A hitleri Német Birodalom vezetői

A hitleri Német Birodalom vezetői

/Harmat Árpád Péter/

A III. Birodalom legfőbb vezetői - a jelen cikkünkben szereplő kilenc német politikus és katona - Hitler közvetlen környezetéhez tartoztak és nagyrészt a kezdetektől a Führer harcostársai voltak. Mindannyian az 1920-as évektől kezdve a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (németül Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei vagy röviden NSDAP) tagjaiként, majd vezetőiként tevékenykedtek. (Ez alól kivétel Heydrich, Ribbentrop és Speer, akik csak 1931 -ben és 1932 -ben léptek be a pártba, illetve Keitel, aki egyáltalán nem volt párttag.) Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a legfőbb vezetők: Göring, Himmler, Göbbels, Bormann, Heydrich, Hess és Keitel, Ribbentrop, Speer mindannyian Németország náci korszakának emblematikus figurái közé tartoztak. Szinte mindannyian (kivétel Keitel és Heydrich) birodalmi miniszteri rangot viseltek. Egyes vélekedések szerint ők maguk voltak III. Birodalom. A kilenc legfontosabb vezető közti sorrendet illetően megoszlanak a vélemények a történészek közt. Sokan pártbéli pozíciójukat, mások az 1938 után csak névleges kormányban betöltött helyüket, ismét mások valós befolyásukat és Hitlerhez való közelségüket veszik alapul a rangsor megállapításához. Jelen cikkünkben igyekeztük mindhárom szempontot figyelembe venni, és ezek alapján kialakítani egy reális sorrendet, ez pedig a következő:

1. Hermann Göring

Pozíció a birodalomban: A Reichstag (parlament) elnöke, Hitler kijelölt utódja, birodalmi miniszter és birodalmi marsall
Születés - elhalálozás: Rosenheim, 1893.01.12. – Nürnberg, 1946.10.15.
Végzettség: katonai főiskola, Poroszország
Külső: 178 cm, elhízott alkat
IQ: 138 (mérve: a nürnbergi per előtt)
NSDAP tag: 1922 -től
Rövid életrajz:

Német politikus, birodalmi marsall. Az első világháború német repülős hőse hamar a náci mozgalom tagjává vált, már 1922-ben az SA első embere. 1923-ban részt vett a müncheni sörpuccsban. 1928-tól a Reichstag képviselője, 1932-től elnöke. 1933-tól, a nácik hatalomra kerülésétől porosz belügyminiszter majd miniszterelnök, rövid ideig a Gestapo első embere. Szintén 1933-ban lett légügyi miniszter, ebben a minőségében kezd a Luftwaffe megszervezéséhez. A háborúban nagy jelentőséget tulajdonított a légierőnek, a harcászati bevetéseknél új technikákat alkalmazott, de a légiflotta gazdasági hátterét képtelen volt megszervezni, de számtalan más hibás döntést is hozott. A háború kitörésekor Hitler őt nevezte meg majdani utódaként, de rangkórságában sok további funkciót is felhalmozott magának. Népszerűsége az angliai csata után csökkenni kezdett. Miután képtelen volt megszervezni a sztálingrádi légihidat, fokozatosan kegyvesztetté vált. Ezt követően egyre inkább fantáziája teremtette világába menekült, kábítószerfüggő lett. A háború végén „kövér Hermann” táviratot intézett Hitlerhez, melyben közölte, hogy miután a Führer cselekvésképtelenné vált, átveszi tőle a hatalmat. Hitler parancsot adott Göring letartóztatására, de ő röviddel ezután az amerikaiak fogságába esett. A nürnbergi perben háborús bűnök sokaságát bizonyították rá, és halálra ítélték. Kivégzése előtt cellájában megmérgezte magát.

2. Heinrich Himmler

Pozíció a birodalomban: belügyminisztériumi államtitkár (1936-1943), majd belügyminiszter (1943.08.24 –től 1945 –ig), az SS vezetője, a németországi csapatok főparancsnoka (1944 –től)
Születés – elhalálozás: München, 1900.10.07. – 1945.05.23.
Végzettség: agármérnök (München)
Külső: 174 cm, vékony testalkat, szemüveg
NSDAP tag: 1923 augusztustól
Rövid életrajz:

