Akit élve égettek el Róma főterén: Giordano Bruno

Akit élve égettek el Róma főterén: Giordano Bruno

/Harmat Árpád Péter/

 

Giordano Bruno 1548-ban született a Nápoly közelében fekvő Nola városában. Édesapja katona volt, ki éles eszű fiát taníttatni akarta, így 17 évesen a domonkos rendbe küldte,  hogy kiélhesse tudásszomját. Ekkor vette fel az eredeti Filippo helyett a Giordano nevet. Nápolyban töltötte novíciátusát, majd 1572-ben, 24 évesen pappá szentelték.

Alig fejezte be tanulmányait, máris szembekerült az egyházzal, mert nyíltan bírálta a szentháromság tant. Már 1578-ban menekülnie kellett hazájából. Itáliából a protestáns Genfbe ment, ahol áttért a kálvinista hitre. Beiratkozott a helyi egyetemre, de amikor egy röpiratban nyílt támadást intézett a Genfi Akadémia egyik legtekintélyesebb professzora ellen, Brunot ismét bíróság elé állították, és elüldözték a városból.

Ezt követően Giordano Bruno 1580 és 1592 közt években bejárta egész Európát, és szinte a kontinens minden nagyvárosában élt egy ideig. A legtöbb helyen egy ideig tanított is a helyi egyetemeken ám mivel mindenhol vitákba keveredett a helyi professzorokkal, mindenhonnan elűzték. Frankfurtban aztán megjelentette két könyvét is, melyekben kifejtette, hogy nem a Föld a világ közepe, de még csak nem is a Nap, mert ezekhez hasonló számtalan test létezik az Univerzumban és egyik sincs inkább a Világegyetem közepén, mint a másik, mert a Világegyetem – és ez tanításának lényege – végtelen.

Könyvei megjelenése után már akadtak hívei is, mint például a padovai Giovanni Mocenigó, aki el is hívta magához Velencébe. Itt egy ideig házitanító volt, ám közben összeveszett Mocenígóval aki 1592 -ben bosszúból feljelentette a velencei inkvizíciónál.

Brunot letartóztatták, eretnekséggel vádolták, kihallgatásai során kiderült, hogy Bruno szerzetesként - mivel egykor engedelmességi fogadalmat tett és hivatalosan soha sem bocsátották el a rendből - a Római Inkvizíció joghatósága alá tartozott. így végül 1593 elején Rómába vitték.

Giordano Bruno pere

A per 7 éven keresztül folyt (1593-1599 közt) hiszen a lehető legnagyobb körültekintés­sel és alapossággal akartak eljárni az ügyben. Sok időt vett igénybe a tanúk kihallgatása és Bruno valamennyi írásának Rómába vitele is. A vádlott ez idő alatt az Angyalvárban tartózkodott, amely a középkorban a pápák menedékhelyeként, az újkorban pedig az inkvizíció börtöneként működött.

Rómában az inkvizíció tanácsa alaposan áttanulmányozta írásait. Sajnos sem a nyolc vádpontot tartalmazó irat, sem a peranyag más dokumentuma nem maradt az utókorra.

Bizonyos források szerint a per során azzal a kijelentésével haragította fel leginkább az egyházat (több száz évvel megelőzve korát), hogy a kor kezdetleges optikai eszközeivel is jól látható csillagok tulajdonképpen távoli Napok, körülöttük ugyanígy bolygók keringhetnek, s azokon a földihez hasonló élet lehetséges. A perben Bruno tetézte "bűneit" mikor kifejtette, hogy Krisztus nem Isten, hanem mesteri varázsló, aki az embereket az orruknál fogva vezette, és akit ezért joggal akasztottak fel, nem pedig keresztre feszítették.

Az 1600. február 8-án kihirdetett ítéletben ötször is elhangzott, hogy a vádlott "megbánás nélkül, hajthatatlanul és mereven" ragaszkodik eretnekségéhez. A máglyahalált kimondó döntés közlése alatt Bruno egy szót sem szólt, csak egyszer nyilvánult meg fenyegető hangnemben:

 

"Lehet, hogy nektek, akik ítéletet hoztok, több okotok van a félelemre, mint nekem, aki elszenvedem azt."

 

A városvezetők emberei a börtönbe vezették a vádlottat, ahol még nyolc napon keresztül fogva tartották, biztosítva annak lehetőségét, hogy visszavonja tévedéseit; de mindez hiába. A 8 nap után egyes írások szerint a máglyára küldés előtt kitépték nyelvét, hogy ne tudja halála előtt szétkiabálni veszélyes tanait. Az élve elégetés 1600. február 17-én Rómában a Campo de' Fiorin történt.

Harmat Árpád Péter

Felhasznált irodalom: