Takarmányozástan

A zsírban oldódó vitaminok

Azok a vitaminok tartoznak ide, melyek a szervezetben raktározódni tudnak, és röviden ADEK vitaminoknak nevezzük őket.

"A" vitamin (retinol):

1. Főleg állati termékekben fordul elő.
2. Elővitaminja a karotin az élő testben alakul át "A" vitaminná és a növényekben fordul elő.
3. Szerepe: látás, hámszövet működés. Hiánya esetén szürkületi vakság, szaporodási zavarok fordulnak elő.
4. Forrásai: zöldtakarmányok, sárgarépa, lucernaliszt, szilázsok, szenázsok.

"D" vitamin (kalciferol):

1. Szintén főleg állati termékekben fordul elő
2. A szervezetben történő hasznosulásához szükség van napfényre is. Téli időszakban és zártan tartott állatoknál gondoskodni kell "D" vitamin pótlásról lucerna és rétiszéna alapú lisztek adásával.
3. Szerepe: szabályozza a kálcium és foszfor felszívódást mely a csontok fejlődéséhez és működéséhez kiemelten fontos. Hiányakor: csontlágyulás, ivarzási rendellenesség, ellési bénulás fordulhat elő.
4. Forrásai: zöldtakarmányok, húslisztek, lucerna, rétiszéna

"E" vitamin (tokoferol):

1. Zöldtakarmányokban, magvakban, állati eredetű takarmányokban gyakori vitamin
2. Nagy mértékben hat az idegrendszer működésére, serkenti az idegsejtek működését és az oxidációtól védi a szervezetbe jutott más vitaminokat (pl. az A vitamint). Hatékony antioxidáns.
3. Hiánya esetén: baromfiaknál agylágyulás, sertéseknél májelfajulás, és izom illetve idegrendszeri betegségek fordulhatnak elő.
4. Forrás: keveréktakarmányok + szintetikus takarmánypótlók

"K" vitamin (menadion):

1.  Megtalálható egyrészt a zöldnövényekben az emésztőcsőben (mikróbák által előállítva), és szintetikusan is létrehozható.
2. Fő szerepe a véralvadás elősegítésében van.
3. Hiánya esetén: vérzéses problémák, sebek lassabb gyógyulása, elvérzés.
4. Bőségesen található zöldtakarmányokban, állati eredetű takarmányokban.

Vízben oldódó

B1 vitamin (tiamin): A szénhidrát anyagcserében kulcsfontosságú enzim része. Hiánya esetén izom és ideg működési zavarok fordulnak elő. B1 vitamint tartalmaz: gabonamagvak.

B6 vitamin (piridoxin): Fonton enzimalkotó és jelentős szerepe van a Kálium - Natrium szabályzásban. Hiánya esetén növekedési problémák léphetnek fel, baromfiaknál csökkenhet a tojástermelés.

B12 (kobalamin): Csak állati eredetű takarmányokban fordul elő. Szerepe: vér-, és hámképzés, fehérje szintézis, idegrost működés. Hiányakor: lassul a növekedés, szőr és bőr elváltozások lehetnek. Leginkább halliszt és húsliszt révén pótolható.

C vitamin (aszkorbinsav): Az ember és néhány állatfajta kivételével (pl. halak) minden gazdasági haszonállat képes magának előállítani. Élettani hatása sokrétű, szerepe van az immunrendszer működésében, a sejtműködésben és a betegségek, fertőzések leküzdésében. C vitamin van: csipkebogyóban, citromban, zöldpaprikában, paradicsomban, savanyitott káposztában. A C vitamint Szent Györgyi Albert izolálta először az 1930-as években.

Ásványi anyagok

Két csoportjuk a makro- és mikro elemek. A makro elemek azok, melyekre az élő szervezeteknek nagyobb mennyiségben van szüksége. Ide tartozik a Ca, P, Mg, K, Na, Cl, S Mikroelemek: melyekből kevés szükséges. vas, réz, jód, mangán, cink, kobalt, szelén, ón.

