A török kiűzése Magyarországról

A török kiűzése Magyarországról

/Harmat Árpád Péter/

 

A török elleni harcok közvetlen előzményként értékelhetőek Zrínyi Miklós 1661 és 1664 közti sikeres harcai a török ellen, mely küzdelmek végül a vasvári békével értek véget. A békeszerződést az osztrákok akkor kötötték meg, mikor csapataik (melyeknek tekintélyes részét alkották a magyar seregek és Zrínyi hadai) épp nyerésre álltak. Így a magyarok értetlenül és felháborodva vették tudomásul: Ausztria önös érdekei mentén cserbenhagyta őket. A felháborodást lázadás követte: előbb a Wesselényi-féle összeesküvés, majd Thököly Imre kurucmozgalma fordult a császár ellen. Végül az 1670-es évekre az osztrák ellenesség Magyarországon olyan szintre jutott, hogy az eredeti cél, a török kiűzése, szinte háttérbe szorult. Thököly saját fejedelemséget teremtett a Felvidéken, így egy rövid időre négy részre szakadt hazánk, amiből három oszmán kézen volt (Erdély, Hódoltság, Felvidék). A szultán, IV. Mehmed (1648-1687) ekkor döntő lépésre szánta el magát: elhatározta, hogy megtámadja és meghódítja Ausztriát.

Az 1683-as Bécs elleni török támadás

Drinápolyból 120 ezres (más források szerint 150 ezres) oszmán sereg indult meg az Ausztria elleni török offenzíva keretében, Kara Musztafa és Murád Giráj kán vezetésével. Az óriási had a Duna két partján vonult Bécshez, melynek védelmét Rüdiger Starhemberg és Lotaringiai Károly vezette. A török sereg július 19-én érte el Bécset, és szeptember 2-ra el is foglalta külvárosát. Ekkor következett a fordulat: megérkezett a császárral szövetséges Sobieski János, lengyel uralkodó 30 ezres hada, mely megkezdte az oszmánok visszaszorítását. Majd 10 nappal később, szeptember 12-én az osztrák–lengyel sereg a kahlenbergi csatában szétverte a török erőket, és felszabadította Bécset. A török csapatok Buda felé menekültek, nyomukban az üldöző osztrák–lengyel hadakkal. A keresztény seregek ellentámadása Párkányig hatolt, ahol megverték a Budai pasa seregét is, és visszavették Esztergomot!

A török kiűzésének első szakasza, 1683 és 1688 közt

XI. Ince pápa hatalmas pénz-összeggel támogatta a harcokat, és rászorította 14. Lajost egy 20 éves fegyverszünet megkötésére a Habsburgokkal. Mindezt annak érdekében, hogy Ausztria végre csak a török ellenes küzdelmekre tudjon összpontosítani, biztonságban tudva nyugati határszéleit a franciáktól. Megalakulhatott tehát a török legyőzésére a Szent Liga (1684-ben) Ausztria, Lengyelország, Velence és több német tartomány (pl: Bajorország, Szászország) részvételével. A keresztény seregek első komolyabb próbatétele a Thököly-féle felvidéki fejedelemség és Buda visszavétele lett.

Ami a felvidéki kuruc államot illeti: Lotaringiai Károly már 1685-ben megkezdte Thököly várainak elfoglalását, majd elérte, hogy a kuruc vezér katonái sorra átálljanak a császári oldalra. A törökök végül Váradon elfogták magát Thökölyt is, akinek kezén már csak Munkács vára maradt. Az ostromlott várat 1688-ig védte Zrínyi Ilona, Thököly felesége, majd ez az utolsó kuruc erősség is elesett. (A kuruc vezér sorsa érdekesen alakult: 1686 január 2-án kiszabadult belgrádi fogságából és lényegében a törökök katonája lett. Négy évvel később, 1690-ben a szultán Erdély fejedelmévé tette, ám 1691-ben Bádeni Lajos kiűzte Erdélyből. A harcokat lezáró Karlócai béke rendelkezése szerint Thökölynek az Oszmán Birodalom belső vidékein kellett leélnie hátralévő életét. Így a nagy kuruc vezető, végül 1705-ben a kis-ázsiai Izmitben hunyt el 48 évesen.)

