Címerünk és az Árpádsávok története

Címerünk és az Árpádsávok története

/Harmat Árpád Péter/

 

Címerünk három legfontosabb alkotóeleme a bizánci kettőskereszt, mely nagyjából 1200-tól, a hármashalom, mely körülbelül 1270-től, és az Árpád-sávok, melyek 1295-től szerepelnek címerünkben. A három szimbólum közül az Árpád-sáv az, amely napjainkban a legtöbb figyelmet kapja. Ennek oka, hogy amellett, hogy az egyik legősibb magyar jelképnek tekinthető, a legújabb kori történelmünkben is felbukkant. Ugyanis az 1939 március 15-én Hubay Kálmán által létrehozott majd később Szálasi Ferenc által vezetett Nyilaskeresztes Párt zászlójában szerepelt. A nyilas zászló bal oldalán kapott helyett a zöld színű nyilas szimbólum és csak jobb oldalát alkotta az Árpád-sávos rész. Így ki kell emelni, hogy az Árpád-sávos lobogó önmagában nem azonos a nyilas zászlóval.

A Nyilaskeresztes Párt az 1939. május 25-26-án, pünkösdkor tartott - és ebből kifolyólag pünkösdi választásnak nevezett - országgyűlési választásokon a szavazatok 15,41%-át, vagyis 338 049 szavazatot szerzett, így összesen mintegy 29 mandátumhoz jutott az akkor 260 tagú Országgyűlésben. A meglepő eredményt követően a nyilasok népszerűsége folyamatosan emelkedett.

A nyilasok az ország élére azonban, csak öt évvel később, Horthy  Miklós kormányzó megbuktatásakor, 1944 október 15-én kerültek, amikor Szálasi Ferenc német támogatással és egy belső puccsal megszerezte a teljhatalmat. Ekkor kezdetét vette a 170 napos nyilas uralom, mely a zsidó üldözések és gyilkosságok miatt a Nyilaskeresztes párt és zászlója iránt máig tartó ellenérzést - sőt esetenként érthető gyűlöletet - váltott ki. A nyilas szimbólumokat egyenruhájukon karszalagok formájában viselő katonak által elkövetett kegyetlenségek, az áldozatokban, azok leszármazottaiban, és a történelmet jól imserő emberekben a mai napig nem megbocsátható tettek.

Ám szerencsétlen, sőt tragikus XX. századi események, és az  Árpád-sávok nyilas jelképekben való megjelenése ellenére, mindenképp ki kell hangsúlyozni, hogy az Árpád-sávok elsősorban és legfőképpen ősi magyar szimbólumként tisztelt jelképek, és mai címerünk - állami jelképünk - fontos alkotórészei.

Címerünk főbb részei, jelképeink:

A kettőskereszt a magyar királyi (később állami) címer legkorábban megjelenő eleme, hiszen több mint nyolcszáz éve szerepel hazánk címertörténetében. Bizonyítható módon III. Béla (1173- 96) pénzein jelent meg először "hivatalos" helyen. III. Béla Bizáncban nevelkedett, így a kettőskereszt szimbólumot onnan hozta magával, mint bizánci hatalmi jelvényt. Önállóan vagy más geometrikus ábrázolásokkal, címerképekkel együtt a 13. századtól folyamatosan használva címerként szerepel, illetve részévé lett a magyar királyi (állami) címernek is.

A hármashalom (amely a színes címerábrákon zöld színben szerepel) a 13. század utolsó évtizedeiben, közelebbről az 1270 –es években jelent meg a királynéi pecséteken. Megjelenésének oka a magyar heraldika sajátos szokásaiban keresendő. Ugyanis a lebegő, vagyis egy –egy címermező közepén elhelyezkedő – tárgyakat a magyar címeralkotás inkább valamilyen féle talapzaton szerette elhelyezni. Így a kettőskereszt sem szerepelhetett önmagában, szükség volt egy talapzatra, mely végül egy gótikus stílusú lóhereív lett. Később a 17. század végén egy portugál jezsuita a lóhereívet hármashalomként és Magyarország három legnagyobb hegyeként értelmezte, majd a 18. században meginduló magyar heraldikai irodalom már a konkrétan megnevezett három nagy hegységet, a Tátrát, Mátrát és a Fátrát értette rajta.

Árpád-sávok: Államalapításunkat megelőzően a magyar vezérek már használtak zászlóként szimbólumokat, ilyen volt a vörös lobogó, melyben a turul vagy valamilyen karvalyszerű madár szerepelt. Államcímerünkbe tehát nem honfoglalás kori (vagy korábbi) előzmények után, hanem későbbi uralkodók idejében került a vörössel és ezüsttel (általában) hétszer vágott pajzsmező.

Először Imre király (1196-1204) egy 1202. évi oklevelének arany függőpecsétjén (bulláján), a hátlapon szerepelt. Itt a vágásokban hét (2 + 2 + 2 + 1) lépő oroszlánt s középen egy-egy apró pajzsot is megfigyelhetünk. Egy ideig a sávok és az oroszlánok kizárólag az Árpád család szimbólumai voltak, ugyanakkor a kettőskereszt a királyi hatalomnak volt a jelképe. A sávokat Imre királyunk, vélhetően aragóniai felesége spanyol családjának jelképeiből vette át. (Az aragóniai uralkodók címerében vörös mezőben arany cölöpök láthatóak.) Bertényi Iván:

"Úgy tetszik, a magyar király sem akart szégyenben maradni messze földről érkező felesége és annak lovagi kísérete lőtt, s a függőleges osztású vörös-arany pajzsmező magyar párjaként a vörös-ezüst sávok vízszintes sorát feltüntető pajzsmezőt választott."

