I. és II. Rákóczi György uralkodása

I. és II. Rákóczi György uralkodása

/Harmat Árpád Péter/

 

Erdély fejedelmi "rangra" 1570-ben emelkedett, mégpedig a speyeri egyezmény folyományaként, mely szerződés Szapolyai János fia (János Zsigmond) és Habsburg Miksa császár közt született. Innentől bár továbbra is török hűbér alatt létezett a tartomány, de a mindenkori erdélyi fejedelem (kinek megválasztása egyébként az erdélyi rendekre, a döntés jóváhagyása és beiktatása pedig a szultánra tartozott) nemzetközi elismerés mellett vezethette a nagy önkormányzatisággal felruházott területet. A két császár, - a német (azaz Habsburg) és a mindenkori török szultán - közé ékelõdött Erdélyi Fejedelemség másfél évszázadon keresztül virágzott a nemzeti (magyar) fejedelmei bölcsességének, vitézségének és diplomáciai adottságainak  köszönhetően. Ám másfél évszázados időszak hozott válságokat és fellendülést is. I. Rákóczi György 18 éves uralma 1630 és 1648 közt még a virágkort jelentette, ám fia II. Rákóczi György romlásba vitte Erdélyt. A tanulmány ezt az időszakot, vagyis apa és fia, I. és II. Rákóczi György uralkodását mutatja be, mely Erdély történetének egyik legmozgalmasabb és legérdekesebb fejezete volt.

I. Rákóczi György uralkodása

I. Rákóczi György fejedelem: Miután Bethlen Gábor 1629 -ben, 59 évesen meghalt, végakarata szerint özvegye, Brandenburgi Katalin követte Erdély élén a nagyfejedelmet (1629 - 1630), de az óvatos erdélyi országgyűlés az elhunyt fejedelem öccsét, Bethlen Istvánt rendelte mellé kormányzóként. (Brandenburgi Katalin Esterházy Miklós nádorhoz "közeledett", aki szembenállt az országgyűlés fejedelemválasztó terveivel. ) A kolozsvári országgyűlés előbb lemondatta Katalint a fejedelemségről, hogy helyébe az idősebb Bethlen Istvánt emelje. A "kis gróf", ifjabb Bethlen István és Zólyomi Dávid - a mezei hadak főkapitánya - valamint a hajdúk jelöltje azonban Bethlen Gábor hadvezére ( I. ) Rákóczi György volt. Az ő támogatására sikerült megnyerni a budai pasát is a "pápisták" ( katolikusok ) által megválasztott idősebb Bethlen Istvánnal szemben, aki így hamarosan lemondott, s 1630 végén a segesvári országgyűlés I. Rákóczi Györgyöt ( 1630 - 1648 ) választotta fejedelemmé.

Esterházy Miklós II. Ferdinánd tilalma ellenére igyekezett megakadályozni Rákóczi hatalomra lépését, a nádor azonban a Kálló és Rakamaz táján vívott ütközetben vereséget szenvedett ifjú Bethlen István és Zólyomi hajdúitól. Rákóczi György "frissen" megválasztott fejedelem első intézkedése az 1631 - 1632 -ben kitört Felső - Tisza vidéki parasztmozgalom leverése volt. A török hódoltság peremén, ahol a nemesi vármegye nem volt képes hatékony védelmet nyújtani, korábban a jobbágyok saját fegyveres szervet alakítottak ki, melynek fő feladata a rend fenntartása, a gonoszetvők elfogása volt. Ez a paraszti szervezet alakult át felkelő mozgalommá 1631 -ben és első lépése az volt, hogy az Erdély és Magyarország határvidékén kóborló, saját szakállára fosztogató királyi zsoldoscsapatok ellen lépett fel. Később már antifeudális színt öltött a mozgalom ( földesúri robot enyhítését követelték ), végül a földesurak kúriái ellen vonultak mikor vezérüket, Császár Pétert a felső - magyarországi főkapitány elfogatta és kivégeztette. A felvonuló nemesi csapatok megegyezést ajánlottak, melyet a parasztkapitányok többsége el is fogadott és letette a fegyvert. Nagy Ambrus és néhány más vezető viszont Erdélybe indult csapataival, de Rákóczi György megbízásából Zólyomi Dávid Nyírbátornál leverte őket 1632 -ben. A felkelés megtorlásaként Esterházy nádor közbenjárására a magyar területeken királyi rendelet törölte el a jobbágyköltözést. 1649 -ben az országgyűlésnek az 1625 óta elmaradt adóhátralékok behajtását kellett elrendelnie.

