nem tudtak valódi magyar ipert, kereskedelmet és tőkés viszonyokat kialakítani. Többségük városokban élt. A polgárságon belül fokozatosan növekedett az értelmiség aránya (30-40 ezret is elérte 1830-ra)

Élet a reformkorban

A nemesség életmódja:

• Az arisztokraták fényűző kastélyokban éltek, ilyen volt pl. a nagycenki Széchenyi kastély, a Festeticsek keszthelyi kastélya, az Esterházyak fertődi kastélya
• A köznemesek kúriákban és úri nagyházakban éltek, melyek a kastélyokat próbálták utánozni
• A kisnemesi házak és módos parasztgazdák házai hasonlóan néztek ki, nagyobbacska portával, vastag falakkal, pincékkel.
• A parasztság többnyire vájogházakban élt, kevés volt a kéményes, zsindellyel - csaréppel ellátott ház.

A pesti élet:

• Pest a reformkorban gyors fejlődésnek indult: az 1830-as években 150 ezer lakosa volt Pestnek, Budának és Óbudának együttesen, majd 1870-re megduplázódott és 1900-ra elérte a 700 ezret.
• Megjelentek a kávéházak, az egyik legjelentősebb a Pilvax kávéház volt, a belvárosban.Tulajdonosa: Pilvax Károly az 1840-es években. Petőfi Sándor rendszeresen járt id reggelizni és később ez a hely lett a forradalomra készülő pesti fiatalok törzshelye. Itt alakult meg a "márciusi ifjak" köre, tagjai közt Petőfi mellett Jókai Mórral és Vasvári Pállal.
• Egyre többen olvastak újságokat például a Pesti Hírlapot (1841-től) melybe Kossuth is írt, és Táncsics Mihály írásait.

A reformkor fogalomrendszere

1.) Közteherviselés: Nemesi adómentesség helyett mindenkire nézve egyformán kötelező adófizetés bevezetése. Az állami terhekből való közös részvállalás. 

2.) Jobbágyfelszabadítás: Célja, hogy a feudális jobbágyterhek (9-ed, 10-ed, robot) alól mentesülni tudjon a paraszt. Formái: önkéntes örökváltság, kötelező örökváltság, kötelező, állami kárpótlású örökváltság. A jobbágyterhek helyett a parasztot fejlesztésekre ösztönző bérlői rendszer előre viszi az országot.

3.) Ősiség eltörlése: Az ősiség törvényt 1351-ben Nagy Lajos király vezette be, és lényege a nemesi föld eladhatóságának tilalma volt. Vagyis arról szólt, hogy a magyar nemesek nem adhatták el, csak örökíthették földjeiket. Ez a törvény az 1800-as évekre a fejlődés gátját jelentette, hiszen miatta a magyar nemesek nem vehettek fel kölcsönt. A bankok nem fogadhatták el fedezetként a földet. Kölcsön nélkül pedig nem lehetett fejlesztéseket csinálni.

4.) Felelős nemzeti kormány: Olyan kormány, mely a magyar országgyűlésnek, nem pedig az osztrák uralkodónak tartozik felelősséggel.

5.) Unió Erdéllyel: A török időket és a Rákóczi-szabadságharcot követően az osztrákok elszakították Magyarországtól Erdélyt, és közvetlenül bécsi irányítás alá helyezték. A reformkor egyik nagy törekvése volt, hogy Erdélyt újra a magyar országgyűlés alá helyezzék.

6.) Diéta: Az országgyűlések másik elnevezése a diéta. A diéták 1526 és 1848 közt Pozsonyban zajlottak a Magyar Királyi Kamara épületében. (Ma könyvtár) Alsóháza a nemesi vármegyék által delegált követekből állt (megyénként két követtel, összesen 49 megyéből 98 követtel) Felsőháza főrendekből állt, akik származásuk jogán alkották a felsőházat. Ők voltak a grófi, bárói és hercegi családok nagykorú férfi tagjai. A törvényeket mindig az alsóház dolgozta ki, de a felsőháznak kellett jóváhagynia a királyi szentesítés előtt.

