Takarmánynövény termesztés

A szántás

Fogalma: Azt az alapvető talajművelési eljárást, melyet ekével végeznek és melynek célja a talaj forgatása, lazítása, illetve porhanyítása és keverése, vetésre történő előkészítése szántásnak nevezzük.

A szántás jellemzői:

1.) A szántás ideje. Befolyásolja: a termeszthető növény igénye, vetésideje, az elővetemény lekerülési ideje, a tarló kultúrállapota, a talaj nedvessége, a talaj kötöttsége.

2.) A szántás mélysége:

• Sekély-szántás: 12-15 cm
• Közép-mély szántás: 16-20 cm
• Mélyszántás: 21-30 cm
• Mélyítő szántás: 31-40 cm

A sekély-szántás másodvetések, nyári vetésű növények talaj-előkészítésekor jellemző. A közép-mély szántás őszi kalászosok előtt, illetve trágyázáskor használatos. Mélyszántás: tallajjavítás a célja többnyire, a mélyítő szántást pedig 4-5 évente elvégzik elsősorban cukorrépa, gyökérzöldségek esetében.

3.) A szántás iránya: Lejtős területeken a lejtésre merőlegesen, a rétegvonalak mentén kell szántani. A szántás irányát célszerű évente változtatni.

4.) A szántás módjai: A talajmunkát végző gépcsoport mozgásmódját jelenti. Négy szántási módot ismerünk:

• ágyszántás
• összeszántás
• széjjelszántás
• javított ágyszántás

5.) A szántás agrotechnikai követelményei: egyenletes barázdaméret, tökéletes átfordítás, a barázda szeletek szoros illeszkedése, egyenletes felszín, vakbarázda menetesség.

Vetőmag és vetés (16-17. óra)

Vetőmagnak nevezzük a kultúrnövények tovább szaporításra alkalmas magját. A vetés pedig a vetőmagvak talajba juttatása.

A vetőmag értékmérő tulajdonságai: azt fejezik ki, hogy a mag mennyiben felel meg az egyenletes, hiánytalan kelés és a csíranövény kezdetei fejlődése által szabott követelményeknek.

A vetőmag termesztési értéket befolyásoló tényezők:

• Azonosság
• Fajtaérték
• Származási érték

A minőséget befolyásolók:

• Tisztaság
• Csírázóképesség
• Használati érték

Külső vagy fizikai tulajdonságok:

• Ezermagtömeg
• Hektolitertömeg
• osztályozottság
• teltség

Belső vagy biológiai értékmérő:

• Egészség
• Kor
• Fény
• Szag
• Víztartalom

Értékmérők:

1. Azonosság: A vizsgált mintában hány százalék az idegen fajhoz és fajtához tartozó magok aránya.
2. Fajtaérték: A kérdéses fajtában lévő termőképesség
3. Származási érték: A termőhely ráhatásának jegyeit fejezi ki.
4. Tisztaság: Azt fejezi ki, hogy a minta mennyi fajtaazonos és ép magvat tartalmaz
5. Csírázóképesség: 100 db fajtaazonos ép magból hány db csírázik ki.
6. Használati érték: 100 kg vetőmagban hány kg csírázóképes vetőmag található
7. Ezermagtömeg: 1000 db mag grammban kifejezett tömege
8. Hektolitertömeg: 100 liter mag tömege
9. Osztályozottság: a magvak alakra, nagyságra nézve mennyire egyformák
10. Teltség: Kifejezi, hogy a tartalék tápanyagok és a csíra menyire tölti ki a maghéjat

A vetés

Idejét tekintve: Történhet ősszel, pl. az őszi árpa, rozs és őszi búza esetében szeptember - október folyamán. Történhet tavasszal, amikor a talaj felmelegedett és megszikkadt. A legtöbb kultúrnövényünket tavasszal vetjük. Nyár-végi vetés (augusztus végén) pl. bíborhere, őszi káposztarepce, lucerna esetében gyakori.

A vetés módjai: A vetés módja azt mutatja meg, hogy a magvak a talajban egymáshoz képest hol helyezkednek el.

I. Szórva vetés: Sekély és sűrű vetést kívánó gyepterületeket és füvesheréket telepítjük ilyen módon.

II. Sorba vetés: Egymástól meghatározott távolságra lévő sorokba vetjük a magokat. Hét ilyen mós tartozik ide:

1. Egyszerű sorvetés: a sorok azonos távolságra vannak egymástól. Gabonaféléknél ez 10-12 cm, kapásnövényeknél: 50-70 cm
2. Ikersoros vetés: Itt szűkebb és tágabb sorközök váltják egymást
3. Szalagos soros vetés: Itt a vetőgép 4-5 cm -es szélességben, szalagszerűen helyezi el a vetőmagot
4. Sávos vetés: Váltakozva egy vagy több vetőgépszélességben vetünk. Pl.: hibridkukorica apa- és anyanövényeinél
5. Szemenkénti soros vetés: Ha a vetőgép meghatározott és állandó főtávolságra, szemenként helyezi el a vetőmagot. Így vetik például a kukoricát és a cukorrépát.
6. Művelőutas vetés: Amikor a sorok között elegendő szélességű sávokat hagyunk ki a művelő és betakarító gépek számára. Pl: uborka, paradicsom.
7. Fészekbe vetés: Amikor egy-egy helyre több magot vetünk, amit fészeknek is nevezünk. Pl:: tök, dinnye.

