A Flow élmény, Csíkszentmihályi Mihály könyve

Egy Amerikában élő egyetemi tanár, Csíkszentmihályi Mihály professzor könyve a tudatos boldogságról

/Flow – Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája./

/Harmat Árpád Péter/

 

Rendkívül érdekes és a mai rohanó, stresszel teli világunkban kifejezetten hasznos információkkal, kutatási eredményekkel, elméletekkel teli könyvet olvashatunk végig, ha az Egyesült Államokban élő, de erdélyi gyökerekkel rendelkező, és Rijekában született, világhírű pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály professzor tanulmányát vesszük kezünkbe, melyben az író több évtizedes kutatómunkájának, boldogsággal kapcsolatos kutatási eredményeit ismerhetjük meg. A munka, mely 1990 –ben íródott egy teljesen új megközelítésben tárja elénk az emberi boldogság feltételrendszerét, azt a sokrétű és sokszintű állapotot, melynek eléréséért a professzor szerint tudatosan kell tennie a mai, modern kor emberének. A könyv 10 fejezete részletesen taglalja, hogy hogyan, milyen módon, és milyen esetekben érhető el az az állapot, melyben az emberek legtöbbje a lehető legjobban érzi magát, és amely érzés leginkább egy áramlathoz hasonlítható. Csíkszentmihályi professzor egész művét és könyvének címét is a boldogság legfelemelőbb állapotáról nevezte el, mégpedig az összesen 8 ezer megkérdezett interjúalanyának beszámolója alapján alkalmazva a „flow”, azaz áramlat kifejezést.

Már a könyv bevezetőjében megfogalmazódik a legfőbb kérdés: „milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy az ember élvezze azt, amit csinál?” Milyen feltételek szükségesek a "flow"-nak elnevezett érzéshez, amikor az életük a legizgalmasabb, a legélvezetesebb, és amelyet a megkérdezettek gyakran úgy írnak le, mint egy spontán, erőfeszítés nélküli mozgást, mint egy folyó áramlását. Csíkszentmihályi úr sportolókat, hegymászókat, táncosokat, sakkozókat, festőket illetve hétköznapi mesterségeket űző egyszerű dolgozó embereket, menedzsereket, közép és felsővezetőket, orvosokat, tanárokat, kutatókat kérdezett élményeikről, főként arról az állapotról, melyet akkor éreznek, amikor tökéletesen elmélyednek tevékenységükben. A könyv írója 1975 és 1990 közt, összesen 15 éven keresztül gyűjtötte össze az emberek beszámolóit, majd a megszerzett sok-sok ezer interjúanyag alapján elkészítette művét, amelyet azóta 11 nyelvre fordítottak le a világ minden táján.

Az emberi élmények pozitív aspektusa – az öröm, a kreativitás, az élet teljes felvállalása, amit áramlatnak nevezünk - éles kontrasztban áll azzal, amit számtalan ember érez napjainkban, mégpedig az élet elvesztegetésének, a boldogság helyett aggodalomnak és unalomnak az érzésével.  Vajon azért van ez, mert az emberiség örökös elégedetlenségre kárhoztatott, arra, hogy mindig többre vágyjon, mint amit elérhet? Vagy azért keseríti meg valami legféltettebb perceinket is, mert rossz helyen keressük a boldogságot? Az író szerint a könyv célja az, hogy a modern pszichológia eszközeivel újra megvizsgálja azt a régi-régi ám nagyon egyszerű kérdést, hogy mikor érzik magukat az emberek a legboldogabbnak.

Az első fejezet: „Az újra megtalált boldogság”

A „tökéletes élmény” meghatározása már rögtön a fejezet elején tájékoztatja az olvasót arról, hogy minek a megfejtése a mű egyik legfőbb feladata. Azon pillanatokban, amikor azt érezzük, hogy végre nem ismeretlen erők taszigálnak ide-oda, hanem mi magunk irányítjuk cselekedeteinket, saját sorsunk urai vagyunk, kialakul ez az állapot. A legszebb pillanatok általában akkor következnek be – írja a szerző - amikor valaki testi vagy szellemi teljesítményét megfeszített akarattal a végletekig fokozza, hogy véghezvigyen valamilyen nehéz, de fontos feladatot. A tökéletes élmény alapja a "flow", vagyis az a jelenség, amikor annyira feloldódunk egy tevékenységben, hogy minden más eltörpül mellette, az élmény maga lesz olyan élvezetes, hogy a tevékenységet bármi áron folytatni akarjuk, pusztán magáért. A könyv első fejezete kiemeli:

