gróf Széchenyi István élete

gróf Széchenyi István élete

/Harmat Árpád Péter/

Kapcsolódó cikk: A reformkor

 

Gróf Széchenyi István (1791-1860) főnemes, polihisztor, író, politikus és reformer volt, aki munkásságával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hazánk maga mögött tudja hagyni a feudalizmus elmaradottságát. Kossuth Lajos, akit a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb alakjának tartunk, 1840 június 9 -én, Pest megye közgyűlése előtt "a legnagyobb magyarnak" nevezte Széchenyi István grófot. Aligha "fogalmazhatnánk meg" ennél tömörebben és találóbban mindazt a nagyvonalúságot, jóakaratot és bölcsességet, melyek Széchenyi Istvánt jellemezték. Fantasztikus életútja megérdemli azonban, hogy részletesebben is foglalkozzunk történetével.

Széchenyi a XIX. század húszas éveiben megindult reformmozgalom kezdeményezője, kiváló író és államférfi volt. Nagybirtokos arisztokrata család tagjaként, 1791. szept. 21-én született Bécsben. Apja Széchenyi Ferenc gróf, a Magyar Nemzeti Múzeum és Könyvtár alapítója, anyja, a Georgikont alapító Festetics György gróf leánya, Julianna volt. Hamar felébredt érdeklődése Magyarország gazdasági és kulturális élete iránt. A főúri családok tradícióit követve 1808-ban katona lett, részt vett az utolsó nemesi felkelésben (1809) és az azt követő napóleoni háborúkban. 1813. október 16-17. fiatal huszártisztként részt vett a "népek csatájában". 1815-17-ben beutazta Olaszországot, Franciaországot, Angliát, Görögországot, a kisázsiai partokat, hazatérve pedig Magyarországot és Erdélyt. Ekkor, 1821-ben kötött barátságot Wesselényi Miklóssal, s 1822-ben már vele tanulmányozta Dél-Németországot, Franciaországot, Angliát; 1825-ben újból bejárta Franciaországot és Olaszországot.

A katonai pálya helyett a közélet felé fordulás:

Az utazásai során látottak és tapasztaltak, főleg angliai élményei és az ott látott hihetetlen fejlődés arra ösztönözték, hogy hazája elmaradott állapotán segítsen, s erre megnyerje nagybirtokos osztálya tagjait, elsősorban az arisztokratákat. Már 1822-ben meghonosította angliai mintára Pesten a lóversenyeket, és 1825-ben létrehozta az Első Lótenyésztő Egyesületet. Széchenyi István életében az 1825 -ös esztendő nagy fordulópont volt, ugyanis ekkor, 34 évesen döntötte el, hogy félbehagyja amúgy is megrekedt tiszti karrierjét, lemond századosi (kapitányi) rangjáról és a közéleti szereplésebn illetve hazája megújításában fogja megtalálni a neki rendelt utat.

Az 1825-ben megnyílt országgyulés alsó táblájának ülésén, 1825 november 3-án , Felsőbükki Nagy Pálnak, az elkorcsosodó életmódot folytató, és a magyar kultúrával, nyelvkérdéssel nem törrődő főurakról szóló beszédének hatására szót kért, és 90 ezer holdas birtoka egyévi jövedelmének - azaz 60 ezer Ft -nak - felajánlásával megvetette a Magyar Tudományos Akadémia alapjait. Széchenyi beszédét követően többen nagyobb összegekkel támogatták egy magyar tudós társaság felállításának tervét. Az 1827: XI. tc.-ben az után kimondták, hogy az "önként és szabad adakozással összeszedetett tőke vagyonból Magyar Tudós Társaság állíttassék föl". Később, 1827-ben Pesten megalapította ugyancsak angol mintára a Nemzeti Kaszinót azzal a kettős céllal, hogy egyrészt Pozsonyból Pestre csábítsa a főnemességet, másrészt, hogy a haza arisztokrácia kialakítandó társas életének megfelelő színteret biztosítva, a közélet felé fordítsa főnemes társait. A pesti kaszinó alapítása után sorra nyíltak meg vidéken is a hasonló társkörök, így például Újhelyen Lónyay Gábor, Vécsey Pál és az ifjú Kossuth Lajos kezdeményezésére. Széchenyinek 1828-ban jelent meg első könyve, a "Lovakrul.

