Az újkor kezdete, a XVI-XVII. század története

Az újkor kezdete, a XVI-XVII. század története

/Harmat Árpád Péter/

Kapcsolódó cikkünk: A reformáció

 

A címben szereplő időszak az emberiség történetének eseményekben kiemelkedően gazdag időszakát jelentette. Ekkor kezdődtek például a nagy földrajzi felfedezések, a nagy gyarmatosítások, a reformáció, a francia vallásháborúk, a nagyszabású török terjeszkedések Magyarország felé,  Habsburgok felemelkedése, Anglia és Hollandia nagyhatalommá válása, Lengyelország fénykora, és a hatalmas Orosz Birodalom kialakulásának első lépése. Eseményekben, fordulópontokban gazdag, fontos évszázadok voltak. Méltóak arra, hogy egy teljes tanulmányban elevenítsük fel részleteiket!

A portugál terjeszkedés

Portugália kezdte a gyarmatosítást, még az 1460 –as években, mikor hajóival feltérképezte Afrika partjait, majd telepeket létesített. Ezen telepek egy része kereskedő várossá alakult, más részük pedig a feketék összegyűjtésére, majd portugál ültetvényekre történő szállítást szolgáló bázissá vált. 1460 és 1482 közt a Guineai öböl mentén már több ilyen portugál város és erőd létezett. Később messzebbre merészkedtek, és 1503 – 1505 közt a Guineai öböltől délre Angolában, majd megkerülve Afrikát Mozambikban, Tanzániában, Kenyában is kialakítottak telepeket. Aztán 1510 –ben elérték az Arab-félszigetet (Ománi gyarmat), majd Indiát. Indiában a partokon 1510 és 1535 közt 8 jelentős várost hoztak létre. A három legjelentősebb - Goa, Diu, Sri-Lanka – közül Goa lett a portugálok Ázsiai birodalmának központja.

A portugál terjeszkedés ezután részben folytatódott kelet felé – Indonéz szigetvilágban, 1511 –ben Malakka város megszerzése, 1520 –ban Timor sziget bekebelezése – részben nyugat felé irányult. A nyugat felé való terjeszkedés 1530 –ban a brazil partok megszerzését jelentette. A portugál gyarmatosítás utolsó, de egyik legfontosabb állomása 1557 –ben a kínai Macao kikötővárosának meghódítása volt. Nem fegyverrel, hanem egy korrupt kínai hivatalnok megvesztegetésével sikerült szert tenniük a gazdag és kulcsfontosságú településre. Ekkorra, vagyis 1570 körüli évekre érte el a Portugál Birodalom a legnagyobb kiterjedését, fénykorát. (Aligha volt látható, hogy 10 évvel később majd teljesen spanyol befolyás alá kerülnek, és újabb fél évszázad múlva 1640 re elvesztik gyarmataik felét.)

A spanyol terjeszkedés Európában:

Spanyolország az 1000 körüli években még több királyságból álló, a több száz éves (711 –től) arab uralom ellen küzdő kicsiny államok közössége volt. Azonban a 4 önálló királyság (Portugália, Kasztília, Aragónia, Navarra) 1100 körül összefogva, mintegy 150 éves harc után 1250 re kiűzte a mór seregeket az Ibériai félszigetről. (Csupán délen, Grenada maradt a kezükön, még 240 évig) Az 1300 –as években a legerősebb spanyol királyság Aragónia már terjeszkedni is tudott. A francia elnyomással küzdő Dél-Itália nemeseinek hívására az aragóniai spanyolok elfoglalták Szicíliát (1302), és Szardíniát (1326), majd 1435 –ben egész Dél-itáliát. (Egészen 1713-ig spanyol terület maradt) Dél-Itália megszerzésével Sp.o. olyan ellenséget szerzett magának – Franciaország „személyében” – mely az angolokkal vívott százéves háborúból (1337-1453) győztesen kikerülve európai nagyhatalomnak számított. A francia uralkodók 1494 –től 62 éven keresztül, 1556 –ig folytattak háborúkat a spanyolokkal azért, hogy Észak-Itália apró államait, és Dél-Itáliát megszerezzék. A spanyolok azonban meg tudták védeni dél-itáliai területüket, és képesek voltak őrködni Észak-Itália városállamainak függetlensége felett is. Az egységes spanyol állam 1479 –re jött létre, mikor Aragónia és Kasztília uralkodói – Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabell – összeházasodtak. Az egyesült, hatalmas területű ország kiűzte Grenadából a maradék mór seregeket (1492), és érdeklődést mutatott Európa és az ismeretlen világ területei felé. (Támogatta Kolombusz útját Amerika felfedezésére.) Döntő fontosságú volt Sp.o. terjeszkedése szempontjából, hogy a két spanyol társuralkodó leánya, (Őrült Johanna) 1500-ban feleségül ment egy Habsburghoz (Szép Fülöphöz) aki apja házassága révén ekkor már birtokolta egész Németalföldet. A házasságból született idősebbik gyermek (Habsburg Károly) 1516 –ban foglalhatta el a spanyol trónt. (A fiatalabb gyerek Ferdinánd Ausztria uralkodója lett, és 1526 –ban Magyarország királya.) Károly 1516 –ban tehát megörökölte Spanyolországot, Dél-Itáliát anyja révén, Németalföldet apja révén. Ezzel Sp.o. az akkori Európa legjelentősebb országa lett, de mindez nem volt elég: megkezdte a világ meghódítását is.

Spanyol terjeszkedés a világban:

Néhány évvel Portugália után, 1510 körül kezdte meg a gyarmatosítást. Először 1516 ban Panamát, majd 1519-1525 közt a többi Közép-amerikai területet (Mexikó:1521) gyarmatosította. Legyőzte az indián törzseket, kifosztotta városaikat.

Később 1525 és 1538 között szinte egész Dél-Amerikát bekebelezte. Modern tűzfegyvereivel könnyedén legyőzte a bennszülött seregeket. Három alkirályságba szervezte amerikai gyarmatait: Új-Spanyolország (Közép-amerika) Grenadai alkirályság, (mai Kolumbia, Venezuela) Perui alkirályság (délen). Utoljára Argentínát kebelezte be 1580 –ban. Mindeközben Latin-Amerikából kiindulva a spanyol konkvisztádorok áthajózták a Csendes-óceánt, és megvetették lábukat a Fülöp-szigeteken is 1565 –ben.

Portugália és Spanyolország a 2 terjeszkedő nagyhatalom közt szükség volt egyezményekre, hogy ne sértsék meg egymás érdekeit. Az 1494-es Tordesillasi, majd az 1525–ös Zaragózai egyezményekben pápai közvetítéssel felosztották egymást közt a világot. Adott hosszúsági kör mentén Afrika, India, és Dél-Amerika nyugati csücske Portugália szabad prédája, a Fülöp szigetek és Dél-Amerika túlnyomó része pedig Spanyolország fennhatósága lett.

Hatalmi viszonyok Európában:

A Német-Római császári székbe a német fejedelmek 1438 –óta mindig a Habsburg családból választottak uralkodót. Amikor Károlyra került a sor, olyan személy lett a német birodalom ura, aki már Spanyolország királyaként birtokolta Dél-Itáliát, Németalföldet, a nemrég megszerzett gyarmatokat, (Dél-Amerikát, Fülöp szigeteket), sőt várható volt, hogy hamarosan Magyarország király is lesz. Károlynak természetesen meg kellett osztania családján belül a világméretű birodalom igazgatásának gondjait, így Spanyolországot egyre inkább fia Fülöp, Ausztriát-Magyarországot (1526-tól M.o. királyaként) öccse Ferdinánd irányította. (Európában mindössze 2 hatalom volt, amely független tudott maradni a dinasztiától: Anglia és Franciaország.) A Habsburg család tartotta tehát kezében az 1500-as évek Európájának 4 fő konfliktusának tartott – gyarmatosítás, Itáliai háború, reformáció, török ellenes háború – megoldásait.

