A világtörténelem legnagyobb csatái

A világtörténelem legnagyobb csatái

/Harmat Árpád Péter/

 

A cikk a világtörténelem nagyobb csatáit veszi számba rövid formában, felsorolásszerűen, azonos szempontok összehasonlításával: így a csaták ideje, helyszíne, a harcoló felek megnevezése, a megütköző haderők nagysága, a halottak száma, a győztesek megnevezése és végül a csaták jelentősége alapján. Természetesen a "legnagyobb csaták" kifejezés szubjektív: azaz mindenki számára mást jelenthet egy - egy csata nagysága - pl.: jelentheti a szemben álló erők méretét vagy akár az adott csata történelmi jelentőségét is - így a címben szereplő terminus nem szó szerint értendő csupán arra utal, hogy a cikk készítői a legfontosabb, legnagyobb haderőket felvonultató és legmeghatározóbb csaták közül igyekeztek néhányat számba venni (a teljesség igénye nélkül). Sajnos sok fontos ütközet kimaradt a felsorolásból, így például a 40 csata közt nem jelentettünk meg tengeri ütközeteket, és várostromokat sem. Célunk kizárólag a nyílt mezei csaták megemlítése volt. A tanulmányban helyet kapó 40 csata közül 10 ókori, 12 középkori, 13 újkori és 5 pedig XX. századi. Jelen cikkünk folytatása: "A magyar történelem legnagyobb csatái."

1.) Kádesi csata

ideje: Kr.e. 1274 májusa (más források szerint: 1296 májusa), helyszíne: Föníciai partok, Kádes városa, mely ma Szíria és Libanon határán fekszik. Harcoló felek: Egyiptom hadereje II. Ramszesz fáraó vezetésével és a Hettita Birodalom serege II. Muvatallis irányításával. Összecsapó haderők: becslések szerint mindkét oldalon 20 – 20 ezer katona harcolt. Halottak száma: nem ismert. Valószínűleg ez volt a legnagyobb ütközet a történelem során, amelyet a harci szekerekre alapozva vívtak, mintegy 5000 ilyen jármű részvételével. A csata előtt a négy hadtestre (Amon, Ré, Ptah és Széth) osztott egyiptomi sereg letáborozott Kádestől délre. Itt az őrök elfogtak két beduint, akik bevallották, hogy a hettitáktól szöktek el, hűséget esküdtek Ramszesznek, és elmondták, hogy a hettiták még mindig kb. 200 kilométerre járnak Kádestől, sőt megálltak és letáboroztak Halpa környékén, mert félnek megütközni vele. Ramszesz, úgy gondolva, hogy a hettiták még csak Halpánál járnak, azonnal elindult, hogy elfoglalja Kádest, nem tudván, hogy a két beduin valójában Muvatallisz kéme volt, akiket azért küldött, hogy félrevezessék az egyiptomiakat. Muvatallisz seregei valójában az Orontész folyó túlpartján, a kádesi hegyek mögött rejtőztek a király öccse, a későbbi III. Hattuszilisz király parancsnoksága alatt. Ramszesz serege ketté-, majd négy felé válva közeledett Kádeshez, nem sejtve, hogy a város mögött maga Muvatallisz várja őket seregével. Muvatallisz előtt állt a lehetőség, hogy az egyiptomi hadsereget részenként számolja fel. Számításait a saját hadserege húzta keresztül, amelyik az egyiptomi tábor elfoglalása után fosztogató hordává változott. Az egyiptomiak visszavonultak, és noha maga Ramszesz kitüntette magát személyes bátorságával (legalábbis az egyiptomi feliratok szerint), mégis alig menekült meg a fogságba eséstől. Győztes fél: a csata döntetlenül végződött, de a Hettiták többet profitáltak az összecsapásból. A csata jelentősége: A Hettita Birodalom a csata utáni békében megszerezte a szíriai területek nagy részét, így Egyiptom rovására terjeszkedni tudott.

2.) Karkemisi csata

ideje: Kr.e. 605, helyszíne: Szíria területén, az Eufrátesz folyó mentén, Karkemis városa mellett. Harcoló felek: Új-Babilóni Birodalom (II. Nabú-kudurri-uszur) az egyik oldalon és Asszíria illetve Egyiptom szövetsége a másik oldalon (II. Assur-uballit, II. Nékó fáraó). Összecsapó haderők létszáma ismeretlen, de egyes becslések szerint mindkét oldalon legalább 30 – 30 ezres seregek küzdöttek. Halottak száma: nem ismert. Győztes fél: Babilón. A csata jelentősége: felemelkedhetett az Új-Babilóni Birodalom és a méd szövetség, mely eltiporta Asszíriát, és visszaszorította Egyiptomot. Mind a kádesi, mind a karkemisi csatában fontos szerepet játszottak a korszak legfontosabb harci eszközei a harci szekerek. (Lásd: lenti kép.)

3.) Marathóni csata

ideje: Kr.e. 490 augusztusa, helyszíne: Attika félsziget, Görögország, Marathón városa mellett. Harcoló felek: Athén az egyik oldalon (Miltiadész) és a Perzsa Birodalom (I. Dareiosz, Datisz) a másikon. Összecsapó haderők létszáma: Athén 11 ezer katonával harcolt, ám a perzsa haderő mérete nem ismert. Egyes becslések a 20 ezer és a 100 ezer közti létszámot valószínűsítik. Halottak száma: 192 athéni és 6400 perzsa halott. Az athéni sereg úgy helyezkedett el, hogy lezárja az Athén felé vezető utat. Néhány napi szembeállás után a perzsák a lovakat hátravonták itatásra-járatásra, és megkezdték a sereg behajózását, hogy megkerülve Attikát, kedvezőbb helyen támadjanak. Az alkalmat a görögök kihasználták: Miltidésra ruházták a fő-parancsnokságot és támadtak. A csatában a főerő nem középen, hanem a szárnyakon helyezkedett el, így a közelharc során hátrálást színleltek, majd az előretörő perzsákat a szárnyak bekerítették. A korabeli világot megdöbbentő óriási görög győzelem hírét futva vitte egy katona a 42 km-re fekvő Athénba. Győztes fél: Athén. A csata jelentősége: Athén meg tudta védelmezni magát a perzsa hódítókkal szemben, és 10 esztendőre időt nyert a következő nagyszabású perzsa invázió előtt. (A marathóni csatáról és a görög - perzsa háborúkról itt olvashatod el bővebb cikkünket.)

4.) Plataiai csata

ideje: Kr.e. 479 nyara, helyszíne: Attika félsziget, Boiotia tartomány, Görögország. Harcoló felek: az egyik oldalon a görög városállamok szövetsége állt Spárta és Athén vezetésével (Pauszaniasz), a másik oldalon a Mardoniosz vezette perzsa hederő. Összecsapó haderők létszáma: bizonytalan források szerint a görögök 100 ezer katonával, míg a perzsa épp fele annyi, azaz 50 ezer harcossal vonultak fel. Halottak száma: nem ismert. Győztes fél: görögök. A csata jelentősége: a görög győzelem lezárta a nagyobb perzsa támadások korszakát. Ugyan a görög-perzsa háborúk hivatalosan csak három évtizeddel később értek véget (Kalliaszi béke: K.r. 449), ám ezen 30 évben Perzsia már nem indított inváziót a Hellasz ellen. A plataiai csata "főszereplői" kétségtelenül a hoplita nehézgyalogosok voltak. Felszerelésük, fegyvezetük és jól kidolgozott, nagy fegyelmet és összeszokottságot követelő harci stratégiájuk miatt a hoplita seregek a rómaiak felbukkanásáig (Cynoscephalae-i csata, Kr.e. 197) legyőzhetetlenek voltak.