A Hitel, a reformgondolatok országos elindítója

Széchenyi 1828 november 19 -én bécsi tartózkodása alatt döntötte el, hogy nyugati mintára modernizálni fogja saját birtokait és a többi főnemes számára példát mutatva egy mintagazdaságot hoz létre. A birtokátalakításhoz azonban még neki is pénzre volt szüksége, ezért Bécsben felkereste az Arnstein-Eskeles bankházat azzal a céllal, hogy 10 ezer forint kölcsönt vegyen fel. Ám ekkor a bank nagy meglepetésére elutasította kérelmét, mivel 90 ezer holdas birtoka nem szolgálhatott fedezetet a kölcsönre, lévén, hogy az ősiség törvény ezt lehetetlenné tette. Hazatérve mélyen elgondolkodott és felháborodásában és dühében 1828 decemberében nekilátott élete legfontosabb műve a Hitel megírásának. A munkával 1829 decemberében végzett. Az 1830. január 28 -án megjelent "Hitel" című munkája Magyarország polgári átalakulásának gazdasági-társadalmi program összefoglalója. A "Hitel"-lel az volt a célja, hogy rádöbbentse a nemességet: az ország társadalmi-gazdasági átalakítását saját jövőjének érdekében is végre kell hajtania. Központi gondolata: a magyar gazdasági életben hiányzik a befektetés, mert nincs hitel. A hitel hiányában a birtokos nem tudja korszerűsíteni elavult gazdaságát. Hitelt a birtokos azért nem kap, mert az ősiség elavult intézménye akadályozza a nemesi birtokok szabad adásvételét. Gátja a modernizálásnak maga a nemesség kiváltságrendszere, az alacsony értékű robotmunka meg a feudálisipari-kereskedelmi-szolgáltatási rendszerek együttese. Vádolja a nemességet, mivel az visszaél a jobbágyok - "a haza legszámosabb" és így legfőbb tekintetre méltó részének, "minden terhek türelmes viselőjének" - munkájával. Kritikusan tárgyalja Magyarország elhelyezkedését a Habsburg Birodalomban, mégis az ország felemelkedésének akadályozó tényezőit inkább nemzeti hibáinkban, nem pedig a bécsi kormányban keresi. A nemesség önkritikátlan, eltelik nemzeti múltjának dicsőítésével, ezért önkritikus látásmódra, kiművelt emberek sokaságára van szükség.

A "Hitel"-ben kifejtett gondolatait taglalta a két következő munkájában, a "Világ"-ban és a "Stádium"-ban. A "Világ" 1831 -ben jelent meg Dessewffy József Hitelt bíráló írására válaszolva, azzal a céllal, hogy világot, azaz világosságot teremtsen a főnemesek által félreértett gondolatait illetően.. Később , de még mindig 1831 -ben írta meg a "Stádium" című munkáját, mely egy 12 pontból álló program volt a z 1832 -ben megnyíló országgyűlésre. Programjában Széchenyi sürgeti a jobbágyság helyzetének javítását, az ősiség eltörlését, a parasztság szabad birtoklási jogát, az ipar és kereskedelem szabadságát. Burkolt formában, de már megjelent a jogegyenlőség és a közteherviselés - vagyis a nemesség kiváltságai feladásának- gondolata is. A "Stádium" nyomtatását a cenzúra megtiltotta. Csak külföldön került sajtó alá, 1833 őszén jutottak Magyarországra becsempészett példányok.

Széchenyi ország-modernizációs tevékenysége

Írásai mellett nagyrészt vállalt a gyakorlati tevékenységekből is. 1830. szeptember 4. Megtette első útját Bécs és Pest-Buda között az angol vállalkozók alapított Első Dunagőzhajózási Társaság első gőzhajója az "I. Ferenc". A Társaság életében jelentős változásokat hozott Széchényi. Tervei között szerepelt a Duna hajózhatóvá tétele és a folyami közlekedés megteremtése a Fekete-tengerig s azon át Konstantinápolyba. Példájára több magyar arisztokrata vásárolta meg a Társaság részvényeit. 1833-ban a Társaság egy másik "Duna" nevű (később "Argó"), 1834-ben egy harmadik "Pannónia" nevű gőzhajót is üzembe állított. A Társaság beszerzett egy tengerjáró gőzöst, s azzal Odesszába, illetve Konstantinápolyba tett utakat. 1835-ben megszerezték az Óbudai szigetet. Ez téli kikötőül és hajóépítő műhelyként szolgált. 1836-ban Széchényi kezdeményezésére Sopronban, majd Pesten alakult részvénytársaság gőzgéppel működtetett hengermalom építésére. Utóbbi napi 17 tonna lisztet állított elő. Meghajtó gőzgépe a maga 30 lóerejével a legnagyobb volt az országban. Széchenyi még részt vett a Kereskedelmi Bank alapításában, foglalkozott a magyar színház kérdéseivel; példájával és ösztönzésével elősegítette a bortermelés és selyemhernyó-tenyésztés fokozódását, színvonalát; királyi biztosként irányította az Al-Duna szabályozásának hatalmas munkáját, 1840-es években a Tisza szabályozás megindítása, a balatoni gőzhajózás életre hívása emelkedik ki gyakorlati tevékenységeiből.