Reformáció

A reformáció egy olyan jelenségsorozatot indított el Európában, amely lavinaként forgatta fel az egész európai hatalmi berendezkedést. Tulajdonképpen három szálon futott:

1) Hatásai a vallásban: Luther Márton a Wiettenbergi egyetem tanára 1517 ben egy 95 pontos tanulmányt írt (tézisek) arról, hogy a pápa nem tévedhetetlen, a bűnbocsánathoz nincs szükség papokra …stb. Ezek után az egyház elítélte, és a császár elfogató parancsot adott ki ellene.

A nagyhatalmú szász fejedelem azonban védelmébe vette, és birtokain menedéket adott számára. Miközben Luther biztonságban meghúzódott, gyorsan terjedtek tanai a többi német fejedelem körében is. Bár a császár a birodalmi gyűléseken elítélte az új kialakulóban lévő vallást, lassan kialakult a fejedelemségek azon köre akik szövetségbe tömörülve (Schmalkaldeni szövetség) összefogtak a császár ellen. (Eközben 1525-1526 ban zajlott ugyancsak vallási okból a német parasztháború is. A parasztok fellázadtak a nemesség ellen, de a felkelést hamar leverték a nemesek.)

2) Hatása a német belháború kitörésére: A protestáns szövetség belháborút kezdett a császár ellen azért, hogy az egyes fejedelmek függetlenebbek legyenek a császári hatalomtól, és szabadon áttérhessenek a protestáns hitre. A Habsburg császár a 10 éves háborúban (1545-1555) eleinte győzelmeket aratott, de végül vereséget szenvedett, így kénytelen volt elismerni az új vallást (Augsburgi vallásbéke), és azt hogy a német fejedelmek ténylegesen is önállóak legyenek.

3) Hatása az országok közti háborúk kirobbanására: A reformáció, az Észak-Itáliáért folyó, és már 25 éve tartó Spanyol-Francia háború mellett, egy egész sor háborút indított el Európában:

Spanyol-Holland háború: (Németalföldi szabadságharc) A házasság révén Spanyolországhoz került (1500) Németalföld fejlettebb, iparosodottabb és gazdagabb volt Sp.o. –nál, így már az 1560 körül az elszakadást fontolgatta. Ráadásul lakossága felvette a frissen létrejött protestáns vallást is. A hollandok 1566 –ban tömegesen lázadtak fel a spanyol helyőrségek ellen. Mintegy 13 évnyi harc után 1579 ben létrejött az elszakadni akaró tartományok uniója, és 1581 –ben ténylegesen is elszakadtak. Létrejött az önálló Hollandia. Spanyolország csak 1609 –ben ismerte el Hollandiát, miután Franciaország és Anglia védelmébe vette az új országot.

Spanyol-Angol háború: Anglia királya 1509 től 1547 ig a feleséggyilkos VIII. Henrik volt. 1533 –ben el akart válni spanyol feleségétől, Aragónia Katalintól, hogy elvehesse Boleyn Annát. Azonban a pápa nem engedélyezte a válást, így Henrik szembefordult a pápával: létrehozta az anglikán vallást, kimondta, hogy a pápának nincs többé hatalma Anglia felett. Ezzel természetesen azonnal Spanyolország ellensége lett. Az igazi szembefordulás később kezdődött, három okból: egyrészt Anglia fegyveresen támogatni kezdte a Hollandok lázadását 1570-1580 körül, másrészt angol hajók kezdtek megtámadni és kifosztani spanyol hajókat, harmadrészt 1553 ban VIII. Henrik és első felesége gyermeke a katolikus és spanyolbarát I. Véres Mária került Anglia trónjára. Mária a lakosság tiltakozása ellenére ment hozzá a spanyol királyhoz (II. Fülöphöz) és a katolicizmus visszaállítását kényszeríttette az országra. Már-már lázadás kezdődött ellene, mikor meghalt. Az új uralkodó VIII. Henrik másik lánya I. Erzsébet lett (Boleyn Annától) de őt Spanyolország nem ismerte el, mivel pápai jóváhagyás nélküli válás után született törvénytelen gyermek volt. Így támogatni kezdte saját jelöltjét, Stuart Máriát (VIII. Henrik leánytestvérének unokáját). Stuart Mária skót királynő volt, akit a skótok elűztek, így Erzsébet elfogatott és 1587 –ben kivégeztetett.