/Alsóház: 104 szavazatból állt. Ebből 98 szavazata volt a 49 megye követének + 4 szavazata Horvátországnak és a kiváltságos területeknek, illetve 1 szavazata a városoknak (72 követ) és egy szavazata az apátságoknak (34 követ). Jelen volt még az üléseken 222 szavazat nélküli személy (főrendek követei és az ítélőtábla tagjai.) Összesen 430 személy.

7.) Városok szavazati joga: Az alsóházban az ország szabad királyi városai is képviselhették magukat, ám szavazati jogukat erősen korlátozták. Összesen egyetlen szavazatot ért csupán akaratuk. A reformkorban Kossuthék célul tűzték ki, hogy ezen a helyzeten változtassanak, és a városokat is egy-egy szavazat illesse meg.

8.) Sajtószabadság: Mivel az újságokat jelentősen korlátozta a Habsburg főhatalom, és az úgynevezett cenzúra révén nem engedélyezte a rendszert kritizáló írások megjelenését, a reformkor nagyjai követelték a sajtó - azaz az újságok - szabadságát.

9.) Vármegye rendszer, vagy municipiális rendszer: A reform-kori Magyarországon a vármegyék nagy önállósággal bírtak. A királyi utasításokat megvitatták és olykor vissza is utasíthatták. Emellett saját vagyonnal, bevételekkel rendelkeztek. Élükön a király által kinevezett ispán és a megyei nemesek által választott alispán állt. Rajtuk kívül saját tisztviselőik voltak (írnokok, jogászok, szolgabírák). A megyegyűlésben az adott vármegye nagykorú férfi nemesei lehettek jelen. Minden megye két követet küldhetett a diétára. A követ utasításokon vitatták meg, hogy a két követ hogyan szavazzon majd Pozsonyban.

10.) A reformkor nagyjai: Azok a magyar liberális nemesek, akik 1830 és 1848 közti országgyűléseken és kiadott műveikben a a reformokért dolgoztak. Olyan gondolkodók voltak, akiknek céljuknak tekintették Magyarország kivezetését a feudalizmusból egy birodalmon belüli nagyobb önállóság kiharcolása mellett!

• Széchenyi István => Főnemes, a Hitel című 1830-as művével elindította a reformkort, melyben később is jelentős szerepet játszott gazdasági programjával. A legnagyobb magyarnak nevezte Kossuth.
• Kossuth Lajos => a liberális nemesi ellenzék vezére, országgyűlési képviselő, a Pesti Hírlap főszerkesztője, a reformkor vívmányainak legfőbb kiharcolója
• Deák Ferenc => "A haza bölcse" országgyűlési képviselő, a Batthyány kormány igazságügy minisztere, Kossuth legfőbb segítője.
• Kölcsey Ferenc => országgyűlési képviselő, költő, a Himnusz megírója, 1835-ös lemondásáig Kossuth fontos harcostársa
• Wesselényi Miklós => erdélyi birtokos, Széchenyi ifjúkori barátja, 1835-ös letartóztatásáig a diéta egyik legnagyobb szónoka. Árvizi hajósnak is nevezték, mert az 1835-ös nagy pesti árvíz idején sok embert megmentett.

D O L G O Z A T

Széchenyi István életútja és eszmerendszere (46-47. óra)

Széchenyi István (1791-1860)