Német SS-vezető. 1923-ban csatlakozott a nácikhoz. 1929-ben megszervezi Hitler testőrségét, az SS-t, melynek vezetője (Reichsführer-SS) volt 1945-ig. 1934 júniusában a Röhm által vezetett SA félreállítása után ("hosszú kések éjszakája") az SS vált a nácik meghatározó rendőri erejévé. 1936-tól Himmler a politikai rendőrség vezetője. A szövevényes náci állami gépezetben az általa felügyelt szervezetek üldözték a rendszer ellenségeit, e hivatalok közül a legrettegettebb a Gestapo volt. Nemcsak politikai ellenfeleiket üldözték, hanem a faji alapon zsidónak minõsített, hivatalosan ellenségnek nyilvánított embereket is. Himmler irányításával építették ki a koncetrációs táborok hálózatát. A második világháború kitörése után a megszállt területeken is üldözték az ellenállókat, a baloldal szimpatizánsait és a zsidóságot. Rövidesen haláltáborokat hoztrak létre, melyekben az rezsim által ellenségnek tekintett embereket gyilkolták meg az SS irányításával. 1943-44-ben Himmelr volt a belügyminiszter is. A Hitler ellen 1944. július 20-án Stauffenberg ezredes által elkövetett merénylet után kegyetlen módszereket alkalmazva az ő vezetésével számolták fel az összeesküvést. 1944-től a németországi csapatok főparancsnoka, ebben a minőségében hibát hibára halmozott. A háború végén megpróbált különbékét kötni a nyugati szövetségesekkel, ezért Hitler kizárta a pártból és minden tisztségétől megfosztotta. 1945 májusában a britek fogságába kerülve öngyilkos lett.

3. Joseph Göbbels

Pozíció a birodalomban: propagandaminiszter (1933.03.13 – 1945.05.01), egyetlen napig Németország kancellárja Hitler halála után
Születés – elhalálozás: Rheydt, 1897.10.29. – Berlin, 1945.05.01.
Végzettség: irodalmár (irodalmi doktorátussal rendelkezett)
Külső: 163 cm, törékeny alkat
NSDAP tag: 1924 -től
Rövid életrajz:

Német politikus. Jelentéktelen újságíróból küzdötte fel magát a náci vezetők közé. 1924-től párttag, 1926-tól Berlin pártvezetője. 1928-tól képviselő, 1933-tól propagandaminiszter. Minden eszközt bevetett a náci ideológia népszerűsítése érdekében. Ellenőrzése alatt tartotta a sajtót, a rádiót, a színházakat és a filmgyártást. A háború kezdeti időszakában a német csapatok dicsőségét zengte sajtója, a sztálingrádi vereség után pedig erős kontroll alatt tartott, manipulált tudósításokban számolt be a részsikerekről, a „frontok kiegyenesítéséről”. 1944-ben Goebbels hirdette meg a „totális háború”-t, melynek során többek között megnövelték a munkaidőt, lerövidítették az oktatást. A végsőkig kitartott Hitler mellett, akinek halálát követően, miután hat gyermeküket megmérgezték, feleségével együtt öngyilkosságot követtek el. Politikusi pályafutása alatt Goebbels részletes, több kötetre rúgó naplót vezetett, mely érdekes betekintést nyújt a náci elit életébe.

4. Martin Bormann

Pozíció a birodalomban: birodalmi miniszter, pártkancellária-vezető (1941.05.12 – 1945.05.02), Hitler személyi titkára (1943.04.12. – 1945.04.30), és esküvői tanúja
Születés – elhalálozás: Wegeleben, 1900.06.17. – Berlin, 1945.05.02.
Végzettség: mezőgazdász (iskoláit nem fejezte be)
Külső: max. 170 cm (alacsonyabb volt a 173 cm -es Hitlernél), kövérkés
NSDAP tag: 1928 -tól
Rövid életrajz:

Német politikus. Az első világháborúban közlegényként harcolt. 1923-ban részt vett egy politikai gyilkosság előkészítésében. Az 1924-es tárgyaláson egyik vádlottársa Rudolf Höss volt, aki később Auschwitz parancsnoka lett. Bormannt 1 évi börtönre ítélték, de beszámították az előzetes letartóztatásban eltöltött időt. 1927-ben belépett a náci pártba. Később Rudolf Hess titkára lett. Főnöke Angliába repüléséig (1941) jelentéktelen figurának számított, azután viszont gyorsan ívelt felfelé karrierje. A pártkancellária titkára lett, a háború végén Hitler titkára. A Führer belső köréhez tartozott, de többnyire a háttérből, "szürke eminenciásként" irányította az eseményeket. 1945. május 1-én megpróbált kitörni az oroszok által már közvetlenül fenyegetett berlini bunkerből. Ezután ellentmondásos hírek vannak sorsáról. Egyesek tudni vélték, hogy külföldre szökött, mások szerint elesett a kitörési kísérlet közben. Egy Berlinben 1972-ben talált csontváz alapján hivatalosan holttá nyilvánították, de sorsával kapcsolatban sokakban megmaradtak a kételyek. A nürnbergi per során távollétében halálra ítélték.