5.) Gaugamélai csata

ideje: Kr.e. 331 október 1, helyszíne: az ősi Asszíria területén, Ninive közelében, a Tigris folyó mellett, Gaugaméla falu szomszédságában. Harcoló felek: az egyik oldalon Nagy Sándor (III. Alexandrosz) makedón-görög serege állt, a másikon pedig III. Dareiosz perzsa nagykirály hadereje. Összecsapó erők: a makedónok 46 ezren, míg a perzsák 90 ezren voltak. Halottak száma: a makedónok alig 4 ezer harcost, míg a perzsák több mint 60 ezer katonát veszítettek. Kis-Ázsia, Szíria és Egyiptom meghódítása - vagyis a Perzsa birodalom egész nyugati felének térdre kényszerítése - után Nagy Sándor elérkezettnek látta az időt arra, hogy döntő csapást mérjen ellenfelére a perzsa nagykirályra, és végleg bekebelezze a birodalom másik felét is. A Gaugamélai csatában Nagy Sándor a jobb szárnyra helyezte támadásának súlypontját, rákényszerítve ezzel a perzsákat, hogy harci szekereiket ott is bevessék, ahol már nem volt elegyengetve a terep. Dárdákkal és nyilakkal megtizedelték őket, majd a falanx sorai szétnyíltak, a réseken átrobogó kaszás szekereket ezután a hátsó sorokban egyenként elintézték. Ezzel Dareiosz egyik legfőbb előnyét vesztette el: a túl korán támadó szekereket nem követte időben a lovasság, amely így nem tudott betörni a falanx réseibe. A perzsa balszárnyon kialakuló heves összecsapásban Dareiosz lovassága kezdett megingani. Megsegítésükre a fővezér középről küldött lovasokat, meggyengítve ottani erőit. Sándor azonnal ki is aknázta a lehetőséget: személyesen vezette a támadást a perzsa közép ellen, ahol Dareiosz is tartózkodott. Az elbeszélések szerint Dareiosz kocsihajtója elesett, amit a nagy zűrzavarban sokan úgy láttak, mintha maga az uralkodót érte volna végzetes sebesülés. Mindenesetre a perzsa derékhad meghátrált, és ekkorra balszárnyuk is elvesztette a küzdelmet. Mindeközben jobb oldalon sikereket értek el. Visszavonulásra késztették a Parmenión vezette makedón balszárnyat, és jó esélyük volt arra, hogy megsemmisítsék Sándor hátrahagyott táborát. A hátsó falanx azonban megfordult, és legyőzte a perzsákat. A bekerítő hadmozdulatot folytató Mazeosz lovasait pedig a Dareioszt üldözőbe vett, Sándor által irányított lovasság visszatérése késztette meghátrálásra, de valószínűleg a perzsa balszárny visszavonulásásban annak is szerepe volt, hogy közben hírt kaphattak a derékhad és a jobbszárny megfutamodásáról. A csatát követően Sándor kitartóan üldözte a perzsa hadat, megakadályozandó egy új sereg felállítását. Győztes fél: Makedónia (Nagy Sándor). A csata jelentősége: Nagy Sándor legyőzte a perzsa uralkodót, így megszerezhette az egész Perzsa Birodalmat. (A Gaugamélai csatáról ókor menünkben részletes leírás olvasható.)

6.) Zámai csata

ideje: Kr.e. 202 október 19, helyszíne: Karthago városának közelében (attól DNY-ra) Afrikában (ma: Tunézia). Harcoló felek: az egyik oldalon a punok (Hannibál) a másikon pedig a rómaiak (Scipio Africanus) küzdöttek a második pun háború döntő csatájában. Összecsapó erők nagysága: 40 ezres pun sereg ütközött meg a 38 ezres római haderővel. Halottak száma: 22 ezer körüli (20 ezer pun, és két ezer római). Győztes fél: Róma. A csata jelentősége: Róma térdre kényszeríttette nagy riválisát, a pun államot, majd a szigorú béke alapján elvette birtokait, és magas hadisarc fizetésére kötelezte. A győzelemmel Róma meggazdagodott és világhatalom lett.

7.) Pydnai csata

ideje: Kr.e. 168 június 22, helyszíne: Görögország, Thesszália. Harcoló felek: egyik oldalon a hódító rómaiak (Lucius Aemilius Paullus) álltak, míg a másikon a makedónok (Perszeusz király, V. Philipposz fia) harcoltak. Összecsapó erők nagysága: a makedónok 44 ezren, a rómaiak 38 ezren voltak. Halottak száma: 25 ezer makedón és alig 1-2 ezer római halott maradt a csatatéren. Győztes fél: Róma. A csata jelentősége: a harmadik makedón háború döntő ütközete volt a Pydnai csata, mely után Róma végérvényesen térdre kényszeríttette Makedóniát, és meghódította az egész Hellaszt. Bebizonyosodott, hogy a hoplita nehézgyalogos falanx harcmodor ideje lejárt, a római stratégia és taktika didalamaskodott és a történelem további menetében már ez a harcmodor képviselte a haladást.

8.) Pharszaloszi csata

ideje: Kr.e. 48, helyszíne: Görögország középső területe, Thesszalia tartomány déli részén, Pharszalosz városka mellett. Harcoló felek: egyik oldalon Pompeius a másikon Julius Caesar állt. Összecsapó erők nagysága: Pompeius 55-60 ezer katonával (azaz 9 légióval plusz segéderőkkel) rendelkezett, mely haderő nagy részét bevetette Pharszalosznál. Caesar hadseregének pontos létszáma nem ismert, de becslések szerint alig fele annyi katonája volt csupán, körülbelül 23-25 ezer fő. Halottak száma: Pompeius 6 ezer katonát, Caesar pedig alig 1200 harcost veszített. Győztes fél: Julius Caesar. A csata jelentősége: Caesar legyőzte utolsó nagy riválisát is, így Róma örökös diktátora lehetett, azaz kezébe vehette a teljhatalmat.

9.) Philippi csata

ideje: Kr.e. 42, helyszíne: Görögország északi részén, Makedóniában,  a tengerparthoz közel. Harcoló felek: egyik oldalon Octavianus és Antonius serege, míg a másikon Brutus és Cassius (Caesar gyilkosai) katonái álltak. Összecsapó erők nagysága: mindkét oldalon körülbelül 100 -100 ezer katona harcolt (egyes vélemények szerint a kiegészítő segédalakulatokkal együtt a triumvirátus serege 220 ezer főt tett ki, míg Brutus és Cassius seregében 190 ezer főt számlált.) Az említett számadatot alapján a Philippi csata az ókor talán legnagyobb ütközetének is nevezhető. Halottak száma: nem ismert, de Brutus és Cassius serege nagyrészt megsemmisült, így valószínűsíthető a 200 ezres szám. Győztes fél: Octavianus és Antonius. A csata jelentősége: A Római Birodalom élére a második triumvirátus kerülhetett (Octavianus, Antonius, Lepidus) melynek kezdeti összetartó ereje Caesar gyilkosainak megbüntetése volt. Ezt a célt teljesítette a Philippi győzelem. A csata utáni 10 esztendőben azonban a triumvirátus meggyengült, majd Kr.e. 31-ben, Octavianus előretörésével megszünt. (Actiumi csata)

10.)  Catalaunumi csata

ideje: 451 június 20, helyszíne: Franciaország, Troyes környékén (ma: Párizs és a luxemburgi határ közt félúton). Harcoló felek: az egyik oldalon a Nyugat-Római Birodalom és néhány szövetségese állt (vizigótok, alánok) míg a másikon a hunok és szövetségeseik (burgundok) harcoltak. Mindkét seregben jelentős volt a germánok száma. Hadvezérek: Aetius (Róma) és Attila (hunok). Összecsapó erők nagysága: mindkét oldalon 40-50 ezres seregek álltak. Halottak száma: nem ismert. Győztes fél: Róma. A csata jelentősége: A Nyugat-Római Birodalom a győzelemmel képes volt 25 évvel elodázni teljes összeomlását.