1. Származása, családja: A Széchenyiek Magyarország második leggazdagabb családját alkották. Széchenyi Istvánnak 90 ezer hold földje volt, több kastélya és falva. Széchenyi István katonai pályára került és egészen 34 éves koráig huszártiszt volt. Katonai karrierje azonban 1825-re megfeneklett. Életében fordulópont volt az 1825/27-es diéta, amelyen felajánlotta birtokainak egy éves jövedelmét egy tudományos akadémia felállítására.
2. Reformkor kezdete: Miután beutazta Nyugat-Európát és Angliát (1822) hazatérve 1830-ban megírta a Hitel című művét. Ez tekinthető a reformkor kezdetének.
3. A Hitel lényege: Az érvényben lévő feudális törvények pl. ősiség akadályát képezik az ország modernizálásának, mivel az ősiség miatt a nemesek nem tudnak hitelt felvenni, birtokaikat nem tudják fejleszteni. A jobbágyok a robot, a kereskedők pedig a vámok miatt nem érdekeltek a fejlődésben.
4. Széchenyi további művei: Világ és Stádium. A Hitel megjelenése után több támadás is érte Széchenyit az arisztokrácia részéről. Így Széchenyi pontosította elképzeléseit a Világban (világosság - 1831), majd pontokba szedte, programszerűen a Stádiumban (1833).
5. Széchenyi és Kossuth véleménykülönbségei: Egyetértettek abban, hogy az országnak reformokra van szüksége, így fontos például az úrbéri örökváltság, a közteherviselés és az ősiség eltörlése, de három dologban eltért a véleményük: Egyrészt Széchenyi a főnemesek, míg Kossuth a köznemesek vezetésével képzelte el az átalakulást, másrészt Széchenyi előbb a gazdaság átalakításával kezdte volna a reformokat, (míg Kossuth a társadalmi átalakulást helyezte előre), harmadrészt pedig Széchenyi az Udvarral megegyezve míg Kossuth a császárral szembeszállva tervezte elindítani a változásokat!  Mindezek dacára Kossuth a legnagyobb magyarnak nevezte
6. Széchenyi gazdasági tevékenysége:

• Nemzeti Kaszinó alapítása (társadalmi életnek színtér)
• Dunai és balatoni hajózás fejlesztése
• Kereskedelmi Bank egyik alapítója
• Tisza szabályozása - 1840 -es években
• Lánchíd építésében kulcsszerepe volt. Ez volt az ország első állandó hídja. Előtte csak hajóhíd létezett Pest és Buda közt (Probléma: jégzajlás + ha hajók haladnak át) Építése: 1842-1849
• Az 1848-as Batthyány-kormányban közlekedési miniszter. De 1848 őszén beteg lett (ideg-összeroppanás) Döblingbe került, 1860-ban halt meg.

Politikai küzdelmek a reformkorban (52.)

A parasztság helyzete: Az 1830 –as kolera-járvány miatt kirobbanó parasztfelkelés  rávilágított. arra, hogy a reformokat követelő nemeseknek hatékonyabban kell fellépniük a jobbágyfelszabadításért.

(A kolera Oroszországon és Lengyelországon keresztül érkezett Észak-Magyarországra. Mintegy negyedmillió magyar halt meg, és parasztfelkelés kezdődött. A lázadás oka: a kutakat a nemesi vármegye utasítására fertőtlenítették, amire a parasztok azt hitték, hogy a nemesek meg akarják mérgezni őket. A felkelést leverték.)

A reform országgyűlések: A reformkor 18 éve alatt, 1830 és 1848 közt 4 reformdiéta zajlott:

• 1832-1836
• 1839-1840
• 1843-1844
• 1847-1848

Ezek közül az első három nem hozott áttörő eredményeket a reformkövetelések terén, mert az udvarhoz hű konzervatív követek folyamatosan leszavazták a reformjavaslatokat.

Kossuth Lajos felbukkanása:

• Kossuth Észak-magyarországi köznemesi család sarjaként, 1823-ban, 21 évesen lett jogász. A Zemplén megyei (sátoraljaújhelyi) megyeházán kezdett dolgozni. A koleralázadás során ős csillapította le a zempléni parasztokat.
• Az első reformországgyűlésen (1832/36) már jelen volt, mégpedig felsőházi tagok követeként (szavazati és felszólalási jog nélkül). Megbízói kérésére Országgyűlési Tudósításokat írt, melyet százak olvastak, és a diéta vitáit mutatta be. Tájékoztatta az embereket például arról, hogy a diétán nagy vita zajlott az önkéntes örökváltságról, melyet végül csak a következő, 1839/40-es országgyűlés fogadott el. (A gazdag-parasztok és városok megválthatták magukat.)
• Az ellenzék vezérei ekkoriban: Kölcsey Ferenc (Himnusz: 1823) és Wesselényi Miklós voltak.
• Amikor az 1832/36-os diéta véget ért Kossuth a megyegyűlésekről tudósított. Ezek voltak a Törvényhatósági Tudósítások.

