VIII. Henrik a feleséggyilkos

VIII. Henrik a feleséggyilkos

/Harmat Árpád Péter/

 

Anglia a Franciaországgal vívott százéves háborúban (1337-1453) elszenvedett veresége után a trónharcok évtizedeibe lépett. Ennek során, az uralmon lévő Anjou-Plantagenet ház két ága a York és Lancaster dinasztiák 30 éven keresztül (1455-1485) harcoltak egymással az Anglia feletti kizárólagos uralkodás jogáért. A küzdelem, - mely az angol arisztokrácia nagy részét elpusztította, és az utókortól a „rózsák háborúja nevet kapta” - végül egy „nevető harmadik” a Tudor-dinasztia felbukkanásával ért véget. (Bár igazából a Lancesterek kerekedtek felül, mivel a trónharcok végén, 1485-ben trónra lépő Tudor Henrik anyai ágon a Lancesterekhez kötődött.)

Az új uralkodó, VII. Henrik (ur.: 1485-1509) néven békét és fejlődést hozott a királyság életébe, így amikor halála után másodszülött fia, VIII. Henrik került Anglia trónjára, az alig 18 éves ifjú uralkodó – apjának hála - virágzó országot, teli pénztárt és tekintélyes hajóhadat tudhatott magáénak.

Az első feleség: Aragóniai Katalin

VIII. Henrik magánéletében és politikájában is szenvedélyes erőszakos hajlamú ember volt. Miután I. Miksa császárral és II. Gyula pápával XII. Lajos francia király ellen győztes hadjáratot vívott, elvette első feleségét, mégpedig korán elhunyt bátyjának, Artúrnak az özvegyét, Katalin spanyol hercegnőt (esküvő: 1509. június 11.) 

VIII. Henrik bátyja, Artúr és Aragóniai Katalin 1499 és 1502 közt voltak házasok, majd 1502-ben Artúr pestisben meghalt. Az özvegyen maradt Aragóniai Katalin 7 évvel később, 1509 június 11-én, 23 évesen újra férjhez ment, méghozzá az alig 18 éves VIII. Henrikhez. A frigyből egyetlen életképes gyermek született: 1516-ban Mária. (Ő uralkodott később, 1553 és 1558 közt "Véres Mária" néven Anglia felett.) Katalin és Henrik házassága egészen 1533 -ig tartott, amikor Henrik önkényesen érvényteleníttette a frigyet és 1533 január 25-én elvette Boleyn Annát. Négy hónappal később Thomas Cranmer érsek hivatalosan is érvénytelenítette Katalin és Henrik házasságát. (Az új frigy azonban nem volt hosszú "életű", mindössze 3 évig tartott.)

Henrik ízig-vérig reneszánsz ember volt. Dalokat és verseket szerzett, szerette a kockajátékot, a bajvívást, a vadászatot, és a teniszt. Emellett híres volt a katolikus egyház iránti erős elkötelezettségéről is.

A király egy idő után unni kezdte a nála idősebb, hitbuzgó, sokat ájtatoskodó királynét. Emellett aggodalommal töltötte el az is, hogy mindössze egy lánygyermeke, Mária született, fiúutódai mind halva születtek. Annál is fontosabb lett volna egy trónörökös, mert a Rózsák háborúja még túl közeli élmény volt, és félő volt, hogy a Tudor-dinasztia elveszíti a hatalmat. Henrik akkoriban Boleyn Anna udvarhölgynek udvarolt. Ez a kapcsolat a király és felesége közötti ellentétet még inkább növelte és végül Henrik a válás tervét pendítette meg, amelynek azután rabja lett.

Azonban a házasság felbontásáért indult tárgyalás és egyházi per végén, a pápa nem volt hajlandó érvényteleníteni a házasságot. (A felbontást „szavatoló” Wolsey angol bíboros a per folyamán titokzatos módon meghalt. Morus Tamás vette át a hivatalát.) VIII. Henrik ezt követően történelmi lépésre szánta el magát: házasságát, a parlament helybenhagyó határozatára támaszkodva, önhatalmúlag feloldotta, a pápának az angol egyház fölötti hatalmát megszüntette és a szupremáciát magára ruháztatta (1531). Egyúttal kimondatta a parlamenttel, hogy a vallási dogmák értelmezése, nemkülönben a liturgia szabályozása őt illetik meg, mint az új anglikán egyház fejét.

A kivégzett második feleség: Boleyn Anna

Ezek után Henrik 1533. január 25-én feleségül vette Boleyn Annát és Cranmer érsekprímás elnöklete alatt egybegyűlt egyházi bizottság által is szentesítette első házasságának felbontását. Boleyn Annától Henriknek (1533. szeptember 7.) leánygyermeke született, a későbbi I. Erzsébet királynő (uralkodása: 1558-1603) Miután Annának sem sikerült fiúgyermeket szülnie (több ízben is elvetélt), és temperamentuma is heves volt, Henriknek egyre kevésbé volt ínyére a házasság. A második vetélés után felmerült benne a gyanú, hogy Anna boszorkány, és egy új udvarhölgynek, Jane Seymour-nak kezdett udvarolni. 1536. május 2-án alaptalan vádak alapján (felségárulás és vérfertőzés) a londoni Tower-be záratták Annát, bátyját és néhány társát szintén koholt vádak alapján elfogatta és lefejeztette. 1536. május 19-én a Tower előtti téren Annát is lefejezték.