Rákóczi erdélyi fejedelemségét támogatta ugyan a török, de ez nem jelntette azt, hogy a Porta időnként ne karolta volna fel a fejedelem ellenfeleit. Először ifjabb Székely Mózes szervezkedett ellene, s az új fejedelemnek le kellett fizetnie a pasákat, hogy Székelyt a sztambuli Héttoronyba zárják. De ellenfelet látott Rákóczi - korábbi támogazójában - Zólyomi Dávidban is, akit bebörtönöztetett. Idősebb Bethlen Istvánnal és fiával Péterrel nehezebben boldogult. Bethlen Gábor öccsének ugyancsak jó török kapcsolatai voltak, s kieszközölte magának a fejedelemséget és Rákóczi letételét. Rákóczi azonban ellenszegült, s abüntető hadjáratra Erdély ellen vonuló török csapatokat Szalontánál megverte. A budai pasával ezután kötött megállapodás értelmében Rákóczi megőrizhette fejedelemségét, csak azt kellett megígérnie, hogy nem háborgatja többé a Bethleneket. A katonai siker tekintélyt szerzett Rákóczinak, a temesvári pasa azonban életével fizetett a kudarcért.

I. Rákóczi György igyekezett követni Bethlen Gábor belpolitikáját, gazdaságpolitikáját. Csupán annyit módosított rajta, hogy szigorúbban, szinte a kicsinyességig ellenőrzött minden tételt. A várakban nagy élelmiszer és muníciótartalékokat halmozott fel. Saját sárospataki családi tárházában tetemes pénzösszegeket gyűjtött össze. Hála az erdélyi várak jó állapotának, a saját öntőműhelyeiben gyártott sok ágyúnak, a bármikor fegyverre fogható ütőképes seregnek, uralma alatt is elkerülték Erdélyt a pusztító idegen hadak.

(Tulajdonképpen Erdély virágkorát, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelemsége alatt élte.)

Rákóczi erős állást foglalhatott mid a törökkel, mind a némettel szemben. Moldva és Havasalföld szinte hűbéresei lettek. 1636 -óta nem állott trónkövetelő vele szemben. Erős kálvinista hite ellenére tanácsosait ugyanúgy nem vallási szempontok alapján válogatta, mint Bethlen Gábor; a kálvinistákon kívül a katolikusok és az unitáriusok szolgálatait egyaránt igénybe vette.

Külpolitika:

Rákóczi nagyon meggondolta, belépjen e abba a szinte politikailag és katonailag egyaránt beláthatalan zűrzavarba, amely a harmincéves háborúnak annyira jellemző  vonása volt. Mindenesetre hasznot akart, nem is annyira országának, mint magának és dinasztiájának. Hosszú, bonyolult tárgyalások folytak a császárral. Rákóczi csak olyan feltétellel volt kész a nagy háborúban részt venni, hogy két nagyhatalom - a francia és a svéd - biztosítja nemcsak Erdélyt, hanem megfelelő pénzösszeget is, sőt jelentékeny segélypénzt ad még arra az esetre is, ha neki le kellene mondania. Azért, hogy teljes legyen a fejedelem biztonsága, még  a szultán beleegyezését is megnyerte. A svédek többször megpróbálták rávenni, hogy lépjen be a harmincéves háborúba. Ám Rákóczi nem támasztott uralmi igényeket Magyarországon, inkább akkor is kivárt, amikor a hadi események a Habsburgok szempontjából egy - egy kedvezőtlen fordulatot vettek.

