A második számú náci meggyilkolása, a Heydrich merénylet

A második számú náci meggyilkolása, a Heydrich merénylet

/Harmat Árpád Péter/

Angliában kiképzett cseh kommandósok a II. világháború közepén, 1942. május 27 -én kivégezték Prágában Reinhard Heydrichet, a német biztonsági szolgálat volt helyettes vezetőjét, aki Himmler jobbkezeként a náci hierarchia második legfontosabb embere volt. A merénylet világszerte óriási figyelmet kapott, Hitler bosszúra adott parancsot. Két héttel a merényletet követően a Prága közelében fekvő Lidice faluban - mely az egyik merénylőt segítette, és melyet földig romboltak - 200 férfit lőttek agyon és 270 nőt illetve gyereket szállítottak koncentrációs táborokba.

Ki volt Heydrich a második számú náci?

Németország hatalmi felépítése Hitler és a nácik hatalomra jutását követően (vagyis 1933 –után) egészen másképp festett, mint egy „normálisnak” tekinthető tipikus Nyugat-európai államé. A hatalom szálai ugyan egyetlen kézben, a Führer kezében összpontosultak, de Hitler alatt igazából három fontos és nélkülözhetetlen „oszlop” tartotta a Német Birodalmat. Az első oszlopot a német politikai vezetők: miniszterek, diplomaták, pártemberek, tanácsadók képviselték. Szerepük a háború előrehaladtával fokozatosan csökkent, idővel pedig szinte minden funkciójukat a hadsereg vette át. A második oszlopot a „dicsőséges” Wermacht, azaz a német hadsereg – és annak vezetése - alkotta, mely a háború kirobbanásakor mintegy 7 millió német katona révén, Európa legnagyobb haderejét képviselte. A harmadik oszlopot – melyben Reinhard Heydrich vezető szerepet, és a második legfontosabb tisztséget is betöltötte - egy különleges hivatal és szervezet (SS) alkotta! A hivatal is és a szervezet is elsősorban azért jött létre, hogy ellenőrizze a birodalom működését, kontrolálja a népet, a hadsereget, a vezérkart, a diplomatákat és minden élő embert, aki a német befolyási övezetben élt.

A szervezet élén a Birodalmi Biztonsági Főhivatal állt (RSHA, azaz Reichssicherheitshauptamt) az SS szervezetése támaszkodva. A Schutz-staffel = védosztag eredetileg Hitler elit testőrségeként jött létre, ám 1929-től, amikor élére Hitler bizalmasa Heinrich Himmler került, már a náci állam és diktatúra legfőbb rendfenntartó szerve lett belőle. Két alapvető része a Waffen-SS és az Algemeine-SS. Az előbbi végezte az 1933 -tól létrejövő koncentrációs táborok őrzését (Totenkopf-SS) a zsidók elfogását, és egyéb rendőri-nemzetbiztonsági feladatokat, míg az utóbbi a harctereken teljesített frontszolgálatot.

A Birodalmi Biztonsági Főhivatalt és az SS –t egyaránt Himmler vezette, az ő személye kötötte össze a két szervezetet. A Főhivatal 1936-ban jött létre, és összesen 7 egységre oszlott: 1: személyzeti ügyek, 2: gazdasági, igazgatási ügyek, 3: információs ügyek (belső kémkedés az értelmiségiek, társadalmi csoportok körében) 4: Titkos Államrendőrség, Geheime Staatspolizei, azaz GESTAPO. A 4-es hivatalnak 6 csoportja volt: A) Kommunisták, liberálisok figyelése, B) Zsidók összegyűjtése, deportálása C) Fogvatartások D) Külföldiek eltávolítása E) Kémelhárítás F) Határrendőrség 5: köztörvényes bűnözők elfogása 6: külföldi hírszerzés 7: irattár! Természetesen az RSHA legfőbb hivatala a IV-es volt, azon belül pedig a IV/B csoport, melynek élén Adolf Eichmann állt.