11.) Poitiersi csata

ideje: 732 október 10, helyszíne: Franciaország közepén, Tourstól 100km-el DNY-ra. Harcoló felek: az egyik oldalon a franciák (Martell Károly), míg a másik oldalon az Európát megtámadó arabok (Abdul Rahman Al Ghafiqi) álltak. Összecsapó erők létszáma: a franciák 20 ezren, míg az arabok 25 ezren voltak. (Más becslések a két sereget 80 – 80 ezres nagyságig terjedően határozzák meg.) A csata előtt a mór seregek végigdúlták egész Dél-Galliát, kirabolták a templomokat, az útjukba került városokat. Egyes krónikák szerint fő céljuk a mesésen gazdag kincseket rejtő tours-i székesegyház kirablása volt. A poitiers melletti összecsapás során az első támadást a mór lándzsás lovasság kezdte, mely a falanxba szervezett, a főerőt képviselő frank gyalogos csapatokat támadta meg. Az arab források szerint a heves lovassági támadást a gyalogság igen nagy fegyelmezettséggel fogadta, s zárt alakzatát a támadás csak részben tudta megbontani. Ez meglepte a mórokat, s a megújuló támadásokban egyre nagyobb veszteségeket szenvedtek. A csata egész nap hevesen folyt. Döntő momentumként jegyezték fel a krónikások, hogy a mórok visszavonulásba kezdtek táborukba, mivel elterjedt közöttük az a rémhír, hogy a Bordeaux-i kalandjukban szerzett kincseiket a tábort megtámadó keresztény csapatok fenyegetik, továbbá felgyújtották szekereiket. A visszavonulást a mór vezér kétségbeesetten próbálta megakadályozni, de ennek során bekerítették, s elesett. Mindkét fél visszatért a táborába, s a frankok felkészültek a másnapi folytatásra. Erre azonban már nem került sor, mert a mórok súlyos veszteségeik és vezérük eleste miatt még az éj leple alatt elhagyták táborukat, minden felszerelést hátrahagyva. A csatában a halottak száma jelentős volt. A franciák 1100 lovagot, míg az arabok körülbelül 12 ezer harcost (seregük felét) veszítettek. Győztes fél: franciák. A csata jelentősége: Martell Károly sikeresen megállította az Európát meghódítani akaró arab inváziót, így az arab seregek a továbbiakban Európából csupán az Ibériai félszigetet tudták hatalmuk alatt tartani.

12.) Hastingsi csata

ideje: 1066 október 14, helyszíne: Anglia legdélibb része, Cambridge közelében. Harcoló felek: az egyik oldalon II. Harold angol király csapatai álltak, a másik oldalon pedig a hódító szándékkal partraszálló Vilmos, normandiai herceg hadserege sorakozott fel. Összecsapó erők nagysága: az angolok 7500-an, míg a támadó normannok 8400-an voltak. Halottak száma: az angol sereg nagy része megsemmisült, 5 ezer halottjuk maradt a csatatéren (köztük Harold és összes testvére). A normannok 3 ezer embert vesztettek. Győztes fél: Normandia (Hódító Vilmos). A csata jelentősége: Anglia történetében fontos szakaszhatárt jelentett a hastingsi csata, mivel a normann uralkodók korszakát hozta el számukra. Mivel I. Vilmos Normandia hercegeként voltaképp a francia király hűbérese volt, így elméletben Anglia Franciaország hűbérbirtoka lett. Gyakorlatban azonban inkább Normandia került Angliához. Ez évszázadokon át tartó harcok forrása lett az angolok és a franciák között. (Az angol királyi udvarban még majd 200 évig a normannok által használt francai nyelv volt használatos. A normann előkelők hatalma Angliában hosszú ideig tartott.)

13.) Manzikerti csata:

Ideje: 1071 augusztus 26, helyszíne: Törökország keleti része, közel a mai iráni határhoz, Manzikert városa mellett. Harcoló felek: egyik oldalon a Közép-Ázisából Európa felé támadó szeldzsuk törökök álltak, a másik oldalon pedig birodalmuk keleti határait védelmező bizánci (görög) csapatok. Összecsapó haderők nagysága: nagyjából 40 000 katonát számlált a bizánci sereg, és körülbelül 54 000 főre tehető a támadó szledzsuk törökök száma. Halottak: bizánci oldalon minimum 2 000, török oldalon néhány száz (a pontos adat ismeretlen). Győztes fél: a szeldzsuk törökök fölényes diadalt arattak. A csata jelentősége: a csatát tekintik a Bizánci Birodalom hanyatlása kezdetének. A következő években a Szeldzsuk Szultánság meghódította a kis-ázsiai Bizánci Birodalom nagy részét. Ezzel Bizánc számára elvesztek fő gabonatermelő és toborzási területei. Sokan a manzikerti csatát a huszonöt évvel később induló keresztes háborúk egyik indítóokaként tartják számon: ekkor bizonyosodott be ugyanis a Nyugat számára, hogy Konstantinápoly már nem volt képes megvédeni a keleti kereszténységet.

14.) Legnanoi csata

ideje: 1176 május 29. helyszíne: Észak-Itália, Milánó mellett, Legnano helyiség közelében. Harcoló felek: az invesztitúra háborúk korához tartozó csatában az egyik oldalon a Milánó vezette Lombard városállamok szövetsége (Lombard Liga) állt, míg a másik oldalon Barbarossa Frigyes német-római császár katonái sorakoztak fel. Összecsapó erők nagysága: a Lombard Liga 3500, míg Frigyes császár 3 ezer katonával jelent meg a hadszíntéren. Halottak száma: nem ismert. Győztes fél: Lombard Liga. A csata jelentősége: a pápaválasztásba, illetve az itáliai városállamok belügyeibe beavatkozni kívánó, és a térségre súlyos adókat kivető császár ellen sikerrel harcoltak Lombard városállamok. A győzelem révén a császár az 1183-ban megkötött konstanzi békében kénytelen volt elismerni a lombard városok önkormányzatát. (Le kellett mondania arról, hogy saját embereit delegálja a városok élére, és megadóztassa azokat.)