Ami Buda felszabadítását illeti: a 60 ezres keresztény sereg 78 napos ostrom után, 1686 szeptember 2 -án tudta csak visszafoglalni, a 145 éve török kézen lévő, Abdi Abdurrahman pasa által védett magyar várost. Az ostrom sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy felrobbant a lőportorony, hatalmas rést ütve az erődítmény falában, amelyen keresztül az ostromlók benyomulhattak a várba. A harcokban Lotaringiai Károly, Badeni Lajos őrgróf és Miksa Emánuel vezették az osztrák-német-magyar hadakat. Buda visszavétele után alig három év alatt az ország nagy része felszabadult a török uralom alól. A német seregek a Duna mentén délfelé haladva Nagyharsánynál, 1687 –ben aratták legjelentősebb győzelmüket, amit az is jelez, hogy a történetírás a fontos ütközetet második mohácsi csataként emleget. Épp 161 évvel zajlott Mohács után, 37 kilométerre a hajdani nagy csatavesztésünk helyszínétől. (A magyarok sajátos revansot vehettek az oszmánoktól.) Nem sokkal később, 1688-ban keresztény kézre került Belgrád és Észak-Szerbia is, sőt 1687 őszén Lotaringiai Károly visszafoglalta egész Erdélyt is. Az 1687-es balázsfai szerződés értelmében ugyan Apafi Mihály haláláig fejedelem maradhat, de utána I. Lipótra száll a terület. Ugyanakkor megszületett a Diploma Leopoldinum (1691) mely garantálta, hogy sértetlenül megmaradjanak az erdélyi hagyományok és vallás.

A felszabadító háború második szakasza 1688 és 1699 közt

A háború menetében az 1688-as esztendő jelentős fordulatot hozott: 14.Lajos megriadva a Habsburg sikerektől támadásba lendült a Rajnánál, így a legjobb osztrák hadvezéreket és ezredeket nyugatra kellett küldeni. Kitört a pfalzi örökösödési háború (1688–1697), így Ausztria kétfrontos háborúra kényszerült. Ráadásul Köprülü Mustafa megerősítette a török sereget, így 1690-ben visszavették a Délvidéket és Belgrádot. A további török előretörést Bádeni Lajos gátolta meg 1691-ben Szalánkeménnél, ahol a dunai átkelés közben óriási győzelmet aratott. Ez volt az évszázad legvéresebb csatája, a harcokban maga Köprülü Musztava nagyvezér is elesett. 1691 után a harcok fő színtere a Dél-Alföld lett. A döntő csata Zentánál Savoyai Jenő győzelmét hozta 1697-ben. Végül megszületett a Karlócai béke (1699), amelyet II. Musztafa és I. Lipót császár kötött 25 évre. A békeszerződésben a Temesköz kivételével (mely a Marostól délre lévő területeket jelentette) felszabadult Magyarország a török elnyomás alól. Horvátország Habsburg-fennhatóság alá került. (A Temes-vidék csak két évtizeddel később, az 1718-as pozsareváci békében került a Habsburgokhoz.)

Az örökös királyság elfogadása

Mivel a törököt a császár hadserege űzte el, a Habsburgok fegyverrel meghódított területként kezelték Magyarországot. A rendeknek az 1687-es pozsonyi országgyűlésen (az 1687. évi II. törvénycikkben) le kellett mondaniuk a szabad királyválasztás jogáról, az Aranybulla ellenállási záradékáról, és ezek helyet el kellet fogadniuk a Habsburgok örökös fiúági királyságát!

„Magyarországnak s kapcsolt részeinek összes karai és rendei kinyilatkoztatják, hogy mostantól jövőre s örök időre senkit mást, mint fenn címzett Ő császári s királyi felségének saját ágyékából származott fiörökösei közül az első szülöttet fogják törvényes királynak ismerni.”

Berendezkedés a török idők után

Magyarország, Erdély és a Határőrvidék külön-külön Bécsből kormányzott terület lett. A Határőrvidéken autonómiával szerbeket telepítettek le (Udvari Haditanács alatt álltak) A felszabadított magyar területek felett Udvari Kamara állt. Az egykori birtokosok földjeiket a jogosultság bizonyítása és a 10% fegyverváltság (ius armorum) kifizetésével kaphatták vissza! Ezen ügyekre: Újszerzeményi Bizottságok álltak fel! Az osztrák megszállás számtalan egyéb magyar sérelmet szült. Az udvari hitelezők, hadvezérek nagy földeket kaptak Magyarországon, ráadásul magas adókat vetettek ki és lerombolták a korábbi végvárakat is, hogy ne legyenek ellenállás fészkei. A magyar végvári vitézeke menesztették (mehettek, amerre láttak). A hajdúkat és a kurucokat megfosztották kiváltságaiktól, mivel nem kellett katonáskodniuk többé. I. Lipót császár visszavonta a vallásszabadságot, és erős rekatolizációba kezdett. Növelték a jobbágyterheket és újakat is bevezettek (porció, a megszálló katonák ellátása és forspont, a megszálló katonák szállítása). Az adó mértéke így most nagyobb lett, mint a kettős adóztatás idején.

Az új, igazságtalan és a magyarokat gúzsba kötő berendezkedés eleve előrevetítette egy nagy magyar felkelés esélyét. Ez 1703-ben jött el és Rákóczi-szabadságharcnak nevezték.

Harmat Árpád Péter

 

Hírlevelünkre feliratkozás: ITT

Regisztráció a fórum használathoz: ITT

------------------------