Heydrich – aki eredetileg hadnagyként a haditengerészetnél szolgált – 1931 –ben, 27 évesen lépett be a náci pártba és az SS-be, majd hihetetlen gyorsan emelkedve a ranglétrán lett belőle a háború elejére SS tábornok (Obergruppenführer). 1941 –ben, 37 évesen került a Birodalmi Biztonsági Főhivatal élére, és ezáltal Himmler jobbkeze lett. (A képen: Hitler, Himmler és a Führertől jobbra Heydrich.)

Heydrich egyik legfontosabb feladata a zsidókérdés megoldása lett. Hitler és Himmler utasítására már 1941 –től szüntelenül – éjt nappallá téve - azon kellett gondolkoznia, hogy milyen sorsot szánjanak a megszállás alá került hatalmas területeken német fennhatóság alá került több millió zsidónak. A deportálás egyre nehezebb lett, egy időben felvetődött zsidó állam berendezése Madagaszkár szigetén, ahol német tengeri és légitámaszpontot terveztek létesíteni.

A Szovjetunió megtámadása után bonyolította a kérdést a szovjet területen élő néhány milliós zsidó lakosság is, úgyhogy Himmler helyettese, Reinhard Heydrich 1941. július 31-én megkapta a felhatalmazást: a zsidókérdés "végleges megoldása" céljából tegye meg a szükséges intézkedéseket. Az 1942. január 20-án megtartott "Wannsee-konferencián" (Heydrich hivatala Berlinben, a Wannsee-utcában volt) a német miniszterek és a biztonsági szervek képviselői úgy döntöttek, hogy - még a nagy német hódítások reményében - a számításba jövő 11 millió zsidót Keleten kell megfelelő munkára befogni, elsősorban útépítésre felhasználni, számolva nagy részük "természetes pusztulásával". A megfontolások azonban "gyorsabb megoldás" felé mozdultak el, 1942 tavaszára a nagy megsemmisítő táborok és gázkamrák biztosítása lett a "zsidókérdés megoldásának" útja.

1941 nyarán (hivatalosan október 6-án) a németek megnyitották az auschwitzi koncentrációs tábort, 1941. július 6-án vette kezdetét az "Endlösung", amikor a nácik megkezdték a zsidók módszeres irtását.

Heydrich Csehországban

Heydrichet 1942-ben kinevezték a Cseh-Morva Protektorátus vezetőjévé, de RSHA főnöki tisztségét is megtartotta. Csehország a Német Birodalom egyik különleges tartománya volt. A német csapatok 1939. március 15-én vonultak be Prágába, majd megszállták Cseh- és Morvaországot, ahol "protektorátus" létesült. Miközben egész Csehország elvesztette függetlenségét, Londonban 1940 júliusában emigráns csehszlovák polgári kormány alakult, amely Eduard Benest nyilvánította államelnöknek. Ez a kormány nem folytatott szovjetellenes politikát, így 1941 őszén Moszkva is elismerte. A cseh kommunisták otthonról igyekeztek kiszélesíteni a Hitler-ellenes erők szövetségét nemcsak az országon belül, hanem a nyugati emigrációban is. Úgy ismerték el a londoni emigrációs kormányt, mint amely általában külföldön képviseli az országot; minden támogatást megadtak neki, jóllehet lényeges politikai kérdésekben ellentétes nézeteket vallottak.

A merénylet előkészítése

A német haderő 1940 nyarán aratott diadalai és a kontinentális Európa jelentős részének német megszállása Londont válaszlépésekre ösztönözte. Az ellenállás "élesztgetésére" 1940 júliusában hívták életre a SOE-t (Special Operation Executive), egyebek között az emigráns haderők kiképzésére, valamint különleges akciók, rajtaütések, csábítások-szöktetések lebonyolítására. A SOE-nek Moszkvában is volt képviselete.

A brit kormány arra törekedett, hogy erősítse befolyását a csehszlovákiai ellenállási mozgalomban, ezért ejtőernyős csoportokat dobott át a "protektorátusba" részint felderítési feladatokkal, részint diverziós akciók előkészítésére és végrehajtására. Egy ilyen csoport hajtotta végre az 1942 májusi merényletet Heydrich ellen.