A makro elemek:

Kalcium és foszfor:

A szervezet Ca szükségletének 98.4% -a a foszfor 80-84% -a a csontokban található. Hiányakor: növekedési és csontképződési zavarok fordulhatnak elő. A csontok deformálódhatnak, angolkór alakulhat ki. Idősebb állatoknál: csontlágyulás lehet. A megfelelő Ca és P ellátáshoz "D" vitamin szükséges. A tej és tojástermelés Ca igénye fokozott. Tejelő teheneknél és tyúkoknál a Ca és P hiánya csontlágyulásban és a tojáshéj elvékonyodásában is jelentkezhet. Sok Ca van a zöldtakarmányokban, sok P pedig a gabonamagvakban és azok korpáiban található.

Magnézium (Mg):

A szervezet Mg készletének 70% -a a csontokban található. Anyagforgalma szoros összefüggést mutat a Ca-al és a P-al. Hiányakor súlyos izomgörcs tünetek jelentkezhetnek. A zöldtakarmányok többnyire fedezik a Mg szükségletet, ám aránytalansága előfordulhat. Magas Mg tartalmú növény a dió, mogyoró, hüvelyesek (pl: borsó, lencse).

Kálium, Nátrium, Klór (Ka, Na, Cl)

Fontos szerepük van az élő szervezet belső egyensúlyának fenntartásában. A Na és Cl konyhasó adásával pótolható (NaCl) amit a takarmányba keverünk (sertés, baromfi) vagy ló, juh és szarvasmarha esetében nyalósó formájában adunk.

Kén (S)

A kén aminosavak fontos alkotója. Nagy mennyiségű kén szükséges a gyapjú, a toll, a szőr és a szaruanyagok felépítéséhez. A sejtek működésében is fontos a kén (hajnövekedésben) és a baktériumfertőzések leküzdésében.

Mikroelemek

Vas (Fe):  A vas sok szerepe közül a legfontosabb, hogy a hemoglobin alkotórészeként rész vesz az oxigén megkötésében, szállításában és leadásában. A kismalacoknál kiemelten fontos a vas pótlása, mert a kocák teje kevés vasat tartalmaz. Vashiány esetén anémia alakulhat ki az állatokban.

Réz (Cu): Szintén a hemoglobinképzésben fontos, hiánya esetén a vas felszívódása is gátolt. Hiányakor csontképződési zavar is előfordulhat.

Cink (Zn): Sok fontos enzimnek  alkotórésze a cink. Hiánya esetén szaporulati zavarok és rendellenességek léphetnek fel. Szinte nélkülözhetetlen a fehérje előállításban és a nemi működésben.

ANTIOXIDÁNSOK: A, C, E vitamin, Szelén, Cink

Takarmányozási alapismeretek: - a takarmányok emészthetősége (Tk. 32.oldal)

Emészthetőnek a táplálóanyagoknak azt a részét nevezzük, amely felszívódásra alkalmas mértékig bomlik le az emésztőcsatornában. Megemésztett táplálóanyag-mennyiségnek az elfogyasztott és a bélsárral ürülő táplálóanyagok különbségét tekintjük.

Emésztési együttható = takarmánnyal felvett táplálóanyag - kiürülő táplálóa. / takarmánnyal felvett táplálóa. X 100

Az emészthetőséget befolyásoló tényezők:

A takarmányokban levő táplálóanyagok emészthetőségét befolyásolja:

• állat faja
• állat fajtája
• állat kora
• állat egészségi állapota
• a takarmány kémiai összetétele, elfogyasztott mennyisége

Ezek közül legfontosabb az állat faja és a takarmány kémiai összetétele. Ami az állatok faját illeti: a kérődzők, a ló és a nyúl a nyersrostban gazdagabb takarmányokat emészti meg jobban, a sertés és baromfi esetében a nyersrost másodlagos. A takarmányokat illetően:  a magasabb fehérjetartalom javítja, a N-mentes kivonhatóanyag-tartalom növekedése rontja az emészthetőséget, főleg kérődzőknél. Ha a feletetésre szánt magvakat őröltetjük, akkor az kérődzőknél javítja az emészthetőséget, a szálastakarmányok őrlése viszont ront rajta. Szintén javító hatással van az emészthetőségre az abraktakarmányok puffasztása, pelyhesítése, extrudálása.

Hashajtó és dugító hatás: A zsenge zöldtakarmány, leveles cukorrépafej (főleg ha takarmányváltással és tavaszi mozgatással párosul) laxáns, azaz hashajtó hatású, viszont széna és szalma adagolással ez kivédhető. Dugító hatású lehet, ha hirtelen abraktakarmányok tömeges adására váltunk, a pillangóstakarmányok pedig felfúvódást okozhatnak (főleg, ha nedvesen, harmatos vagy dércsípte állapotban etetjük).

