Zászlónk eredete

Zászlónk eredete

/Harmat Árpád Péter/

 

Nemzeti jelképeink, szimbólumaink: Népünk története során sok nemzeti szimbólum és jelkép alakult ki, melyek a világ összes magyarja számára ugyanazt jelképezik: a hazát, és a magyarságot. Ilyen szimbólum a zászlónk, címerünk, himnuszunk, csodálatos országházunk, népviseletünk, a Szent Koronánk, eredetmondáink jelképei (pl.: turul madár) történelmi alakjaink, királyaink, gyakran városaink egy-egy részlete (pl.: Gellért-hegy) vagy akár neves színészeink, sportolóink arcképei, ételeink, és még megannyi egyedi kép, mely csak a magyarnak született emberek számára hordoz jelentőségteljes tartalmat. Azonban az összes jelképünk közül csupán néhányból lett állami szimbólum. Ilyen a zászlónk és a Szent Korona.

A piros-fehér-zöld magyar zászló eredete:

Nemzeti szimbólumai közül először a címer alakult ki. A címerünkben szereplő színek idővel nemzeti színekké váltak és megjelentek a zászlónkban is.

Egyes források és ábrázolások szerint először 1601 augusztus 3 -án (a 15 éves háború kezdetén) Báthori Zsigmond és Giorgio Basta generális közt lezajlott Goroszlói csatájában már megjelentek olyan zászlók melyeken a címerünkben is szereplő piros-fehér-zöld színek szerepeltek. Később pedig 1608 november 19 -én amikor Pozsonyban Magyarország királyává koronázták II. (Habsburg) Mátyást, a szertartás során piros-fehér-zöld színeket alkalmaztak a koronázási drapérián!

A piros-fehér-zöld színek nemzeti színekké válásában az áttörést az 1848/49 -es szabadságharc és forradalom hozta. Ekkor ugyanis már egyértelműen nemzetünket szimbolizáló zászlóként, de még farkasfogas megjelenítéssel szerepelt a három szín a magyar csapatok katonáinál. Az 1848. évi XXI. törvény pedig hivatalosan is rendelkezett arról, hogy nemzetünket szimbolizáló három szín a piros-fehér-zöld legyen.

 

"A' nemzeti szín és ország czímere ősi jogaiba visszaállíttatik. 2. Ennélfogva a' háromszínű rózsa polgári jel képen ujra felvétetvén, egyszersmind megállapíttatik, hogy minden nyilvános ünnepek alkalmával és minden magyar hajókon a' nemzeti lobogó és ország czímere használtassék."

 

Bárczay Oszkár heraldikus kutatásai pedig bebizonyították, hogy a piros és fehér színek korábban, míg a zöld szín csak jóval később – egyes vélekedések szerint közvetlen a szabadságharcot megelőző években – került nemzeti színeink közé.

 

„… a magyar nemzetnek már az ősi időben is volt nemzeti színe, de ez hibás fölfogáson alapul. A törvény alkotói azt hitték ugyanis, hogy a hármas halom, és annak zöld színe éppen olyan régi és olyan rangú képe czímerünknek, mint a vágások és a kereszt, pedig … a hármas hegy sokkal későbben jutott a czímerbe, s nem is festették mindjárt zöldre. Ennél fogva bízvást mondhatjuk, hogy törvényesen csak 1848-ban szentesíttetett a magyar nemzeti szín." (Bárczay Oszkár: A herladika kézikönyve. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1897.)

 

A szabadságharc leverése után a három nemzeti szín egészen 1867-ig tiltott jelképnek minősült, ám a kiegyezés már hivatalos nemzeti jelképpé és hivatalos zászlóvá minősítette.

Harmat Árpád Péter