Egykamarás és kétkamarás parlamentek a magyar történelemben

Egykamarás és kétkamarás parlamentek a magyar történelemben

/Harmat Árpád Péter/

Magyarországon jelenleg (2015-ben) egykamarás az országgyűlés. Ugyanakkor az elmúlt években több alkalommal is felvetődött – különböző politikai körök részéről – a kétkamarás rendszerhez való visszatérés javaslata. Felvetődik tehát a kérdés: hogyan is alakult a magyar országgyűlések története ezen a téren?

Magyar országgyűlések a XV. és XIX. század közt

Rendszeres és a mai értelmezéshez közel álló országgyűlések rendi gyűlések formájában Habsburg Albert uralkodásától, közelebbről az 1439-es évtől voltak Magyarországon. Gyakorlatilag az 1439 és 1526 közti időszak legtöbb országgyűlése - 1439, 1458 tele, 1458 nyara, 1505, 1514, 1525 - mind egykamarás volt, helyszínük pedig Rákos-mező,  Buda, Pest és Hatvan.

Nagy változást hozott az 1526-os év, amikor létrejött a Habsburgok regnálásával a Királyi Magyarország. Az új államrend teljesen új berendezkedést hozott, új kormányszervek jöttek létre és Buda elestével a főváros, így pedig az országgyűlések helye is máshová került. Magyarország államigazgatásának új központja 1526 és 1848 közt Pozsony lett. Az itt tartott országgyűlések a Habsburg berendezkedést követve már kétkamarásak voltak, vagyis létrejött egy felsőtábla az osztrák érdekek és katolikus arisztokrácia érdekeinek primátusával, illetve az alsótábla, mely az alulról érkező rendi, illetve magyar kezdeményezések megvitatásának helyszíne lett. Az alsóház ülései a pozsonyi Magyar Kamara épületében folytak egészen 1848-ig.

Az 1848/49-es szabadságharc és forradalom annyiban törte meg a rendszert, hogy a pozsonyi rendi gyűlések helyébe pesti népképviseleti, országgyűlést "vezetett be" de a kétkamarás berendezkedés megmaradt. A szabadságharc leverését követően megmaradt a pesti helyszín és innentől az országgyűlések már napjainkig pesti helyszínnel kerültek megrendezésre. A szabadságharc utáni első diéta az 1861-es volt, továbbra is kétkamarás rendszerben.

Országgyűlések a XX. században

Érdekes változást jelentett az Országház megépülése, ahol az első országgyűlést az alsóház 1902 októberében tartotta. Az új változást az 1918-as események hoztak, mivel 10 évre, egészen 1928-ig megint egykamarássá tették az országgyűlést. A Horthy-kor nagy hangsúlyt fektetett a forradalmak elkerülésére, és ebben garanciát jelentett egy erős és rendszerhű főrendiház. Így 1928-ban megszületett egy új törvény, mely erősen szabályozta az újra kétkamarássá vált országgyűlés működését, és a főrendiházat újra bevezette felsőház néven.

A második világháborúval véget ért Horthy-kort a kommunista korszak követte, mely az országgyűléseket a látszat demokrácia eszközeként tartotta meg. A valódi döntések nem itt születtek. A kommunista időszak országgyűlései újra egykamarásak lettek. A rendszerváltozás megváltoztatta a választási törvényeket, és így némleg módosult a parlament is, ám az egykamarás berendezkedés megmaradt napjainkig.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a két parlament-típus felváltva követte egymást történelmünkben, de fontos megjegyezni, hogy a magyar parlamentarizmus hagyományai mindenképp a kétkamarás országgyűléshez kötődnek. Ugyanis 1439 és 1990 közt eltelt 551 évből 395 évben volt kétkamarás, és mindössze 156 évben egykamarás az országgyűlésünk.

Megjegyzendő: akkor volt egykamarás, amikor a kezdeti időkben még nem alakult  ki az országgyűlések valódi szerepe (1439-1526) illetve a forradalmak idején (1848, 1918) és végül a kommunista korszakban.

Azon országok, ahol napjainkban kétkamarás a parlament:

• USA (képviselőház+szenátus, együttesen: kongresszus)
• Egyesült Királyság (képviselőház+lordok háza)
• Franciaország (nemzetgyűlés+szenátus)
• Oroszország (állami duma+szövetségi tanács)
• Németország (Bundestag+Bundesrat)
• Lengyelország (szejm+szenátus)

A magyar országgyűlések helyszínei:

A polgári átalakulás alaptörvényeit megfogalmazó utolsó rendi országgyűlést április 11-én zárta be az uralkodó. Az első népképviseleti országgyűlés július 5-én Pesten kezdte meg a munkáját, méghozzá a Redout palotában (a későbbi Vigadó épületében) Október 3-i manifesztumával V. Ferdinánd berekesztette ezt a diétát, ám a képviselők hivatkozva a bezárás törvénytelen voltára folytatták munkájukat. 1849 január elején a törvényhozó hatalom a fővárost fenyegető császári haderő elől Debrecenbe költözött, ahonnan Pest–Buda visszafoglalása után júniusban tértek vissza. Júliusban újra költözniük kellett, először Szegeden, majd a szabadságharc utolsó napjaiban Aradon tartották üléseiket.

A szabadságharc kalandos pesti, debreceni, szegedi és aradi országgyűlései után egy 12 éves szünet következett, és 1961-ig nem hívták össze a magyar képviselőházat. Ám 1961-ben enyhült Ausztria nyomása, és az ezen évre összehívott diéta a pesti Nemzeti Múzeum dísztermében kezdhette meg ülését. Az ülés közben gyorsított tempóban kezdődött meg egy olyan új épület felállítása, mely alkalmasabb lehett az országgyűlések megtartására. Így az 1865-ös következő diéta jórészt már a mai Bródy Sándor utcában lévő Ybl palotában tarthatta üléseit. Az új épület további 6 diéta helyszíne lett egészen 1902-ig, amikor a képviselőház ezen év októberében átköltözhetett a Steindl Imre tervezte Dunaparti országházba.

Harmat Árpád Péter