III. Az Udvar támadása: Az Udvar 1835-re megelégelte Kossuth, Kölcsey és Wesselényi szerintük lázadó ténykedését és támadásba lendült:

• A megyékben sorra lefizették a bocskoros nemeseket, hogy azok ne támogassák a reform gondolatokat.
• Kölcsey 1835-ben képviselői megbízása lemondásárra kényszerült, mert megyéjében (Szatmár) a bocskoros nemesek konzervatív követutasítást szavaztak meg, mely ellentmondott reformer elveivel.
• Letartóztatták Wesselényit majd Kossuthot (1835-1837). Három évet kapnak, Kossuth le is üli, Wesselényi viszont felmentést kap súlyos szembetegsége miatt.

IV. Az ellenzék átmeneti győzelme:

• Mialatt Kossuthék börtönben voltak, összeült a második reform-országgyűlés 1839/40-ben. Az ellenzék vezére Deák Ferenc lett (Zala megyei jogász és birtokos), aki a képviselők élére állva addig nem szavaztatta meg a királynak az újoncokat, amíg az meg nem ígérte: szabadon engedi Kossuthot (és a politikai foglyokat). A király meghátrált, Kossuth 1840 júniusában szabadulhatott. (Szabadulása után nevezte Széchenyit a "legnagyobb magyarnak".)
• A király elfogadta az önkéntes örökváltságot, ami azonban csak a parasztok 1% -án segített, a szabad gyáralapítási törvényt és a zsidók egyenjogúságát.

• Kossuthnak megengedte Metternich kancellár, hogy a Pesti Hírlap főszerkesztője és újságírója legyen. Úgy vélte: így jobban ellenőrizheti, mintha Kossuth titokban írna. Amellett titokban megegyezett Kossuth főnökével, Landerer Lajos kiadóval, hogy azonnal kirúgja Kossuthot, ha túl veszélyessé válik. A Pesti Hírlap révén Kossuth országosan híres lett, 3 éven át írta cikkeit (1841-1844). Ismertette az országgal a reform gondolatokat, főleg a kötelező örökváltság és közteherviselés fontosságát. Végül Metternich megelégelte és kirúgatta. De addigra a legnépszerűbb ellenzéki politikus lett (3 évvel később, 1847-re belőle is képviselő válhatott) Miután Kossuthot eltávolították a Pesti Hírlaptól, az Iparegyesület Hetilapjában kezdett írni.

Január 4. => 57. óra Népek tavasza (59-68.szabadságharc)

Népesség és nemzetiségek (53.)

I. Régi és új nemzetfelfogás:

• Hagyományos, régi nemzetfelfogás: magyar nemzet = magyar nemesség 
• Új, liberális nemzetfelfogás: magyar nemzet = nyelvi - etnikai - történelmi közösség

II. A magyar nyelv ügye:

• Az ellenzéki nemesség Magyarország hivatalos nyelvévé a magyar szerették volna tenni a latin helyett.
• II. József nyelvrenedelet idején a nyelvkérdés a Habsburgokkal való szembenállás egyik szimbóluma lett.
• A reformkor harmadik reform-diétán, 1844-ben sikerült elérni, hogy a hivatalos nyelv a magyar legyen

III. A nemzetiségek problémája:

• A reformkorra a Magyar Királyság lakosságának fele nem magyar ajkú volt, hanem pl.: román, szerb, horvátok, szlovák, 
• Kossuthék terve: ha reformjaik megvalósulnak (pl. jobbágyfelszabadítás, közteherviselés) akkor a nemzetiségek örömmel lesznek majd tagjai a "magyar politikai nemzetnek" és nem fognak küzdeni saját nemzetiségi elkülönülésükért.
• A nemzetiségek Kossuthékkal szemben önálló nyelvük, vallásuk, kultúrájuk és teljes elkülönülésük végrehajtását követelték.
• A bécsi udvar kihasználta a nemzetiségek és Kossuth ellentétét és a nemzetiségeket a magyarok ellen uszította.