Csak 1644 -ben lendült támadásba, amikor elfoglalta Kassa városát. Ekkorra azonban a katolikus ellenreformáció térnyerése miatt a Habsburgok mellett új ellenség is feltűnt a színen, a régi ellenlábasa, Esterházy nádor ( 1625 - 1645. ). Esterházy Miklós 1630 -ban még fegyveresen próbálta megakadályozni I. Rákóczi György hatalomra kerülését, de 1632 -ben már vele közösen verte le a parasztlázadást, végül 1640 -ig katolikus vallását félretéve foglalkozott az országos politika kérdéseivel, az erősen kálvinista Rákóczi mellett. 1640. után viszont az erős erdélyi központi hatalmat már nyíltan a nemesi szabadság lábbal tiprásának tekintette és I. Rákóczi György engesztelhetetlen politikai ellenfele lett újra. Az európai ellenreformáció terjedésével erősödő katolikus párt Esterházy nádor alatt egyre nagyobb hatalomra tett szert, melynek kiteljesedése az volt, hogy a nádor csapatai a Vág - völgyében rátámadtak Rákóczi egyik seregére. A csata Esterházy győzelmével végződött, és a Kemény János vezette Rákóczi sereg a Tiszáig kellett, hogy visszavonuljon, ahol viszont erős állásokat épített Kassa-Eperjes-Tokaj vonalban, sőt sikerült elüldöznie a Kassa ostromára készülő császári erőket is. ( 1644 ben tűnt fel a történelem színpadán Wesselényi Ferenc, aki ekkoriban végvári vitéz, majd első házassága révén császárhű várkapitány volt Füleken. Mikor 1644 nyarán Rákóczi csapatai visszavonultak az előző évben elfoglalt felvidéki területekről, Wesselényi is visszatért Fülekre. Szemet vetett a Rákóczihoz csatlakozó Murány várára, melyet ekkor Széchy Mária és annak két lánytestvérének férjei birtokoltak. Wesselényi összefogott Széchy Máriával és együttesen csellel túljártak Mária sógorainak eszén, és a várat a Habsburgok kezére játszották egyetlen puskalövés nélkül. Az akció révén Mária egyedüli vártulajdonos, Wesselényi pedig kettejük házassága után gróf és felső-magyarországi főkapitány lett. )

1645 -ben az erdélyi hadak bevették Nagyszombatot, majd Brünnél egyesültek a Torstensson vezette svéd szövetséges erőkkel.

1645 -re megváltozott a Porta magatartása, és már nem nézte jó szemmel Rákóczi sikereit, fokozódó megerősödését és önállósodását. Ugyanezen évben a szultán visszarendelte a fejedelmet. Innentől a diplomaták vették kézbe az irányítást, és 1645 végén megkötött Linzi békében Erdély és Rákóczi számára rendkívül kedvező feltételek mellett tudtak megegyezni. A békekötés ismét Erdélyhez csatolta a Bethlen alatt már oda tartozó hét felső - magyarországi vármegyét, emellett Rákóczi és örökösei több családi birtokadományt kaptak. Ilyen birtokadomány volt Tokaj vára, Tarcal, Regéc és Ecsed. Nemcsak a szabad vallásgyakorlatot - a parasztokét is - garantálta a béke, hanem még az ellenreformáció idején a katolikusok kezére adott, de korábban protestáns templomok kérdését is napirendre tűzte, s két évvel később, a száznegyvenhat követelt templom közül 90 -nek a visszaadását törvény rendelte el.

II. Rákóczi György

I. Rákóczi Györgynek és feleségének, a művelt Lórántffy Zsuzsannának két fia született, György és Zsigmond. Idősebb fiát II. Rákóczi Györgyöt már alig tizenhét éves korában megtette az Erdély kapujának tartott Várad kapitányának, majd 1640 -ben Bihar vármegye főispáni tisztét is rábízta. Az ifjú György részére szép utasítást írt, hogy "el tudjon annyi bonyodalom közt igazodni", amit fejedelmek instrukciójának lehetett nevezni. "Két szomszédság, ez török és német közt vagyon, az első igen hatalmas, a másik igen praktikus." A fejedelmi szék várományosának tekintett ifjú György, Báthory András leányával, Báthory Zsófiával Szilágysomlyón ismerkedett meg, és a leányzót katolikus hite ellenére feleségül vette 1643 -ban.