 

ha az a cél, hogy javítsunk az élet minőségén, az áramlat-elmélet kijelölheti ennek irányát. Hatására új kísérleti tantervek jöttek létre, átalakult a hivatali alkalmazottak képzése, megváltoztak a szabadidőtermékek és -szolgáltatások. Az áramlat-elmélet forradalmasította a klinikai pszichoterápia elméletét és gyakorlatát, a fiatalkorú bűnözők rehabilitálását, a nyugdíjas-otthonok lakóinak programszervezését, a múzeumi kiállítások megtervezését és a mozgáskorlátozottak foglalkoztatás-terápiáját is.”

 

Mindezen sorok igazolják az olvasó számára: igenis hasznos, sőt rendkívül széles területeken alkalmazható Csíkszentmihályi professzor pszichológiai elmélete, és mindamellett mindenki számára megmutathatja, hogy hogyan tehetjük élvezetesebbé az életet. Ha részletesebben szemléljük az első fejezet tanulságait, azt is megtudhatjuk, hogy hogyan működik és milyen eszközökkel kontrollálható a tudat. Sőt megtanuljuk, hogyan kell munkánkat áramlatélmények sorozatává alakítani, a szüleinkkel, a házastársunkkal, a gyerekeinkkel és a barátainkkal való kapcsolatainkat pedig kellemesebbé tenni. A teljes élethez – fogalmaz a professzor – meg kell tanulnunk örömünket lelni a jelenben. A történelemben korábban még működő „pajzsok” mint a vallásosság, a hazaszeretet, az etnikai hagyományok és a társadalmi hovatartozás már nem hatásosak többé, hiszen egyre nő azoknak az embereknek a száma, akiket megcsap a káosz könyörtelen szele. A pénz, a hatalom, a társadalmi pozíció és a vagyontárgyak önmagukban fabatkát sem érnek, a vallás, a kábítószer és a pénzhajszolás pedig csak hamis megoldásokat kínálnak nekünk. A professzor szerint valós megoldásra van szükségünk, vagyis ki kell fejlesztenünk magunkban azt a képességet, hogy a külső körülményektől függetlenül is élvezetet találjunk valamiben és célokat tűzzünk ki magunk elé. Megoldás az, hogy fokozatosan függetlenítsük magunkat a társadalom jutalmaitól, és tanuljuk meg, hogyan kell ezeket behelyettesíteni általunk kiszabott jutalmakkal. Ha megtanuljuk élvezni az élmények folyamatos áramlását, meg találni a létezés értelmét, akkor automatikusan megszabadulhatunk a társadalmi elvárások terhétől.

A második fejezet: „A tudat anatómiája”

A professzor szerint a tudat működése biológiai folyamatok eredménye, vagyis az ember boldoggá vagy boldogtalanná teheti saját magát pusztán a tudattartalmának megváltoztatásával, attól függetlenül, mi történik "odakint". Mit jelent tudatosnak lenni? Csak annyit, hogy olyan események történnek velünk, melyeket képesek vagyunk irányítani. A tudatra tehát úgy gondolhatunk, mint szándékainknak megfelelően elrendezett információhalmazra. A fejezetben érdekes megfigyelés, hogy másodpercenként maximum 126 egységnyi információt vagyunk képesek továbbítani Egy átlagos ember esetén hetvenéves élettartamot és napi tizenhat óra ébrenlétet alapul véve ez körülbelül 185 milliárd egységnyi információt tesz ki. Ebből a mennyiségből kell kijönnie egész életünknek. Rendkívül fontossá válik, milyen és mennyi információt engedünk be a tudatunkba; valójában ez az, ami meghatározza az élet tartalmát és minőségét, írja a szerző.

