A Barbarossa-terv, a történelem legnagyobb hadművelete

A Barbarossa-terv, a történelem legnagyobb hadművelete

Kiegészítő cikk: Eremitha blog /Harmat Árpád Péter/

 

A második világháború harmadik évében, 1941 június 22 –én hajnali negyed 4 -kor az Adolf Hitler vezette náci Németország hadserege több mint 3,5 millió katonával, 182 hadosztállyal, 3500 harckocsival és 4389 repülőgéppel megtámadta a Szovjetuniót. Ez volt a történelem eddigi legnagyobb hadművelete, a Barbarossa -terv. 

Hitler az offenzíva megindulásakor már 11 éve volt Németország ura, és 20 éve sulykolta a németekbe, hogy a felsőbbrendű „német faj” igenis megérdemli a nagyobb életteret A lebensraum elvének kifejtésével egyértelművé tette: a Harmadik Birodalom jogosan követeli az alacsonyabb rendű szláv népek (pl. lengyelek, oroszok) földjeit. A németek hittek neki és támogatták abban, hogy 1939 szeptember elsején a szomszédos Lengyelországot megtámadva megkezdje tervének végrehajtását. Ezzel kirobbant a második világháború.

Persze a Führer valódi terve sokkal ravaszabb volt annál, mint amiről Európa és saját népe tudott. A lengyelországi támadás előtt ugyanis 1939 augusztus 23 –án előbb egyezséget kötött Sztálinnal arról, hogy nem támadják meg egymást, és a világ elől eltitkolva arról is megegyeztek, hogy felosztják egymás közt Kelet-Európa egy részét. Az egyezmény értelmében Hitler rátehette kezét Nyugat-Lengyelországra, míg Kelet-Lengyelország, a Baltikum, Besszarábia és Karélia az oroszoké lehetett. Ez volt a Molotov-Ribbentrop paktum.

Hozzátehetjük: az alku lényege mindkét fél részéről az időnyerés volt. Hitler Lengyelország lerohanása után keleti határát biztonságban tudva támadhatta meg északon Dániát (1940 április 9-én), nyugaton Franciaországot és a Benelux államokat (1940 május 10-én), délen a Balkánt (1941 április 6-án), illetve még délebbre az olasz szövetségeseket kisegítve Egyiptomot (1941 február 14-én). Közben Sztálin is felkészülhetett a háborúra: megerősíthette a Vörös Hadsereget, folytathatta az orosz tisztikar 1937 –ben megkezdett megtisztítását, előkészíthette az amerikaiakkal és az angolokkal a szövetségkötést (aláírására: 1941 szeptember 29 –én került sor), és Roosevelttel is „tető alá hozhatta” a kölcsönbérleti szerződéseket. A szovjet-amerikai kölcsönbérleti szerződések révén az amerikaiak egyébként közel 400 ezer teherautót szállítottak a háború alatt a Szovjetuniónak, ami óriási segítséget jelentett a hatalmas távolságokkal küszködő Vörös Hadseregnek. A két nagy diktátor – Hitler és Sztálin – egyetlen percig sem hitték, hogy elkerülhető az országaik közti háború. Az igazi kérdés csak az volt: mikor kezdődjön az összecsapás. 1939 nyarán még mindketten úgy vélték: ennek még nincs itt az ideje. Aztán majdnem két évvel később, a Molotov-Ribbentrop paktum aláírása után 22 hónappal megkezdődött a két totális birodalom harca, a történelem legnagyobb küzdelme.

