A maják és híres naptáruk

A maják és híres naptáruk

/Harmat Árpád Péter/

 

A maják egy ősi amerikai népcsoportként Krisztus előtt 500 körül önálló városok emelésével, a mai Mexikó déli részén megjelenő sajátos etnikumot alkottak, mely egészen a 15. századig virágzó, magas szintű csillagászati, matematikai és orvoslási ismeretekkel rendelkező – bár a vas felhasználása nélkül, csiszolt kőeszközök alkalmazásával élő – fejlett civilizációt teremtett. A majákról jó ideje elsősorban híres naptáruk kapcsán hallhatunk, melyről egyes szakértők azt állítják, hogy mivel csak 2012 december 21 –ig rögzíti a fontosabb természeti jelenségeket (nap-, és holdfogyatkozásokat), így a kérdéses dátummal a világ végének eljövetelét jósolja meg. Cikkünkben először erről a bizonyos naptárról szeretnénk szólni, majd magukról a majákról, szokásaikról és történelmükről. A maják életével és különleges kalendáriumával egyébként egy híres magyar kutató is sokat foglalkozott: Dr. Romhányi Attila belgyógyász szakorvos, Közép- és Dél-Amerika kutató. Beutazta a maják mai területeit, és 2010-ben jelentette meg "Maja kalendárium – A drezdai kódex" című könyvét. Persze rajta kívül nagyon sokan mások is kutatták és kutatják mai is ezt az érdekes népet, és a világ figyelme is mind jobban rájuk vetül, hiszen 2012 december 21 közeledtével sokan félelemmel vegyes kíváncsisággal várják: ugyan mi fog történni ezen a napon?

A maja naptár

A maják által készített híres naptár a négy fennmaradt maja kódex közül a Drezdai Kódexből ismerjük. (A három másik kódex neve: Madridi kódex, Párizsi kódex, Grolier kódex.) Ezt a könyvet tekintjük az amerikai kontinens legrégebbi írott anyagának. Keletkezésének pontos ideje nem ismert, de a tudósok többsége a 11. századra datálja megírásának idejét. Ugyanakkor hozzáteszik: valószínűleg egy 400 évvel még korábbi másik kódexből másolhatták, így legelső részeinek lejegyzését vélhetően 600 – 650 köztre tehetjük. A hely ahol megtalálták, a mexikói Yucatán félszigeten fekszik, neve: Cichén Itzá. A 16. századi spanyol gyarmatosítás után kerülhetett Európába, ahol végül a drezdai Sächsische Landesbibliothek lett őrzési helyszíne. (Innen származik neve is.) Maga a kódex valójában egy nagyon hosszú és keskeny papírcsík, melynek hossza 3,5 m, szélessége 9 cm. Anyaga a yucatáni nyárfa kérgéből és egy másik fa (neve: pich) gyantájából nyújtással készült, fehér mészbevonattal. A papírcsík mindkét oldala hieroglifás írással és színes képekkel van tele. Összehajtogatva 74 oldalból áll. Tartalmilag a maja kódexben többnyire várható napfogyatkozásokról, bolygó-együttállásokról illetve esetleges társadalmi-természeti katasztrófákról esik szó

A ma élő legismertebb maja kutató David Stuart szerint december 21 csupán egy nagyobb maja naptári ciklus, egy 144 ezer napos (majd 400 éves) úgynevezett baktun végét jelenti. Ám a számmisztikában és a világvégében hívők továbbra is foglalkoznak a kérdéssel. A maja naptár egy ciklusa tehát 2012-ben valóban véget ér. Ebből azonban senki, a maják sem következtettek arra, hogy a világtörténelemnek ez lenne a vége. December 31-én, amikor a mi naptárunk egy "ciklusa", azaz egy év véget ér, mi sem beszélünk világvégéről, hanem - ha megérjük az újév napját - új naptárt veszünk.

Egy idei fontos felfedezés egyébként is megfelelő összefüggésbe helyezi a maja időszámítás rejtélyeit. Kiderült, hogy egy maja király ezzel a "világvége dátummal" akarta érzékeltetni hatalmának örökkévalóságát. Vagyis szó sincs arról, hogy ez a világ végét jelentette volna a maják számára, hiszen éppen az egész világ és saját uralmának kozmikus tartósságára akart utalni Yuknoom Yich'aak K'ahk'. Ő Calakmul maja városállam királya volt, és 1300 évvel ezelőtti feliratát pár hónapja találták meg Guatemalában, La Coronában a Tulane Egyetem kutatói. A maják naptáráról cikkünkben később még bővebben szólunk.