15.) Hattini csata:

Ideje: 1187. július 3., helyszíne: Szentföld, a Tiberias-tó közelében, Hattin városa mellett. Harcoló felek: egyik oldalon a keresztény seregek álltak Lusignani Guido (a csata előtt alig egy évvel megkoronázott jeruzsálemi király) vezetésével, míg velük szemben a Jeruzsálem elfoglalására készülő muszlim erők, Szaladin szultán parancsnoksága alatt. Összecsapó haderők nagysága: a keresztesek 20 000 katonát tudtak felvonultatni, míg velük szemben Szaladin szultán legalább 30 000 harcosát hozta el. A keresztesek 1187. július 3-án napfelkelte előtt indultak el. Döntésük fő oka az volt, hogy minél nagyobb távot tudjanak megtenni mielőtt a nap "gyilkos" sugarai elérnék őket. De ez sem segített, mert nem hoztak magukkal elegendő vizet, ezért teljesen kimerültek. Erre a pillanatra várt Szaladin. Serege ekkor előbukkant a hegyek takarásából és megtámadta a keresztényeket. Halottak száma: a keresztes sereg jórészt megsemmisült, legalább 15-17 000 volt a halottak száma. A muszlim veszteségek ismeretlenek. Győztes fél: Szaladin szultán. A csata jelentősége: a győzelem után a muzulmánok gyorsan megszerezték a Szentföld majdnem egészét, pontosan három hónappal a Hattini csata után, 1187 október 2-án Jeruzsálem is elesett. A gyors sikerek oka az volt, hogy nem maradt katona a várak megvédéséhez. A Szentföldön még négy évig maradt egy – két várban keresztény sereg, utoljára 1291 május 18-án elesett Akkón vára is. (Ezzel örökre megszűnt a Jeruzsálemi keresztény királyság.)

16.) Bouvinesi csata

ideje: 1214 július 27, helyszíne: a Francia Királyság északkeleti részén Bouvines városka mellett. Harcoló felek: az egyik oldalon a franciák álltak (II. Fülöp Ágost), míg velük szemben az angol és a német-római hadsereg sorakozott fel (Földnélküli János és IV. Ottó vezetésével). Összecsapó erők létszáma: az angolok-németek 20-25 ezres haderővel, míg a franciák körülbelül 15 ezer fővel harcoltak. Halottak száma: mindkét oldalon nagyjából ezer – ezer katona. Győztes fél: franciák. A csata jelentősége: II. Fülöp Ágost visszaszerezte az angolok által II. Henrik óta birtokolt (örökléssel megszerzett) francia területek nagy részét, és megerősítette Franciaországot. (IV. Ottó a vereség után elvesztette hatalmát II. Frigyessel szemben.)

17.) Crécy csata

ideje: 1346 augusztus 26, helyszíne: Észak-Franciaországban, Calaistól délre, közel a belga határhoz, Crécy városka mellett. Harcoló felek: a százéves háborúban a franciák (IV. Fülöp) és az angolok (III. Edward) ütköztek meg egymással. Összecsapó erők létszáma: az angolok 21 ezren,a franciák pedig 38 ezren voltak. Halottak száma: alig száz angol, és legalább ötezer francia. (Más vélemények szerint a teljes francia sereg megsemmisült, vagyis nagyjából 30 ezerre volt tehető a francia halottak száma.) Győztes fél: Anglia. A csata jelentősége: a százéves háború első szakaszát Anglia nyerte meg, így bár a Bretigny békében III. Edward lemondott francia trónigényéről, de Anglia megtarthatta franciaországi birtokait: Guyenne, Gascogne, Guines, Calais, Limousin és Patou. A csata egyik érdekessége, hogy dokumentáltan itt használtak először ágyúkat Európa történetében. A csataleírások alapján az angolok által bevetett ágyúk nem játszottak jelentős szerepet a csata végeredményében. (Inkább félelmetes hangjuk hatott riasztóan az ellenfélre, mint a lövedékek.)

18.) Rigómezei csata

ideje: 1389 június 28, helyszíne: a Balkán félszigeten, a Szerb Királyság középső területein, a mai Koszovóban. Harcoló felek: az egyik oldalon a szerb, bosnyák, albán havasalföldi balkán szövetség állt, Szerbia vezetésével (Lázár szerb fejedelem) a másik oldalon pedig a hódító Oszmán Birodalom (I. Murád szultán) állt. Összecsapó erők létszáma: a török hadsereg körülbelül 40 ezer harcost számlált (ebből 8 ezer fő volt a nem török segédcsapat), a balkáni csapatok létszáma alig 15-20 ezer fő volt. Halottak száma: a szerb sereg nagyrészt megsemmisült, de a törökök is nagy veszteségeket szenvedtek. Összesen legalább 25-25 ezer halott maradhatott a csatatéren. Győztes fél: törökök. A csata jelentősége: Szerbia nagyobbik fele, és a Balkán nagy része az Oszmán Birodalom birtokába került. Szerbia még közel 70 évig apró államként, magyar szövetségben harcolt a törökökkel.

19.) Nikápolyi csata

ideje: 1396 szeptember 25, helyszíne: a Bolgár Birodalom középső részén, a Duna déli oldalán (jobb partján) Nikápoly városa mellett. Harcoló felek: a Német-Római Birodalom császára Luxemburgi Zsigmond vezette keresztény hadsereg ütközött meg az I. Bajezid vezette oszmán erőkkel. Összecsapó erők létszáma: a keresztény hadsereg 20-22 ezer főt számlált, míg a törökök 35-40 ezren lehettek. Halottak száma: a keresztény sereg több mint fele megsemmisült, így legalább 12-13 ezer főre tehető a halottak száma. Török oldalon ismeretlen a halottak száma, de egyes források szerint az oszmánok vesztesége is súlyos volt (legalább 10 ezer fő). Győztes fél: törökök. A csata jelentősége: Európa számára bebizonyosodott, hogy a törökök az egész kontinenst fenyegetik. A csata után hat évvel, 1402-ben lezajlott Ankarai csatában  a mongolok legyőzték a törököket, így az oszmánok végül nem tudták kiaknázni a Nikápolyi csata okozta előnyüket.

20.) Ankarai csata

ideje: 1402 július 20, helyszíne: Oszmán Birodalom (ma: Törökország) középső része, Ankara városa mellett. Harcoló felek: az egyik oldalon a szamarkandi központtal létrehozott Mongol Birodalom emírje Timur Lenk állt, míg a másik oldalon az I. Bajezid vezette oszmán sereg harcolt. A mongolok váratlanul támadták meg a törökök birodalmát. Összecsapó erők létszáma: a mongolok 140 ezer fővel támadtak (haderejük egy részét átpártolt törökök alkották), míg a fővárosukat védelmező törökök 85 ezer katonával harcoltak (ebből 20 ezer fő szerb katona volt Lazarevics István vezetésével.) Halottak száma: a törökök legalább 25-30 ezer embert veszítettek (a becslések 15-40 ezer közöttiek), míg a mongoloknál 20 ezer körüli volt a halottak száma. Győztes fél: mongolok. A csata jelentősége: a mongolok fogságba ejtették és elhurcolták I. Bajezid szultánt, és jelentősen visszavetették a Török Birodalmat. Az oszmánok innentől még évtizedekig nem voltak képesek Európa felé jelentős támadó hadjáratokra. A haladékot Magyarország kihasználta, és Luxemburgi Zsigmond vezetésével megépítette a déli végvári vonalát. Közben azonban a Mongol Birodalom is szétesett, így az 1450-es évekre már nem tudta tovább visszatartani a törököket Európa megtámadásától.