A vetés mélysége: A vetőmag alsó részéről a talajfelszínig mért távolság. A vetés mélységet befolyásolja: ezermagtömeg, a talaj nedvességtartalma és a talaj kötöttsége. Száraz talajoknál mélyebbre kell vetni. Fontos a vetés után a magvak takarása. Mélyre vetett magvaknál fogasboronával történik a takarás, sekély-vetésnél pedig tövis-, vagy seprűboronával. Apró magvas vetésnél gyűrűs vagy sima hengerrel szükséges a tömörítés is.

Növényszaporítás módok (könyv: Mg.ism.I. 101.old.)

1.) Palántázás: Ennél a szaporítási módnál palántákra van szükség, melyeket fűthető melegágyban, fóliában vagy növényházban magról szaporítunk. A megvetés történhet magvető ágyba, szaporítóládába vagy tápkockába. A palánták kiültetését a fejlettség és az időjárás befolyásolja leginkább. Palántázással szaporítjuk: káposztafélék, paprika, dohány.

2.) Dugványozás: A kétéves zöldségnövények szaporítási módja. Az első évben a növények vegetatív részeiből nevelünk új növényt. (A gyökérzöldségek gyökérdugványokat, a hagymák dughagymákat nevelnek.) A második évben a dugványokat kiültetik és ezekből fejlődnek a maghozó egyedek. 

3.) Magtermő anyatövek kiültetése: A káposztaféléknél alkalmazott eljárás. Az első évben az anyatöveket felszedjük, télen tároljuk és tavasszal kiültetjük. E tövekről kapjuk a vetőmagot.

4.) Gumók kiültetése: A burgonya gumós növény, ez a szaporítási mód a burgonyatermesztésben jellemző.

5.) Tőosztás: A föld alatt elágazó növényeknél jellemző szaporítási mód. A növényt nyugalmi időszakban kiszedjük és annyi részre daraboljuk ahány gyökeres szárrésze van. Így szaporítjuk a következőket: ribiszke, köszméte, szamóca.

6.) Bujtás: Itt az anyanövény szárát gyökereztetjük meg úgy, hogy a lehajlott és földelt vesszőt csak meggyökerezés után választjuk le az anyanövényről. Pl.: szőlő, mogyoró

7.) Szemzés: A gyümölcsfák szaporítási módja, melynek során a nemes növényről egy szemet az alany gyökérnyakába helyezünk. Így jön létre az oltvány. Alany + nemes = oltvány.

Növényápolás és öntözés

Növényápolásnak nevezünk minden olyan tevékenységet, melyet a vetéstől a betakarításig kultúrnövényeink nagyobb és jobb minőségű termésének érdekében végzünk.

Növényápolási munkák:

• Talajápolás pl.: hengerezés, tömörítés, bakhátak képzése, lazítás, mechanikai gyomirtás
• A tenyészterület alakítása (sor-, és tőtávolság kialakítása)
• A növények fejlődésének szabályozása, irányítása töltögetés, idegenelés, szelekció, címerezés, kacsozás, lombtalanítás, szártalanítás, gyomirtás
• A növényvédelem: fertőző betegségek elleni védekezés, élősködők elleni harc (állati kártevők: fonálféreg, puhatestűek, ízeltlábúak, bogarak, lepkék, molyok, atkák) Védekezési módok: mechanikai növényvédelem (pl. kártevők eltávolítás kézzel, kéregkaparás, beteg ágak levágása), fizikai növényvédelem, kémiai védekezés (növényvédő-szerek), biológiai növényvédelem (katicabogár => levéltetvek), komplev és integrált növényvédelem.

Az öntözés

Magyarország éghajlati adottságai miatt a hazai növények időnként vízhiányban szenvednek és öntözésre szorulnak. Hazánkban a legfontosabb mezőgazdasági területeken az évi csapadék mennyisége 500 mm körüli, ám az éven belüli és a területenkénti eloszlás is egyenlőtlen.

Az öntözés agrotechnikai célja és ideje:

1. Talaj-előkészítő öntözés: kötött talajoknál és őszi vetésű növények esetében, kis mennyiségű 10 mm körüli öntözés.
2. Kelesztő öntözés: Száraz időszakokban, nehezen csírázó magvaknál, másodvetésű növényeknél alkalmazzuk. Célja: a csírázás segítése.
3. Vízpótló öntözés: Másodvetésű növényeknél, az elővetemény lekerülését követően 30-50 mm mennyiségben.
4. Frissítő öntözés: A talaj-menti légrétegek páratartalmának növelése. Gyakran finom porlasztással történik a levélfelületekre.
5. Tápláló öntözés: Tenyészidőben két-három alkalommal a talaj felső 30-40 cm-es rétegét nedvesítjük át.