A várható, valós légköri jelenségek december 21-én

Ha világvége valószínűleg nem is, de érdekes légköri és égi jelenségek azért lesznek 2012 december 21-én. Itt van először is a minden évben december 21-re eső téli napforduló. A téli napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a téli napfordulóig a Nap északról délre halad, utána pedig délről észak felé kezd mozogni, és az év legrövidebb nappalát (következésképpen a leghosszabb éjszakát) adja.

A további jelenségek egy részét a Föld minden pontjáról érzékelni lehet majd, de lesznek csak a maják lakta területekről látható érdekességek is. Ezen a napon, azaz 2012 december 21-én lesz például holdfogyatkozás. Ez azt jelenti, hogy földgolyónk épp a Nap és a Hold közé kerül, és így bolygónk árnyéka vagy félárnyéka a Holdra vetül. A jelenséget teljes egészében Észak- és Közép-Amerika lakosai követhetik nyomon, de részlegesen megfigyelhető a holdfogyatkozás Európában, Afrika északnyugati részén, valamint Ausztrália némely területén. Kimaradnak viszont a holdfogyatkozásból Afrika déli és keleti régiói, valamint India. Egyes tudományos vélemények szerint Közép-Amerika felett lesz napfogyatkozás is, és a Vénusz bolygó is eltűnik a horizont alatt. Ezzel kapcsolatban annyi tudható, hogy egy darabig nem lesz látható, azaz a maják megfogalmazása szerint „meghal”. Másnap, december 22-én pedig a Nap látszólag a Tejútrendszer egy fekete pontjáról, „a fekte kútból” fog felkelni. És megint csak a maják birodalma fölött a Mars, a Nap, a Vénusz, a Merkúr és a Jupiter látszólag egy vonalba kerül. Ez páratlan csillagászati jelenség lesz, már csak azért is, mert hasonlóra csak 25800 évente kerül sor. Természetesen a jelenségtől nem kell tartanunk, bár érthető okokból a legutolsó ilyen eseményről nem áll rendelkezésünkre semmilyen feljegyzés.

A maják történelme

A maja kultúrát az Amerikai kontinens középső részein az olmék és zapoték civilizáció előzte meg. Náluk már megjelent az írásbeliség, a naptárkészítés és a raktározás. Hanyatlásuk közben vívmányaikat átvették a mai Mexikó déli részein kialakuló első maja városok is. Ezek az első maja települések az őserdei életmódból fakadóan alakultak ki, hiszen a növényzet, terep viszonyok megkövetelték a városméretű népességkoncentrációt, együttműködést, de megakadályozták a nagyobb méretű államok, birodalmak kialakulását. Mintegy 20 nagy és több tucat kisebb maja város létezett már a 8. században - a maja óbirodalom idején (325-925 közt), ugyanakkor ezek a városok nem alkottak egységes és központosított birodalmat. Voltak persze kiemelkedő központok, mint Tikal, Copan, Palenque, Bonampak, de igazi főváros nem jött létre. A városok önállóaknak tekintették magukat, csak társadalmi szervezetük, kultúrájuk, gazdálkodásuk, vallási szokásaik, írásuk és persze nyelvük azonossága kötötte össze őket. A maja településekben a vas alkalmazása nélkül, csupán csiszolt kőeszközök és fegyverek alkalmazásával fejlődött a civilizáció, miközben létrejött egy összetett írásrendszer, és megdöbbentően maga szintre emelkedett a maják csillagászati és matematikai és orvoslási jártassága is. Írásukat több tudós a legbonyolultabbnak tartja a világon, mivel 800 írásjelet tartalmaz, melyek egy része betű-, másik része pedig szótag-, vagy fogalomjel. Főpapjaik számtalan tudományos, vagy szakrális kódexet készítettek, ám az európai hódítók ezek többségét – az erőszakos hittérítések során – elpusztították. Csupán a már említett négy kódexük maradt meg az utókorra.

A maják létrehozták saját naptárukat, mely húszas számrendszerben számolt, helyi értékekkel, szökőnapokkal, a nap és holdfogyatkozások pontos feltüntetésével. A maja naptár kezdete Krisztus előtt 3114 augusztus 10, ami náluk a „világ teremtésének” dátumát jelenti. Naptárukban az időszámlálás körülbelül innen indul, és 5125 évente újból kezdődik, és korszakonként számolódik. (Egy ilyen korszakhatár lesz 2012 december 21 is.) A nap neve kin, és 20 kin alkot egy maja hónapot, melynek neve: vinál. A majáknál 18 maja hónap (azaz vinál) alkot egy maja évet (neve: tun) mely így 360 napból áll. A további maja időegységek már nagyobb időszakokat jelölnek, így 20 évet egy „katun” –nak hívnak (ez 20 tunból áll), 20 katun alkot egy baktumot (ez 400 évet jelent, valójában 394,5 évet), és 20 baktum már egy pictunt (ez már 8000 év körüli). Hamarosan, 2012 végén éppen letelik 13 baktun, azaz az időszámításuk kezdetétől számított 5125 év, vagyis lezárul egy nagy szakaszhatár.