21.) Grünwaldi csata ideje:

1410 július 15, helyszíne: Lengyelország és Litvánia határvidékén, Königsbergtől délre. Harcoló felek: az egyik oldalon Lengyelország és Litvánia egyesített hadereje állt (II. Ulászló) míg velük szemben a térségben nagyhatalommá váló Német Lovagrend küzdött (Ulrich von Jungingen nagymester). Összecsapó erők nagysága: a lengyelek 30-32 ezer katonával, a német lovagrend pedig 27-29 ezer fővel vett részt a csatában. (Más források, pl.: Geoffrey Regan 50 ezer főre teszi a lengyelek, és 40 ezer körülire a németek számát.) Halottak száma: a Német Lovagrend serege szinte megsemmisült, 18-20 ezres veszteséget szenvedett, a lengyel halottak száma azonban nem ismert. Egyes vélekedések szerint mindkét fél elveszítette serege felét, minimum 15 – 15 ezer lehetett tehát az elesettek száma.) Győztes fél: lengyelek. A csata jelentősége: Lengyelország visszaszorította a terjeszkedő Német Lovagrendet, és déli területeit megszerezte.

22.) Azincourti csata

ideje: 1415 október 25, helyszíne: Észak-Franciaország, Calais mellett Azincourt városka közelében. Harcoló felek: a százéves háború második szakaszában a franciák (VI. Károly, Charles d’Albret) és az angolok (V. Henrik) ütköztek meg egymással. Összecsapó erők nagysága: 6 ezer angol és 30-35 ezer francia ütközött meg egymással (Körülbelül 5-6 szoros volt a francia túlerő.) Ennek a kulcsfontosságú csatának a legfontosabb főszereplője az angol hosszúíj volt! A brit és francai történészek, régészek kutatásai azt bizonyították, hogy ebben a csatában összesen félmillió nyilat lőttek ki. Az elképesztő méretű angol nyílzáporok óriási mészárlást vittek végbe a lovagi összecsapásra készült franciák körében, és gyakorlatilag kiirtották a francia főnemesség színe-virágát. A csata napján az angol íjászgyalogság csatára készen állt, kihegyezett karók mögött, amelyek további gátjai voltak a rohamnak. A talaj alaposan felázott az esőktől, s egy csomó akadály tárult a franciák elé, így még, ha a vezérek utasításait követték volna a lovagok, akkor sem tudtak volna egykönnyen eljutni az angol állásokig. A francia támadás megindult, de az akadályoktól és a sártól akadozott. Az angol gyalogság heves nyílzáport zúdított a támadókra, akiknek páncéljáról bár lepattantak a nyilak, de állataikat nem védte semmi, így azokat a nyilak vagy megölték, vagy súlyosan megsebesítették. Az angol vonalakat elérő lovagok azonban megfeledkezve a parancsról, nem szálltak le a lovaikról, de a posványos talajon így is közülük sokan lebuktak lovaikról, bele a sárba, s mások tovább taposták őket, így megfulladtak. Megint mások viszont elkezdtek előkelőket keresgélni az ellenség soraiban, de senkit sem találtak, hiszen a gyalogság az egyszerű nép, a parasztok és polgárok fiaiból verődött össze. A keresgélés közben alig használták a franciák fegyverüket, míg a viszonylag gyengébb felszereltségű angolok sokukat leszedték lovaikról és úgy ölték meg. Halottak száma: a francia sereg 6-10 ezer főt vesztett, köztük 3 herceget, 5 grófot és 90 bárót. Az angoloknál pedig mindössze 150-200 volt a halottak száma. Győztes fél: Anglia. A csata jelentősége: V. Henrik bevette Párizst, és a Troyesi békében (1420) Anglia számára rendkívül kedvező feltételekkel zárhatta le egy időre a százéves háborút.

23.) Páviai csata

ideje: 1525 február 24, helyszíne: Itália északi területe, Lombardia tartomány, Pávia városa mellett. Harcoló felek: az Észak-Itália birtoklásáért már közel 30 éve folyó folyó Habsburg-Valois harc legfontosabb csatájában a Francia Királyság (I. Ferenc) és a Német-Római Császárság illetve a vele szövetséges Spanyolország (V. Károly) harcoltak egymással. Összecsapó erők nagysága: a franciák 26 ezren, a német-spanyol seregek 23 ezren voltak. Halottak száma: a franciák közül 12 ezren, a német-spanyol oldalon 5 ezren estek el. Győztes fél: Német-Római Birodalom és Spanyolország. A csata jelentősége: I. Ferenc egy évre fogságba esett és a madridi békében le kellett mondania a Burgund hercegségről, Milánóról és Nápolyról. Később kiszabadulva újra háborút kezdett, de 1559-re Franciaország újra, végérvényesen veszített. A páviai csatában használtak először puskákat a történelemben (legalábbis tömegesen, és dokumentált módon.)

24.) Mohácsi csata

ideje: 1526 augusztus 29, helyszíne: a Magyar Királyság déli részén, a Duna jobb partján, Mohács városa közelében. Harcoló felek: az egyik oldalon II. Lajos magyar király, Tomori Pál kalocsai érsek és Szapolyai György szepesi gróf vezetésével a magyarok álltak, jelentős német, cseh, horvát, bajor és lengyel segéderőkkel; a másik oldalon pedig az I. Szulejmán és Paragli Ibrahim nagyvezír vezette oszmán hadsereg sorakozott fel. Összecsapó erők nagysága: a magyar sereget 24 800 fő alkotta, míg velük szemben körülbelül 60 ezernyi török állt. Halottak száma: a magyar oldalon 16-20 ezerre tehető a halottak száma (köztük 16 zászlósúr és 5 püspök), a török oldal veszteségei pontosan nem ismertek, de a legtöbb becslés 1500 -2000 halottról szól. Győztes fél: Oszmán Birodalom. A csata jelentősége: A török győzelmet követően a szultán úgy tekintett Magyarországra, mint meghódított területre. Magyarország végzetesen meggyengült, és központi része előbb a törökök vazallusa állama, majd 1541-ben meghódított tartománya lett. (Három részre szakadás) A mohácsi csatában meghalt a magyar uralkodó, így rövid trónharc után a Habsburgok kaparintották meg a Magyar Királyság megmaradt területeit nyugaton. Mivel a mohácsi csatában az egyházi vezetők nagy része meghalt, Magyarországon korán és könnyen tudott megjelenni a reformáció.

25.) Nördlingeni csata

ideje: 1634 szeptember 6, helyszíne: a Német-Római Birodalom déli részén, Nürnbergtől délre, Nördlingen város mellett. Harcoló felek: a 30 éves háború legnagyobb csatájában az egyik oldalon a Habsburgok vezette (III. Ferdinánd) osztrák, német, spanyol és bajor seregek álltak, míg a másikon a Gustav Horn és Weimari Bernát vezette svéd és szász seregek sorakoztak fel. Összecsapó erők nagysága: a Habsburgok 33-34 ezren, míg a svédek 24-25 ezren voltak. Halottak száma: összesen 12 ezer svéd maradt a csatatéren, míg a Habsburg csapatok alig 1500 főt veszítettek. Győztes fél: Habsburgok. A csata jelentősége: az ütközet utáni prágai békében a svédek és az észak-német protestáns fejedelmek letették a fegyvert. Ezzel lezárult a 30 éves háború svéd szakasza. (Később, 1635-ben újra megindultak a harcok Franciaország hadbalépésével.)

