Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon 1919-1944.

  • A könyv címe: A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon 1919-1944.
  • A könyv szerzője: Ungváry Krisztián
  • Kiadási adatok: Jelenkor Kiadó – OSZK, Pécs – Budapest, 2012., keményfedeles, 649 oldal
  • Adott pontszám és értékelés:   5 / 4

Kétségtelenül egy tudományos igényű és magas színvonalon megírt történész munkát olvashatunk, ha kézbe vesszük Ungváry Krisztián történész 2012-ben készült könyvét, mely a Horthy-korszak zsidópolitikáját dolgozza fel. (Ungváry Krisztiánról, a magyar történészekről szóló cikkünkben bővebben lehet olvasni, ITT.) A könyv tudományos színvonalára jól rávilágít, hogy 101 db levéltári forrást használ fel, melyek többsége a Budapesti Fővárosi Levéltárból, a Magyar Országos Levéltárból, illetve az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából származik. Szintén a mű komolyságát jelzi a több mint 500 tételből álló, tekintélyes terjedelmű bibliográfia a kiterjedt névmutató, az 1500 lábjegyzet és a 19 részletes táblázat, adatokkal és statisztikai kimutatásokkal.

A könyv tartalomjegyzékén átfutva azt láthatjuk, hogy Ungváry három koncepció mentén dolgozta fel a korszakot. Egyrészt kronologikus rendben haladva, az 1920 –es évektől, Gömbös fajvédelmi koncepcióján keresztül egészen az Endlösungig mutatja be a zsidósággal kapcsolatos kormányzati döntéseket és szándékokat; másrészt a hazai zsidóság két világháború közti vagyoni és szociális helyzetének bemutatására koncentrál, harmadrészt pedig a korabeli magyar lakosság közvélekedését és közhangulatát befolyásoló egyéb tényezők, eseti jelenségek, zsidótörvények és túlkapások előtárására vállalkozik.

A könyv első harmada a II. világháború előtti 20 esztendő szociálpolitikai koncepcióit, antiszemita rendelkezéseit veszi górcső alá, részletesen bemutatva a zsidók 20-as és 30-as évekbeli helyzetét. A szerző többször kiemeli a zsidók magas arányát a polgári és értelmiségi pályákon, illetve a liberális eszmékhez való szoros kötődésük gyakoriságát. 

A szerző folyamatosan tesz utalásokat a Horthy-korszak antiszemita jellegére, mely utalások mellé tényadatokat és forrásokat is felsorakoztat kiemelve, hogy az antiszemitizmus nem csupán a Numerus clausushoz hasonló törvényekben, hanem gazdasági koncepciókban és a szociálpolitikában is megmutatkozott. A könyv középső harmada a két világháború közti Magyarország társadalmi változásaival foglalkozik, részletesen bemutatva a zsidó törvényeket és a második Teleki kormány működését.

A könyv utolsó harmada a legérdekesebb: kitér a Kállay-kormány mérsékeltebb zsidópolitikájára, az 1941 augusztus 27-28. –án végrehajtott Kamenyec-Podolszkij –i tömegmészárlásra és az 1944 -es zsidó deportálásokra. A zsidók megsemmisítő táborokba hurcolását illetően egyértelmű a könyv állásfoglalása: igenis döntő szerepet tulajdonít a Horthy-rendszernek és a korabeli magyar szerveknek. Idézet a szerzőtől, a könyv 555 oldaláról, ahol a kormányzó német megszállással kapcsolatos szerepét taglalja:

 

„ … Horthy mélyen megsértődött azért a bánásmódért, amelyben Klessheimben része volt. Hallgatása, majd tehetetlenkedése ezzel, valamint a Veesenmayer által is regisztrált szenilitásával magyarázható. Politikusi csődje ekkor vált nyilvánvalóvá: nem ismerte fel a helyzet drámai jelentőségét, és restségével akaratlanul is asszisztált a tömeggyilkossághoz. Macartney professzor találóan jegyezte meg, hogy Horthy nem tett egyebet, mint Poncius Pilátus: mosta kezeit, de nem javasolta a németek egyetlen követelésének elutasítását sem.”

 

Pozitívumok: a könyv alapos, precíz munka, számtalan forrásra támaszkodva. Nyelvezete érthető, logikája tiszta, egyértelmű és érthető. Kellő mélységben tárja fel a korszak antiszemitizmusát és a Horthy-rendszer szociálpolitikáját.

Negatívumok: A munka ugyanazon köröket járja végig, ugyanazon végkövetkeztetés alátámasztására „áldozva fel” szinte minden fejezetet. Túl szűk mozgásteret alkalmaz, mindenhol az antiszemitizmust állítva középpontba. Ungváry Krisztián művét egy fiatal történész, Bolgár Dániel kritizálta leghevesebben, aki egyenesen plágiummal is megvádolta a szerzőt. Ungváry Krisztián azonban megvédte írását és a több szempontból is megdöbbentő „támadással” szemben hitelesen tudta tisztázni magát.

Összefoglalva: A könyv elsősorban azok számára nyújt értékes olvasmányt, akik kifejezetten a Horthy-korszak antiszemitizmusával kívánnak foglalkozni. Túlontúl speciális érdeklődésű olvasóközönséget céloz tehát meg, az átfogó, szélesebb közérdeklődésre számot tartható általános folyamatok mellőzésével. Értékelésünk ezen okból csak 4 pont az elérhető ötből.