A takarmányok táplálóértéke, energetikai értékelése

I. Fogalmak:

1.) Keményítőérték: Kifejezi, hogy valamely takarmány ezer grammjában lévő összes táplálóanyag hány gramm keményítővel termel azonos mennyiségű testzsírt, ha azt az életfenntartó szükségleten felül etetjük.

2.) Bruttó energiatartalom (BE): A takarmányok összes táplálóanyagának elégetése során kapott energia, bombakaloriméterben.

3.) Emészthető energia (DE): A bruttó energiából a bélsár energiájának kivonása után kapott energia.

4.) Metabolizálható energia (ME): Emészthető energiából a gyomor-, és bélgázok illetve vizelettel távozó energia kivonása után kapjuk meg. Ha még ebből a termikus (hő) energiát is kivonjuk akkor a nettó energiához jutunk (NE).

II. Energiaérték számítások:

• Sertéseknél: az energiaértéket emészthető energiával (DE) fejezzük ki
• Kérődzőknél: nettó energiát használunk (NE) és megkülönböztetünk életfenntartási, tejtermelési és testtömeg-gyarapodási nettó energiát.

III. A takarmányokban lévő táplálóanyagok aránya:

• A takarmányoknak optimális mennyiségben és arányban kell tartalmaznia a fehérje és energia hordozókat.
• Az energia - fehérje arány: kifejezi, hogy egy kg szárazanyagban 1 MJ (mega joule) energiára hány gramm nyersfehérje jut.
• Energiakoncentráció: A takarmányban lévő energia osztva a szárazanyag mennyiséggel, vagyis 1 kg "takarmány-szárazanyagban" hány MJ (megajoule) energia van.

IV. Takarmányok értékesülése: Megmutatja, hogy a feletetett takarmány milyen mértékben hasznosul. Fajlagos takarmányfelhasználás: egységnyi mennyiségű állati termék előállításához felhasznált takarmánymennyiség. (Pl.: 1 liter tejhez szükséges szilázs.) Energiaértékesülési százalék: Az állati termék energiáját az elfogyasztott takarmány energiájának százalékában adja meg. (energiaértékesülési % = állati termék energiája X 100 / elfogyasztott takarmány energiája, MJ.

V. A takarmányok minőségének megállapítása:

1. Érzékszervi vizsgálatok: szag, íz, állomány, szár-levél arány, amiből következtetni lehet a karotin tartalomra, a szilázs minőségére
2. A laboratóriumi vizsgálat: ennek során megállapítják a szárazanyagtartalmat, a nyerszsír, nyersrost, nyersfehérje, vitamin, ásványianyag tartalmat.

VI. A takarmányfelvételt befolyásoló tényezők:

1. Éhség, étvágy, jollakottság
2. Étkesség
3. Kémiai szabályozás: kisebb energiatartalmú takarmányból többet, magas energiatartalmúból kevesebbet fogyasztanak.
4. Fizikai szabályozás: a gyomor receptorai érzékelik a teltséget, így kioltódik az éhségérzet.
5. A takarmány tulajdonságai: íz, szín, tapintás. (Étvágyat kialakító jelzések.)

A takarmányok csoportjai, és a zöldtakarmányok (Tk.46.)

A takarmányok csoportjai kémiai összetétel és étrendi hatás szerint:

1. Zöldtakarmányok: a) Legelők b) szántóföldi zöldtakarmányok: fűfélék, pillangósok, leveles zöldtakarmányok, zöldtakarmány keverékek, egyéb zöldtakarmányok
2. Gyökér-, gumós és egyéb lédús takarmányok
3. Erjesztett, silózott takarmányok
4. Szénák és szénalisztek
5. Magvak és termések
6. Melléktermékek (mezőgazdasági és ipari)
7. Egyéb takarmányok

Takarmányok fogalma: Azok a növényi, állati, mikrobás és ásványi eredetű anyagok tartoznak ide, amelyekkel az állatok az energia-, fehérje-, ásványianyag- és biológiai hatóanyag-szükségletüket ki tudják elégíteni.

Takarmány kiegészítők: valamilyen meghatározott céllal az állatoknak adott kiegészítő anyagok, melyeket egyébként nem tartalmaznak a takarmányok.