A Lánchíd megépítése

A Lánchíd megépítése is Széchenyi nevéhez kapcsolódik, ugyanis ő volt a legfőbb kezdeményezője, mondhatni "motorja" az egész vállalkozás megindításának és végrehajtásának. Ez volt az első állandó híd Pest és Buda között, korábban csak úgynevezett hajóhídon lehetett átkelni Pestről a budai oldalra (vagy vissza). Mivel a hajóhíd teherbírása korlátozott volt és jégzajláskor, illetve hajók áthaladásakor nem is működhetett, a városnak óriási szüksége volt egy igazi, állandó hídra. Széchenyi pártfogásába vette az ügyet: 1832-ben úgynevezett hídegyletet alapított, majd 6 évvel később Andrássy Györgyel együtt Londonba utazva megbízta William Tierney Clarkot a Marlow Bridge hasonmásának, azaz a pest-budai Lánchídnak a megtervezésével. Az építési munkálatok 1842-ben indultak meg, az átadásra pedig 1849 november 21 -én került sor, Haynau rémuralmának időszakában. (Ekkoriban a gróf már a döblingi intézetben lakott.) A magyar nemeseket itt kötelezték először hídpénz fizetésére, így azt mondhatjuk: a Lánchíd adta a közteherviselés első példáját országunkban.  A híddal egyébként Széchenyi dédelgetett tervét is siettetni kívánta: az ország fővárosává emelni Pest-Budát; ezt a Szépészeti Bizottmányban kifejtett működésével maga is segítette. A Várhegy-alagút megépítésének terve ugyancsak Széchenyitől ered. 

Széchenyi magánélete

Zichy Károly gróf felesége, Seilern-Aspang Crescence osztrák grófnő és Széchenyi István közt már 1824 -ben fellobbant a szerelem annak ellenére, hogy a hölgy foglalt volt, ráadásul 7 gyermek anyja. Amikor azonban a férj elhalálozott, végre egymáséi lehettek. Széchenyi legtermékenyebb korszakában, 1836 februárjában vette feleségül az özvegyet Budán, a krisztinavárosi templomban. A pár első gyermeke Béla 1837 -ben, második fiúk Ödön pedig 1839 -ben született.

Ellentétek Wesselényivel és Kossuthal

Miközben gyakorlati munkája a polgári követelmények kielégítésére irányult, politikai programjában egyre inkább megtorpant, szembefordult a haladás új és igazibb követőivel. Először barátjával: Wesselényivel hasonlott meg, már az 1830-as évek elején. Az első reformországgyűlés (1832-36) harcaitól távol tartotta magát, de Kossuth Lajos 1841. január 2-án megindított "Pesti Hírlap"-ja már nyílt fellépésre késztette, valójában a radikalizálódás ellen. "Kelet Népe" című művében a forradalomtól rettegve vádolja Kossuthot, hogy "izgatásával" veszélyezteti a békés reformtörekvéseket, hogy "a szívhez szól, ahelyett, hogy az észhez szólna". Kossuth higgadt, de határozott válaszában visszautasította Széchenyi vádjait, ugyanakkor az 1830-as évek Széchenyijéről megállapítja, hogy "Ujjait a kor ütőerére tevé és megértette lüktetéseit; és ezért, egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak." - A polgári átalakulást a főnemesség vezető szerepével összeegyeztetni kívánó Széchenyit, az uralkodóház és amonarchia hívét a következő években is mélységes szakadék választotta el a liberális nemesség radikalizálódó vezetőitől. Az MTA 184-i nagygyűlésén tartott ünnepi beszédében a nemzeti mozgalom előrehaladását elemezve elítélte az erőszakos magyarosítást. Ezt a helyes álláspontját is azonban elsősorban a monarchia széthullásától való félelem diktálta. Kossuth gazdasági kezdeményezéseit: a Védegylet, a Magyar Kereskedelmi Társaság, a Gyáralapító Társaság alapításait is azért támadta, mert attól tartott, hogy ezek Béccsel való összeütközés és a forradalom felé viszik az országot. Amikor Kossuth 1847 elején a Hetilapban levonta az 1846-i galíciai parasztfelkelés tanulságait s a jobbágyfelszabadítás és a közös teherviselés egyszerre történő, azonnali megoldását történeti kényszernek nevezte, Széchenyi ezt forradalmi izgatásnak látta és a Politikai programtöredékek című röpiratában parasztlázítással vádolta meg ellenfelét és felszólította, hogy lépjen le a politika mezejéről.