A professzor kihangsúlyozza: a figyelem és az „én” jelentőségét. A figyelem az, ami a lehetséges és elérhető több millió információegységből kiválasztja a lényegeseket, az emlékezetből pedig az esemény kiértékeléséhez szükséges utalásokat és emlékeket eleveníti fel, hogy aztán meghozhassa a szükséges döntést. Az Én pedig megjeleníti bennünk a céljaink hierarchiáját, és irányítja a figyelmet. Másfelől pedig azt, hogy a figyelem határozza meg az Ént. A pozitív visszacsatolás erősíti az Ént, és újabb, a külső és belső környezet felé fordítható energiamennyiség szabadul fel. mit értünk tökéletes élmény alatt. Olyan helyzetek ezek, melyben az illető szabadon annak szentelheti a figyelmét, hogy elérje célját, mivel nincs zavar, amelyben rendet kellene tennie és nincs olyan fenyegetés, amellyel szemben az Énnek meg kellene védenie magát. Ezt az állapotot neveztük "flow"-nak, áramlat-élménynek mégpedig azért, mert sok interjúalany ezt a szót használta csúcsformájának leírásakor: "olyan volt, mintha lebegtem volna", "mintha valami áramlat sodort volna magával". A fejezet azonban kiemeli: szükséges a komplexitás is: az ember egyedivé, másoktól különbözővé válik, az integrálódás pedig az ellenkezőjére utal: az Énen kívül álló eszmékkel, emberekkel és dolgokkal való egyesülésre.

A harmadik fejezet: „Az öröm és az élet minősége”

A fejezet egyik lényeges gondolata szerint két fő stratégia létezik, melynek segítségével hozzáfoghatunk életminőségünk javításához: az egyik, hogy megpróbáljuk a külső körülményeket úgy megváltoztatni, hogy illeszkedjenek a céljainkhoz, a másik pedig, hogy a külső körülmények belső észlelését próbáljuk úgy módosítani, hogy nekünk jobb legyen.

A professzor azonban különbséget tesz az örömteliség és élvezet fogalmai közt. Az örömteli élmény keletkezésének nyolc alapvető eleme van: ez első, hogy legyen esély a feladat elvégzésére, a második: tudjunk összpontosítani arra amit csinálunk, a harmadik: világos célok, a negyedik: azonnali visszacsatolás, az ötödik: erőlködés nélküli ténykedés, a hatodik: aggodalmakat hátrahagyva történő cselekvés, a hetedik: kontroll cselekedeteink felett, a nyolcadik: megszűnik a léttel való foglalkozás. A tökéletes élményhez – írja a professzor – szükséges a felkészültség illetve a cselekvés és a figyelem eggyéolvadása is! Összességében a világos célok, a folyamatos visszacsatolás és az összpontosítás egyformán lényegesek. A fejezet arra is kitér, hogy az áramlat-élménynek fontos eleme még a tevékenység feletti uralom érzete vagyis az az érzés, hogy a valódi élettel ellentétben itt nem kell aggódnunk, ha mégsem tudjuk kézben tartani a helyzetet. Az emberek nem azt élvezik, ha kontrollhelyzetben vannak, hanem ha ezt az uralmat nehéz helyzetekben gyakorolni is tudják.

A harmadik fejezett legérdekesebb része az „autotelikus élmény” kifejezés megmagyarázása. Az "autotelikus" kifejezés görög eredetű – írja a szerző - az "auto" azt jelenti belőle, hogy "ön-", a "telos" pedig annyit tesz, hogy "cél". A kettő együtt önmagáért való tevékenységet jelent, olyat, amit nem valami jövendőbeli haszon reményében végzünk, hanem pusztán magának a tevékenységnek a kedvéért. Ennek ellentéte az exotelikus. Csíkszentmihályi professzor kiemeli: a legtöbb általunk végzett tevékenység a kettő kombinációja. Az autotelikus élmény egy másik szintre emeli az életet. Az elidegenedés átadja a helyét az elkötelezettségnek, az unalmat felváltja az öröm, a tehetetlenség átváltozik az uralom érzetévé, és a pszichikai energia nem vész e1 külső cél szolgálatában, ehelyett az Én-érzetet erősíti.

A negyedik fejezet: „Az áramlat-élmény feltételei”

A negyedik fejezetben kerül megfogalmazásra, hogy az áramlat élmény alatt olyan erősen összpontosítunk arra, amit csinálnak, hogy semmiféle egyéb dologra nem figyelünk közben, sőt problémáik miatt sem aggodalmaskodunk. Az ilyen élményt nyújtó tevékenység jutalomértéke oly magas, hogy az emberek hajlamosak pusztán emiatt végezni tevékenységüket, és még akkor sem nagyon érdekli őket, mi hasznuk lesz az egészből, ha nehéz vagy veszélyes az, amit csinálnak. A fejezet sorra veszi az áramlat-tevékenységeket, melyeknek elsődleges funkciója az örömteli élmények biztosítása. A professzor ide sorolja a vallásokat, a különböző játékokat, a művészeteket, az ünnepélyeket, a szertartásokat és a sportokat. A szerző szerint a kultúra is ide tartozik, hiszen azok is a boldogságkeresés eszközei. A néhány nemzedékkel előttünk élő emberekkel összehasonlítva sokkal több lehetőségünk van arra, hogy jól érezzük magunkat, és még sincs semmi jele annak, hogy jobban élveznénk az életet náluk. A lehetőség tehát önmagában nem elég – kihasználásához készségekre is szükségünk van.

