Mátyás király uralkodása

Mátyás király uralkodása

/Harmat Árpád Péter/

 

Hunyadi Mátyás a magyar történelem egyik legismertebb és legjelentősebb alakja, miközben számtalan történet, néphagyomány, és sztereotípia kapcsolódik uralkodásához. Sokak számára az „igazságos” királyt testesíti meg és még többen gondolnak úgy uralkodására, hogy az volt hazánk történelmének virágkora. A valóság azonban árnyaltabb. Mátyás saját korában egyáltalán nem örvendett túl nagy népszerűségnek, részben nagy összegekben kivetett adói, részben értelmetlen háborúi miatt. Hozzátehetjük: önkényesen kormányozta az országot, nem hallgatott a nemességre és nem fordított kellő figyelmet arra sem, hogy megoltalmazza határainkat a török fenyegetéstől. Pedig trónját nagyrészt legendás, törökverő apjának Hunyadi Jánosnak köszönhette, akit mindenki tisztelt, és akinek fiától a török elkergetését várta a nép. Mátyást azonban „más fából faragták”. Ő a török fenyegtést tekintve beérte azzal is, hogy békét biztosítson uralma idejére az oszmánokkal és inkább a Német-Római császári trónért küszködött egész életében. Ambícióival komoly háborúkba kényszerítette az országot Csehországban és Ausztriában is. Ugyanakkor azt is el kell ismernünk, hogy soha utána nem volt annyira erős Magyarhon, mint Mátyás idején. Az ország gazdag és Európa szerte elismert nagyhatalomként létezett, miközben központja Buda, a reneszánsz kultúra egyik fővárása lett.

Hunyadi Mátyás hatalomra jutása

Hunyadi Mátyás 1443-ban született, Kolozsváron. Apja Hunyadi János kormányzó, a középkori Magyar Királyság egyik legkiemelkedőbb hadvezére, és legtiszteltebb nagyura, Nándorfehérvár hőse, anyja pedig Szilágyi Erzsébet. (Idősebb testvére: Hunyadi László.) Mátyást hat éves koráig anyja és dajkája nevelte, majd tanítók felügyelete alá került. Leghíresebb nevelője Vitéz János volt, aki humanista szellemben gondoskodott műveltségének kiteljesedéséről. A fiatal Mátyás többek közt megtanult németül, latinul és csehül is. Gyermekkorát a Hunyadi birtokok központjában Vajdahunyadon töltötte.

A kamaszkorba lépő Mátyás számára apja halála sok szempontból komoly vízválasztót jelentett. Hunyadi János halálával ugyanis a Habsburg párt előretörést tervezett, és ennek első lépéseként 1456 októberében a futaki országgyűlésen V. László király rokonát, Cillei Ulrikot nevezte ki Magyarország kormányzójának. Az új kormányzó pedig azonnal felszólította Hunyadi idősebb fiát, a 23 éves Lászlót, hogy haladéktalanul adja át Nándorfehérvárt. A két vetélytárs, Hunyadi László és Cillei Ulrik együtt indultak a várba, hogy megejtsék az erősség átadását. Közben a király is megindult és Sajkánál fogadta Szilágyi Mihály hódolatát. Nándorfehérváron azonban 1456 november 9-én drámai események zajlottak. A várba csak Ulrik és László lépett be, és a lovagteremben László és hívei váratlanul megölték a kíséretétől elszakított Ulrikot. A gyilkosság után az időközben Hunyadi birtokon állomásozó ifjú király kényes helyzetbe került: fő támogatója, és az ország kormányzója meghalt, miközben ő maga kíséretével együtt ki volt szolgáltatva a családjával régóta viszályban álló Hunyadi pártnak. A király szorult helyzetében kénytelen volt hozzájárulni Hunyadi László kormányzói kinevezéséhez, és Temesváron Hunyadi János özvegye Erzsébet előtt ígéretet tennie arra, hogy nem fog bosszút állni Cillei gróf haláláért.