26.) Höchstadti csata

ideje: 1704 augusztus 13, helyszíne: a Német-Római Birodalom délkeleti részén Nürnberg közelében, Höchstadt városka mellett. Harcoló felek: a spanyol örökösödési háború legfontosabb csatájában az egyik oldalon a John Churchill és Savoyai Jenő vezette szövetséges osztrák-angol-holland csapatok álltak, míg velük szemben a másik oldalon Camille de Tallard marsall vezette francia-bajor seregek sorakoztak fel. Összecsapó erők nagysága: a Habsburgok által vezetett csapatok létszáma 51-52 ezer fő volt (ebből 20 ezer lovas), míg a franciák 56 ezren voltak. Halottak száma: az osztrákoknak 4500, a franciáknak 20 ezer halottja maradt a csatatéren. Győztes fél: Osztrák-angol-holland szövetség. A csata jelentősége: A csata után megfordult a spanyol örökösödési háború menete: a harcok Franciaország földjére terelődtek, és Ausztria győzelmeivel folytatódtak. Közben az 1703-ban kirobbant Rákóczi szabadságharcban, a magyaroknak korábban folyósított francia segítség is akadozni kezdett. A spanyol örökösödési háború 1709-ben jelentős osztrák fölénnyel folyt tovább, amit bizonyít Ausztria Malplaquetnél 1709 szeptemberében aratott nagy győzelme is. A sikerek miatt a bécsi udvar eldöntötte, végkép legyőzi Magyarországon is a szabadságharcot, és jelentős csapatokat vezényelt át Magyarországra. Így 1711-re a felkelést leverte. Ekkor újabb fordulat történt: Anglia kiszállt a harcokból, nem támogatta tovább Ausztriát, ezért 1712-ben Denain mellett már vereséget szenvedett, és végül békére kényszerült Rastattban (1714. március 6) Ebben le kellett mondania a spanyol trónról és el kellett fogadnia, hogy a Spanyol Birodalomból csak kisebb területeket kaphat Észak-Itáliában (Milánó)

27.) Poltavai csata:

Ideje: 1709 június 27., helyszíne: Ukrajna középső része, Harkov és Kijev közt, Poltava városa mellett. Harcoló felek: XII. Károly svéd király, és I. (Nagy) Péter orosz cár az Északi háború (1700-1721) legnagyobb csatájában ütköztek meg egymással. Összecsapó haderők nagysága: 25 000 ezer svéd, és 45 000 orosz katona vívta meg a csatát. A csata előtt az oroszok elterelő hadművelet keretében lerohanták a svédekkel szövetséges zaporizzsjai kozákok szállásterületét, ezért azok hazatértek, tovább gyengítve a svéd erőket. A csata június 28-án hajnali 3:45-kor kezdődött. A svéd csapatok merész rohamot indítottak az oroszok megerősített állásai ellen, és a jobban képzett svéd gyalogság visszavonulásra késztette a védekező oroszokat. A már reggel nagy hőségben azonban hamarosan a támadók is kifulladtak, így visszavonultak, hogy rendezzék soraikat. Roos svéd tábornok mintegy 2.600 katonájával azonban egy félreértés miatt nem vonult vissza, ezért az oroszok elkülönítették és bekerítették, majd miután a svédek súlyos veszteségeket szenvedtek és elfogyott a lőszerük, megadták magukat a sáncokat visszafoglaló 4000 orosznak. Reggel 9.00-kor a svéd gyalogság ismét megindult előre. 4000 svéd állt szemben 20 000 orosszal, akik ráadásul elsöprő kartácstűzzel támadták az óriási veszteségeik ellenére rendületlenül előrenyomuló svédeket. Végül az orosz túlerő győzött. Halottak száma: a svédek 7 000 halottat, az oroszok 1345 halottat veszítettek. Győztes fél: Nagy Péter orosz cár. A csata jelentősége: a svédekkel szövetséges kozákok a csata után azonnal átálltak az oroszok oldalára. A poltavai vereség után már nem volt kétséges, hogy a háborút a felemelkedő Orosz Birodalom nyeri meg. Így is történt, 1721. augusztus 30-án megkötötte Oroszország és Svédország a nagy északi háborút lezáró nystadi békét. A békében Oroszország megszerezte Svédországtól a Finn öböl mindkét partját, vagyis az egész Ingermannlandot, és egész Észtországot. Ezzel az Orosz Birodalom kulcsfontosságú kikötőkhöz, gabonakereskedelmi pozíciókhoz jutott. Oroszország a „birodalom” megnevezést innentől használta hivatalosan, és Péter is felvette a „minden oroszok cárja” címet.

28.) Yorktowni csata

ideje: 1781 szeptember 28 – október 19, helyszíne: Az USA –ban, Washingtontól délre, a Chesapeake-öböl partján lévő virginiai Yorktown városka mellett. Harcoló felek: az amerikai függetlenségi háború döntő csatájában az egyik oldalon a George Washington és Jean-Babtiste de Rochambeau tábornokok vezette amerikai-francia csapatok álltak, míg a másikon Lord Cornwallis tábornok vezette angol-hesseni erők sorakoztak fel. Összecsapó haderők nagysága: az amerikai francia csapatok teljes létszáma 19-20 ezer volt, míg az angolok alig 9 ezren voltak. Halottak száma: alig 100 amerikai és 500-900 angol. Győztes fél: USA-Franciaország. A csata jelentősége: Anglia döntő vereséget szenvedett, és az USA elismerésére kényszerült. (Béke aláírása: 1783 szeptember 3, Versailles)

29.) Austerlitzi csata

Napóleon talán legnagyobb csatájának ideje: 1805 december 2, helyszíne: a Habsburg Birodalom területén, Csehországban, Olmütztől délre, Austerlitz város mellett. Harcoló felek: az egyik oldalon I. Napóleon császár vezette francia seregek álltak, míg a másikon a harmadik koalíció (Angol, osztrák, orosz, svéd) orosz és osztrák erői sorakoztak fel. Megütköző erők nagysága: Napóleon 72 ezer katonával vonult a csatába, míg az osztrák-orosz csapatok létszáma 85-90 ezer főt tett ki. Halottak száma: 1300 francia, és 15 ezer osztrák és orosz katona esett el. Győztes fél: Franciaország. Napóleon óriási diadalt aratott, melyet haláláig az egyik legjelentősebb győzelmeként tartott számon. A csata jelentősége: Ausztria térdre kényszerült, két nappal az ütközetet követően I. Ferenc osztrák császár beleegyezett a hadi cselekmények beszüntetésébe és megegyezett I. Sándor orosz cárral, hogy visszavonja hadseregét Oroszországba. Végül kénytelen volt egy meaglázó békét kötni Franciaországgal (ez volt a Pozsonyi béke), az Orosz Birodalom pedig egy ideig nem vehetett részt a Franciaország elleni szövetségekben.

30.) Lipcsei csata

ideje: 1813 október 16-19, helyszíne: A Rajnai Szövetség (korábban: Német-Római Birodalom) északi részén, Lipcse városa mellett. Harcoló felek: az egyik oldalon I. Napóleon vezette francia - szász seregek álltak, míg a másikon az osztrákok, poroszok és oroszok vezette hatodik koalíció nyolc államának hadserege sorakozott fel. Megütköző erők nagysága: a franciák 195 ezer fővel vonultak fel, velük szemben pedig a hatodik koalíció 340 ezer katonája állt. (Egyes vélemények szerint a hatodik koalíció 430 ezer katonát vonultatott fel.) Halottak száma: a franciák 40 ezer főt veszítettek, míg a koalíciónak 55 ezer katonája esett el. Győztes fél: a hatodik koalíció. A lipcsei vereség után Napóleon bukása elkerülhetetlenné vált. A csata jelentősége: a csatában esett el Józef Antoni Poniatowski marsall, lengyel herceg. A csata után Napóleon elveszítette a német és lengyel befolyási területét, és a szövetségesek előtt megnyílt az út a Rajnáig.