A harmadik feleség: Jane Seymour

Egy nappal később Henrik feltűnő sietséggel vette feleségül Jane Seymourt, aki azután – szerencséjére – 1537. október 12-én fiút szült, Edward trónörököst, és talán még nagyobb szerencséjére a gyermekágyban meghalt. A parlament ekkor Boleyn Anna gyermekét, Erzsébetet törvénytelen származásúnak mondta ki és Edwardot nyilvánította egyedüli törvényes trónörökösnek, még legidősebb leánya, Mária ellenében is. Akik a határozat ellen tiltakozni mertek, azokat a király kivégeztette.

Negyedik feleség: Cleve-i Anna

Már egy hónappal Jane Seymour halála után a titkos tanács kérte a királyt, hogy válasszon új feleséget; Henrik pedig nemsokára ezeknek kérelmeknek (és hajlamának) eleget is tett. Amúgy is szerelmes volt Cleve-i Anna ifj. Hans Holbein által készített képébe, és politikai okokból Cromwell is sürgette a német protestáns hercegnővel való eljegyzését. Úgy látszott, hogy az angol hitújítás megint a német protestantizmus kerékvágásába terelődik. Csakhogy a szeszélyes Henrik új nejét nem találta elég vonzónak, már házasságkötésük előtt azon gondolkozott, hogyan szabadulhatna meg tőle. Cromwell-t, akit ezért az egészért felelősnek tartott, ellenfeleinek és vetélytársainak örömére kivégeztette. Annát a richmondi palotába küldte. A királyné a legrosszabbra számított, hiszen tudta, hogy nem nyerte el férje kegyeit a hat hónapig tartó házasság alatt. Valóságos megkönnyebbülés volt számára mikor VIII. Henrik tanácsadói megjelentek lakhelyén, és megtudakolták tőle, hogy hajlandó e elválni. Anna azonnal beleegyezett, hiszen ezzel megmenekült az életveszélyből. Henrik örült, hogy ilyen könnyen megszabadult nejétől. Válásukat három nap múlva ki is mondták. Anna Angliában maradt. A királytól évi 4000 font járandóságot kapott, valamint két uradalmat és egy várat is neki ajándékozott. Ezeknek köszönhetően élete végéig úrnőként élt. Elmondható, hogy a feleségek közül ő járt a legjobban.

A másik kivégzett – ötödik - feleség: Chaterine Howard

Henrik most a katolikus párt emberei, a Norfolkok és Howardok felé fordult és immár ebből a körből szemelte ki ötödik nejét, Howard Katalint (1540. augusztus 8.) Családi boldogsága azonban ebben az esetben sem volt tartós. Cranmer leveléből csakhamar tudomást szerzett Katalin szeretőjéről, Thomas Culpeperről, s a hűtlen asszonyt lefejeztette. (1542. február 13.). Ekkorra már a királyságban lévő összes apátság és kolostor közvetlenül a király fennhatósága alá került. A Lordok Házának tagjai vették át az apátok és perjelek szerepét, egyedül az érsekek és püspökök maradtak meg a korábbi egyházi szervezetből.

A hatodik feleség: Chaterine Parr

1543-ban Henrik feleségül vette a gazdag özvegy Catherine Parr-t. Catherine a vallási reformer irányzathoz tartozott, míg a király konzervatívabb volt, ezért akadtak köztük nézeteltérések. Ő segítette kibékíteni a királyt két lányával is, sőt, mindketten visszakerültek az örökösödési sorba, de kizárólag Edward herceg után.

Henrik hat házassága közül valójában egyik sem volt, amely válással végződött volna. Aragóniai Katalinnal kötött házasságát semmissé nyilvánították, Boleyn Annát lefejeztette, Jane Seymour gyermekágyi lázban halt meg, Cleve-i Annával kötött házasságát szintén semmissé nyilvánították, Catherine Howard-ot lefejeztette, Catherine Parr pedig túlélte őt.

Henrik uralkodásának vége felé egészségi állapota romlott. Látványosan meghízott (állítólag 137 centis derékbősége volt), és mozogni is már csak segítséggel tudott. A leírások alapján köszvényes lehetett. Még 1536-ban egy lovagi torna során súlyos lábsérülést szenvedett, amely miatt később még kevesebbet mozgott, ez elősegíthette állapotának romlását. 1547. január 28-án, 55 éves korában hunyt el a whitehall-i palotában, ahol apja kilencvenedik születésnapjára kívánt volna emlékezni.

Harmat Árpád Péter

Felhasznált irodalom:

  • Antonia Fraser: VIII. Henrik hat felesége. Európa Könyvkiadó Bp., 1997