Az öntözővíz mennyiségét meghatározza (113. oldal - Mg. ismeret I.)

• A növény vízigénye
• A talaj kötöttsége, szerkezete
• Esőztetős vagy kis-adagú öntözési mód. Előbbinél 30-60mm egyszeri öntözés a jellemző, utóbbinál homoktalajon 1,2 mm, kötött talajon 2 mm szükséges 1 cm talajréteg beáztatásához.

Az öntözés módjai (113. old)

1. Felületi öntözés => a talajon öntözőelemek vannak elhelyezve és a víz ezekben mozog illetve szivárog a talajba. Pl.: árasztó öntözés, csörgedeztető öntözés (lejtések kialakításával), sávos csörgedeztetés (tereprendezéssel), barázdás öntözés.
2. Altalajöntözés => a talajban csőhálózat kerül kialakításra, ezekből furatokon és nyílásokon keresztül szivárogtatható a víz az altalajba. Előnye: nem rombolja a talajszerkezetet, automatizálható, nincs vízveszteség.
3. Esőszerű öntözés => A legelterjedtebb öntözési mód, melyhez öntözőberendezést kell alkalmazni, amely szivattyúkból, csővezetékekből és szórófejekből áll. Az öntözőberendezés lehet hordozható vagy beépített illetve mozgó. Az esőszerű öntözés előnyei: víztakarékos, szabályozható, közvetlenül a növényt éri, hátránya: nagy az eszközigénye.
4. Csepegtető öntözés => Beépített műanyag csepegtetőelemekkel történik, melyek minden egyes növény tövéhez juttatják az öntözővizet. Előnye: takarékos, alacsony költségek. Alkalmazása: gyümölcsültetvények, üveg-, és fóliaházak.

A növényvédelem (108. old)

Fogalma: A növénykárosodások megakadályozását és a kártétel csökkentését célzó eljárásokat növényvédelemnek nevezzük. A növényvédelem feladatai:

1. A kártevők, kórokozók és gyomnövények károsítása elleni védelem.
2. A fent említettek károsítása elleni védelem.
3. A növényvédő szerrel kezelt termékek felhasználásának szabályozása, ellenőrzése.

I. Környezeti károsító tényezők:

1. Túl alacsony, vagy túl magas hőmérséklet (Pl.: rügy elfagyások, fülledések)
2. Csapadék hiány, vagy bőség (Pl.: belvíz, árvíz veszély vagy aszályos időszak)
3. Fényhiány (növényfejlődés és érés problémái)
4. Erős széljárás okozta károk (Pl.: dőlési, szélverési károk => előbbi a kalászosoknál)
5. Talajrendellenességek (sem a túl sok, sem a kevés tápanyag nem jó)

II. Élőlények okozta károsítások (biotikus tényezők):

1. Mikróbák: Növényvédelmi szempontból a gombák a legelterjedtebb kórokozók. Főleg a meleg, párás környezetben terjednek. Pl.: szőlő peronoszpóra és különböző penészgombák. Baktériumok: foltosságot, rothadást okoznak. Vírusok: levélfodrosodásokat, levélsárgulást, mozaik foltosságot, törpe növést váltanak ki. Védekezés: elsősorban megelőzéssel lehetséges.
2. Élősködők: Kultúrnövényeinket károsíthatják növényi élősködők és állati kártevők. Az előbbiek közé tartoznak az arankafajok és szádorfélék, de növényi félélősködő a fagyöngy és a fakin. Állati kártevők: a) Fonálférgek b) Puhatestűek, pl.: csiga c) Ízeltlábúak, pl: burgonyabogár, levéltetvek, levéldarázs, legyek, lepkék, molyok, atkák.
3. Gerinces kártevők: pl.: a) rágcsálók, nyulak, pockok. Védekezés: mérgező csalétkek, csapdák b) madarak okozta károk

A növényvédelem módjai:

1. Agrotechnikai növényvédelem: megelőző jelleggel a termesztett növények számára kedvező életfeltételek teremtése. Ide tartozik a helyes talajművelés, megfelelő vetésmélység kiválasztás, szakszerű terménytárolás.
2. Mechnaikai növényvédelem: A károsítók, például gyomok, kártevők fizikai eszközökkel történő távoltartása, megsemmisítése. Például: kapálás, kultivátorozás, fogasboronázás, gyümölcsmúmiák eltávolítása metszéssel (ezekben áttelelhetnek kórokozók), kártevők összesezdése.
3. Biológiai növényvédelem: amikor egy-egy kártevőT, annak természetes ellenségeivel pusztítjuk el. 
4. Kémiai növényvédelem: Növényvédőszerekkel történő kártevőírtás. Vannak gyomírtószerek (herbicidek), gombaölő szerek (fungicidek), csigaölő szerek, rovarölő szerek (inszekticidek), rágcsálóírtók, vadriasztók. Forgalmazás (eladás) szerint csoportosítva: III. - II. - I. forgalmi kategóriájú szerek léteznek, az alapján, hogy mennyire szigú feltételekhez kötött az értékesítésük.