A legendás Afrika Korps és Erwin Rommel

A legendás Afrika Korps és Erwin Rommel

Kiegészítő poszt: A II. világháború legtehetségesebb német tábornoka /Háborúk blog/

/Harmat Árpád Péter/

 

A második világháborúban német oldalon a legendás Afrika Korps volt az az alakulat, melyet az angol ás amerikai szövetségesek a legtöbb tisztelettel emlegettek, és akinek vezetőjét – Erwin Rommelt - a legtöbbre tartották. Ékes bizonyítékot szolgáltatnak a Rommelt övező tiszteletre Winston Churchill angol miniszterelnök szavai: "Igen merész és ügyes ellenfél áll velünk szemben, egy a háború vérzivatarából kiemelkedő nagy hadvezér" /Elhangzott: 1942 januárjában, a brit alsóházban/ A Churchill által használt "merész" és "ügyes" jelzők megmagyarázzák, hogy miért is ragadt később Rommelre a "sivatagi róka" megnevezés. De mitől lett legendás az Afrika Korps, és parancsnoka Erwin Rommel? A válaszhoz át kell tekintenünk az afrikai hadszintér eseményeit.

A második világháborúban Németország legfőbb európai szövetségese a Háromhatalmi egyezmény (1940) alapján a Mussolini vezette fasiszta Olaszország volt. A háborút Adolf Hitler robbantotta ki 1939 szeptember 1 –én Lengyelország lerohanásával, majd ugyancsak a német hadsereg dicsőségét növelte 1940 tavaszán Nyugat-Európa sikeres meghódítása. Ezt követően azonban már Mussolini is terjeszkedni akart, és egyre féltékenyebben szemlélte nagy szövetségese sikereit.

Olaszország 1940 június 10 –én előbb Dél-Franciaországot támadta meg, majd 1940 augusztusában az általa 1912 óta gyarmatként birtokolt Líbiából lerohanta az angol érdekszférába tartozó szomszédos Egyiptomot, végül 1940 októberében Albániából megkezdte Görögország elleni olasz inváziót is.

Bár az olaszok a fasizmus „hevületében” és a nagyhatalmú Német Birodalom támogatását élvezve harcoltak, mégis 1940 decemberére mindhárom frontvonalukon kudarcot vallottak. Dél-Franciaországban kicsi és jelentéktelen területeket tudtak csak elfoglalni, Görögországban november 14-re sorozatos vereségeket szenvedtek, így Albániába szorultak vissza, Egyiptomban pedig az angol Wavell tábornok december 10-én váratlanul ellentámadást kezdett ellenük, és szétzilálva erőiket elfoglalta Tobrukot és Bengázit. (Az angolok csak akkor álltak meg, amikor 1941. február 11-én ismét elérték a líbiai-olasz határt.) Rodolfo Graziani tábornagy kétségbe esésében azonnali segítséget kért, ám az angoloknak sikerült csapdába ejteni a Tripoli felé visszavonuló olasz 10. hadsereget, amely néhány szabadulási kísérlet után letette a fegyvert.

A sorozatos olasz vereségeket Hitler nem nézhette tétlenül, hisz legfőbb szövetségeséről volt szó, így a Balkánon és Afrikában szorongatott helyzetben lévő olasz seregek megsegítése mellett döntött. A Balkánon a német beavatkozás sikere nem maradt el. A németek jelentős erőket csoportosítottak át a hadjáratra. A görögök elleni támadás két fő irányból, Bulgáriából és Magyarországról indult 1941. április 6-án. A németek napok alatt elfoglalták Belgrádot, amit súlyos légitámadás is ért. Április 10-én kikiáltották az önálló Horvátországot. Jugoszlávia fennmaradó részét német, olasz, bolgár és magyar megszállási zónákra osztották. Április 15-én a Bulgária felől és az északi irányból előrenyomuló német páncélos oszlopok görög területre lépve folytatták az offenzívát, és három nap alatt elfoglalták Athént.

Rommel sikerei Afrikában

A gyors balkáni sikerek miatt Hitler Afrikát illetően is bizakodó lett. 1941. február 6-án Brauchitsch vezértábornagyon keresztül utasította egyik tehetséges tábornokát, Erwin Rommelt, hogy induljon Afrikába, és verje vissza az angolokat. A terv szerint az első német csapatok már február közepén megérkeztek. A 15. páncéloshadosztálynak pedig május végén kellett megérkeznie. A megérkezés után Rommel rögtön a saját kezébe vette az irányítást. Habár elvileg az olasz parancsnokság alárendeltségébe tartozott, Rommel rájött, hogy a demoralizált és ódzkodó olaszok csak hátráltatnák a terveiben. Villámgyors támadásokkal visszaverte a meglepett briteket, visszafoglalta Cyrenaica területét, Benghazi-t, Bardiá-t, és Solum-ot. Tobrukot kétszer is ostrom alá vonta, bevennie azonban ekkor még nem sikerült. Ám így is bámulatosan gyorsan és hatékonyan aratott győzelmeket és már ekkor kivívta az angolok tiszteletét.