Az 1848 -as forradalomban

Az utolsó nagy reform országgyűlés 1847 őszén kezdődött. Széchenyi azonban nem a rangjának kijáró főrendi-házi követként, hanem a képviselőházban (alsóház) akart jelen lenni, hisz jól tudta, a fontos események, reform gondolatok és viták ott fognak majd tmegjelenni. Ennek érdekében viszont meg kellett méretnie magát a választásokon, így végül a Moson vármegyében történt megválasztása után az alsó táblán  próbálta ellensúlyozni Kossuth irányító szerepét. Több alaklaommal is vitába keveredtek egymással, például a közlekedés ügyében. Mivel Széchenyi ekkor már három éve volt a Helytartótanács közlekedési biztosa, átgondolt tervei voltak a magyar vasútrendszer fejlesztéséről. A vita Kossuthtal abban állt, hogy egy sugaras rendszerű országos vasútfejlesztést hajtsanak e végre, vagy csupán a Fijume-Vukovár vonalat építsék ki, ahogyan Kossut akarta. A vitát Széchenyi nyerte. Az országgyűlés menete a reformok terén azonban mindeközben alakadt. Amikor március 3 -án Kossuth felolvasta követeléseiket, ám azok ismét elutasításra találtak, és Pestről forradalmat sejtető mozgolódás hírei érkeztek Pozsonyba, Széchenyi megrémült a forradalom és káosz lehetőségétől. Ezért Apponyi gróffal és István nádorral együtt  március 3-án Bécsbe utazott Metternichel tárgyalni. Ami ekkor itt történt, azt nyugodtan nevezhetjük politikai pályája mélypontjának: kétségbeesésében felajánlotta ugyanis, hogy megfelelő felhatalmazás birtokában teljhatalmú királyi biztosként fegyveres erővel szétkergeti a rendi országgyűlést, megelőzendő, hogy azt, illetve az országot magával ragadja az európai forradalmak hulláma. Széchenyit azonban szerencsére a vele szembeni bizalmatlanság megkímélte attól, hogy ilyen szégyenletes szereppel "koronázza meg" politikai pályáját. Miután dolgavégezetlenül visszatért Pozsonyba, újra aktí részese lett az eseményeknek.

A fordulatot a párizsi majd bécsi forradalom híre hozta meg.  Végre a diéta mindkét háza elfogadta azt a Kossuth által előterjesztett felirati javaslatot, mely rögzítette Magyarország polgári átalakulásának legfontosabb alapköveit. Ide tartozott a közteherviselés, az állami kárpótlású  úrbéri örökváltság, a királyi városoknak adandó szavazati jog megteremtése, a fmagyar országgyűlésnek felelős nemzeti kormány létrehozása, az Erdéllyel történő unió, a sajtó törvény és a feudális maradványok felszámolása, vagyis az ősiség, a 9-ed a 10-ed és a robot eltörlése. Széchenyi is részese volt  tehát azon 59 alsóházi és 13 felsőházi követnek, akik 1848 március 15 -én reggel 10 órakor a Ferenc Károly gőzösön  Pozsonyból Bécsbe vitték a fontos törvényelőkészítő javaslatokat. A hajón Széchenyi javasolta, hogy kéréseik közé vegyék fal azt is, hogy a reformokat pártoló István nádor a király helyettese legyen. (Később ennek köszönhetően tudta István miniszterelnöki megbízással szóban ellátni Batthyányt.) Bécsben a forrongó tömeg éljenzéssel fogadta a magyar küldöttséget, ám az államtanács döntésére várniuk kellett másnapig. A Kossuthék által a királynak átadott felirat vitája az államtanácsban zajlott március 16 -án éjszaka, a király nagybátyjának Lajos főhercegnek elnökletével. A döntés meghozatala előtt az osztrákok magát Széchenyit is meghallgatták, aki meggyőzte őket a követelések jóváhagyásáról (Eszterházyval és István nádorral együtt) Így a király végül nagyrészt a bécsi és pesti forradalmak nyomására végül aláírta a követeléseket.