5. Wilhelm Keitel

Pozíció a birodalomban: tábornagy, a Wermacht első embere, a hadügyminisztériumot helyettesítő OKW (Oberkommando der Wermacht) élén
Születés – elhalálozás: Gandersheim, 1882.09.22 – Nürnberg, 1946.10.16.
Végzettsége: hivatásos katonatiszt
Külső: 186 cm, egyenes tartású, erős alkatú
IQ: 129 (mérve: a nürnbergi per előtt)
NSDAP: pártonkívüli
Rövid életrajz:

Német tábornagy. Hivatásos katona volt. Az elsõ világháborúban tüzértisztként szolgált, és súlyosan megsebesült. A háború után is a hadseregnél maradt. 1938-ban Blomberg bukását követõen, miután a fõparancsnoki tisztet magának tartotta meg, Hitler kinevezte a német véderő-főparancsnokság (OKW) főnökének, mely posztot a második világháború végéig betöltötte. Hitler utasításait mindig, minden körülmények között végrehajtotta, ezért kapta a Lakaitel (lakai=lakáj) gúnynevet. Bár Keitel volt a felelõs a stratégiai döntések meghozataláért, nem tudott ellentmondani a Führernek, így az OKW-nál az érdemi munkát inkább Jodl végezte. Keitel több olyan utasítást adott ki, melyben kegyetlen bánásmódra adott parancsot hadifoglyokkal vagy a polgári lakossággal szemben. Késõbb azzal védekezett, hogy csak formai okokból került neve az iratokra, a döntéseket nem õ hozta. Ő írta alá a német kapitulációs okmányt 1945. május 8-án. A nürnbergi per során háborús bűnök miatt halálra ítélték, és 1946. október 16-án felakasztották.

6. Rudolf Hess

Pozíció a birodalomban: birodalmi miniszter, Hitler helyettese a náci pártban
Születés – elhalálozás: Alexandria, 1894.04.26. - Berlin, 1987.08.17.
Végzettség: kereskedelmi diploma (Sváj, Neuchatel)
Külső: 175 cm, határozott arc és kiállás (védjegye: a vastag szemöldök)
IQ: 120 (mérve: a nürnbergi per előtt)
NSDAP tag: 1920 -tól
Rövid életrajz:

Német politikus. Egyiptomban született, mert édesapja kereskedőként itt dolgozott. Később középfokú tanulmányait már Németországban végezte. Az I. világháborúban egy bajor önkéntes ezredben harcolt. Háromszor sebesült meg a fronton, egyszer súlyosan (Romániában tüdőlövést kapott). Harcolt többek között Verdun ostrománál. A világháború után kommunistaellenes szervezetekben harcolt. Hitlerrel 1920-ban ismerkedett meg, és még ezen évben személyi titkára lett. Az 1923-as sikertelen puccskísérlet után Hitler a börtönben neki mondta tollba a Mein Kampf-ot. 1934-től a Führer helyettese, birodalmi miniszter. 1941-ben Skóciába repült, hogy egy különbéke lehetőségéről tárgyaljon, de letartóztatták. 1946-ban a nürnbergi per során háborús bőnösként életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1987-ben a Spandauban lévő börtön egyedüli lakójaként öngyilkosságot követett el.

7. Reinhard Heydrich

Pozíció a birodalomban: A Birodalmi Biztonsági Főhivatal igazgatója (belügyminisztere helyettesi jogkör)
Születés – elhalálozás: Halle, 1904.03.07. – Prága, 1942.06.04.
Végzettség: hivatásos tengerésztiszt (Kiel)
Külső: 191 cm, vékony alkat, szőke haj (büszke volt árja megjelenésére)
NSDAP tag: 1931 -től
Rövid életrajz:

Német SS-vezető (Obergruppenführer, tábornok), Himmler helyettese. 1932-tõl az SD vezetõje. A nácik hatalomra jutását követõen a titkos államrendõrség (Gestapo) központi hivatalának élén áll. 1936-tól a Biztonsági Rendőrség (SIPO) főnöke, ez a szervezet fogta össze a Gestapo-t, az SD-t és a Kripo-t (bûnügyi rendõrséget). 1939 szeptemberében az újonnan létrejött Birodalmi Biztonsági Fõhivatal (RSHA) vezetõje. A szövevényes náci állami gépezetben igen jelentõs hatalomra tesz szert. Egyik fõ szervezõje a zsidók kiirtását célzó ún. "végsõ megoldás"-nak. 1941 szeptemberétől a kényszerszabadságra küldött Neurath utódaként Cseh-Morvaország helyettes birodalmi protektora, a hírhedt "prágai mészáros". 1942. május 27-én a SOE által kiképzett cseh ellenállók Prágában merényletet követtek el ellene. Június 4-én sérüléseibe belehalt. A németek megtorlásul 1942. június 10-én legyilkolják Lidice falu férfi lakosait, a nőket és a gyerekeket megsemmisítő táborokba deportálják, a települést pedig földig rombolják.

8. Joachim von Ribbentrop

Pozíció a birodalomban: a birodalom külügyminisztere (1938.02.04 – 1945.04.30) és SS-Obergruppenführer
Születés – elhalálozás: Wesel, 1893.04.30 – Nürnberg, 1946.10.16.
Végzettség: üzleti iskolákban tanult, jól beszélt franciául, angolul
Külső: 185 cm, arisztokratikus, bizalmat keltő megjelenés
IQ: 129 (mérve: a nürnbergi per előtt)
NSDAP tag: 1932 -től
Rövid életrajz:

Német politikus. Az elsõ világháborúban önkéntesként vett részt, majd rövid ideig attasé volt Isztambulban. A háború után üzleti ügyekkel foglalkozott. 1932-től a náci part tagja, Hitler külpolitikai szakértője. Arrogáns, erõszakos, humortalan személye sok ellenségre (pl. Göring, Goebbels) tett szert a párton belül is. 1936-38-ban londoni követ, 1938-45 között külügyminiszter. Németország külpolitikáját Hitler kívánalmai szerint alakította. Pályafutása csúcspontja az 1939-ben Molotov-val aláírt szovjet-német megnemtámadási szerződés tető alá hozása volt. Ezután figyelmeztette a Führert, hogy Lengyelország megtámadása esetén Nagy-Britannia hadat fog üzenni Németországnak, de Hitler nem hallgatott rá. A háború során megpróbálta rávenni országa szövetségeseit a minél szorosabb együttmûködésre. 1945-re szinte teljesen elvesztette Hitler bizalmát, de õ végig a Führer feltétlen híve maradt. 1946-ban a nürnbergi per során mint háborús bűnöst halálra ítélték és kivégezték.

9. Albert Speer

Pozíció a birodalomban: fegyverkezési miniszter, a birodalom főépítésze
Születés – elhalálozás: Mannheim, 1905.03.19 – London, 1981.09,01.
Végzettség: építészmérnök (Karlsruhe, München, Berlin)
Külső: 184 cm, magas, vékony alkatú
IQ: 128 (mérve: a nürnbergi per előtt)
NSDAP tag: 1931 -től
Rövid életrajz:

Német építész, politikus. 1931-ben belépett a náci pártba és az SS-be. A párt tömegyűléseinek "megkomponálója", a nácik hivatalos építésze, Hitler egyik kedvence. 1942-ben kinevezték fegyverkezési és hadianyag-gyártási miniszterré. 1943-ban átvette Göringtől a haditemelés birodalmi irányítását. Kihasználta nagyszerű szervezői tehetségét, és az egyre fokozódó bombázások ellenére 1944 szeptemberére rekordméretűre növelte a hadiipar teljesítményét. Igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy nem válogatott az eszközökben, kényszermunkásokat, foglyokat is alkalmaztatott. A háború végére fokozatosan ellentétbe került Hitlerrel, ellenezte az ország infrastruktúrájának elpusztítását kimondó rendeletet. A nürnbergi per során azon kevesek egyike volt, akik elismerték felelősségüket. 20 évi börtönre ítélték. Büntetését teljes egészében letöltötte, 1966-ban szabadult ki. A börtönben, ill. szabadulása után írt memoárjai közül több megjelent magyarul is.

Harmat Árpád Péter

Az adatok egy részének forrása: Burton C. Andrus: A nürnbergi huszonkettő. (The infamous of Nurnberg, Leslie Frewin, London, 1969) Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1978