Élvezetek az ókori Rómában

Élvezetek az ókori Rómában

/Harmat Árpád Péter/

 

Míg a közfelfogás szerint a császárkori Rómában a patríciusok naphosszat dőzsöltek, éjszakánként pedig vad orgiákon múlatták az időt, a valóságban mégsem folytattak olyan kicsapongó életet, mint ezt sokat feltételezik - állítja egy brit történész.

Ray Laurence, a Birminghami Egyetem kutatója, aki elsősorban a római kori urbanizációval foglalkozik, legújabb könyvében, a Római Szenvedélyek/ Az élvezetek története a császárkori Rómában (Roman Passions/ A History of Pleasure in Imperial Rome) című művében egy egész más képet fest az i.sz. 1. évszázad Rómájáról

Az első császárok idején Róma volt a világ első globális birodalma, s egyben az első fogyasztói társadalma. Özönlöttek a városba a javak az impérium minden csücskéből, egyre több lett a tehetős rómaiak száma, akik nem sajnálták a pénzt a luxuscikkekre - selyemre, arany és ezüst étkészletekre, műtárgyakra, ritka parfümökre, egzotikus fűszerekre, vagy vidéki villára. Némely szokást, amelyet korábban a henyeség jeleként értékeltek, a császárkorban már a hagyományos római életmód részeként tálalták.

Egy hamisítatlan római polgár rendszeresen eljárt a fürdőkbe, bort fogyasztott, amelyet nagy mennyiségben állítottak elő Itáliában és a tartományokban, s amely mindenki számára hozzáférhető volt. A kifinomult élvezetek részei voltak a római életmódnak, a polgárok ettek-ittak, s a testi örömöket sem vetették meg. Ám rosszallást váltott ki, ha valaki elhanyagolta politikai, vagy polgári kötelességeit. A rómaiak nem voltak elpuhultak, még az idősebb szenátorok sem feledkeztek el a rendszeres testedzésről.

Ami az orgiákat illeti, némely villa falát érzéki jeleneteket ábrázoló freskók díszítették. Ugyanakkor, mint Ray Laurence rámutat, nincs semmiféle régészeti bizonyíték arra nézve, hogy bárki is orgiát rendezett volna. A rómaiak élvezték a szexet mind a házasságban, mind azon kívül, s az ókori graffitik tanúsága szerint a férfiak mindkét nem szépségét tudták értékelni. Ám a szerelmet szigorúan "négyszemközt", a hálószoba falai között tudták elképzelni. [1]

Ami a prostitúciót illeti …

Már Róma korai időszakában jelentős volt a prostitúció. Bár Cato (Kr. e. 234–149) tiltakozott annak terjedése ellen, az mindinkább hozzátartozott a rómaiak életéhez. Ám Cato is csupán azt kifogásolta, ha egy ifjú túl gyakran tért be az örömtanyára. Ebből az időszakból (Kr. e. 186) már egy örömlány nevét is ismerjük:
„Volt egy közismert örömlány, Hispala Faecenia szabadosnő, aki jobb sorsot érdemelt volna ennél a szolgáló korában megszokott foglalkozásnál, s aki felszabadítása után is ugyanilyen módon kereste kenyerét.”
(Livius XXXIX 9. Ford. Kiss Ferencné)

Városokban, üdülőhelyeken és különösen a kikötőkben mutatkozott a legnagyobb igény a prostitúcióra. Rómában egy Constantinus-kori (Kr. u. 4. sz.) leírás 46 lupanarium létezését említi. Ezek többsége a Titus-ív, a Circus Maximus, a Templum Pacis és a Via Sacra mellett, azaz a Forum Romanum közelében volt.
A szabályos bordélyházak (meritorium, lupanarium) mellett fürdőkben (thermae), vendéglőkben (thermopolium), szállásadó fogadókban (tabernae cauponae), bérelt szobákban is hozzá lehetett jutni ehhez a szolgáltatáshoz.

A bordélyházak maradványai leginkább a sűrűn egymás mellett álló kis szobácskákról (cellae meretriciae) ismerhetők fel, szerencsés esetben a falakon fennmaradt phallosz ábrázolásokról, erotikus festményekről.
A kis szobácskákat gyakran csak függönnyel takarták el – ez egyben a szellőzést is megoldotta –, bennük kőből épített fekhely volt, amit vánkossal, lepedővel letakartak. Az igényesebb szobákban virágfüzérek, képek – természetesen erotikus jelenetekkel – és tisztálkodási kellékek (lavór, kancsó) is voltak. A bejárat fölött erotikus falfestmények lehettek, esetleg a szolgáltató hölgy nevét is kifüggesztették kis táblácskán.

A bordélyházak fontosságáról tanúskodik az az intézkedés is, mellyel Tiberius megtiltotta a császári portréval díszített pénzérmék bevitelét ezekbe az intézményekbe. Feltehetően emiatt születtek meg azok a zsetonok (tesserae), melyeken coitus jelenetek láthatók (ezeket nevezik spintriae-nek). Készültek bronzból, ólomból, csontból, üvegből és terrakottából egyaránt. A hátoldalukon I–XVI-ig előforduló számok valószínűleg az as-ban megadott értéket jelentik. Úgy tűnik, hogy az 1. század vége után készítésük abbamaradt.

A jómódúak nem szorultak a fülledt levegőjű bordélyházak látogatására, mert lehetőségük volt rabszolganő, ágyas vagy hetéra tartására. A császárok még többet megengedhettek maguknak: kéjlakokat rendeztek be, ahová hol gyerekeket, hol előkelő hölgyeket, hol válogatott kéjnőket gyűjtöttek össze kedvük szerint. Ezekkel gyakran nemcsak szeretkeztek, hanem perverz hajlamaikat is kiélték. [2]

A híres római lakomákról …

"...a rómaiak nagyon szerették a hasukat. Az evés-ivás szenvedélyének kielégítése igen sok idejükbe és pénzükbe került. Artemidórosz, második századi jövendőmondó és álomfejtő írásaiból tudjuk, hogy a falánkság éjjel sem hagyta nyugodni őket, álmukban is a sertéssültek, sajtos piték és boroskupák világában tévelyegtek. A lakomázók csak "azért esznek, hogy hányjanak és hánynak azért, hogy egyenek." (Seneca)

A görög életvezetési ideál igencsak megdőlni látszik az ókori Róma lakomáin és rangosabb tavernáiban. Először is: a rómaiak legfőbb étkezése a vacsora volt. Reggeli és ebédre csak könnyebb ételeket ettek. Ilyen volt például a moretum, a "falusi reggeli", amiről maga Vergilius is megemlékezik azonos című költeményében. Az éjszakai áloműzőnek vagy éppen rémálom-csalogatónak is tekinthető bőséges, pazar vacsorát rendszerint "gondűző borocska" kortyolgatása követte, ami sokban elősegíthette az emésztést; valamint általa könnyebben látogatta az édes álom is lakomázónkat.
 

[1] Múlt-kor http://mult-kor.hu/20090706_az_elvezetek_tortenete_a_csaszarkori_romaban

[2] Rómaikor.hu http://www.romaikor.hu/okori_erotica/bordelyhazak_es_oromtanyak/cikk/oromtanyak_az_antik_romaban