Válaszul a spanyol király meg akarta büntetni Angliát, így hatalmas hajóhadat – az armadát – indította Anglia elfoglalására. Amikor 1588 ban részben egy vihar segítségével óriási győzelmet arattak az Angolok, először rendült meg Spanyolország. A háború folytatásában Anglia újabb csapást mért Spanyolországra, mikor 1596 ban flottájával behatolva a Cádizi öbölbe megsemmisítette a spanyol flotta nagy részét. A békekötés (Angol győzelemmel 1604 ben született meg.) A béke időleges volt, 17 évig tartott (a 30 éves háb. kitöréséig.

Újabb Spanyol-Francia háború: Bár Franciaország 1556 –ban elvesztette az Észak-Itáliáért folyó első (62 évig tartó) Spanyol-Francia háborút, a reformáció hatására újabb összeütközés volt kilátásban. Ugyanis Fr.o. ban megjelentek a protestáns hitre áttértek (hugenották). Így 1559 től belső viszályok alakultak ki az országban. A hugenották (főként délnyugat francia területek lakosai) elérték, hogy engedményeket kapjanak: 1570 ben gyülekezési jogot, és azt, hogy a királyi család leányutóda egy hugenotta főnemeshez (Bourbon Henrikhez) menjen feleségül. A francia katolikus nemesség szembeszállt a döntéssel, és szent bertalan éjjelén (1572 aug 23) a fellázított lakosság révén 30 ezer hugenottát mészároltak le az országban, főként Párizsban. A hugenották visszaszorultak, azonban 1588 ban fordult a kocka, mivel a francia király (III. Henrik) a hugenották mellé állt. (Ennek fő oka az volt, hogy az armada legyőzése után a király úgy gondolta a katolicizmus végképp visszaszorul majd Európában). Ekkor avatkozott közbe Spanyolország, és Németalföld felől sereget küldött a katolikusok megsegítésére. A francia király közben meghalt, és a hugenotta Bourbon Henrik jogot formálhatott a trónra. A spanyol támadásra válaszul a francia nép – mely addig a katolikusokat támogatta – közeledni kezdett a hugenottákhoz. Megegyezés született a hugenották vezetőjével: ha áttér a katolikus hitre és kiűzi a spanyolokat, akkor az egyház és a nép elfogadja királynak. Ekkor mondta Bourbon Henrik híres mondatát: „Párizs megér egy misét”. Ez azt jelentette: egy egyházi misén rekatolizálni fog (feladja hugenotta hitét) cserébe megkapja párizst, és a koronát. ( Párizst a katolikus nemesek tartották kézben). Az alku bevált Bourbon Henriket megkoronázták, a nép mellé állt és 3 év alatt (1595-1598) kiűzték a spanyolokat. A hugenották pedig egy sor engedményt kaptak. Franciaország ezután kezdett megerősödni, és igazi nagyhatalommá válni.

A török elleni háborúk:

A Török Birodalom 1526 –ban érte el Magyarországot, és Mohácsnál le is győzte az ország seregét. Ezt követően 15 évvel már elfoglalta Budát, és Magyarország 3 részre szakadt: Dunántúl Habsburg uralom alatt, hódoltság területe (az alföld) török uralom alatt, és Erdély (elvben önálló magyar fejedelemségként, valójában török adófzetőként). A törökök állandóan fenyegették Európát: 1532 és 1683 közt többször indultak meg szárazföldön Bécs ellen, tengeren pedig először 1565 ben majdnem kikötöttek Itáliában.

A spanyol király Máltánál megállította őket, majd másodszor a görög partoknál (Lepantó) 1571 ben győzte a le a török hajóhadat.