A negyedik fejezet tisztázza az „autotelikus személyiség” fogalmát. A szerző a tudat irányítását és uralmát emeli ki az említett személyiségtípus azonosításában, hozzátéve a figyelem-zavarosak, a túlzott Én-tudattal rendelkezők és a túlzott énközpontúak nem tartoznak ide. Akik öröklötten jobban urai a figyelmüknek, gyakrabban tapasztalhatják meg az áramlatot. A szülő–gyermek kapcsolat meghatározza, hogy milyen felnőtt lesz majd a gyerekből. Az áramlat-emberek képesek örömet lelni olyan helyzetekben, melyeket mások elviselhetetlennek találnak.

Az ötödik fejezet: A test az áramlatban

Az ötödik fejezet az életminőség javításának legegyszerűbb módjáról értekezik, arról az állapotról, amikor megtanuljuk uralni testünket és érzékszerveinket. A professzor szerint még a legegyszerűbb fizikai cselekvés is élvezetes lesz, ha úgy alakítjuk át, hogy áramlatot hozzon létre. A folyamat lényeges lépéseit Csíkszentmihályi úr 5 szakaszra bontja: (a) tűzzünk ki egy általános célt és annyi kisebb célt ezen belül, amennyi reálisan megvalósítható; (b) találjunk módot arra, hogy a kiválasztott célhoz képest mérhessük haladásunkat; (c) összpontosítsunk arra, amit éppen csinálunk, és egyre finomítsunk a tevékenység adta lehetőségeken; (d) fejlesszük ki az ahhoz szükséges készségeket, hogy fel tudjuk használni az elérhető lehetőségeket; és végül (e) ha a tevékenység kezd unalmas lenni, emeljük meg a tétet.

A fejezet arra is kitér, hogy a mozgás és a szex szintén fontos áramlattényezők, sőt a tánc valószínűleg a legősibb és a legjelentősebb mind közkedveltségét, mind lehetséges komplexitását tekintve. A lehetséges áramlat források felsorolása a jógával és harcművészetekkel folytatódik. A jógában az első lépés a jama (megtartóztatás a másoknak ártó gondolatoktól, cselekedetektől), a második lépcsőfok, a nijama (engedelmesség), a harmadik szakasz ászanákból, vagyis különböző ülésmódok és pózok gyakorlásábó1 áll, a negyedik fázis a pránájama (a légzés irányítása), az ötödik fázis a pratjáhára ("visszahúzódás"). A dhárana, a "belekapaszkodás" az a képesség, amellyel hosszú ideig képesek vagyunk egyetlen ingerre összpontosítani Az intenzív meditáció avagy a dhjána a következő lépés. Megtanulunk elfeledkezni Énünkről Végül a jógi elérheti a szamádhit, az Én összeszedettségének legvégső állapotát, amikor a meditáló és a meditáció tárgya eggyé válnak.

A fejezet a későbbiekben a látás a zene és az ízlelés örömeit emeli ki! A nagy műalkotások kelthetnek intenzív áramlatérzést, a zenehallgatás elhessegeti az unalmat és a szorongást, és ha komolyan odafigyelünk rá, áramlat-élményt is előidézhet. még nagyobb lehetőségek nyílnak azok előtt, akik maguk is megtanulnak zenélni. Az étkezés ugyanúgy az idegrendszerünkbe beépített örömforrás, mint a szex. Mint minden más testi készéghez kapcsolódó áramlat-élmény – a sport, a szex és a vizuális-esztétikai élmények – az ízlelés képessége is csak akkor vezet örömhöz, ha az ember uralma alatt tartja a tevékenységet.

A hatodik fejezet: A gondolat áramlata

Ez a fejezet a gondolat erejével foglalkozik. A professzor kiemeli: legboldogabb élményeink nem szenzoros tapasztalatainkból, hanem az elménkben keletkeznek olyan információ nyomán, melyek gondolkodásra késztetnek bennünket. A számtalan szellemi foglalatosság közül talán az olvasás a világszerte leginkább kedvelt áramlattevékenység. Az álmodozás nemcsak az érzelmi rend megteremtését segíti azzal, hogy képzeletben kárpótol a kellemetlen valóságért, hanem azt is lehetővé teszi, hogy egy gyerek (vagy felnőtt) lejátsszon egy helyzetet magában, hogy így kiválassza a legjobb stratégiát, mérlegelje a szóba jöhető lehetőségeket és számolhasson az előre nem látott következményekkel.

A fejezet kitér az emlékezet és memória fontosságára is. Az élet emlékezet nélkül nem is élet... a memóriánk tart össze minket, ez az eszünk, az érzéseink, még a cselekedeteink is innen fakadnak. Nélküle semmik vagyunk." Hogyan aknázhatjuk ki minél hasznosabban az emlékezőtehetségünket? A legtermészetesebb módja az, ha eldöntjük, mi iránt érdeklődünk leginkább – költészet, konyhaművészet, az amerikai polgárháború története vagy a baseball iránt –, és aztán elkezdünk figyelmet szentelni az adott területen kulcsfontosságú tényeknek és adatoknak. Szintén fontos a szavak játéka: világos példa erre a keresztrejtvény. Ha valaki ezen a területen is önálló akar lenni, a legjobb, ha ő maga készíti a keresztrejtvényt. A szavak használatának egy másik, még lényegesebb, életünket megszépítő módja lehet a társalgás mára elfelejtett művészete. Minden este elolvasni néhány verset olyan az elme számára, mint a tornagyakorlatok a testnek – segítenek formában maradni. Ebben a mai világban elhanyagoljuk az írást, mert oly sok más kommunikációs forma igyekszik kiszorítani a helyéről. Végül a fejezet kiemeli a tudományban elmélyülés alkotta örömöt is, kihangsúlyozva a bölcsesség szeretetét és az élethosszig tanulás fontosságát!

A hetedik fejezet: „A munka mint áramlat”

A hetedik fejezet a munkával foglalkozik, mely a professzor szerint szintén lehet áramlat-tevékenység! Vannak, akik komplex tevékenységgé alakítják át munkájukat azzal, hogy felismerik a cselekvési lehetőségeket ott, ahol mások nem, készségeket fejlesztenek ki, az éppen kéznél levő tevékenységre összpontosítanak, és megengedik maguknak, hogy teljesen feloldódjanak benne, hogy az Énjük aztán még erősebbé váljon. Ilyen módon a munka élvezetes és örömteli lesz számukra. A másik lehetőség az, hogy magát a munkát változtatjuk addig, amíg feltételei közelebb juttatják az áramlathoz azokat az embereket is, akiknek személyisége nem autotelikus. Az a paradox helyzet áll elő, hogy munka közben az emberek ügyesnek és fontosnak, ezért boldognak, erősnek, kreatívnak és elégedettnek érzik magukat. A szabadidejükben, amikor úgy gondolják, nincs sok tennivalójuk és képességeiket sem tudják kihasználni, szomorúnak, gyengének, lehangoltnak és elégedetlennek érzik magukat. Ennek ellenére szeretnének kevesebbet dolgozni és több szabadidőre vágynak. Amikor azt érezzük, hogy akaratunk ellenére kell valamire odafigyelnünk, úgy érezzük, mintha az ilyen feladatokra fordított időt elrabolnák az életünkből. A fejezet külön kiemeli: az emberek pihenéskor sokkal kevésbé élnek azzal a lehetőséggel, hogy jól használják fel az időt, mint munkaidőben. A passzív szórakozás viszont (pl. TV nézés) nem vezet sehová.

A nyolcadik fejezet: „Az egyedüllét és a társaság élvezete”

A nyolcadik fejezet az egyedüllét saját állapotát és a társaság fontosságát taglalja. A professzor szerint az élet minősége elsősorban két tényezőtől függ: milyennek látják a munkánkat mások és milyen a kapcsolatunk más emberekkel. Egy támogató társas kapcsolatrendszer csökkenti a stresszt is: betegség vagy más baj kisebb valószínűséggel sújt valakit, ha számíthat a többiek érzelmi támogatására. Ugyanakkor különösen fontos, hogy még fiatalkorunkban megtanuljuk kihasználni az egyedüllétet, ahelyett, hogy menekülnénk tőle.