IV. A magyarosítás: Az oktatás és államigazgatás területein mindenhol a magyart írták elő kötelezően, még a nemzetiségi területeken is. A nemzetiségek ellenálltak. Asszimiláció: amikor a nemzetiségek kisebb része elfogadta a magyarosítást és beolvadt. 

V. A nemzetiségi mozgalmak:A nemzetiségek a reformkorban (1830-1848) kezdték el komolyabban kutatni saját múltjukat és gondozni nyelvüket. Különböző pártokat, mozgalmakat egyesületeket hoztak létre annak érdekében, hogy a magyarokkal szemben érvényesítsék érdekeiket. Mozgalmaik élén többnyire egyházi értelmiségiek (egyházi vezetőik) álltak. A magyar reformnemesség és a nemzetiségek közt az 1840-es években már komoly ellentétek feszültek.

Az ellentétek kiéleződése

I. A hatalom második támadása magyar reformerek ellen: A bécsi Udvar 1845 -ben újra támadásba lendült. (Az első támadásuk Kossuthék letartóztatásakor volt, 1837-ben.) A második támadás során új alkancellárt neveztek ki Magyarország élére, mégpedig gr. Apponyi Györgyöt, Erdélyben pedig: Jósika Samut. Feladatuk lett a reformerek visszaszorítása. Közben bevezették az adminisztrátori rendszert is, vagyis a megyékbe hivatalnokokat küldtek, akik megvesztegetésekkel befolyásolták a közgyűléseket konzervatív irányba.

II. A galíciai felkelés és a jobbágykérdés: A Habsburg Birodalom egyik közeli tartományában, Galíciában a helyi nemesség lázadását (1846-ban) úgy verte le az udvar, hogy saját parasztjaikat fordította uraik ellen. Az eset felhívta Kossuthék figyelmét arra, hogy javítani kell a magyar jobbágyság helyzetén, különben itt is hasonló helyzet alakulhat ki. Kossuth megírta a "Teendők legfőbbikét". A reform nemesség számára fő cél lett a jobbágyfelszabadítás vagy úrbéri örökváltság.

III. Az ellenzék megszerveződése: 1846 és 1847 közt megszerveződött az egymással szemben álló két tábor. Előbb 1846-ban létrejött a Konzervatív Párt Dessewffy Emil és Somssich Pál vezetésével, majd létrejött az Ellenzéki Kör (1847-ben)! Az ellenzék (liberális reformerek) kiadták az Ellenzéki Nyilatkozatot. Alkotók: Kossuth, Deák, Eötvös József, Szemere Bertalan. Ebben leírták céljaikat. Közben létrejött a radikálisok szervezete is, akik főként pesti értemiségiek voltak (művészek, tanárok, diákok), pl.: Petőfi, Jókai Mór, Vasvári Pál, Irinyi József, Irányi Dániel. A pesti Pilvax kávéházban tartották üléseiket, ahol forradalmat terveztek és nemzeti függetlenséget.

IV. Az utolsó rendi országgyűlés: 1847- novemberében ültt össze az országgyűlés. Kossuth és Széchenyi is követ lett, mindketten az alsóházban. A diéta fele udvar-hű volt (konzervatív) fele Kossuthékat követte. A gyűlés egészen a párizsi forradalom híréig kevés eredményt hozott de megfogalmazta a reformkor 8 legfőbb követelését:

Közteherviselés bevezetése, a jobbágyfelszabadítás, az önálló, magyar országgyűlésnek felelős nemzeti kormány megteremtése, az Erdéllyel való unió, a királyi városok egyenlő szavazati joga, a sajtószabadság, és a feudális kötöttségek – mint az ősiség, a 9-ed, 10-ed és robot – végleges eltörlése

--------------

A márciusi forradalom (56)