Lengyelország fénykora szintén az 1500 -as évekre tevődik. Már 1386-ban az Anjou lengyel királynő hozzáment a Jagelló litván fejedelemhez, így perszonálunióban egyesülhetett 2 hatalmas ország: az Ukrajnát is birtokló Litvánia és Lengyelország. Még terjeszkedni is tudtak, 1466 –ban elfoglalták a német lovagrendtől a Baltikum egy részét. Majd 1558 ban a megmaradt területekért háborúztak az oroszokkal. A háború alatt teljesen egyesült Litvánia és Lengyelország (1569). 1575 –ben a lengyel nemesek Báthory István erdélyi fejedelmet választották meg királyuknak, aki testvérét nevezte ki maga helyet erdélyi vajdának, és Lengyelországba sietve 1582 –ben legyőzte Oroszországot. Ez volt Lengyelország sikereinek csúcspontja: övé volt Ukrajna, a Baltikum egyaránt. Azonban 1638 tól már meg is kezdődött a hanyatlás: ukrajnai kozákok fellázadtak, és az oroszokkal Ukrajnáért vívott második háborút 1667 re elvesztették. Ezután Lengyelország hanyatlani kezdett és az 1700 as évek közepén a környező nagyhatalmak elkezdték feldarabolni.

Az 1600 as évek új Európája

Európa új hatalmi rendszere 2 lépcsőben alakult ki: egyrészt Spanyolország és Portugália a régi vezető nagyhatalmak, a már leírt háborúkban vereségeket szenvedtek (Hollandiától 1581 ben, Angliától 1588 ban, Franciaországtól 1598 ban) másrészt az 1618 tól 1648 ig tartó 30 éves háborúban a protestáns német fejedelmek, illetve Franciaország, Anglia, Svédország, Hollandia vereséget mértek Habsburg német császárra, és a vele szövetséges Spanyolországra. Ezzel teljesen visszaszorították a Habsburg dinasztiát (Németországban és Spanyolországban) és új nagyhatalmak kezébe került Európa, és a föld gyarmatosítása!

Új gyarmatszerzők: Először a portugál gyarmatbirodalom omlott össze. Portugália 1578 ban megkísérelte meghódítani Marokkót, de óriási vereséget szenvedtek az araboktól. A hadserege megsemmisült és elesett a király is. Ezután a portugál nemesség II. Fülöp spanyol királyt hívta a portugál trónra, így Portugália önállóságának 60 évre vége szakadt. (Csak 1640 ben tudták kiűzni a spanyolokat.) Gyarmatainak felét pedig az új nagyhatalmak 1640 után sorra elvették.

1)     Hollandia miután 1581 re részben, majd 1609-re teljesen kivívta függetlenségét, megindította hajóit a portugál gyarmatok megszerzésére. Már 1603 –ban megjelentek első hajói az Indonéz szigetvilágban, és elfoglaltak néhány szigetet. Később pedig 1640 – 1660 közt a portugálok afrikai, indiai és indonéziai gyarmatait sorra elvették. (Malakkát 1641 ben) Mintegy 20-30 évre Hollandiáé lett India. Portugália csupán néhány afrikai gyarmatot tarthatott meg, illetve Goát Indiában, Macaót Kínában, és Brazíliát Dél-Amerikában.

2)     Anglia már 1607 ben megjelent Észak-Amerikában, és 1681 ig 12 államot alapított. Ezután az angol gyarmatosítók gyarmatokat szereztek Közép-Amerikában (1644- Bahamák, 1655 –Jamaica). Indiában a Hollandok után néhány évvel, 1612 től jelentek meg az angolok. Azonban közben Angliában kitört a polgári forradalom, és az ország szembefordult korábbi szövetségesével, Hollandiával. A vetélkedés miatt kitört 2 angol-holland háborút (1652-1654, 1665-1667) végül Anglia nyerte, így kiszorította a hollandokat Indiából és Észak-Amerikából. Hollandia csak Indonéziát tudta hosszú évszázadokra megtartani.

