Európa gondjai a két világháború között

Európa gondjai a két világháború között

/Harmat Árpád Péter/

 

Az egész világot kivéreztető és mintegy 15 millió halálos áldozatot követelő első világháború 1918 novemberében ért véget. Európa romokban hevert, az öt vesztes ország - Németország, Ausztria, Magyarország, Törökország és Bulgária – pedig összeomló gazdasággal és hihetetlen nyomorral kellett, hogy szembenézzen. Ám a háború és az azt követő folyamatok a győztes hatalmakat is megviselték. Európának számtalan gazdasági, politikai és egyéb problémával kellett szembenéznie. /A képen: Chamberlain, Daladier, Hitler és Mussolini, az 1938-as Münchenyi Konferencia résztvevői./

  1. Adósság probléma: Franciaország és Nagy-Britannia az első világháború során eladósodtak az USA felé, így az 1920-as és 1930-as években törleszteniük kellett az amerikaiaknak a fennálló tartozásaikat. Ez súlyos terhet jelentett gazdaságaikra nézve és bár győztesekként fejezték be a háborút, valójában komoly belső gondokkal - szociális, társadalmi és életszínvonalat érintő válságokkal - kellett megküzdeniük. 
  2. Gazdasági gondok: A Nyugat-európai országok hadigazdálkodásról történő átállása a békebeli időkre nem ment zökkenőmentesen. Az 1920-as években munkanélküliség és infláció jellemezte a kontinens nyugati részeit, ami a piac beszűkülésével és általános életszínvonal eséssel is párosult. A visszaesés szinte minden Nyugat-európai országban megjelent, de egyes helyeken - például Olaszországban - fokozott módon éreztette hatását. Az olaszok - bár a győztes oldalon fejezték be a háborút - mégis csalódtak a Párizs környéki békék termtette új helyzetükben. A zavargások, sztrájkok, tüntetések 1918 után és a 20-as években Olaszország mellett sok más államban is mindenapossá váltak.
  3. Jóvátételi csapda: Jelentős gondot jelentett a „jóvátételi csapda”. Az összeomlott német gazdaság nem tudta kitermelni a rá kirótt jóvátételt, így a németek nem tudtak fizetni Angliának és Franciaországnak, azok pedig így szintén fizetésképtelenekké váltak Washington irányába. A láncolat nem működött tehát addig, míg Németország talpra nem áll. A franciák hittek abban, hogy a németek tudnának fizetni ha akarnának, így nyomást próbáltak gyakorolni Berlinre. A francia hadsereg 1923 –ban megszállta a Ruhr-vidéket. Ám a terv nem működött: a német lakosság ellenállt a megszállás pedig óriási költségeket jelentett a franciákra nézve. A „jóvátételi csapda” megoldását végül az úgynevezett Dawes-terv hozta el 1924-ben, amikor az amerikaiak kölcsönök és befektetések Németországnak adásáról döntöttek. A „tőkeinjekciók révén a német gazdaság az 1920-as évek végére, és az 1930-as évek elejére talpra állhatott, és fizetni tudta kötelezettségeit Nyugat-Európa felé. Ezzel pedig az angolok és franciák is fizetni tudtak Amerikának. 
  4. Politikai szélsőségek megmozdulásai: Komoly európai válságjelenség lett Európában 1918 és 1930 közt, a politikai szélsőségek (fasiszták és kommunisták) megerősödése. Az 1918-as és 1919-es esztendők során Bajorországban és Magyarországon is kommunista tanácsköztársaságok alakultak, és szerte Európában megerősödtek a szélsőbaloldali mozgalmak, melyek leverése csak komoly nehézségek árán volt lehetséges. Később az 1920-as években már a szélsőjobb is több országban megjelent. 1922 őszén Mussolini vezetésével egész Olaszország a fasiszták kezére került, miközben Németországban tömegpárttá vált a nácik mozgalma. (Első nagy választási győzelmüket 1932 nyarán aratták.) Ugyanakkor az 1917-ben hatalomra került orosz kommunisták 1922-re létrehozták a Szovjetuniót, mely az egész világon támogatni kezdte a kommunista pártokat. A két politikai szélsőség egymással és a demokratikus államok rendszereivel is harcot kezdett.