Négy hónappal a nándorfehérvári eseményeket követően azonban a Hunyadi ifjakat Budára csalta, és megszegve ígéretét véres bosszút állt Cillei Ulrik haláláért. 1457 március 16-án ugyanis lefejeztette Hunyadi Lászlót, majd a kisebbik gyermeket, a 14 éves Mátyást előbb Bécsbe, majd  szeptember végén Prágába vitette. Ekkor úgy tűnt V. László végleg kezébe vette az események irányítását, ám 1457. november 23-ikán, három napig tartó rosszullét után, váratlanul meghalt. Halálával kapcsolatban felmerült a mérgezés gyanúja, de egyes feltételezések szerint bubópestis, mások szerint fehérvérűség (leukémia) végzett vele. Halálával a kezdeményezés újra a Hunyadi párt, és annak élén álló Szilágyi Mihály kezébe került. V. László halála után nagybátyja a Hunyadi párt nemesei elhatározták, hogy az egyetlen megmaradt Hunyadi gyermeket Magyarország királyává teszik. Csakhogy a koronázáshoz alkukötések sokasága volt szükséges.

Alkuk a koronáért cserébe

Mátyás nem származott királyi dinasztiából, így trónra lépése rendhagyónak számított és számtalan alkukötést kívánt. (Alig három királyunk került úgy a trónra, hogy nem tartozott egyetlen uralkodói családhoz sem: Aba Sámuel, Hunyadi Mátyás és Szapolyai János). Az alkuk közül az elsőt mindjárt Podjebrád György cseh kormányzóval kellett megkötni, aki saját várában őrizte az ifjú Mátyást. Átadásáért azt kérte cserébe, hogy a leendő magyar király vegye feleségül lányát, Podjebrád Katalint. Az esküvőre 1463 május elsején került sor Budán. (A frigy egyébként életképes utód nélkül, alig 10 hónapig tartott. Katalin 1464-ben elhalálozott. Mátyás 12 évvel később házasodott újra, 1476-ban Aragóniai Beatrix –al frigyre lépve.) Mátyásnak a második politikai alkut nagybátyjával, Szilágy Mihállyal kellett megkötnie, aki támogatásáért cserébe kormányzói kinevezést és gazdag birtokokat követelt. Az alkut 1458 január 12-én „ütötték nyélbe” Szegeden, ahol Mátyást édesanyja képviselte. A megegyezést Garai László nádor jelenlétében kötötték, akivel a harmadik alku született. Garai élethosszig tartóan kérte magának a nádori címet és még a Podjebrád Györggyel történt megegyezést megelőzően követelte, hogy Mátyás vegye feleségül leányát, Garai Annát. Mátyás nyilván nem vehette el egyidejűleg Podjebrád Katalint és Garai Annát is, ám mindkét félnek ígéretet tett a házasságkötésre. Végül azonban 5 évvel később, Katalin felé teljesítette azt. A negyedik politikai alku Mátyás és Újlaki Miklós között köttetett, amikor az ifjú Hunyadi az erdélyi vajda címet kellett, hogy ígérje Újlakinak a támogatásáért cserébe. (Újlaki 1459 és 1465 közt töltötte be ezt a méltóságot.)

Királlyá választás

Az alkuk nyomán tehát 1458-ra erős szövetség állhatott Mátyás mögött, mely szövetségnek három oszlopát Szilágyi Mihály kormányzó, Garai László nádor és Újlaki Miklós erdélyi vajda alkotta. Az összefogás hazahozatta Csehországból a 15 éves Mátyást és 1458. január 24-én királlyá választatta (nem a Duna jegén, hanem a budai várban). Trónra ültetése 1458 február 14-én történt Budán, a Nagyboldogasszony (Mátyás) templomban. Valódi megkoronázására, csak 1464 március 29-én került sor Székesfehérváron, mert a Szent Koronát évekbe került visszaszerezni a Habsburgoktól.

Az egyeduralom kiépítése

Mátyás már a trón elfoglalása után elhatározta, hogy nem teljesíti a korábban megkötött politikai alkukat, sőt sorra leszámol a körülötte lévő, felette zsarnokoskodó és mindenbe beleszóló nagyurakkal. Elsősorban nagybátyja, Garai és Újlaki – a hatalmi „triumvirátus” – eltávolításán fáradozott sokat. Először a huszita vezér, Giskra lázadt fel ellene, ám a királyi sereg Rozgonyi Sebestyén vezetésével Jánospatak mellett megverte. Garai László nádort gyorsan megfosztotta a nádori méltóságtól, majd háttérbe szorította nagybátyját, Szilágy Mihályt is.