Széchenyi örömmel fogadta a vértelen forradalom győzelmét, az uralkodó által szentesített polgári átalakulást. Március 17 -én a következőket írta bizalmas titkárának, Tasner Antalnak:

" ... Az én politikám biztos volt, de lassú, Kossuth egy kártyára tett mindent és legalább idáig annyit nyert a hazának, mint amennyit az én politikám tán 20 év alatt nem bírhatott volna előállítani! Ha reactio nem történik és több lesz bennünk a hazafiság, mint az irigység s több a polgári erény, mint a dicsvágy, én biz' azt hiszem, lesz még a magyarbul valami s pedig sok!"

Széchenyi az áprilisi törvények magalkotása után maga is részt vállalt a később megalakult Batthyány kormány munkájában, s mint közlekedésügyi miniszter nagy energiával látott hozzá, hogy megteremtse közlekedési programjának előfeltételeit.1848 április 10 és 1848 szeptember 4 közti 5 hónapban a közlekedés és közmunkaügyi minisztérium lelkes vezetője volt.

Széchenyi összeomlása

A miniszteri munka lekötötte ugyan, ám 1848 nyarán a Bécs és a független Magyarország közötti ellentétek fokozódó kiélesedése felizgatta. Bécs ultimátumát, amely meg akarta fosztani Magyarországot azoktól a márciusi vívmányoktól, amelyeket teljes meggyőződésével helyeselt, felzaklatott idegrendszere nem bírta elviselni.

Egyre határozottabban jelentkeztek rajta az elmebaj tünetei és egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után 1848. szeptember 5-én háziorvosa kíséretében elindult Döblingbe, ahol hosszú éveket töltött elborult elmével az ideggyógyintézetben. 1857-re derült fel annyira, hogy megkísérelje újból papírra vetni gondolatait. Feljegyzéseiben (amelynek Károlyi Árpád a Nagy Magyar Szatíra címet adta) leszámolt Bécshez fűzött illúzióival. Rapszodikus párbeszédekben rögzítette gondolatait; ez a gyilkos vitairat nevetségessé teszi s magyarországi abszolutizmus kegyetlen és ostoba rendszerének kieszelőit. A Nagy Magyar Szatíra kéziratban maradt, de lényeges gondolatait felhasználta a kormány által sugalmazott és a Bach-rendszer eredményeivel dicsekvő röpirata írt válaszában. A Blick auf dem anonymen Rückblick (német "Pillantás a névtelen visszapillantásra") név nélkül Londonban jelent meg 1859-ben. Széchenyi valóságos sajtóközpontot rendezett be a Bécs melletti döblingi gyógyintézetben. Memorandumokat juttatott el az angol, a francia kormányhoz. Röpiratokat írt, hogy Bécset engedményekre kényszerítse az 1859. évi válság idején. A rendőrség felfigyelt politikai tevékenységére, házkutatást tartottak, majd értésére adták: tisztában vannak azzal, hogy a gyógyintézetet politikai menedékhelynek használja fel. Széchenyi ezt fenyegetésnek vette, és 1860. április 8-ra virradó éjszaka főbe lőtte magát. Temetése az abszolút rendszer elleni tiltakozássá növekedett.

A hagyatékában fennmaradt Disharmonie und Blindheit (német egyenetlenség és vakság) című befejezetlen munkája arról tanúskodik, Széchenyi eljutott oda, hogy az 1848-49-i magyar tragédiáért elsôsorban Bécsettegye felelőssé; az ellenzék reformmozgalmáról itt több megértéssel ír, mint életében bármikor. - Széchenyi nagy utat járt be. Osztályából elsőnek ismerte fel a polgári reformok szükségességét, s ha nem is következetesen, de nyíltan hirdette azokat; gyakorlati tevékenységével segítette megvalósításukat. Élete végén szembefordult az addig általa sérthetetlenként tisztelt Habsburg-házzal is. Életművében sok a következetlenség. A Habsburg ellenforradalommal kiegyezésre törekvő nemesség csak a forradalomellenes nézeteit, illetve így értelmezett gondolatait népszerűsítette. A proletárforradalomtól rettegő véres ellenforradalom pedig egészen szemérmetlenül Széchenyi forradalom-ellenességével igyekezett magát igazolni. Népének szeretete, az emberi haladásba vetett hite, áldozatkészsége, akaratereje, alkotó szenvedélye, szívós gyakorlati munkássága a magyar történet nagyjai sorába emeli. Méltán viseli a "legnagyobb Magyar" nevet. (232/7367)

Harmat Árpád Péter

 

  • Fónagy Zoltán – Dobszay Tamás: Széchenyi és Kossuth. Kossuth Kiadó, Budapest, 2003 (lektorálta: Hermann Róbert)
  • Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. Osiris Kiadó, Budapest 2002