A Rákóczi család számára nagy jelentőségű friggyel a dinasztia kezébe kerültek a hatalmas Báthori birtokok. A házasságból 1645 -ben kisfiú születik ( I. ) Rákóczi Ferenc, akit még hét éves korában 1652 -ben a gyulafehérvári országgyűlés megválaszt II. Rákóczi György utódjául. ( Bár 1653 januárjában megérkezik Gyulafehérvárra a gyermek fejedelemségét megerősítő szultáni athanámét hozó ünnepélyes portai küldöttség, később apja halála után - mikor Ferenc már 15 éves - mégsem engedik számára a fejedelmi szék elfoglalását. )

Öt évvel II. Rákóczi György és Báthori Zsófia esküvője után, 1648 őszén I. Rákóczi György meghalt, de erős és szilárd országot hagyott maga után idősebb fiára. A kisebbik fiú, Rákóczi Zsigmond apja halála után a királyi országrészen fekvő Sárospatakra költözött, s itt egy időre jelentős kultúrális és még fontosabb politikai központot hozott létre. Zsigmond Pfalzi Henriettát, a Fehérhegynél elbukott cseh király lányát vette feleségül, s így számos protestáns fejedelemmel került rokonságba, illetve politikai kapcsolatba. Megnövekedett tekintélyét arra használta fel, hogy közeledjen a magyarországi katolikusokhoz.

A nádorválasztáskor a katolikus Pálffy Pált támogatta, s ezáltal ahhoz a magyar főúri körhöz csatlakozott, amely a harmincéves háborút lezáró Wesztfáliai béke után nagyszabású, a törököt kiűző hadjáratban reménykedett. Mivel a bécsi kormánykörök erre nem szánták rá magukat, Rákóczi Zsigmond személye arra is alkalmasnak látszott, hogy egy Habsburg - ellenes mozgalom kulcsponti figurájává váljék. Ezek a tervezgetések azonban csakhamar hamvukba haltak; Pfalzi Henrietta, Rákóczi Zsigmond és Pálffy Pál egymás után meghalt ( 1651 - 1653 )

A magyar urak - akik közül a legerősebb személyiséggé fokozatosan a költő Zrínyi Miklós ( 1620 - 1664 ) horvát bán vált - most II. Rákóczi György fejedelemtől várták az országegyesítés nagy művének megindítását. Zrínyi viszont a "török hatalom és a török áfium" elleni összefogást Bécs helyett Erdélytől, annak fejedelmétől várta, így a császári udvar nem jelölte a nádorrá választható négy személy között. Az 1655 -ös pozsonyi országgyűlés ezért Wesselényi Ferencet választotta nádorrá, aki a magyar nemesség hagyományos képviselőjeként Béccsel szövetkezve képzelte el a török kiűzését.

Külpolitika:

Ugyanebben az évben vezette első külföldi hadjáratát II. Rákóczi György, a zsoldosai lázadásától szorongatott Constantin Serban havasalföldi vajda megsegítésére. A háborút a fejedelem ploesti győzelme zárta le 1655 június 27 -én.

Néhány hónappal később X. Károly svéd király seregével betört Lengyelországba, és erre csaknem valamennyi környező hatalom ellenségesen reagált. A svéd uralkodó válságos helyzetében hívta segítségül Rákóczit, akinek még a lengyel koronát is felajánlotta. A fejedelmet megrészegítette az óriási lehetőség, és maga előtt lebegett  Báthory István példája is, aki ugyan nem fegyverrel, de megszerezte magának a  lengyel trónt 80 évvel korábban, 1575 -ben. Rákóczit hiába óvta anyja, hiába nyilatkoztak a háború helyett a semlegesség mellett Rákóczi tanácsosai, a fejedelem a kozákok és a román fejedelmek támogatásával, de a török engedélye nélkül hadba vonult. 1656. szeptember 7 -én szövetséget kötött Bogdan Hmelnyickij kozák hetmannal, majd december 6 -án a svéd királlyal.