A Mátyás elleni összeesküvés nem váratott sokáig magára. A Szilágyi – Garai – Újlaki „trió” komoly királyellenes szervezkedésbe kezdett. Az uralkodó Galambóc váránál – a török elleni harcok közben – értesült összeesküvésről. Azonnal hazatért, a lázadókat elfogatta, a nagybátyját pedig le akarta fejeztetni. Később meggondolta magát, és az ítéletet várfogságra változtatta. Szilágyinak tehát Világos várában kellett börtönbe vonulnia. (Szilágyi alig 10 hónapig volt Magyarország kormányzója, 1458 januárja és októbere közt.) Közben Garai és Újlaki újra összeesküdtek Mátyás ellen, és Németújváron magyar királlyá választották III. Frigyest. Mátyás újra fellépett a lázadók ellen, mégpedig úgy, hogy Nagy Simon macsói bánt indította hadba az összeesküvők megfékezésére. A királyi sereg legyőzte az összeesküvőket: Garai nádor meghalt, társai pedig meghódoltak. A fogságból kiszabadult Szilágyi újra szervezkedni kezdett a király ellen, de Mátyás ekkor Szerbiába küldte nagybátyját harcolni. Szilágyi a küzdelmek során török fogságába esett és a szultán utasítására lefejezték.

Mátyás ekkor döntötte el, rendezi viszonyát a Habsburgokkal. 1463-ban született meg a Mátyás és III. Frigyes közti bécsújhelyi megállapodás, aminek értelmében 80 000 aranyforintért újra Magyarországé lesz a Szent Korona. (Így kerülhetett sor 1464. március 29-én Székesfehérvárott a koronázásra.) A megállapodásba bele került az is, hogy ha Mátyás fiú utód nélkül halna meg, a magyar trónt Frigyes fia, Miksa örökli. Később ez a kitétel vált a Habsburg-ház hatalmi igényének egyik első jogalapjává.

Mátyás az egyeduralom kiépítését több lépésben hajtotta végre. Először is gondoskodott arról, hogy uralmát ne tudják korlátozni a főnemesek. Uralkodása idején előfordult, hogy jobbágysorból származó tehetséges embereket vett pártfogásába. Ilyen volt Bakócz Tamás későbbi bíboros, aki mindeddig az egyetlen, esélyes, magyar származású pápajelöltünk volt, vagy Dóczi Orbán, aki rövid ideig Bécs püspöke volt. Másodsorban központosított hivatali rendszert alakított ki, melyben ő maga tudta irányítani megbízható és felé elkötelezett hivatalnokokkal egész országát. Végül kiemelendő, hogy jelentős pénzbevételek kialakításával és saját zsoldossereggel tökéletesen megszüntette az Árpád-kortól jellemző király - nemesség függésrendszert, és független külpolitikát folytathatott.

Egyeduralmához tartozott az is, hogy mindig, minden összeesküvést elfolytott. A Garai féle 1459-es összeesküvés után, 1471-ben újabb lázadás készült uralma ellen, ezúttal korábbi támogatói és nevelői Vitéz János esztergomi érsek és Janus Pannonius részvételével. Az összeesküvők, akik Kolozsvárt tették meg központjukká  IV. Kázmér lengyel király fiát tervezték a magyar trónra meghívni. Ám korán lelepleződtek, mégpedig úgy, hogy Beckensloer János egri püspök elárulta őket. Vitéz János fogságba került, Janus Pannonius pedig menekülés közben vesztette életét. Kolozsvár lakosait csak az mentette meg a büntetéstől, hogy a király itt született.

Pénzügyi reformok Mátyás idején

Mátyás kincstartója, mai szóval pénzügyminisztere Ernuszt János budai polgár volt. Tehetséges pénzügyi tisztségviselőként felismerte egy egész országra kiterjedő pénzügyi rendszer kialakításának szükségszerűségét. Célja lett, hogy királyi jövedelmeknek egy kézbe, a kincstartóéba kell befutnia. Mátyás pénzügyi reformjait az országgyűlés elfogadta és 1467. március 25-én ki is hirdették.

Az első pénzügyi reformintézkedés a háztartásonként szedett királyi kincstár adójának bevezetése volt. Az új adó füstpénz néven (tributum fisci regalis) a Károly Róbert által korábban bevezetett kapuadót váltotta fel. Ezt az adót nem portánként (azaz kapunként), hanem családonként – vagyis kéményenként – szedték. (Vagyis ha egy portán, melynek egyetlen kapuja volt, két ház állt, akkor korábbi szabályozással ellentétben nem a kapu után kellett adót fizetni, hanem mindkét ház után.) A változás jelentős jövedelememelkedést jelentett Mátyás számára, mivel a jobbágytelkeken sokszor két, sőt három család is élt, így két-három szoros volt az emelkedés. Második reformtörvény a koronavám bevezetése lett (vectigal coronae), mely a korábbi harmincadvámot helyettesítette. Az új elnevezéssel egy új adó született, vagyis a régi harmincadvámra vonatkozó mentességek megszűntek. Az új adót már mindenkinek fizetnie kellett, aki kereskedéssel foglalkozott.