31.) Waterlooi csata

ideje: 1815 június 18, helyszíne: Belgium területén, Brüsszel közelében, Waterloo falu mellett. Harcoló felek: az egyik oldalon a hatalomba visszatérni akaró - Elba szigetéről Franciaországba érkező - I. Napóleon vezette francia erők álltak, míg a másikon az angol-porosz-osztrák-orosz vezetésű hetedik koalíció csapatai sorakoztak fel. Megütköző erők nagysága: Napóleon oldalán 73 ezer katona állt, vele szemben pedig 92 ezres szövetséges katona harcolt (Más vélekedések szerint 118 ezer főt tett ki a hetedik koalíció serege.) A waterlooi csata előtt Napóleon szét akarta darabolni a császári hadaknál jóval nagyobb létszámú szövetségesek arcvonalát, hogy külön-külön vereséget mérhessen a brit, németalföldi és német seregekre. A haditerv működött, de Napóleon Emmanuel de Grouchy marsallnak adott félreérthető parancsai értelmében június 17-én 30000 katona a poroszok nyomába indult, és összecsapott a Johann von Thielmann altábornagy vezette hátvéddel a wavre-i csatában. Ebben a Waterloo előtti kisebb csatában a poroszok meghátráltak ugyan a nagyobb francia sereg nyomása alatt, de elég ideig ellenálltak. Ez elég időt biztosított Blücher porosz tábornoknak, hogy időben odaérjen a waterlooi csatába és megfordítsa a csata sorsát. A francia haderő waterloo-i vereségéhez több más szarvashiba is hozzájárult. Ezeket elsősorban Napóleon követte el: a császár a poroszok üldözését sokáig halogatta, majd homályos parancsokat osztott ki, hol ide, hol oda rendelte az alakulatokat. A császár helyettese, a korábban legendás bátorságáról ismert Ney marsall ide-oda vetette a francia csapatokat, majd mikor a zűrzavar kialakult, önkontrollját vesztve, kapkodva és dühösen próbált rendet teremteni, hozzájárulva a katasztrófához. Maga Napóleon a csata előtt már beteg volt, megfázott és aranyere kínozta. Az 1812-es oroszországi események mind a császárt, mind Neyt alaposan kikezdték idegileg és mentálisan, ez pedig rányomta bélyegét korábbi képességeikre, és hozzájárult a csúfos bukáshoz. A waterloo -i csata halottainak száma: Napóleon 34 ezer főt veszített, a koalíció pedig 24 ezer katonát. Győztes fél: a hetedik koalíció lett. A csata jelentősége: az ütközet I. Napóleon végső bukását hozta. Alig négy nappal a csata után Napóleon lemondott minden címéről, majd újabb másfél hónappal később (1815 augusztus 8-án) az angolok Szent Ilona szigetére szállították.

32.) Temesvári csata

ideje: 1848 augusztus 9, helyszíne: a Magyar Királyság délkeleti területén, Temesvár közelében. Harcoló felek: az egyik oldalon az 1848/49-es szabadságharc Bem József vezette magyar főserege állt, míg vele szemben a másik oldalon Julius Jakob von Haynau táborszernagy vezette osztrák főerők sorakoztak fel. Megütköző erők nagysága: a magyar fősereg 55-57 ezer főt számlált, míg az osztrákok körülbelül 29 ezren voltak. (Az erőviszonyokhoz képest meglepetést jelentett a csata végkimenetele.) Halottak száma: a magyarok nagyjából 10 ezer főt veszítettek, míg az osztrákoknál csupán 4500 -ra tehető a halottak és sebesültek száma. Győztes fél: Ausztria. A csata jelentősége: Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc utolsó, mindent eldöntő nagy csatája zajlott Temesvárnál. A magyar fősereg vereségét követően reménytelenné vált a további harc, így Kossuth augusztus 11-én lemondott, a főhatalmat Görgeyre ruházta, aki augusztus 13-án Aradtól 30 km re északkeletre Világosnál, a szőlősi mezőn 30 ezer katonájával együtt letette a fegyvert.

33.) Solferinoi csata:

Ideje: 1859. június 24., helyszíne: Észak-Itália, Mantova tartomány, (Délkelet Lombardia), Solferino városa mellett. Harcoló felek: az egyik oldalon az itáliai hegemóniáját védelmező Osztrák Császárság serege, míg a másikon az egész Itáliát egységesíteni akaró Szárd-Piemonti Királyság és a III. Napóleon uralta Franciaország egyesített serege állt. Összecsapó haderők nagysága: az osztrákok 146 635 katonával, míg a piemonti-francia erők 173 600 harcossal érkeztek. Halottak száma: osztrák oldalon 3000, piemonti-francia oldalon 2492 volt az elesettek száma. (Mindkét oldalon több mint 10-10 ezer sebesülttel.) A háború 1859. április 29-én kezdődött, de rögtön egy osztrák vereséggel, június 4-én Magentánál. Néhány nap alatt elveszett Milánó, Bergamo és Brescia. Június 16-án a hadszíntérre érkezett a fiatal és tapasztalatlan Ferenc József császár, aki saját kezébe vette a főparancsnokságot. A döntő csatára Solferinó mellett került sor. Az összecsapások egy kb. 16 kilométer hosszúságú fronton zajlottak, mindkét részről többszöri támadással és visszavonulással, és ez szinte egész nap tartott. A szárazságot és hőséget délután 4 óra körül vihar és eső váltotta fel. A csatateret uraló domb (tszf. 200 m) tetején álló, 23 méter magas középkori öregtorony, a Gonzagák által 1020 körül épített „Spia d’Italia” (kb. „Itáliai kém”), amelynek tetejéről akár 10 km távolságig is be lehetett látni a környéket, stratégiai fontosságú hadvezetési pont volt, amelynek birtoklása mindkét fél számára életfontosságú volt. A csata kezdetén az osztrákok tartották megszállva, a francia 2. dandár ostromolta, váltakozó sikerrel. Végül III.  Napóleon saját elit testőrségét, a Császári Gárdát is harcba küldte, akik a hegyet megmászva, véres közelharcban végleg elűzték a védőket. A torony az olaszok győzelmének szimbólumává vált. Győztes fél: Piemont és Franciaország. A csata jelentősége: Az osztrák haderő súlyos, döntő vereséget szenvedett. Ki kellett üríteniük Lombardiát, és a venetói Erődnégyszög (Quadrilatero) védelmébe vonultak vissza. III. Napóleonnak a gyors megegyezés állt érdekében, mivel nem kívánta az Osztrák Császárság meggyengülését, és tartania kellett Poroszország beavatkozásától is. Így július 12-én – a piemonti fél megkérdezése nélkül – a két császár aláírta a villafrancai fegyverszünetet, amelyben Ausztria csak Lombardiáról mondott le (Franciaország javára), de megtarthatta Venetó tartományt, és – Cavour szárd miniszterelnök nagy csalódására – a stratégiai fontosságú Erődnégyszöget is. Lombardiát később III. Napóleon átengedte Piemontnak Savoyáért és Nizzáért cserébe. Később a Szárd–Piemonti Királyság bekebelezte Toszkánát, Pármát, Reggiót, Emiliát, a Pápai Állam területének nagy részét is. Délen megdöntötték a Nápoly–Szicíliai Királyságot, amit szintén II. Viktor Emánuel szerzett meg. A stratégiai fontosságú Erődnégyszög a szárd–francia–osztrák háború lezárása után is osztrák kézen maradt, az csak 1866-ban, a porosz–osztrák háború északi, porosz frontján elszenvedett osztrák vereség után, a békeszerződés feltételeként került az Olasz Királysághoz.