Rákóczi 1657. január 6 -án megkezdte lengyel hadjáratát és szamosújvári táborából megindította 21 ezer fős seregét  János Kázmér lengyel király ellen. ( A sereg 10 ezer erdélyi lovasból, 5 ezer gyalogosból és 6000 moldvai-havasalföldi segélyhadból állt. ) A fejedelem Visken január 17. -én megállva tábori országgyűlést tartott, melyen távollétének idejére három főnemest jelölt ki kormányzóul. A három kormányzó: Rhédey Ferenc, Serédy Gáspár és Barcsay Ákoe volt. Átkelve a Kárpátokon Stry városából kiáltványt bocsátott ki, amelyben maga mellé igyekezett állítania a lengyel nemességet, de sikertelenül. Serege a támadás 42. napján ( február 18. ) egyesült a 20 ezer fős kozák haddal és Krakkó alá vonult, hogy felmentse a lengyelektől körülzárt svéd helyőrséget. A svéd csapatokkal a város mellett, Moidlosicénél egyesült Rákóczi serege. Az áprilisban végrehajtott, sikeres krakkói hadművelet után keletre fordult az erdélyi - svéd sereg, és májusban elfoglalta előbb Brzest, majd Przemysl várát. Ekkor azonban X. Károly hírt kapott III. Frigyes dán király támadásáról, akit a bécsi udvar küldött a lengyel király megsegítésére, és seregei nagyobb részét kivonta lengyel földről. I. Lipót a dánok mozgósításán túl további segítségként május 27. -én megújította apja szövetségét János Kázmérral, és osztrák erőket mozgósított a lengyelek védelmében.

Rákóczi 1657. június 16 -án még elfoglalta Varsót, de az ellenséges ország közepén helyzete kezdett válságosra fordulni. Mivel katonái kegyetlenül bántak a néppel, a lengyel lakosság ellenségesen tekintett rájuk, Porta pedig 1657 nyarán parancsot adott a tatár kánnak, hogy Rákóczi hadait űzze ki Lengyelországból. A "szultáni paranccsal" egy időben a Varsónál állomásozó erdélyi fősereget kikerülve a több tízezer fős lengyel főerők betörtek a védtelenül hagyott Vereckei hágón keresztül a felvidékre. Előbb Munkácsot és Beregszászt égették fel, majd Szatmárig és Viskig feldúlták az egész vidéket. A bezúduló lengyelek ellen Barcsay Ákos kormányzó Gyulafehérvárott általános felkelést rendelt el. Közben Lengyelország belsejében is kezdtek felülkerekedni a lengyel csapatok. Rákóczi hadaira nézve azonban az igazi katasztrófát az jelentette, hogy előbb az orosz cár rendelte vissza a kozák csapatokat, majd a moldvai és havasalföldi segélyhadak távoztak a fejedelem mellől. A magára maradt Rákóczi július 22 -én a lengyel hadjárat megkezdése után fél évvel békekötésre kényszerült, sőt hadikárpótlás fizetésére is felszólították. ( A békekötés tartalmazta: az elfoglalt területek visszaadását, a lengyelellenes szövetség felbontását, bocsánatkérő követség küldését a lengyel királyhoz, a lengyelek által kijelölt útvonalon történő kivonulást, és végezetül 1 millió 200 ezer forint értékű hadikárpótlás fizetését. )

Erdély romlása, török dúlás a fejedelemségben

II. Rákóczi Györgynek a szultánnal szembehelyezkedő külpolitikája, és engedetlensége soha nem látott pusztítást hozott Erdélyre. A békekötés utáni napon 300 fős kísérettel a fejedelem Magyarországra indult, és 20 ezer fős hadseregét Kemény Jánosra bízta. A Lengyelországban maradt erdélyi hadakat azonban a lengyelek tatár kelepcébe csalták. A fogságba esett erdélyieket a kán 1657. július 31 -én a Krím félszigetre hurcolta, és csapataival augusztus 15. -én - két héttel a csapda után - betört Erdélybe. ( Az elhurcolt rabok egy része az 1657 utáni években súlyos váltságdíjjal tudott kiszabadulni, köztük Kemény János is, de a többség ott halt meg. )