A Wehrmacht 21. számú hadműveleti utasítása a Barbarossa nevet kapta (jelentése: „rőtszakállú”, mégpedig a híres 12. századi Német-Római császár, Barbarossa Frigyes gúnyneve után). A haditerv lényege a Szovjetunió európai területeinek megszerzése volt, mégpedig egészen az „A-A linie –ig”, ami az Arhangelszk-Asztrahán vonalat jelentette. Ez a képzeletbeli vonal egyébként 450 km –el húzódott Moszkva mögött, ám ugyanakkor az Ural előterében fekvő nagy orosz iparvárosok (Perm, Kazán, Cseljabinszk, Jekatyerinburg) kívül estek rajta, ami azért lényeges, mert a Szovjetunió gazdasági-ipari súlypontját nem közelítette meg és ezzel lehetőséget adott az állandó utánpótlás biztosítására. (Éltek is ezzel az oroszok végig a háború alatt.) Az offenzívában három német hadseregcsoport indított támadást. Az északi hadseregcsoport Wilhelm von Leeb vezértábornagy vezetésével Leningrád bevételét célozta meg, a középső hadseregcsoport Fedor von Bock irányítása mellett Moszkva felé tört a szovjet főváros ostromára készülve, a déli hadseregcsoport pedig a 66 éves Gerd von Rundstedt vezérlete alatt Ukrajna és a Donyec medence megszerzését kapta feladatául.

A Barbarossa hadművelet alig hat hónapjának (1941 június 22 – december 5.) első felét a gyors és maradéktalan német sikerek jellemezték. A Wehrmacht csapatok mindenkit meglepő tempóban tudtak előretörni, a Luftwaffe pedig a kezdetektől uralva a szovjet légteret, a földön semmisítette meg az orosz vadászgépeket és bombázókat. Már 1941 július 12 –én elesett Szmolenszk, majd szeptember 19 –én Kijev, október 25 –én pedig Harkov. Közben október 2 –án a németek Moszkva alá értek. Ekkor vette kezdetét a moszkvai csata és annak fontos része a német „Tajfun” hadművelet, a szovjet főváros megszerzéséért. A Wehrmacht csapatok november 7 –én már 50 km –re közelítették meg Moszkvát, miközben a városban az oroszok Sztálin parancsára ugyanúgy megünnepelték dicső forradalmuk évfordulóját, mint máskor. A felvonulásról a katonák egyből a frontra mentek. A német előretörés végül 1941 november 15 –én érte el csúcspontját, amikor 25 kilométerre sikerült megközelíteniük a szovjet fővárost.

Ám ekkor sorra következtek a német kudarcok. Az első az volt, hogy november 28 –án a szovjeteknek sikerült visszaszerezniük délen az alig egy héttel korábban elfoglalt Rosztovot. Rundstedt tábornok a „Dél” hadseregcsoport parancsnoka visszavonulásra kért engedélyt, de erről Hitler hallani sem akart, sőt azonnal le is váltotta az öreg tábornagyot. Helyére von Reichenau tábornagy került, de a helyzettel ő sem boldogult. Északon Leningrád ostroma vallott kudarcot, mert a város keményen ellenállt, és folyamatosan kapott utánpótlást a Ladoga tó jegén át. Közben december elsején középen von Bock jelezte, hogy mivel csapatainak túl nagy frontszakaszt kell tartaniuk, képtelenek komolyabb erőket bevetni Moszkva elfoglalására. Végül december 6 –án a szovjetek hátországi, szibériai csapatokkal kiegészülve 500 km –es frontszakaszon – vagyis a németek középső hadseregcsoportjának teljes hosszában - indítottak ellentámadást (Kalinytól Jelecig). A szovjet offenzíva alig pár nap alatt 10 km –el, majd januárra 100 km –el nyomta vissza a német hadseregeket. Ezzel véget ért a moszkvai csata és lezárult a Barbarossa hadművelet is. Az iszonyatosan kemény, nem ritkán -30 fokos orosz tél, a hatalmas távolságok és a mérhetetlen nyomor, mely szinte kizárta a rekvirálásokat, kifogott a németeken (csakúgy mint előtte minden hódító népen a svédektől a franciákig).