  5. Németország térnyerése: Gustav Stresemann német külügyminiszter 1929 –re négy fontos lépéssel elérte Németország rehabilitációját és gazdasági felzárkózását. Az első lépés a szovjet-német viszonyt rendező Rapallo szerződés volt (1922), a másodikat a franciákat a Ruhr-vidékről kiparancsoló Locarno szerződés jelentette (1925), harmadik lépésként a németek népszövetségi felvételét lehet kiemelni (1926) és végül a negyedik lépést a jóvátételt csökkentő Young-terv (1929) jelentette. (Később, a lausannei konferencia 1932-ben - egy utolsó, 3 milliárd márkás befizetés után - teljes mértékben elengedte Németország jóvátétel-fizetési kötelezettségét.) A döntések nyomán a német gazdaság talpra állt és az 1930-as években erőteljes fejlődésnek indult. Ugyanakkor az erősödő és fegyverkező Németország irányítása a hitlerista nácik kezébe került.
  6. A gazdasági világválság: Az USA –ból 1929-ben egy túltermelési válság indult el és terjedt át Európára. Ennek eredményeképp 1929 és 1933 közt Európa gazdaságaiban magas infláció, hatalmas munkanélküliség és gazdasági visszaesés következett be. A megoldást és kilábalást Roosevelt New Deal programja hozta el, 1932-ben. Ahogyan a válság Amerikából elindulva magával rántotta Európát, úgy a megoldás is az USA -ból érkezve emelte ki onnan az egyes európai országokat.
  7. Francia válság: Franciaországban 1920 és 1940 közt a szocialista és nemzeti kormányok felváltva próbálták megoldani a háború utáni, majd világválság sújtotta francia gazdaság gondjait. Ám a törekvések sorra kudarcba fulladtak: a korrupció, a magas infláció, a munkás-sztrájkok és az 1927-től méregdrágán épülő Maginot vonal kiadásai országos elégedetlenséget eredményeztek. A Maginot vonal építése azt a naív félelmet tükrözte, melyet a német támadástól való francia rettegés szült. A hatalmas erődrendszer, mely földalatti helyiségeket, lőállásokat, raktárakat is tartalmazott 5 milliárd frankot emésztett fel. 
  8. Nagy-Britannia problémái: Angliában 1923 és 1935 közt munkáspárti és konzervatív pártok politikai váltógazdasága hol bal-, hol jobboldali vezetést eredményezett. Azonban a választójogi küzdelmekkel, sztrájkokkal, a gyarmati problémákkal és az ír kérdéssel egyik kormányzat sem tudott mit kezdeni. A szomszédos ír sziget több évszázados angol elnyomás után az első világháború alatt próbált önállósodni. Anglia azonban fegyveresen leverte törekvéseiket. Végül 1919-ben az írek saját nemzetgyűlést hoztak létre és egyoldalúan kinyilvánították függetlenségüket. Válaszul Anglia újra az erőszakos elnyomást választotta. Az írek gerilla és partizán jellegű harcot kezdtek, majd merényletek sorával (IRA) és terrorista akciókkal elérték a britek meghátrálását. Így 1922-re létrejött a független Írország, ám az ír sziget északi része nélkül, mely területet Anglia elszakította. Az írek egy része – az IRA –t támogatva - hosszú évtizedekig elnyúló harcot kezdett Nagy-Britannia észak ír uralma ellen.
  9. A fasiszta hatalmak terjeszkedései: Az 1930-as évekre mindhárom fasiszta nagyhatalom – Németország, Olaszország és Japán is – terjeszkedő, expanzív politikába kezdett. Hitler a Ruhr-vidék 1936-os megszállása után 1938-ban Ausztriát és Csehországot is bekebelezte, Mussolini hadserege 1935-ben Etiópiát, majd 1939 tavaszán Albániát foglalta el, Japán pedig 1931 –től Kína ellen viselt hadat. Küszöbön állt egy újabb világháború.

A két világháború közti 21 esztendő gazdasági válságokkal, forradalmakkal, politikai harcokkal, nyomorral és szinte mindenütt megjelenő belső feszültségekkel volt terhes. A világtörténelem két legpusztítóbb ideológiája, a nácizmus és a kommunizmus is ezen időszakban - szinte egyszerre megjelenve és megerősödve - veszélyeztette Európát. Miközben a Szovjetunióban Sztálin épített ki pusztító diktatúrát, Olaszországban Mussolini, Németországban Hitler, Spanyolországban pedig Franco hozta létre a maga fasiszta államberendezkedését. Eközben az első világháborúban győztes nyugati demokráciák - Nagy-Britannia, Francaiország és az USA - saját belső problémáikkal voltak elfoglalva. A kialakult helyzet az 1930-as évek végére szinte kiszámíthatóvá tette az újabb világégés eljövetelét.

Harmat Árpád Péter