A "sötét" XIV. század története

A "sötét" XIV. század története

/Harmat Árpád Péter/

 

A középkor legsötétebb és egyszersmind legizgalmasabb korszakának a 14. századot tartom: Nyugat-Európában a pestis és a 100 éves háború egyszerre "szívta" ki az életet az emberekből, ráadásul parasztlázadások követték egymást. A legnagyobb európai pestisjárvány 1347–1353 között zajlott, miután 1346-ban a genovaiak Krím-félszigeten található Kaffa erődjébe az ostromló kipcsákok – egyfajta biológiai fegyverként – katapultjaikkal számos, pestisben meghalt ostromló katona tetemét lőtték be. A járvány megjelent a városban is, ahol több ezer genovai polgár tartózkodott. A járvány miatt hajókon menekültek Kaffából, így a pestis eljutott Konstantinápolyba, majd Velencébe, Messinába, Genovába és Marseille-be, és onnan terjedt az európai kontinens belsejébe, illetve a tuniszi kikötő révén Észak-Afrikába. A pesris  áldozatainak számát – az 1347-1668 közötti idôszakban – 25 millióra teszik. A betegség a XVIII. sz. végére kelet felé fokozatosan kiszorult Európából, a járványok titokzatos megszunésére nincs biztos magyarázat. A lepra (scabies norvegica) a középkorban egész Európában igen elterjedt volt. A betegeket leprosoriumokba kényszerítették, ahol a maguk, meglehetôsen szigorú törvényei szerint éltek, a társadalomból kirekesztve, koldulásból tengették életüket.

Tombolt az "ököljog" Európában! a parasztság minden szempontból ki volt szolgáltatva földesurának, ugyanakkor jobbágyok egymás közti viszonyaiban nagyon sokszor az erősebb elve (vagyis az ököljog) érvényesült. A parasztok mivel nem rendelkeztek földtulajdonnal, a föld használatáért adót fizettek a királynak, a földesúrnak (9-ed), és az egyháznak (10-ed) illetve folyamatos szolgáltatásokat kellett nyújtaniuk uruknak. Ilyen szolgáltatás volt az ingyenmunka, vagy robot, melyet a földesúr saját földjén (majorság, vagy allódium) kellett minden héten teljesíteniük (rendszerint hetente 1-2 nap gyalog vagy igásrobot volt előírva). Emellett rendszeresen tartoztak a földesúr felé ajándékokkal, az állam felé pedig a katonák beszállásolásával (portio) és hadiszállításokkal (forspont). A parasztok felett a földesúr szabadon ítélkezhetett, ezt biztosította a pallósjog (jus gladii). A középkori parasztok tehát szinte az egész kontinensen nyomorúságos körülmények közt éltek, nem részesültek oktatásban, egészségügyi ellátásban, jogvédelemben, és állandóan dolgozniuk kellett. Náluk volt a legmagasabb a csecsemőhalandóság és legalacsonyabb a várható élettartam. Rendszerint rossz higiéniai körülmények közt éltek, mindenkinek rossz volt a foga, sokan egész életükben küzdöttek a tetvek, bolhák, élősködők támadásaival. Mindezek mellett tűrniük kellett a gyakori háborúkat, sőt a középkor első felében Nyugat-Európára jellemző rabló lovagok fosztogatásait is.

Az oroszoknál a mongolok rendszabályozták a szlávokat, a Balkánt a török pusztította, az Ibéria félszigeten az arabok ellen folyta a harc! A Német-Római császárságot a Wittelsbach és Luxemburg császárok uralták, még mindig harcban a pápával, aki a század folyamán végig Avigonban volt! Magyarországon kaotikus állapotok uralkodtak (nem a király) Károly Róbert a tartományurak ellen, Nagy Lajos itáliai rokonai ellen, Zsigmond pedig saját bárói ellen harcolt.

Kaotikus, háborúkkal teli vérzivataros évszázad volt, belesűrítve az egész középkor esszenciájával! Ugyan a következő század is hozott néhány válságot (huszitizmus, Itáliai háborúk ... stb) ám megjelent a reneszánsz és a humanizmus eszmeisége, mely enyhítette a sötétséget! A XIV. század előtt a keresztes háborúk és az invesztitúra háborúk jelentették a véráldozatot. Azért nekem mégis a XIV. század marad a kedvencem! Ki mit gondol?

Harmat Árpád Péter

Felhasznált irodalom:

  • Katus László: A középkor története. Pannonica - Rubicon Kiadó, Bp., 2000.
  • Klaniczay Gábor: Európa ezer éve. A középkor I-II. Osiris Kiadó, Bp., 2004