A németek védekezésre kellett, hogy berendezkedjenek. A hadművelet fél éve alatt a Wehrmacht 750 ezer embert vesztett (ebből 200 ezer halott). A megtorpanás és kismértékű visszavonulás ellenére azonban Hitlerék elérték, hogy a Szovjetunió európai részeinek 40% -át meghódító támadásuk sikere meggyőzze szövetségeseiket a csatlakozásra! Olaszország és Románia 1941 június 22 –én, Szlovákia június 23 –án, Finnország 25 –én, Magyarország pedig – a kassai incidens hatására – június 27 –én üzent hadat a Szovjetuniónak. Hitlernek azonban el kellett gondolkoznia arról, hogy hogyan folytatja a Szovjetunió térdre kényszerítését. Ugyanis az eredeti taktika láthatóan nem vált be. A Szovjetunió kelet felé haladva egyre szélesedik, mondhatni tölcsérszerűen növekvő, óriási területeket alkot, melyek közt még a több milliós német hadsereg arcvonala is elvékonyodik. Végül 1942 április 5 –én megszületett a 41. számú hadműveleti utasítást, mely később a kék hadművelet nevet kapta. (Ebben vett részt a 2. magyar hadsereg is, Voronyezs alatt, a Don partján.) Ez a haditerv már csupán egyetlen frontszakaszra összpontosította a német támadást, mégpedig délen, Sztálingrád irányába. Ma már tudjuk: ez a terv sem vált be. Az 1942 augusztus 21 és 1943 február 2 közt, fél éven át tartó sztálingrádi csata a történelem legnagyobb összecsapása lett, melyben a város területén fél millió, tágabb értelemben - a hadművelet teljes területén - további 1,5 millió katona esett áldozatául (a két oldalon összesen). A Wehrmacht a városban 264 ezer katonát vesztett, amikor a hatalmas tartalékokkal és emberanyaggal rendelkező Szovjetunió hadereje bekerítette és felőrölte a sztálingrádi német csapatokat.

A sorsfordító német vereséget követően a Vörös Hadsereg megállíthatatlanul szorította vissza mindenhol a németeket, Leningrádtól a Fekete-tengerig. Ráadásul 1944 nyarától létrejött a nyugati front is, így a németek erőik megosztására kényszerültek. Végül 1944 végére valójában eldőlt a küzdelem. A Szovjetunió teljes területe felszabadult, az amerikai-angol csapatok pedig elérték a német határt. Következett a 4 hónapos agónia a háború tényleges befejeződéséig. Ám az utókor soha nem felejtheti el: a második világháború legfontosabb hadművelete, a Barbarossa terv volt az, mely elindította a fordulathoz vezető eseményeket. Antony Beevor (Index)

Harmat Árpád Péter

Hírlevelünkre feliratkozás: ITT

Regisztráció és csatlakozás: ITT

Felhasznált irodalom

  • Michail Szemirjaga: A Barbarossa-terv. Moszkva Kiadó, 1986
  • Brian Taylor: A Barbarossától Berlinig - A keleti front kronológiája 1941-1945., Hajja Book Kiadó, 2006.
  • Ránki György: A második világháború története. Gondolat Kiadó, Budapest, 1982.

 

Antony Beevor megállapításai a Barbarossa tervről (2016 júniusa, Beevor-interjú, BBC History):