I. A zöldtakarmányok: Általános jellemzőik:

1. Alacsony ár és nagy tömegben történő előállíthatóság
2. Minden állatfajjal etethető jó ízanyagai miatt
3. Magas víztartalom (70-85%)
4. Nedvesen történő etetésük kérődzőknél felfúvódást okoz
5. Magasabb Ca és Kalium tartalom, alacsonyabb Na és Mg szint
6. Enyhén hashajtó, azaz laxáns hatásúak
7. Fehérje és rosttartalmuk erősen függ a legeltetés és kaszálás időpontjától
8. A zöldtakarmányok két csoportja: legelők, szántóföldi zöldtakarmányok

a) Legelők: A legelőket, réteket gyep borítja. Gyepnek nevezzük az olyan évelő, több fajból álló növénytársulást, mely ismétlődő talajművelés nélkül évről évre hozza a termését. A legelőket legeltetéssel, a réteket kaszálással hasznosítjuk. A legeltetés előnyei: legeltetéssel olcsón etethetőek az állatok + mozgás, napfény = egészség.

Gyepet alkotó növények: pázsítfüvek, pillangósok, savanyú füvek, gyomnövények

Legeltetési módok:

Hagyományos eljárások: Két típusa: a nomád (vagy szabad) legeltetés és az irányított (vagy pányvás, láb alóli) legeltetés. Az előzőnél az állat szabadon mozog a legelő egész területén. A taposási kár jelentős lehet. Az utóbbinál (irányított) a legelő állatok számára csak adott területeket hagyunk meg, és időnként azt változtatjuk.

Korszerű eljárások: Két típusa: a szakaszos legeltetés és a műveleti egységekre alapozott szakaszos legeltetés

D O L G O Z A T 

A legelők berendezései és hasznosítása: állandó kerítés, villanykarám, ásott kút, itatókocsi. Hasznosítás: legeltetés, kaszálás, a legeltetés segíti a zsámbékosodást.

Szántóföldi zöldtakarmányok

Fűféle zöldtakarmányok: Jellemzőik: kevés fehérje, sok nyersrost, szénhidrát. Ide tartozik például a kukoricacsalamádé, silókukorica, cukorcirok, szudáni cirokfű, rozs, zab, muhar, köles. Silókukorica: A kérődzők energiaszükségletének 37% -át tudja biztosítani. Etetését a tejes-érés után  kezdhetjük meg. Zöldtakarmányként a tehenekkel 40-60 kg-ot, lovakkal 20-25 kg-ot, etetünk. Nagy tömegben termeszthető, hiszen hektáronként 25-40 tonna a jellemző betakaríthatósága.

Pillangósok: Jellemzőik: magas fehérjetartalom, jelentős Ca (kalcium), Fe (vas) és vitamin mennyiség; könnyen felfúvódást okoznak. Mérsékelt adagokban etethetőek: szarvasmarháknál: 20-25 kg, lovaknál: 15-20 kg, sertéseknél és juhoknál: 2-5 kg. Ide tartozik: kék virágú lucerna, vörös here, Baltacim, Csillagfürt, Somkóró, Bíborhere.

Leveles zöldtakarmányok: káposztarepce, takarmánykáposzta, napraforgó

Őszi és tavaszi zöldtakarmány-keverékek: Ősziek: például Rozsos szöszös bükköny, Tavasziak: például: Zabos bükköny, Szójás silókukorica

Gyökér, gumós és egyéb lédús takarmányok (64.old)

Általános jellemzők:

• ·         Magas víztartalom  (70-95%), sok Kalium és szénhidrát
• ·         Kevés, zsír, rost, Ca, fehérje és vitamin
• ·         Jó étrendi hatás: könnyen emészthetőek, de nagy adagban hashajtó hatásúak (laxáns)
• ·         Teheneknél fokozzák a tejtermelést
• ·         Hátrányuk, hogy kissé körülményes az etetésre való előkészítésük: aprítani  vagy pépesíteni kell őket, illetve megmosni. A tárolásuk is nehézkes, mert a magas víztartalom miatt romlandóak.

Gyökértakarmányok: Ide tartozik a takarmányrépa, a cukorrépa és a murokrépa. Főleg sertések és juhok takarmányai ezek. Előbbieknél 4-6 kg, utóbbiaknál 1-3 kg az adagolásuk (a takarmányrépa esetében). Teheneknek is adható 10-20 kg mennyiségben. A gyökértakarmányok jó étrendi és élettani hatásúak.