A fejezet kitér a család fontosságára is. Mivel a család az első és sok tekintetben legfontosabb társadalmi környezetünk, életünk minősége nagymértékben függ attól, mennyire sikeresen tudunk kommunikálni családtagjainkkal. A házasságkötés megint csak a figyelmi szokások gyökeres és tartós átrendeződését igényeli. Hogy áramlatot lehessen előidézni, a család létének célja kell hogy legyen. Amikor egy családnak van közös célja és nyitva állnak a kommunikációs csatornái, amikor fokozatosan bővülő cselekvési lehetőségeket biztosít bizalomteli környezetben, akkor az élet a családban örömteli áramlat-tevékenység lesz. A család mellett fontos még a baráti társaság élvezete és a tágabb közösség is.

A kilencedik fejezet:  „A káosz kijátszása”

Ez a fejezet a tragédiák átalakításáról és a stressz kivédéséről szól. Azok a betegek, akik megtanultak élni új helyzetük addig példátlan kihívásaival, a célkitűzések olyan megvilágosodását érezték, melyben azelőtt soha nem volt részük. Ha azonosítani szeretnénk, milyen tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valaki jobban meg tudjon birkózni a stresszel, mint mások, három különböző erőforrást kell figyelembe vennünk. Az első a rendelkezésre álló külső támogatás, különösképpen a szociális kapcsolathálózat. A stressz ellen a második bástyát a pszichológiai erőforrások képezik, az intelligencia, a képzettség és más releváns személyiségjegyek. Legvégül a harmadik erőforrástípus a stressz legyőzésére használt megküzdő stratégia. A fejezet hangsúlyozza az autotelikus én jelentőségét is! Arról az emberről, aki soha nem unatkozik, ritkán szorong, részt vesz a körülötte zajló eseményekben, ideje legnagyobb részét áramlatban tölti, el lehet mondani, hogy autotelikus Énnel rendelkezik.

A tizedik fejezet: „Hogyan adjunk értelmet életünknek”

A professzor szerint egész életünket egyetlen egységes áramlat tevékenységgé kell alakítanunk. Ha kellőképpen nehéz célt tűzünk ki magunk elé, az összes többi magától körvonalazódik; és ha minden erőnket ennek a célnak az elérésére, az ehhez szükséges képességek megszerzésére fordítjuk, akkor tetteink és érzéseink harmóniába kerülnek egymással. Arra az ősrégi kérdésre, hogy "Mi az élet értelme?", a válasz meglepően egyszerű: az élet értelme maga az értelem: bármi legyen is az, bárhonnan jöjjön is, az egységes cél az, ami értelmet adhat az életünknek. A különböző kultúra típusok (érzéki, gondolati, idealista) különböző válaszokat adnak az élet élvezetes megélésének örök kérdésére. Ám közben fontos az elszántság is, illetve a harmónia visszaszerzése. A könyv végső gondolatai az élettervek körül forognak. Csíkszentmihályi professzor szerint az életterv meghatározza, mely dolgok teszik az életet élvezhetővé, akárcsak egy játék, melynek szabályait és lépéseit be kell tartanunk ahhoz, hogy áramlatba kerüljünk. Az egzisztencialista filozófusok különbséget tesznek autentikus és nem autentikus tervek között. Az első az olyan ember élettervét jellemzi, akiben tudatosul a szabad választás lehetősége, és racionális érveken alapuló személyes döntést hoz. A nem autentikus tervekben a választás annak alapján történik, hogy mit érez valaki kötelezőnek csak azért, mert mindenki más ezt csinálja. Itt nincs igazi alternatíva.

Személyes reflexió a könyvről

Rendkívül érdekesnek találtam Csíkszentmihályi professzor könyvét, melyet élvezettel olvastam végig. A tanulmányban két gondolatot éreztem leginkább fontosnak, és ezek valóban nagy hatással voltak rám. Az egyik a tudatos boldogságkeresés fontossága, a másik pedig az autotelikus életvitel nélkülözhetetlensége. A professzor sorait olvasva megértettem és felismertem, hogy a boldogságot és a tökéletes élmények sorozatát nem kaphatjuk meg passzívan, azért igenis tennünk kell, tudatosan élve életünket, melyben megpróbálunk célok megfogalmazásával és az egyes részletekben való elmélyüléssel átadni magunkat legbelső énünk örömeinek. A könyv egy új világot nyithat meg azok számára, akik képesek odafigyelni saját, belső érzéseikre. (1825-2016.11.21.)

 

Harmat Árpád Péter