Carl von Clausewitz élete (1780-1831)

Carl von Clausewitz élete

/Harmat Árpád Péter/

 

Carl von Clausewitz a napóleoni háborúk korának porosz tábornoka 1780 június elsején született és a hadtörténelem egyik legnagyobb alakjaként vonult be az emberiség krónikájába. Az ő híres mondása volt, a Hitler által is gyakran idézett mondat: „a háború a politika folytatása más eszközökkel”. Clausewitz az alig 51 évig tartó élete során 12 olyan publikációt, cikket és könyvet írt, melyek alapjaiban határozták meg a későbbi idők hadászatát. Következtetései egy teljes évszázadon keresztül, egészen a második világháború koráig képezték a német katonai stratégia alapjait. Gondolatait felhasználta Alfred von Schlieffen is, amikor megalkotta a róla elnevezett tervet, Franciaország első világháborús német lerohanására. Clausewitz élete fő művében, mely „A háborúról” (Vom Krieg) címet viselte összegezte a napóleoni háborúk tanulságait, kiemelve a meglepetésszerű támadás döntő szerepét és a lélektani tényezők illetve a véletlenek fontosságát. Vezérgondolatában kifejtette, hogy a hadászatnak három fő célpontra kell irányulnia: 1. az ellenség erőire 2. az ellenség erőforrásaira 3. az ellenfél harcolni akarására. Szerinte a védekező hadviselés mind katonai, mind politikai szempontból az erősebbik pozíció. Clausewitz műveiben többször hangsúlyozta a villámgyors és az ellenség számára váratlan támadások hatékonyságát.

Származása, gyermekévei

Carl von Clausewitz a Magdeburg melletti Burgban született egy szegény, de középosztálybeli családba. Nagyapja, Benedict Gottlob Clausewitz egy evangélikus lelkész volt a Hallei Egyetemen. Apja hadnagyi rangban szolgált a porosz hadseregben, Carl volt a negyedik, legfiatalabb fia. Alig 12 évesen beállt katonának, és harcolt a francia forradalom hadserege ellen. Később a berlini tisztiiskolába került, ahol 1805-ben, 25 évesen hadnagyi rendfokozatot kapott. Innentől folyamatosan katonáskodott a porosz hadseregben.

Katonai pályafutása

Clausewitz tiszti pályafutása kezdetén a jénai August Ferdinand porosz herceg adjutánsa lett. Amikor azonban 1806-ban Napóleon megtámadta Poroszországot a herceg halálos sebet kapott a jéna-auerstadti csatában, Clausewitz pedig 25000 katonatársával együtt fogságba került. A porosz hadsereg felbomlott.

A nagy tehetségű porosz tiszt 1807 és 1808 közt fogolyként tartózkodott Franciaországban, hazatérése után részt vett a hadsereg és az állam reformjában. Ekkor nősült meg, feleségül vette az előkelő, prominens személynek számító Marie von Brühl gófnőt, ezzel bekerült a berlini irodalmi-intellektuális elitbe. 1812 -ig mint őrnagy a táborban és Scharnhorst alatt a hadügyminisztériumban működött.

Amikor Napóleon ráerőszakolta a szövetséget Poroszországra, elhagyta a porosz hadsereget és sok tiszttársához hasonlóan beállt a poroszokkal szövetséges orosz hadseregbe. Részt vett orosz oldalon az 1812-1813-as csatákban, mint sok hozzá hasonló Oroszországban élő porosz tiszt csatlakozott az Orosz-Német Légióhoz. Az Orosz Birodalom szolgálatában Clausewitz segített a Napóleon elleni szövetség létrehozásában (Tauragė in Litauen-i konvenció). Az 1813-as hadjáratban, mint a Wallmodenféle hadtest táborkarának főnöke vett részt s a fegyverszünet alatt irta: Übersicht des Feldzugs von 1813 (Leipzig 1814) című munkáját.

1815-ben az Orosz-Német Légiót beolvasztották a porosz hadseregbe és Clausewitz visszatért a porosz katonai szolgálatba. Hamarosan Johann von Thielmann III. hadseregének vezérkarába került. Részt vett ligny csatában ami a Napóleon végső legyőzését hozó waterloo –i csatához vezetett 1815-ben.

Életének utolsó három évtizedében a berlini hadiiskola igazgatója volt. 1830-ban nevezték ki a tüzérség főfelügyelőjévé és azután Gneisenau tábornagy táborkari főnökévé. Kolerában halt meg, 1831 november 16-án.

Harmat Árpád Péter

Felhasznált irodalom:

  • Carl von Clausewitz: A háborúról. Zrínyi Kiadó, Bp., 2014
  • Wikipédia: Carl von Clausewitz