Gumós takarmányok: Főleg a burgonya és a csicsóka tartozik ide. A burgonya keményítőben, "C" vitaminban és Káliumban gazdag. Tehenekkel 6-10 kg, sertésekkel 3-6 kg, juhokkal 1-1,5 kg mennyiségben etethető. (Szolanin-tartalma miatt nagy mennyiségű etetésekor előfőzés szükséges.) 

Húsos termések: Ide tartozik a takarmánytök és a takarmánydinnye. Nehezentárolhatóak és kicsi a táplálóanyag tartalmuk.

Erjesztett - silózott takarmányok

A silózás fogalma: A takarmányok tartósításának egyik széles körben elterjedt módszere az erjesztés, ismertebb nevén a silózás. A silózás során a növények felületén található baktériumok - elsősorban a levegőtlen (anaerob) körülményeket kedvelő tejsavbaktériumok - a szénhidrátokból (cukrok) különböző szerves savakat (tejsav, ecetsav, propionsav) állítanak elő, amelyek konzerválják a takarmányt. A folyamathoz tehát elengedhetetlen a légmentesség biztosítása, hogy tejsavtermelő baktériumok meg tudjanak jelenni. Ennek érdekében a silózáshoz használt lédús zöldtakarmányokat úgynevezett silókban (többnyire beton falazatok közt) tömörítik és takarják le. A végeredményt friss állapotban silózott zöld-takarmányoknál SZILÁZS -nak, fonnyasztás után silózott növényeknél SZENÁZS -nak nevezzük. A szilázskészítéshez használható növények: kukorica gabonafélék, hüvelyesek, keverék-zöldtakarmányokból aprítás után.

A silózás előnyei:

• ·         Készítése független az időjárástól, a szilázs etethető télen-nyáron
• ·         Kis táplálóanyag-veszteség
• ·         Jó étrendi hatás
• ·         Jó emészthetőség
• ·         Könnyű gépesíthetőség

Szénák szénalisztek

A szénakészítés alapanyaga: Szénát vékony szárú zöldtakarmányokból például pázsitfüvekből, pillangósokból készítenek szárítással. A vastagabb szárú zöldtakarmányok (pl. silókukorica) nem alkalmasak szénakészítésre, mert levél és a szár száradási ideje eltér egymástól.

Táplálóanyag veszteségek szárításkor:

• ·         Légzési és enzimatikus veszteségek
• ·         Kilúgozási és rothadási veszteségek
• ·         Az erjedési veszteség
• ·         Emészthetőség csökkenése, karotin elbomlás
• ·         A levélpergési veszteség

A szénák minőségét befolyásolja (67.oldal) 

• ·         A készítés körülményei: kaszálás időpontja, szárítás, tárolás módja
• ·         A készítéskori időjárás
• ·         A termőhely fekvése, talaja

Szénák:

• ·         Réti szénák => A pillangósok növelik, a savanyú füvek és gyomok csökkentik értéküket.
• ·         Az elsőrendű szénának legalább 80% -a pillangós
• ·         A réti szénák legnagyobb részét a pázsítfüvek teszik ki. Ezek lehetnek elsőrendűek (pl. angol perje, réti komócsin), másodrendűek (magyar rozsnok), harmadrendűek (pl.: kék perje, tarackbúza)
• ·         Szántóföldi szénák => pl. lucernaszéna, vöröshere-széna

Magvak és termések

1.) Kukorica: Az abraktakarmányok 70% -át teszi ki a kukorica. Magas energia tartalmú, olajtartalma eléri a 3,8-4,2% -ot. Ízletes takarmány, mely az abrakkeverékek legfőbb alkotója. Adagolását vissza kell fogni: tejelő teheneknél és tojó tyúkoknál.
 

2.) Búza: A gabonamagvak közül a legmagasabb fehérjetartalmú, bár a fehérje biológiai értéke alacsony. Sertésekkel, baromfiakkal darálva, kérődzőkkel zúzva etetik. A búza az abrakkeverékekben 40-50% -ban szerepel.

3.) Árpa: A búzánál nagyobb fehérjetartalmú, főleg a takarmányozási célra használt őszi árpa. Rosttartalma jelentős, több mint a búzáé és kukoricáé. Az árpa segíti a fiatal állatok növekedését illetve a tej és tojástermelést. Az árpa az abrakkeverékek 20-40% -át adja. A sertések specifikus takarmánya.