Wesselényi nádor és Zrínyi Miklós fegyveres segítséget ígért Rákóczinak a tatár és a török fenyegetés ellen. ( Zrínyi Horvátországból törökellenes támadásokat indított, hogy az ellenséges erőket megossza. ) Közben a császári trónra I. Lipót került, akit a német fejedelmek törökellenes fellépésre ösztökéltek, ám Lipót nem akarta Rákóczi miatt megbontani a Portával fennálló jó viszonyt. 1657. november 2 -án  a szultán utasítására leváltották Rákóczit, és a rendek Rhédey Ferencet választották meg fejedelemnek. ( Rhédey Bethlen Gábor sógorának fia volt. ) Ám Rákóczi nem törődött bele a döntésbe és két hónappal később 1658. januárjában a medgyesi országgyűlésen immár másodszor is újra fejedelemmé választatta magát.

A szultán "válasza" nem késlekedett sokáig. Februárban elűzte országából Rákóczi két szövetségesét a havasalföldi és a moldvai vajdát, majd a tatár kánnal összefogva megtámadta Erdélyt. Az első ütközetet Lippánál még Rákóczi nyeri 1658 június 26 -án, de két hónappal később a Bodza szoroson beözönlő százezer fős tatár horda ellen már tehetetlen. A támadást irányító Köprülü Mehmed 1658. szeptember 14 -én Barcsay Ákost nevezte ki fejedelemnek ( segesvári országgyűlés ), majd óriási pusztítással - 100 ezer ember legyilkolása, elhurcolása közepette - kivonult Erdélyből. 1658 novemberében Marosvásárhelyen, majd 1659 februárjában Besztercén ülésezett az országgyűlés. Marosvásárhelyen Barcsay és Rákóczi pártja még heves vitában állott, de a besztercei gyűlésen már kiegyeztek egymással, minek eredményeképp egy hónappal később Rákóczi lemondott a fejedelemségről. Csupán öt hónapig tartott a lemondott fejedelem "visszavonulása", mivel augusztus 25 -én csapataival támadásba lendülve Gorbónál megtámadta, és elűzte Barcsayt, aki a temesvári pasához menekült. 1659. szeptember 24 -én a marosvásárhelyi országgyűléssel harmadszor is fejedelemmé választatta magát.

Ezután Barcsay török, Rákóczi a királyi országrész főméltóságaitól kért segítséget. Szidi Ahmed budai pasa támogatása már novemberben - 3 hónappal Barcsay elüldözése után - megérkezett, és Zajkány mellett, majd Tordánál a mintegy 17 ezer fős török sereg vereséget mért Rákóczi hadaira. A török erők a győzelem után kivonultak, viszont a fejedelem összeszedve utolsó tartalékait ostrom alá vette Szebent, Barcsay búvóhelyét. A pasa első betörése után négy hónappal - 1660. januárjában - ismét visszatért Erdélybe, és 25 ezer emberrel feldúlta a Rákóczihoz húzó hajdú városokat. ( Megsarcolta Debrecent. ) A nagy erejű támadás hírére Rákóczi abbahagyta az ostromot és májusban Szászfenes mellett megütközött a török fősereggel. A csatát a fejedelem elvesztette és az ütközetben szerzett súlyos sérüléseibe 15 nappal később maga is belehalt Váradon.

A törökök 1660. július 14 -én kezdték meg az utolsó "Rákóczi erődítmény", Várad ostromát. A 850 fős magyar őrség Balogh Máté és Ibrányi Mihály vezetésével 45 napig tartotta a várost az 50 ezres török had ellenében. A hatalmas túlerő végül 1660. augusztus 28 -án legyűrte a hősies védők csapatát, és Baloghék feladták a reménytelen küzdelmet.