Mátyás harmadik pénzügyi intézkedésként állandó értékű ezüstpénzt veretett, de mellette forgalomban volt a kedvelt és jó minőségű aranyforint is. Mátyás veretett még garast, dénárt és obulust is. Mivel ezeket nem kellett évenként beváltani, a fizetési kötelezettségek számon kérhetőbbek lettek. A törvény továbbá kimondta a koronabirtokok eladhatatlanságát, valamint a már eladottak visszavételét.

Rengeteg tiltakozást és elégedetlenséget váltott ki Mátyás negyedik pénzügyi rendelkezése, mely a rendkívüli hadiadó évenkénti, majd évente kétszeri kivetését írta elő. Ennek mértéke portánként egy forint volt és komoly bevételt jelentett a kincstár számára. A pénzügyi reformok révén Mátyás stabilizálta az ország anyagi helyzetét és őt magát maga Európa egyik leggazdagabb királyává tették. A nagyravágyó magyar uralkodó a bevételekből fenntarthatott egy csak hozzá hű, fizetett zsoldos sereget és költséges háborúkat is vívhatott Csehország illetve Ausztria ellen.

Központosítás, hivatalok

Mátyás személyesen felügyelte a központosított kancelláriát - a fő és titkos kancellária összevont "csúcsszervét" - és a legfelsőbb bíróságot. A kincstár élére csak tőle függő polgári vezető kerülhetett. Egész hivatali rendszerét szigorúan rátermettségi és hozzáértési alapon hozta létre, távol tartva a fontos beosztásoktól a hatalmaskodó magyar nemességet. Átalakította a bíráskodás rendszerét is: legfelső szinten működött a személynöki szék és alatta  a királyi ítélőtábla, szakképzett ítélőmesterekkel.

Mátyás külpolitikája

Mátyás törökellenes harcai

Mátyás apjához mérten feltűnően keveset háborúzott a törökökkel. Az oszmánok 1458-ban és 1459-ben komoly előretöréssel foglalták el Galambócot és Szendrőt, majd 1462-ben Havasalföld is török függésbe került. Ugyanakkor a bosnyák uralkodó (Tomasevics István) felmondta a török függést és szembefordult a szultánnal. A törökök Boszniára támadtak, ám Mátyás végre cselekvésre szánta el magát és 1463-ban visszafoglalta Jajca várát. Később, 1476 –ban Mátyásnak Szabácsot is sikerült visszafoglalnia, ám ezzel nagyjából befejezettnek is tekintette török ellenes harcait. Az 1479-ben Erdélyre támadó törököket már Báthori István erdélyi vajda és Kinizsi Pál temesi ispán verte meg Kenyérmezőnél. A magyar uralkodó 1483-ban békét kötött a szultánnal, mert nyugati hadjáratokat tervezett és ehhez békére volt szüksége a délvidéken. A fontos török-magyar békeszerződés eredetileg 5 évre szólt, ám végül folyamatos hosszabbítgatásokkal egészen 1520-ig tartott.

Mátyás cseh és ausztriai harcai

Mátyás 1468-ban kapcsolódott be a Csehországban folyó háborúba, ahol a pápa és a császár a huszitizmust követő Podjebrád György megbüntetésére készültek. Mátyást azért érdekelte a dolog, mert cseh király akart lenni és a címmel együtt járó császárválasztó titulussal elérhette, hogy jelöltként is aspirálni tudjon a Német-Római császári trónra. Mátyás a háború első szakaszában elfoglalta a morva városokat és Morvaország nagyobb részét, ám maga Csehország nem került a kezébe. Ugyanakkor 1469 május 3-án az Olmützben összehívott rendi gyűléssel cseh királlyá választatta magát. Közben a harcok során, 1471-ben meghalt Podjebrád György és a csehek Jagelló Ulászlót választották meg cseh királynak, így végül két cseh uralkodó osztozott a tartományon.