3)     Franciaország az angolokkal egy időben 1608 körül jelent meg Észak-Amerikában, de az angol érdekeltségű területektől északabbra Kanadában kezdett el gyarmatosítani. Mivel később is más vidékeken terjeszkedtek, eleinte nem volt összeütközés a franciák és angolok közt. A franciák 1608 és 1763 közt megszerezték a nagy tavak környékét, és Amerika belső vidékein lehatoltak egészen a Mexikói-öbölig. A megszerzett francia területek és a parti angol államok közt sokáig nem volt érintkezés, mivel a kettő közt indián uralom érvényesült. A francia hajók a Karib-szigetvilágban 1604-1664 közt szereztek szigeteket (Haiti, Guyana), és a portugáloktól is sikerült elvenniük bizonyos afrikai gyarmatokat. (Szenegál 1641) Indiában 1668 ban jelentek meg a francia gyarmatosítók. Az angolok és franciák az 1600 –as évek végére azonban egyre több helyen – főként Észak-Amerikában, és Indiában végül mégis versenyhelyzetbe kerültek. Ahogy várható volt, háborúk törtek ki közöttük. Először 1688-1697 közt zajlott egy nagyobb háború, amikor XIV. Lajos terjeszkedő politikája miatt az angol, holland, német királyok fogtak össze, majd a spanyol, illetve osztrák örökösödési háborúban 1701-1748 közt szorították vissza Franciaországot. A gyarmati terjeszkedés szempontjából döntő háború, az 1756 és 1763 közt zajló hétéves háború volt, melynek európai hadszínterén Anglia és Poroszország legyőzte Franciaországot és Ausztriát. A gyarmatokon a hétéves háború talán még hevesebben folyt, mint Európában. Ugyanis a tét az volt, hogy Amerikát és Indiát ki birtokolja. Végül Anglia győzelmével eldőlt a kérdés: Amerikában Anglia lett az úr, (csak Kanada kis része maradt a franciáké) és Indiában teljes egészében csak angol uralom érvényesült. Az angolok 1763 tól megkezdték India teljes területének gyarmatosítását. 1763 –ra tehát lezárult a gyarmatosítás újabb nagy fejezete. Később 1783 –ban Anglia elvesztette Amerikát (megalakult az USA), így az ipari forradalom idején, Napóleon után, az 1800 as években Anglia és Franciaország figyelme Afrika felé fordult. Megkezdődött a harmadik nagy gyarmatosítási korszak: Afrika felosztása. Franciaország Észak-Afrikát gyarmatosította 1830 és 1912 közt, Anglia pedig a kontinens egész keleti felét: Egyiptomtól (1882) Dél-Afrikáig.

A XVI. és XVII. század fordulója

Ebben az időszakban a spanyol és portugál világuralom még érvényesült, de a végét járta. Európában már 1598 tól visszaszorult Spanyolország-Portugália, hiszen több háborút is elvesztett:

1)     Elvesztette Németalföldet 1581 ben. (A harc még 1609 ig tartott ugyan, de Hollandia függetlenségét ez már nem veszélyeztette.

2)     A franciák 1598 –ban legyőzték és kiűzték a spanyolokat országukból

3)     Anglia1588 ban tönkreverte a híres spanyol Armadát, 1596 ban elsüllyesztette a spanyol flotta nagy részét, és az 1604 –es békében elismertette győzelmét.

Azonban az európai spanyol-portugál kudarcok dacára a két ország még néhány évtizedig uralni tudta a világ tengereit. (Ázsiában még 40 évig meg tudták őrizni vezető szerepüket.)

Hatalmi helyzet a gyarmatokon 1640 ig:

Afrika partjain még 1640ig a portugálok érvényesültek. Indiában, Indonéziában (Malakkában) szintén 1640 ig vetélytárs nélküli volt a portugál hatalom. A spanyolok biztos kézzel uralták Dél-Amerikát, Ázsiában pedig övék volt a Fülöp-szigetek. 1600 –ban Ázsia ura tehát a spanyol király volt. A portugálok Macauban létesített gyarmatvárosa révén élénk kereskedelmi kapcsolatban álltak a kínai császárral, és Japán déli szigetén (Kyusun) már létezetek portugál kereskedőtelepek.

Harc az új és régi gyarmatosítók közt 1640-1660 közt:

1600 körül Anglia, és az ekkor még vele szövetséges (1652 ig) Hollandia egyaránt elkezdett felkészülni a távoli Amerika és India felkutatására.