Ezekben a harcokban tett szert Erwin Rommel legendás hírnevére, valamint a "Sivatagi róka" becenévre. Ugyanis az afrikai hadviselés teljesen más volt, mint addig bármi a II. világháborúban. Egyetlen út vezetett végig a sivatagon, a Via Balbia. Nem voltak természeti akadályok, civil lakosság is csak elvétve, a mozgási szabadság gyakorlatilag végtelen volt. A közös ellenség pedig maga sivatag volt, amely ellen mindkét oldalnak küzdenie kellett. A sivatagi háború talán éppen emiatt volt teljesen lovagias, "úriemberekhez méltó". Ez persze nem azt jelenti, hogy két ellenséges felderítőegység nem lőtte egymást halomra, ha összetalálkoztak, hanem például azt, hogy a hadifoglyokkal szinte "ősi barátsággal viseltettek", atrocitások pedig egyáltalán nem voltak. A két hadvezér is őszinte tiszteletet tanúsított egymás iránt. Rommel gyakran úgy jellemezte Wavell-t, mint "katonai géniuszt", és kiváló parancsnokot (holott valójában a képességei messze alulmaradtak a német hadvezérrel szemben), Wavell pedig a maga részéről elküldte Rommel feleségének a tábornokágról tartott előadásai egy példányát a következő szöveggel: "egy bátor, lovagias és ügyes ellenfél emlékére". Később még maga Churchill is elismerően nyilatkozott a német parancsnok képességeiről!

Rommel hírnevét öregbítette, hogy rendszerint közvetlenül a frontvonalból vezette az ütközeteket. Tisztjei és katonái bálványozták bátorságáért. Precizitása nem ismert határokat, olykor még a 88 mm-es lövegeket is saját kezűleg állította be, amelyeket a már említett franciaországi tapasztalatok alapján főleg páncéltörő feladatokra használt. A DAK egységek és harckocsik számát tekintve gyakran volt hátrányban a britekkel szemben, de Rommel stratégiai érzékének, hadicseleinek (Líbiába megérkezve rögtön makett-harckocsikat építtetett a britek megtévesztésére) és hadvezetésének köszönhetően (egységeit összefogva tartotta, illetve kihasználta a hatalmas sivatagban való manőverezhetőséget, hogy az ellenség szárnyain vagy hátsó vonalain üthessen rajta) gyakran sikerült felülkerekednie a túlerővel szemben. 1941-ben az angolok megpróbálkoztak egy merőben "sportszerűtlen" akcióval (ami tőlük azért szokatlan), és egy SAS (Special Air Service) kommandós egység ledobásával megpróbálták meggyilkolni Rommelt. A támadás kudarcba fulladt, ugyanis a tábornok nem is tartózkodott a közelben, a kommandósokat pedig foglyul ejtették.

A Wavell helyére kinevezett Auchinleck tábornok, valamint a 8. hadsereg új parancsnoka, Ritchie tábornok sikerült is felmenteniük Tobrukot, és kikényszeríteniük a németek visszavonulását Rommel azonban a visszavonulás közben meg tudta őrizni erőinek nagy részét. Rommel 1942 januárjának végén lendült támadásba, és februárban Cyrenaica területe már ismét az övé volt, a briteket pedig visszaűzte a Gazala-vonalig. Itt ismét feltöltötte magát mindkét haderő utánpótlással, majd május 26-án Rommel áttörte a Gazala-vonalat, június 21-én pedig bevette Tobrukot.

Tobruk bevétele Rommel egyik legnagyobb sikere volt, a britek (és Churchill) számára pedig az egyik legnagyobb csapás. A sikert ismét a "Sivatagi róka" fondorlatos taktikái hozták meg. Június 19-én egy kis csoporttal támadást intézett, a többi egysége pedig elvonult Tobruk mellett, mintha az egyiptomi határ felé tartanának, mint annak idején 1941-ben. Éjszaka azonban visszafordultak, és meglepetésszerű támadást intéztek a város ellen. Hitler tábornaggyá léptette elő Rommelt (49 évesen ő lett Németország legfiatalabb tábornagya), de erősítést nem küldött. Mussolini is csak parádézni érkezett Afrikába. El-Alamein-nél azonban megállásra kényszerült a DAK, itt a britek utolsó mentsvárként védelemre rendezkedtek be, és óriási tartalékokat halmoztak fel. Ekkor már a segítségként érkezett amerikai Sherman harckocsik is rendelkezésre álltak. A brit főparancsnok pedig a rettenthetetlen Bernard Law Montgomery lett, aki megfogadta, hogy visszaveri Rommelt.

Vereségek és visszavonulás

A sivatagi hadviselés még a fitt Rommelt is megviselte 1942 őszére, és betegszabadságra kellett vonulnia Európába. Rommel távollétét használta ki Montgomery, és október 23-án elsörprő támadásba lendült, november 4-én pedig áttörte a német vonalakat. Rommel visszatérése sem segített a németek helyzetén, az egyetlen amit tehetett, hogy kiadja a visszavonulási parancsot (Hitler és Mussolini tiltakozása ellenére). A helyzetet súlyosbította, hogy november 8-án a Szövetségesek partraszálltak Észak-nyugat Afrikában (Torch-hadművelet), így a tengelyhatalmak harapófogóba kerültek. Ha meg akarták tartani Afrikát, valóban nem maradt más lehetőségük, csak a visszavonulás.

