Az Aranybulla

Az Aranybulla

/Harmat Árpád Péter/

 

Az arany függő pecséttel ellátott királyi oklevelet, melyet 1222 április 24 -én Székesfehérváron adott ki II. András Árpád-házi királyunk, és 1848 –ig alapjaiban rögzítette a magyar nemesség kiváltságait és jogait, Aranybulla néven "jegyezte meg" a történetírás.

Aranybulla mozgalom: A királyi hatalom korlátozását és a nemesi jogok rögzítését tartalmazó alaptörvény könyv kiadását 1222. április 24.-én az aranybulla mozgalom kényszerített ki II. Andrástól..) A mozgalomban részt vettek a nagybirtokosok, mert sérelmezték, hogy András a merániai lovagoknak adományoz címeket, birtokokat, amellett részt vettek benne a szerviensek is, mert a királyi földek eladományozásával magánföldesúri függésbe kerülhettek, és amellett szolgálati földjeiket örökbirtokká akarták alakíttatni. A két réteget összekötötte az is, hogy egyaránt felháborította őket András pénzügyi politikája: az adó- és vámemelések, az évente többszöri pénzrontás, illetve a regále szedés zsidóknak történő bérbeadása.

Az aranybulla 31 cikkelyének egyik része a király korábbi pénzügyi és birtokpolitikájára vonatkozott. Az ide tartozó cikkelyek tiltották az idegenek részére történő további birtokadományozásokat, és a bárki részére történő méltóság és hivatalhalmozásokat. Emellett az évenkénti pénzrontást, és a regálék zsidóknak történő bérbeadását is tilalmazta. Az Aranybulla legfontosabb másik része rögzítette a bárók és főként a szerviensek jogait. A jogok közt fő helyet foglalt el, az egészen 1848-ig érvényben lévő nemesi adómentesség, és a szerviensek szolgálati birtokainak örökbirtokká nyilvánítása (Ez alapján a szerviensek szabadon rendelkeztek földjeik felett, melyet örökíthettek és az ősiség törvény megjelenéséig el is adhattak.) Ugyancsak a szervienseket védte az a cikkely, mely tiltotta, hogy a király bírói ítélet nélkül fogadhasson le egy nemest. Emellett előírta az évente megtartott fehérvári panasznapot és azt, hogy a szerviensek is közvetlenül fordulhassanak a királyhoz igazságtételek ügyében. Az Aranybulla szabályozta a nemesek hadba vonulását is, és előírta, hogy a nemes saját költségén csak a király szavára, és csak akkor köteles hadba vonulni, ha az országot külső támadás éri. A rendeletet királyi betartását az ellenállási záradék garantálta, mely kimondta, hogy a nemesek a hűtlenség vétke nélkül ellenállhatnak, ha a király az Aranybulla rendelkezéseit megszegnék.

Az Aranybulla főbb pontjai

1. Évi törvénynap megtartása Fehérváron;
2. Szerviensek személyének és birtokainak védelme;
3. Nemesek, szerviensek és az egyház adómentessége
4. Szerviensi birtokok öröklésének szabályozása
7. Szerviensek hadkötelezettségének szabályozása (csak védekezésnél)
11. Idegenek tisztségviselésének szabályozása (csak az országos tanács beleegyezésével)
15. Tilos a beszállásolás a szerviensekhez
16. Tilos a tisztségek öröklése
17. Szolgálattal szerzett birtok elidegeníthetetlen
18. Várjobbágyok és idegenek szabadságának rögzítése
20. Tized fizetése csak terményben
23. Pénzről: olyan legyen, mint III. Béla alatt és csak egyszer lehet évente rontani
24. Zsidók tisztségviselése tilos
26. Tilos idegennek földet adományozni
30. Tisztségek halmozása tilos (kivéve: király, királyné, nádor, bán)

Az Aranybulla bekerült hazánk azon sarkalatos törvényei közé, amelyek betartására későbbi királyaink koronázási esküt tettek. A magyar nemesi jogok rögzítése a későbbiekben még két törvénnyel lett teljes: az 1267-es dekrétumokkal (IV. Béla idején: nemeseknek nevezet szerviensek jogainak megerősítése, fehérvári törvénylátó napokra megyénként 2-3 nemes meghívása) illetve 1351-ben az ősiség törvénnyel (Nagy Lajos idején: a köznemesség védelmében a nemesi föld bárók által történő eladásra kényszerítésének megakadályozása). 

Az Aranybulla eredetileg hét példányban állították ki, a király és a nádor példánya mellett kapott belőle a pápa, a templomosok, a johanniták, az esztergomi és a kalocsai káptalan (mint a két érseki központ). Ezen példányok közül azonban egy sem maradt korunkra. Hiteles másolatok azonban készültek, ezek közül mára egyetlen darabot sikerült megőrizni, mégpedig az esztergomi Prímási Levéltárban. Ennek a másolatnak a hitelt érdemlő jellegét számtalan királyi megerősítésen túl a pápai követ és négy magyar főpap is garantálta. Ez a példány II. Endre királyhoz köthető és 1318-ban készítették.

Az 1231. évi Egyházi Aranybulla

Az 1222-es Aranybulla korlátozta az egyházi sókereskedelmet, és a tizedet csak terményben rendelte el beszedni. Emellett az adómentesség körébe sem vonta be a papságot. Így az egyház 1231-ben egy újabb Aranybulla kiadására kényszerítette a királyt, melyben helyreállították az egyház sókereskedelemre és tizedszedésre vonatkozó korábbi kiváltságait (tizedet pénzben is lehet szedniük) illetve az adómentességet kiterjesztették a papságra is. Emellett az egyházi falvakat a megyei ispán, az egyházi személyeket és házassági ügyeket pedig a nádor bíráskodása alól vonták ki. Ezen dokumentum is kapott ellenállási záradékot, mely a mindenkori esztergomi érsek számára engedélyezte a király kiközösítését, ha az uralkodó megszegné a rendeletet.

 

Harmat Árpád Péter

Felhasznált irodalom:

 

Hírlevelünkre feliratkozás: ITT

Regisztráció a fórum használathoz: ITT

------------------------