A merénylet részletei

A merénylők - a csehszlovák hadsereg két volt tiszthelyettese - 1939 óta harcoltak illegalitásban. Letartóztatták őket, de meg tudtak szökni. Önként jelentkeztek a különleges akciókat lebonyolító brit szervnél, amely kémiskolákban képezte ki a németek ellen toborzott ügynököket. Jozef Gabčík és Jan Kubiš segítője Josef Valċik és Jemelik ügynökök voltak. A Londonnal való összeköttetést Alfred Bartos kapitány végezte (egyéb fontos tagok: Adolf Opálka, Jaroslav Svarc, Jan Hruby, Josef Bublik). A merényletre 1942. május 27-én került sor. Ezen a napon Heydrich, kezében a Hitler tömeggyilkos parancsának végrehajtási terveit tartalmazó irattartóval Berlinbe indult. Előtte, mint mindig, betért hivatalába, de délelőtt 10 –kor sofőrje - Klein SS-Oberscharführer (őrmester) felvette a nyitott tetejű Mercedes gépkocsiba, és megindultak Prágából Berlinbe. A merénylők Jungfern-Breschen faluból a Vltava völgyében az egyik hajtűkanyarban vártak rá. Gabčík egy Sten géppisztollyal rálőtt, de a fegyver nem működött. Heydrich pisztolyt rántott, és vaktában tüzelt. Kubriš az autóra dobott egy kézigránátot. A füstfelhőből Heydrich bukkant elő, és lövöldözni kezdett a merénylőkre. Azok elfutottak, majd jelentették az cseh ellenállás tagjainak a merénylet végrehajtását, akik egy kriptában rejtették el őket. Heydrich Prágában a Bulovka kórházban 1942. június 4-én belehalt sérüléseibe.

A merénylet helyszíne és Heydrich autója

Hitler bosszúja: Lidice falu kiirtása

A merénylet után hatalmas, soha nem látott erőkkel indult nyomozás Csehországban a tettesek után. Himmler közvetlen parancsára szinte az összes prágai értelmiségit letartóztatták és kihallgatták. Sok ezer SS katona kezdett hajtóvadászatba. Ám az áttörést a nyomozásban az hozta meg, hogy a cseh ejtőernyősök közt akadt egy áruló, Karel Curda, aki 20 nappal a merénylet után, 1942 június 16-án a prágai GESTAPO központba bebocsátást kérve mindent elárult a németeknek. Vallomása alapján sorra találták meg a bujkáló ellenállókat és eljutottak a Ressl utcai görög-keleti Cirill és Metód templomba is, ahol maguk a merénylők bujkáltak. Itt 1942 június 18-án hosszú tűzharc után (több száz német SS katona halálát követően) a merénylet minden résztvevője elesett (vagy öngyilkos lett), így Jan Kubis és Jozef Gabcik is.

Hitler azonban nem elégedett meg a merénylők likvidálásával, közvetlen utasításában előbb tízezer ember kivégzését követelte. Végül a birodalom általános felkelésétől tartva "csupán" Lidice lakóinak kiírtásával statuáltak példát. Június 9-én tíz teherautóval érkező SS-különítmények körülvették a Kladnótól keletre lévő bányatelepülést, a német helytartó elleni merénylet megtorlásaként földig lerombolták, lakosságát részben megölték, részben elhurcolták. Lidicét aztán 1946-ban újjáépítették, nemzeti emlékművet állítottak (itt lett a világ-békemozgalom "Rózsakertje"). A szolidaritás jegyében Ausztráliában, az Egyesült Államokban és másutt számos község vette fel a Lidice nevet.

Pontosan két évvel a lidicei eset után, a franciaországi Oradour-sur-Glane-ban ismételte meg az SS a csehországi vérontást. Négy nappal a szövetséges erők sikeres franciaországi partraszállása után, 1944. június 10-én ellenállók után kutatva a németek a falu teljes lakosságát, mintegy ezer férfit, nőt és gyermeket mészároltak le.

Harmat Árpád Péter

Felhasznált irodalom:

• Callum A. MacDonald: The Killing of Reinhard Heydrich: The SS Butcher of Prague. Da Capo Press, 1989.
• Charles Whiting: Heydrich a hóhér. Ármádia Kiadó, 2000.