4.) Tritikále: A búza és a rozs hibridje. Magas fehérjetartalmú növény.

Hüvelyes és olajos magvak

A hüvelyesmagvak jellemzői:

• ·         Magas fehérjetartalmúak és ez a fehérjemennyiség biológiailag magasabb értékű
• ·         A hüvelyesmagvak dugító hatásúak, ezért az abrakkeverékekben csak 15-20% ban szerepelnek
• ·         Csökkentik sertéseknél a zsírosodást, szilárdítják a szalonnát, javítják a vágott áru minőségét
• ·         Ide tartozó növény a borsó (a legmagasabb fehérjetartalmú, növeli a tej mennyiségét, zsírtartalmát), szójabab (magas az olajtartalma, és kimagasló a fehérjetartalma is). Hüvelyesmagvak közé tartoznak még a csillagfürtfajták, a lóbab és a bükköny, illetve lencse.

Olajos magvak jellemzői:

• ·         Olajtartalmuk eléri a 20-40% -ot (magas), és sok a fehérje is bennük.
• ·         Könnyen emészthetőek
• ·         Az olajos magvak serkentik a tej és tojástermelést
• ·         Hátrányuk, hogy könnyen avasodnak, így tárolásuk fokozott odafigyelést igényel
• ·         Ide tartozik a napraforgó (növeli a tojástermelést, serkenti a növekedést, főleg tenyészsüldőknél), a lenmag (segíti a gyomor és bélhurut kezelését), repcemag, kendermag, tökmag.

Szántóföldi melléktermékek

A főtermék betakarítása után visszamaradó, takarmányozásra alkalmas anyagok! Ide tartoznak a szalmafélék.

A szalmafélék jellemzői:

·         Magas rosttartalom, ami viszont nehezen emészthető

·         Nagy terimé => nagy térfogatot foglalnak el (ballaszttakarmányok), ám energia és fehérje tartalmuk csekély.

·         Főleg kérődzőkkel és lovakkal etetik.

·         A gabonaszalmákat egyaránt használjuk takarmányszalmának és alomszalmának.

·         A szalmafélékhez tartoznak még: a fűszalmák, kukoricaszár, hüvelyesek szalmái

Egyéb melléktermékek: zöldborsószár, leveles cukorrépafej. A leveles cukorrépafej jellemzői: szárazanyag tartalma 20% körüli. Hashajtó hatású.

Tanmenet 
 

• ·         20. óra: Gyökér és gumós takarmányok (répafélék, burgonya, csicsóka
•  
• ·         21. óra: Erjesztett takarmányok (szilázsok, szenázsok).
• ·         22. óra: Szénák és szénalisztek (réti széna, pillangós és fűféle szántóföldi szénák
• ·         23. óra: Magvak és termések (gabona-, hüvelyes és olajos magvak).
• ·         24. óra: Szántóföldi melléktermékek (gabona- és hüvelyes szalmák, kukoricaszár, leveles cukorrépafej).
• ·         25. óra: Élelmiszeripari melléktermékek (tej- és tejfeldolgozási, húsipari, hal- és baromfifeldolgozási, 
• malomipari, növényolaj-ipari, cukoripari, szeszipari, sörgyári keményítőgyári, konzervgyári takarmányok
• ·         26 - 27. óra: Összefoglalás, témazáró
• ·         28. óra: Takarmány-kiegészítők (fehérje- és zsírkiegészítők, ásványi takarmány kiegészítők
• ·         29. óra: vitamin és gyógyszeres kiegészítők, takarmányízesítők, antioxidánsok, hozamfokozók).
• ·         30. óra: Ipari abrakkeverékek (premix, komplett premix, supplement, koncentrátum, táp fogalma és előállítása
• ·         31-32. óra: Összefoglalás, témazáró
• ·         33. óra: Életfenntartó táplálóanyag-szükséglet, az állati termelés (növekedés, tej-, gyapjú-, tojástermelés, munkavégzés) táplálóanyag-szükséglete
• ·         34. óra: Takarmányozási táblázatok felépítése, használata.
• ·         35. óra: A takarmányadagok összeállításának szempontjai és menete
• ·         36. óra: A takarmányok előkészítése etetésre (tömeg- és abraktakarmányok előkészítése

​