A harcok 1474-ben újultak ki, amikor Ulászló apja, IV. Kázmér lengyel király segítségével rászánta magát arra, hogy fegyverrel űzze el Mátyást. A magyar király közben Sziléziát támadta, Boroszlóban rendezkedett be (ellenállva minden ostromnak) és Lengyelországban portyáztatta Szapolyai István és Kinizsi Pál csapatait. A csehek és lengyelek nem sokáig bírták a többszörös nyomást: 1474. december 8-án békét kértek a magyaroktól. Mátyás és Ulászló 3 évre szóló fegyverszünetet kötött. A császárválasztó fejedelem Ulászló maradt, de Mátyás mindezzel megtette az első lépést annak megszerzése érdekében.

Harcok Ausztria ellen

Utolsó hadjáratát Mátyás 1482-ben kezdte, amelynek során számos osztrák tartományt sikerült megszereznie, 1485-ben elfoglalta Bécset is, amelynek püspökévé Dóczi Orbánt nevezte ki, a meghódított területek kormányzójává pedig Szapolyai Istvánt. (Ezek a hódítások Mátyás halála után azonban elvesztek.) Mátyás életének utolsó éveit már Bécsben töltötte és a halál is itt érte egy lakomán – szélütéses tünetekkel – 1490 április 6-án

Mátyás és a kultúra

Mátyás a reneszánsz nagy pártolója volt, részben második feleségének, Aragónia Beatrixnak és befolyásoló hatásának is köszönhetően. Udvarában híres művészek és történészek működtek, mint például: Galeotto Marzio, Janus Pannonius az első jelentős magyar költő, Petrus Ransanius és Antonio Bonfini, az utóbbi írta meg a Rerum Hungaricarum decadest, amelyben a magyar történelmet írja le a kezdetektől az író saját koráig. Mátyás támogatta a tudományokat is, összesen 2000–2500 corvinából álló, hatalmas könyvtárral rendelkezett. Ezen könyveknek a nagy része sajnos később, a török hódítást követően elkallódott.

Mátyás idején nagyszabású építkezések folytak szerte az országban: a budai várat teljesen reneszánsz stílusúra alakították át, illetve a Szeged-alsóvárosi, a Kolozsvár Farkas utcai és a nyírbátori gótikus templomok is Mátyás korának építészeti kultúráját dicsérik. Az újjászülető visegrádi palota szintén ezen években lett hazánk egyik büszkesége.

Az utódlás kérdése

Mátyásnak egyik felesége sem tudott életképes fiú utódot biztosítani. Ám az 1470. évi bécsi látogatásakor megismerkedett egy steini polgárleánnyal, bizonyos Edelpeck Borbálával (–1495), aki iránt 27 évesen – két feleség közt - szerelemre lobbant szíve. A fiatal lányt Budára hozatta és maga mellett tartotta. Kapcsolatukból 1473. április 2-án fiúgyermek született, Corvin János. Mátyás halálos ágyán őt jelölte meg örököséül, ám a magyar nemesek nem pártolták az ifjú megkoronázását. Magyarország új királya 1490 július 15-én Mátyás korábbi nagy ellenfele, II. Ulászló lett.

Mátyás halálával egy kétségkívül nagy uralkodó, és egyben egy ellentmondásokkal teli ember távozott az ország éléről. Uralma idején hazánk nagy és erős államként létezett, mely a későbbi, kudarcokkal, vereségekkel, polgárháborúkal és török győzelmekkel teli viszontagságos korszakból visszatekintve nosztalgikus módon szépíti meg Hunyadi Mátyás emlékét.

Harmat Árpád Péter

Felhasznált irodalom:

  • Kubinyi András: Mátyás király. Vince Kiadó, Budapest, 2001.
  • Kristó Gyula: A feudális széttagolódás Magyarországon. Bp. 1979
  • Zachar József: Hunyadi Mátyás és kora Heraldika Kiadó, Budapest
  • Glatz Ferenc (sorozatszerk.) Magyarok Európában sorozat II. Szakály Ferenc: Virágkor és hanyatlás 1440-1711. Háttér Kiadó, Budapest, 1990
  • Gonda Imre - Niederhauser Emil: A Habsburgok. Gondolat Kiadó, Budapest, 1978
  • Kristó Gyula: Az Anjou-kor háborúi. Bp. 1988
  • Markó László: A magyar állam főméltóságai. Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub, Budapest, 2000

 

Hírlevelünkre feliratkozás: ITT

Regisztráció a fórum használathoz: ITT

------------------------