Az 1270-es években V. István korától már zászlón is szerepelt ez a szimbólum. Később a két motívum – a kettőskereszt és az Árpád-sáv - együtt kezdett szerepelni, és együttesen a keresztény királyi hatalmat szimbolizálták. Ekkortól az oroszlánok eltűntek az ábrázolásokból.

Műkedvelő "szimbólumkutatók" természetesen a világ számos más tájáról eredeztetik a magyar Árpád-sávos lobogót. Természetesen nekik egy svájci vagy aragóniai eredet nem tűnik elég egzotikusnak, így sokan sumér, iráni vagy más ázsiai hatásokat próbálnak igazolni. A helyzet az, hogy teljességgel még az ő nézeteiket sem lehet kizárni - bár mondjuk a sumér zászlókutatókra alighanem nehéz feladat hárul mostanában. (Nem lenne könnyű hirtelen eredeti sumér lobogókat előszedni a ládafiából.) Ettől függetlenül perzsa (pontosabban) iráni hatás érhette a honfoglalás kor előtti magyar törzseket, ázsiai kapcsolatai pedig - akármilyen eredetű is a magyarság - még a honfoglalóknak is lehetett.

A műkedvelők is cáfolják azonban a Duna-Tisza-Dráva-Száva-tézist. Szerintük ugyanis, ha négy folyóra utalnak az ezüstsávok, akkor is csak valamilyen ázsiai vagy legalábbis Magyarországtól keletebbre fekvő tájra utalhat ez a jelkép. A laikusok is elfogadják többnyire ugyanakkor, hogy az Árpádoknak eredetileg többnyire vörös volt a lobogójuk. Ők azonban azt is hangoztatják, hogy egyes törzsfőknek lehettek más zászlaik, s van olyan nézet is, hogy elsősorban a lázadóknak, a központosított hatalom elleni felkelőknek volt a jelképe az Árpád-sáv. Persze, hogy ha a lázadók szimbóluma volt a kétszer négy sáv, akkor miért lett éppen királyi címer- és zászlóelem belőlük? - nos, ezt nehéz lenne megint csak megmagyarázni...

Korona a címer tetején: Dr. Szabad György és Dr Varga János történészek állapították meg, hogy az eredeti, igazi Árpád-korban összeállt címerünkön, mely 1295-től már országunk jelképe is lett, nem szerepelt a Szent Korona. Kutatásaik szerint csak sokkal később, 1740 körül került rá Mária Terézia idején. A változtatás mögött egy gesztus állt, melyet a királynő népünk felé akart gyakorolni. Ám ki kell emelni, hogy a korona csak a birodalom mellékcímerében szereplő magyar címernél szerepelt. Később, 1848-ban már Magyarország címere a Szent Koronával lett ábrázolva. Még később viszont a Kossuth címer sokkal többször fordult elő, végül 1990-ben mégis a Szent Koronával ellátott mellett döntött a rendszerváltó országgyűlés!

Országcímer: A 14. századra Európa különböző országaiban az ott hosszabb ideje uralkodó családok címereit kezdték az illető területek címereinek is tekinteni. Magyarország címerét már 1294- 95-ben e néven említi Villani olasz történetíró, s a zürichi címertekercs is "Magyarország címerét" rajzolja le. Tehát valószínűsíthető, hogy a három fő motívum - a kereszt, a hármashalom, és az Árpád-sávok - 1295-től már magát az országot, és nem csupán az Árpád-házi családot, vagy csak a királyi hatalmat szimbolizálták.

Tehát a kifejlődő, az éppen uralkodó király személyétől elváló államfogalom címere is az eddigi uralkodói címer lett, s így a vörössel és ezüsttel hétszer vágott címerábra, valamint a kettőskereszt most már az ország területe feletti uralmat gyakorló főpapok és bárók hatalmára utaló szimbólum, s egyúttal területi értelemben is Magyarország címere lett. Az 1445:XV. törvénycikk a kettőskeresztet már egyenesen az "ország jelvényének" mondja.

Államcímer: A magyar államcímer fogalma a 14. század végére-15. század elejére tehát lényegében kialakult. Újabb és újabb dinasztiákhoz tartozó királyaink ezután mindig saját családi meg országcímereiket egyesítették a magyar sávozott mezővel, illetve a kettőskereszttel. A 15-16. század fordulójára a vörös-ezüst sávozatot az ország négy folyójával (Duna, Tisza, Dráva, Száva) azonosították, s miután ez a magyarázat Werbőczy István Hármaskönyvébe is bekerült, általánosan elterjedt. A vörössel és ezüsttel sávozott mező, valamint a hármashalom középsőjén álló kettőskereszt közti korai finom különbség elenyészett, egyre inkább ugyanazon pajzsban alkalmazták őket, azonos, Magyarországra utaló jelentéssel.

A magyar címerfejlődés sajátja, hogy mindkét ősi címerváltozatunkat hosszú évszázadokon keresztül használta, s egy-egy önálló pajzsmezőbe helyezve, közös pajzsra emelve napjainkig megőrizte.

Harmat Árpád Péter

Felhasznált irodalom:

  • Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Gondolat Könyvkiadó. Budapest, 1983
  • Nyulásziné Straub Éva: Öt évszázad címerei. Corvina Kiadó. Budapest, 1987
  • Bertényi Iván: Magyarország címerei. ÁKV-Maecenas Könyvkiadó. Budapest, 1989
  • Bertényi Iván: Magyar címertan. Osiris Kiadó. Budapest, 2003