  1. Adolf Hitler már 1918-tól kezdődően fontolgatta a Szovjetunió lerohanását.
  2. A Szovjetunió elleni német támadás legfőképpen két okból volt eldöntött tény: egyrészt, mert Hitler gyűlölte a bolsevizmust, másrészt pedig meg a birodalom éléskamrájának akarta Ukrajnát.
  3. Hitler biztosra vette, hogy térdre tudja kényszeríteni Nyugat-Európát és ennek bekövetkezése utánra tervezte a Szovjetunió megtámadását. A konkrét hadműveleti tervek 1940 decemberétől készültek.
  4. Sztálin időnyerés miatt kötötte meg a Molotov-Ribbentrop paktumot, mert éppen ekkor zajlottak tisztogatásai a hadsereg vezetésében.
  5. A Barbarossa hadműveletet túl későn indították meg. Ennek oka pedig az időjárás volt, mely túl sok csapadékot hozott 1940 végén és 1941 elején. A sok eső miatt a keleti határok repterei a felázott talajon nem tudták fogadni a nagy német szállítógépeket, melyek az invázió előkészítésében voltak fontosak.
  6. Hamis az a feltételezés, hogy Sztálin 1941 tavaszán már a németek elleni támadásra készült volna, csak éppen Hitler megelőzte őt. Egy bizonyíték: a támaáshoz elengedhetetlen szovjet szállítóeszközök (pl. traktorok) szétszórva dolgoztak a földeken a mezőgazdaságot segítve.
  7. Sztálin figyelmen kívül hagyta a német támadást előre jelző angol figyelmeztetéseket, mert nem bízott a britekben.
  8. A Barbarossa terv sikeres esetén Hitler úgy tervezte, hogy "csak" az Arhangelszk-Asztrahán vonalig (AA line) hódítja meg a Szovjetuniót és nem küldi tovább a német csapatokat, az ázsiai részek megszerzésére. A Führer arra készült, hogy a megszerzett orosz területeken német telepeseknak adományoz majd földeket, a szovjet nagyvárosok lakosságát pedig halálra ítéli. A modern rabszolgatartó államban mindent a felsőbbrendű árja német nagyurak birtokoltak volna, mire a helyi orosz lakosság egy része elpusztul. Nagyjából 35 millió szovjet halálával kalkuláltak a németek.
  9. Hitlert mindig foglalkoztatta a történelem, így a Barbarossa terv kivitelezése előtt is tanulmányozta a korábban Oroszország elleni hódító kísérleteket. Főleg Napóleon 1812-es orosz hadjárata volt rá nagy hatással. Kifejezetten Napóleon kudarcának megismétlődésétől félve döntötte el például, hogy Moszkva mindenáron való megszerzése helyett Leningrád elfoglalását az orosz főváros ostromával egyszerre kell véghezvinni. 
  10. Sztálin a Barbarossa hadművelet fél éve alatt szinte mindvégig mereven tiltotta a szovjet katonák visszavonulását. Ez az értelmetlen parancs több százezer orosz katonát ítélt halálra, (főleg Ukrajnában, a Kijev környéki bekerítésekben) akik egy rugalmasabb hadvezetés mellett megmenthetőek lettek volna. Egyedül a Moszkva alá hátráló katonái esetén tett kivételt. Ennek volt köszönhető, hogy a szovjet főváros egyáltalán megmenekülhetett.
  11. Az 1941 decemeberére bekövetkező szovjet győzelmekben jelentős szerepe volt az 1941 végén szokatlanul kemény télnek, a többször -40 fokos hidegeknek és a hónak. A német géppuskák rendre befagytak, a keskeny lánctalpas német harckocsik pedig elakadtak a hóban. 
  12. Hitler elszalasztott egy komoly lehetőséget arra vonatkozóan, hogy kiegyenlítse a szovjetek létszámfölényét. Ha az oroszokkal alapjaiban ellenséges ukránokat ugyanis megnyeri magának, és némi automómiát ígér nekik, majd felhasználja őket az oroszok ellen, akkor egy közel 1 milliós ukrán sereget kaphatott volna. Ám Hitler mindenfajta szláv népet lenézett és eleve kizárta a velük való mindennemű együttműködést. (Megjegyzendő: azért hozzájuk átállt ukránokat nagy számban használtak különböző alantas feladatokra.)
  13. Ugyancsak nagy kihagyott lehetőség volt Hitler szempontjából a Japánnal való közös támadás a Szovjetunió ellen. Ám a japánok elzárkóztak ez elől, mert 1939 augusztusában, Mongólia területén a halhin-goli csatában vesztettek a szovjet-mongol erőktől és újabb kísérletre már nem vállalkoztak. A német-japán együttműködés egyébként is nagyon csekély volt. (A japánok még a Pearl Harbori támadásról sem értesítették a Führert.)
  14. Hitler a legnagyobb hibáját akkor követte el, amikor megindította a Szovjetunió elleni támadását. Ugyanis ha kivár inkább és a Nyugat-Európa megszerzésével együtt járó gazdasági fellendülést haderejére fordította volna egy sokkal erősebb és ütőképesebb hadsereget tudott volna kiállítani. Ez az új hatalmas sereg később már nagyobb eséllyel tudott volna szembeszállni Sztálin államával.
  15. A német Wehrmacht veszteségeinek 80% -át a keleti fronton szenvedte el és csak 20% jutott a többi frontra. Gyakorlatilag elmondható, hogy a német hadsereg gerincét a Szovjetunió elleni háború törte meg.