A hollandok valamivel gyorsabbnak bizonyultak, hiszen már 1603 ban flottával jelentek meg India partjainál, és az Indonéz szigetvilágban. Ezen években el is foglaltak bizonyos kisebb szigeteket. Indiában 1605 és 1660 közt szinte valamennyi portugál várost elfoglaltak, Indonéziában pedig 1640-1660 közt vívtak harcot a portugálokkal. A legfontosabb portugál helyőrséget Malakkát, 1641 ben vették be.

Anglia 1612 ben jelent meg először Indiában, és egy ideig párhuzamosan terjeszkedett Hollandiával, majd a vetélkedés kiéleződött, és 1652 –1667 közt zajló Angol-Holland háborúkat megnyerve elvette Hollandia indiai területeit.

Franciaország 1668 ban alapította első indiai gyarmatvárosát, és 100 évig vetélkedett Angliával Indiáért.

Amerikában Anglia és Franciaország egyszerre rajtolt, és 1607 – 1680 közt gyarmataik nagy részét megszerezték.

Ami az 1600 as évek második felét, és az 1700 as éveket illeti Spanyolország nem vesztett ugyan egyetlen gyarmatot sem, de újabbakat sem tudott már szerezni (az új vetélytársak miatt). Berendezkedett Dél-Amerikai gyarmatain, és majd 300 évig, 1815-1820 ig birtokolta azokat. Eközben pedig Anglia - Franciaország kiterjesztette amerikai, indiai gyarmatait, Hollandia bekebelezte Indonéziát.

Japán:

Egy új sógundinasztia 1613 ban kitiltotta az országból mind a spanyol-portugál, mind a holland-angol kereskedőket, csupán Nagaszakiban engedélyeztek számukra egy kikötőváros fenntartását. (A legtöbb előjogot a hollandoknak adták: évi egy nagyobb hajó kikötési joga) Japán 1854 –ig teljesen bezárkózott mintegy 250 évre!

Ezen időszak alatt Kínát (1839-1890 közt) a nagyhatalmak gyarmatosították, és befolyási övezetekre osztották. A kínai császár hatalma szinte csak szimbólikus lett.

Japánban a fordulat 1854 ben következett be, amikor amerikai hajók jelentek meg a tókiói öbölben, és fegyveres nyomásgyakorlással kikényszerítettek egy olyan szerződést, (Kanagawa szerződés) mely szerint Japán bizonyos kikötőket meg kell, hogy nyisson. Később 1864 ben belső válság ütötte fel a fejét Japánban: bizonyos tartományok, és a sógun szembefordultak az egyre növekvő külföldi kereskedőhajókkal, és fegyveresen szálltak szembe az angolokkal. (Sikertelenül) De eközben Japán a külföld felé nyitás kérdésében megosztottá vált: az új császár (Meidzsi) a külföld felé nyitás híve lett, a sógun pedig annak ellenzője. Végül 1868 –ban a császár és hívei megdöntötték az utolsó Tokugawa sógunt, és Japánt megnyitották a külföld felé.

Japán elkezdett iparosodni, de közben a régi szamuráj kaszt még ragaszkodott több évszázados előjogaihoz. A kormány 1876 ban megtiltotta a szamurájok kardviselését, és előjogaikat. Válaszul az utolsó szamurájok hadsereget toborozva fellázadtak, és megütköztek a kormány hadseregével, mely főként puskákkal felszerelt egyszerű parasztokból-iparosokból állt. Az ütközetet 1877 ben a nagyobb létszámú, modern fegyverzetű kormányhadsereg nyerte. Ezzel végleg lezárult Japán 1500 óta tartó nagy korszaka!

Harmat Árpád Péter

 

Felhasznált irodalom:

  • Gonda Imre, Niederhauser Emil: A Habsburgok. Gondolat Kiadó, Budapest, 1978.
  • Anderle Ádám: Spanyolország története. Pannonica Kiadó. 1999
  • Szántó György Tibor: Anglia története. Maecenas Könyvek, Budapest. Talentum Kft. 1999
  • Georges Duby: Franciaország története. Osiris Kiadó, Budapest, 2005