A meghalt fejedelem utolsó hű szövetségese, Zrínyi Miklós tehetetlen dühében Kanizsa városát vette ostrom alá, de Porcia miniszter utasítására ezzel is fel kellett hagynia.

Kemény János már Várad török bevétele előtt egy évvel ( 1659 augusztus 26. ) hazatért a több mint három évig tartó krími fogságból, de csak 1660 novemberében látta elérkezettnek az időt arra, hogy leszámoljon Barcsayval. Először az északi Partiumba menekült egykori Rákóczi-pártiak nevében kiáltványban közölte Erdély rendeivel, hogy "bujdosó társaival" megindult Barcsay fejedelem ellen, majd Örményesnél megtámadta és meg is verte a fejedelem öccsének Gáspárnak csapatait. Ugyanezen hónapban pedig lázadásra biztatva a székelyeket, Görgény várába űzte Barcsayt. 1660 december 24 -én a két fél közös megegyezéssel országgyűlést hívott össze Szászrégenbe, melyen 1661. január 1 -én az erdélyi rendek tudomásul vették Barcsay Ákos lemondását, és egyúttal a Porta megkérdezése nélkül  Kemény Jánost választották erdélyi fejedelemmé. Kemény alig egy éves uralkodása "szervesen" kapcsolódott korábbi ura, II. Rákóczi György országlásához.

Az új fejedelem nyílt törökellenessége és a fejedelemválasztó gyűlés királyi Magyarországhoz való csatlakozási szándéka előrevetítette a szultán és a Porta rosszállását Kemény megválasztását illetően, melyet tetézett annak a Barcsay Ákosnak a megöletése is, akit még 1658. őszén Köprülü Mehmed nagyvezér helyezett a fejedelmi székbe II. Rákóczi György ellenében. A török bevonulást egy titkos megállapodás előzött meg, melyet I. Lipót és a szultán kötött. Ebben megegyeztek, hogy Kemény János segítségkérésére küldendő császári erők csupán Kolozsvárig fognak benyomulni Erdélybe, és nem ütköznek meg a török sereggel, illetve Lipót lemond Váradról és hozzájárul egy török által javasolt új fejedelem megválasztásához. Az osztrákok az alkuval egy ígéretet nyertek arra vonatkozóan, hogy a törökök nem fogják bekebelezni egész Erdélyt.

1661. nyarán a török - tatár hadak meg is indultak Erdély ellen, Kemény pedig a túlerő elől Beregbe és Zemplénbe hátrált, várva az udvari haditanács által ígért katonai segítséget. Montecuccoli Rajmond 15 ezer fős császári serege 1661. augusztusában érkezett meg, és Majténynél egyesült az erdélyiekkel, majd együttesen vonultak Kolozsvárig. A várost elfoglalták, de a titkos alku szerint Montecuccoli ezután harc nélkül kivonult Erdélyből. Ez idő alatt Ali pasa utasította az erdélyi rendeket, hogy a marosvásárhelyi országgyűlésen az addig ismeretlen ebesfalvi birtokost, Apafi Mihályt válasszák fejedelemmé. A jenői bég által támogatott Apafi és Kemény János serege a Segesvár melletti Nagyszőlősnél ütközött meg 1662. január 23 -án. A csatában Kemény János elesett, és Apafi Mihály megnyerve az ütközetet, majd harminc évre 1690 -ig megszerezte az erdélyi fejedelmi széket.

Harmat Árpád Péter

A téma teljes bibliográfiája:

  • Almási Tibor, Draskóczy István, Oborni Teréz [ et. al. ] ( összeállították ) Magyar századok. A magyar történelem kronológiája 830 tól 2000.ig. Pannonica Kiadó, Bp. 2001. ( 122 - 126. old. )
  • Bebesi György – B.Turi Katalin : Történelem 40 tételben Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest ( 207 – 213. old. )
  • Benczédi László, Gunst Péter, Heckenast Gusztáv [ et. al. ] Magyar történelmi kronológia. Az őstörténettől 1970 –ig. Negyedik kiadás. Tankönyvkiadó, Bp., 1981      ( 151 – 161. old. )
  • Benda Kálmán ( főszerkesztő ) : Magyarország történeti kronológiája II. kötet          1526 – 1848 Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982 ( 457 – 480. oldal )
  • Bertényi Iván – Gyapay Gábor : Magyarország rövid története Maecenas Könyvkiadó Talentum Kft., Budapest, 2001 ( 252 – 258. oldal )
  • Bethlen János : Erdély története 1629 – 1673. Balassi Kiadó, Budapest, 1993 ( 24 – 168. oldal )
  • Glatz Ferenc ( szerk. ) : Magyarok a Kárpát-medencében II. kiadás Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1989 ( 79 – 82. oldal )
  • Hegedűs Gyula : Történelmi dokumentumok lexikona Athenaeum 2000 Kiadó, Budapest, 2001 ( 138 – 273. oldal )
  • Hegyes András, Marczali Henrik : Erdély története Black & White Kiadó, Budapest, 2002 ( 75 – 80. oldal )
  • Kovács Endre : Népek országútján Magvető Kiadó, Budapest, 1972 ( 27 – 31. oldal )
  • Kraus, Georg : Erdélyi Krónika 1608 – 1665 Ómagyar Kultúra Baráti Társaság Kiadói Részlege, Egyetemi Nyomda, Budapest, 1994 ( 130 – 367. oldal )
  • Makkai László : A kuruc nemzeti összefogás előzményei Akadémiai Kiadó, Budapest, 1956 ( 206 – 241. oldal )
  • Marczali Henrik : Világtörténelem – Magyar történelem Történetírók Tára sorozat      ( Glatz Ferenc ) Gondolat Kiadó, Budapest, 1982 ( 109 – 116. oldal )
  • Mitták Ferenc : 1000 év krónikája. Évfordulók, kiemelkedő események a magyar történelemből Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen ( 341. oldal )
  • Nemeskürty István : Mi, magyarok. Történelmünk ezerszáz éve Akadémiai Kiadó, Budapest, 2001 ( 272 – 274. oldal )
  • Pach Zsigmond Pál, R. Várkonyi Ágnes ( szerk. ) Magyarország története             1526 – 1686 I. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985 ( 865 – 1085. oldal )
  • Perjés Géza : Zrínyi Miklós és kora Osiris Kiadó, Budapest, 2002 ( 281 – 287. oldal )
  • Sára János dr. : A Habsburgok és Magyarország 950 – 1918 Athenaeum 2000 Kiadó, Budapest, 2001 ( 303 – 307. oldal )
  • Sinkovics István ( szerk. ) : Magyar történeti szöveggyűjtemény II/1 1526 – 1790 Tankönyvkiadó, Budapest, 1968 ( 518 – 532. oldal )
  • Szabó Péter : Az erdélyi fejedelemség Kulturtrade Kiadó, Budapest, 1997 ( 84 – 98. oldal )
  • Szabolcs Ottó és Závodszky Géza : Ki kicsoda a történelemben ? Laude Kiadó, Budapest ( 329. oldal )
  • Szakály Ferenc ( sajtó alá rendezte ) : Szalárdi János Siralmas magyar krónikája Magyar Helikon Kiadó, Budapest, 1990 ( 132 – 148. oldal )
  • Terdzsüman, Mahmud ( fordította : Blaskovics József ) : Magyarország története. Tasih-i Üngürüsz vagyis Üngürüsz története Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1982     ( 57 – 60. oldal )
  • Trócsányi Zsolt : Erdély központi kormányzata 1540 – 1690 Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980 ( 53 – 66. oldal )
  • Várkonyi Gábor ( összeállította ) : Középkor, kora ujkor Történelmi olvasókönyv Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996 ( 161 – 166. oldal )
  • Zombori István ( szerk. ) : Magyarország és a Szentszék kapcsolatának ezer éve Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest, 1996 ( 159 – 164. oldal )

 

Hírlevelünkre feliratkozás: ITT

Regisztráció a fórum használathoz: ITT

------------------------