Ezt a több mint 2500 km-es visszavonulást Tuniszig azonban mesteri módon hajtotta végre Rommel, hadserege maradékával állandóan kisiklott a 8. hadsereg szorításából, sőt utóvédjeivel folyamatosan zaklatta azt. Montgomery egyszerűen nem volt képes elvágni a németek útját, és a Panzerarmee Afrika végül egyesülhet az időközben megérkezett von Arnim vezérezredes 5. páncélos hadseregével Tunéziában 1943 elején. Itt még Rommel részt vett élete utolsó afrikai páncéloscsatájában a Kasserine-hágónál, felavatta az európai háborúban újonnan résztvevő amerikaiakat, majd visszatért Európába, ahol Hitlert kérlelte, engedje vissza Afrikába, hogy osztozhasson serege sorsában. A Führer azonban március 11-én a gyémántok ékítményt adományozta Rommel Lovagkeresztjéhez, és regenerálódni küldte. Hitlernek fogalma sem volt a hadi helyzetről, nem vette észre, hogy hadseregének a napjai meg vannak számlálva Tunéziában. 1943. május 13-án von Arnim 200 000 katona élén letette a fegyvert, és az afrikai front megszűnt.

Rommel sorsa Afrika után

Mi lett a legendás Rommel sorsa? Az afrikai német összeomlás után egy ideig a nyugati hadszíntér parancsnoka lett Gerd von Rundstedt tábornagy parancsnoksága alatt. 1944. június 6-án indult meg a szövetségesek normandiai partraszállása, és akárcsak El-Alamein-nél, Rommel ezen a napon sem tartózkodott a helyszínen (a felesége születésnapjára hazautazott Németországba). áadásul a Vörös Hadsereg is támadásba lendült keleten. Rommel tábornagy számára egyértelművé vált, hogy a vereség immár elkerülhetetlen, hősi kitartásukkal maximum az idejét tudják elodázni. A bizalma is megcsappant Hitlerben, aki cserbenhagyta páncélos hadseregét Afrikában, és ostobán mérte fel a helyzetet Franciaországban.

Július 17-én Rommel gépkocsiját brit vadászrepülők támadták meg, a tábornagy pedig súlyosan megsebesült. Ezzel Rommel befejezte a harcot Németország oldalán, többet nem tehetett a vereség elodázásáért. Három nappal később, július 20-án Claus von Stauffenberg ezredes bombamerényletet kísérelt meg Hitler ellen. A merénylet sikertelenül zárult, a Gestapo pedig azonnal megkezdte a szálak felgöngyölítését. A nyomozás során elhangzott Erwin Rommel neve is. Rommel pontos szerepe a merényletben a mai napig tisztázatlan. Ami biztos, hogy személyesen nem vehetett benne részt, hiszen a sérülése után a kórházban lábadozott. Annyit sejteni lehet, hogy a vezértábornagy bár elutasította az aktív részvételt, de hallgatólagosan támogatta a szervezkedőket, és megígérte hogy igyekszik majd meggyőzni a Führert, hogy nézzen szembe a valósággal. Amikor a nyomozás során felmerült Rommel neve, ő még mindig az ország leghíresebb és legmegbecsültebb tábornoka volt. Nem lehetett csak úgy, minden feltűnés nélkül elfogni és kivégeztetni. Hitler úgy érezte, tartozik annyival a vezértábornagynak, hogy felajánlja neki a lehetőséget, kövessen el öngyilkosságot, ez esetben a neve titokban marad a szervezkedéssel kapcsolatban, és a családját is megkímélik.

Október 14-én Burgdorf és Maisel tábornokok meglátogatták Rommelt az otthonában, ők hozták el neki a Führer ultimátumát, valamint a gyorsan ölő mérget (Rommel azt mondta nekik, hogy attól tart, nem bánik elég biztosan a pisztollyal). A tábornagy pár perc gondolkodási időt kért, majd elbúcsúzott a családjától, és elhajtott a két tábornokkal. Hamarosan megálltak, és Erwin Rommel bevette a mérget, a katonához méltóbb halált választotta. Miután meghalt, a sofőr ülő helyzetbe támasztotta a holttestét, és visszatette a fejére a leesett sapkáját, így adva meg a vezértábornagynak a tiszteletet. A hivatalos közlemény szerint a III. Birodalom hős katonája abba a fejsérülésbe halt bele, amit a júliusi repülőtámadás során szerzett. Hitler látványos temetést rendezett a tábornagynak, az özvegynek pedig álszent módon részvéttáviratot küldött. A Führer betartotta az ígéretét, a háború végéig titokban maradt, hogy Rommelnek köze volt a merénylethez.

 

Harmat Árpád Péter

 

Regisztrálj nálunk, várunk tagjaink sorában! Regisztáció: ITT!

 

Felhasznált irodalom:

  • David Froser: Rommel I-II. Vistoria Kiadó, Bp., 1995.