A maja társadalmi rend csúcsán a főpapok álltak, akik járatosak voltak a matematikában, csillagászatban, írásban, a szakrális építészetben és az orvostudományban. Utánuk következtek az áldozópapok. A kultuszban jelentős szerepet játszottak az áldozatok. Állatok, kukorica, gyümölcs vagy virág volt az áldozati adomány, és az ezredforduló után – tolték hatásra – mind gyakoribb lett az emberáldozat is. Városaik mindenekelőtt a vallási szertartások színhelyéül szolgáltak. Itt csak a szakrális épületek, a főpapság és a nemesség palotái voltak. Távolabb, a földek közelében laktak a parasztok, akik csak a nagy középítkezések vagy ünnepek idején jöttek a városokba. A legnagyobb, középponti építmény a piramistemplom volt. A többnyire három helyiségből álló templomépület a lépcsős piramis tetején helyezkedett el. Minden városhoz hozzátartozott a labdajátéktér. A fallal kerített, szent labdatereken a labdát egy falon lévő kis gyűrűn kellett átjutni a két csapat tagjainak. A játék végén az egyik csapat kapitányát feláldozták, csak azt nem tudjuk, hogy melyiket. A kultikus, rituális játékkel a Nap pályáját szerették volna befolyásolni.

A maják történetében három nagy szakaszhatár különböztethető meg: az első a 9. században következett el, amikor – ma még jórészt felderítetlen okokból - hirtelen elvándoroltak eredeti területeikről a Yucatán félszigetre. A második korszakhatár a 15. század közepén következett, amikor az aztékok a szomszédságukban kialakították saját birodalmukat, és a maja illetve tolték városok háborút kezdtek egymással. Végül a harmadik korszakhatár a 16. század elején a spanyol hódítókkal érkezett el, akik az anarhciába süllyedt maja városokat szinte teljesen elpusztították. A háromból elsőként bekövetkező elvándorlás okait ma is kutatják. A tudósok azt valószínűsítik, hogy az elköltözés mögött két ok áll, az egyik a megművelt földek kimerülése, a másik a toltékok népvándorlása. A maják földjeiket az őserdőből irtással-égetésel nyerték, és rajta kukoricát termeltek. A földek folyamatos hozamcsökkenés után rövid idő, kb. 6-7 év alatt kimerültek. Ezeket parlagon hagyták, majd távolabbi földeket próbáltak művelés alá vonni. Így mind szélesebb szavannagyűrű választotta el a várost a földjeitől. Egy bizonyos határon túl a maja társadalomnak nem maradt más választása, mint az elvándorlás. A folyamatot az is serkentette, hogy a tőlük északra 850 körül birodalmat alkotó toltékok délre kezdtek vándorolni.

Körülbelül 925 és 1200 közt a Yucatán félszigetre közösen vándorló maják és toltékok egy új kultúrát teremtettek, ez lett a maja újbirodalom kora. Itt már kísérletet tettek egy egységes birodalom létrehozására, de ennek feltételei teljes mértékben hiányoztak. A gazdasági fejlettség az óbirodalom szintjét sem érte el, tehát a maja városállamok egyesítésének a gazdasági alapjai is hiányoztak. A nagyjából 1000 körül létrejövő, és a három legerősebb várost összefogó konföderáció 1194-ben felbomlott, és a toltékok lakta Mayapán, illetve a maják lakta Chichén Itzá háborút kezdett egymással. A harcokat végül Mayapán nyerte meg, és kétszáz éven keresztül uralkodott a teljes régióban. (Ebben az időszakban jött létre tőlük északra a fejlett azték birodalom, melynek fővárosát Tenocstitlánt, 1325-ben alapították meg.) Később, 1441-ben a maják legfőbb városa, Chichén Itzá fellázadt és kiirtotta Mayapán uralkodócsaládjait. Ezután óriási visszaesés következett, az egyes maja városok önállósodtak vezetőik, a senóriók alatt. Az anarchikus és meggyengült állapotban lévő maja városokat pedig 1519-ben Hernan Cortes spanyol katonái modern tűzfegyvereikkel könnyedén legyőzték. Cortes előbb a nagyobb és gazdagabb azték birodalmat igázta le, így a tőlük délre fekvő maja civilizáció teljes meghódítása csak 1541-re fejeződött be.

Harmat Árpád Péter