34.) Gettysburgi csata

ideje: 1863 július 1-3, helyszíne: az Egyesült Államokban, Washingtontól északra, Philadelphiától nyugatra, Pennsylvania államban, Gettysburg városka mellett. Harcoló felek az egyik oldalon az Amerikai Polgárháború északi főserege állt, George G. Meade tábornok vezetésével; a másik oldalon Robert E. Lee tábornok déliekből álló hadereje sorakozott fel. Megütköző erők nagysága: az északi sereg 94 ezer főt, a déli 72 ezer főt számlált. A csata menete: Amikor Lee benyomult Pennsylvania államba, az északiak a Kék-hegység mentén keresték őket, de valójában a két sereg egy ideig egymással párhuzamosan haladt, valójában egyik fél sem ismerte a másik pontos tartózkodási helyét. Végül július elsején Meade vezérőrnagy felderítő lovasai ráleltek a déli seregre Gettysburgtől északnyugatra. Az első összecsapást az egymásra találó lovas dandárok vívták, majd lassan, de biztosan, több hullámban befutott mindkét oldalon az erősítés. Az első nap a déliek győzelmével zárult, mivel Richard Ewell tábornok megfutamította az északiakat Papnevelde-gerincen (Seminary Ridge) és Tölgyfa dombon (Oak Hill). A megfutamodó „jenkik” Gettysburg-ön keresztül visszavonultak a Temető dombra (Cemetery Hill), 3500-an azonban fogságba estek a városban. Új helyükön azonban alaposan beásták magukat. A második nap a déliek nagy támadását hozta, melyet azonban az északiak a csatamező teljes szélességében megállítottak. A döntő nap július harmadikán jött el. Lee szinte mindent egy lapra feltéve 12,500 konföderációs gyalogost küldött rohamra a centrum a Temető-dombon. A támadás "Pickett rohama" néven vonult be a történelembe, mert a támadás ékét George E. Pickett vezette. A támadás elérte az ellenség vonalát, és rést ütött rajta, azonban az északiak ezt gyorsan betömték, és visszaverték a délieket, akik újra a nyílt mezőre hátráltak. Pickett elvesztette embereinek csaknem 70%-át. Estére a déliek veszteségei megrendítőek lettek, kénytelenek voltak visszavonulni délre, Virginiába. Halottak száma: az északiak 3155 főt, a déliek 4708 főt veszítettek (Ez csak a halottak száma.) A sebesültek halottak és eltűntek teljes száma mindkét oldalon 23 – 23 ezer fő volt. Győztes fél: Északiak (USA). A csata jelentősége: A gettysburgi vereség megrendítette a déliek katonai erejét. A csata utáni másfél évben sorozatos vereségeket szenvedtek, végül 1865 április 9-én fegyverletételre kényszerültek.

35.) Königgratzi csata:

Ideje: 1866 július 3., helyszíne: Csehország, Königgratz (ma: Hradec Králové) városa közelében. Harcoló felek: egyik oldalon a Porosz Királyság hadserege, a másikon az Osztrák Császárság hadereje állt. Összecsapó seregek nagysága: 221 000 fős porosz sereg szállt szembe a 206 000 fős osztrák – szász haderővel. A Habsburg Birodalom az úgynevezett nagynémet egység megvalósításáért küzdött, mely a német egységbe beleértette az osztrák területeket is (természetesen Habsburg vezetéssel), míg a Porosz Királyság a kisnémet egységért szállt ringbe, mely porosz vezetés alatt kívánta egyesíteni a német ajkú területeket, azonban az osztrákok kizárásával. A königgratzi csatában az osztrákoknak frontálisan kellett megütközniük a képzettebb, hátultöltős, gyújtószeges puskát használó porosz gyalogsággal. Ezek a gyorstüzelő fegyverek komoly előnyt biztosítottak a csatatéren. Benedek Lajos táborszernagy ugyanúgy megmentette seregét, mint 1859-ben Solferinónál. Ennek ellenére a császári udvar őt tette meg a vereség felelősévé, egyébként jogosan, hiszen ő állította fel seregét úgy, hogy az három irányból is megtámadható legyen. Halottak száma: a porszok 1900, az osztrákok 5735 halottat veszítettek. A győztes fél: Poroszország (I. Vilmos porosz király és Bismarck kancellár). A csat jelentősége: A csata kimenetele egyben eldöntötte a háborút is. Az 1866. augusztus 23-án Prágában megkötött békeszerződésben az Osztrák Császárság a Porosz Királyság javára lemondott a német egység megvalósításáról, az Olasz Királyságnak pedig átengedte Veneto tartományt (Velencét). A béke feltételei szívélyesek voltak a Habsburg Birodalom számára, hiszen a csatatéren totális vereséget szenvedett. Bismarck porosz kancellár azonban a békeszerződés engedékeny feltételei révén az Osztrák Császárságot szövetségesként remélte megnyerni a maga számára a későbbiekben tervezett háborúi esetére. Az 1871-es porosz–francia háborúban Ausztria már semleges maradt, a német-osztrák katonai szövetség 1879-ben valósult meg a kettős szövetség létrejöttével. Ez volt az első lépés az első világháborús katonai szövetségi rendszerek felé.

36.) Sommei csata

ideje: 1916 július 1 – november 18, helyszíne: Észak-Franciaország Pikardia tartományában, a Somme folyó völgyében. Harcoló felek: az első világháború legnagyobb csatájában az egyik oldalon a Német Birodalom hadserege állt Max von Gallwitz és Fritz von Below vezetésével, míg a másik oldalon az antant angol – francia hadereje állt Douglas Haig és Ferdinand Foch vezetésével. Megütköző erők nagysága: mindkét oldalon körülbelül 600 – 600 ezer katona harcolt. Halottak száma: a majdnem 5 hónapon át tartó hosszú csata alatt az antant erők 624 ezer főt, a németek 465 ezer katonát veszítettek. (Az említett számok a sebesülteket és eltűnteket is tartalmazzák. (A halottak száma pontosan nem ismert, de egyes becslések szerint mindkét oldalon legalább 200 – 200 ezer fő esett el.) Győztes fél: döntetlen. A csata jelentősége: a támadóként fellépő antant erők minimális előretörést tudtak csak elérni, ám nagyobb veszteségeket szenvedtek, mint a németek. Azonban a németek tudták nehezebben pótolni elesett katonáikat, és 1916 végétől érezhetően meggyengültek minden téren. Elsőként ebben a csatában vetettek be (az angolok) szögesdrótakadályokat és a géppuskatűz leküzdésére hivatott tankokat.

37.) Sztálingrádi csata

ideje: 1942 augusztus 23 – 1943 február 2, helyszíne: Szovjetunióban, a Volga folyó partján Sztálingrád (1925 előtt Caricin), ma Volgográd városa. Harcoló felek: a második világháború legnagyobb csatájában az egyik oldalon a Szovjetuniót meghódítani akaró német hadsereg állt Erich von Manstein, Friedrich Paulus és Wolfram von Richtofen tábornokok irányítása alatt, míg a másik oldalon Georgij Zsukov és Vaszilij Csujkov vezette szovjet hadsereg sorakozott fel. Megütköző erők nagysága: a Sztálingrád város területén folyó csatában német oldalon 270 ezer katona vett részt, míg a szovjet erők létszáma 190 ezer körül mozgott. A tágabb értelemben vett „kék hadműveletben” azonban összesen 230 hadosztály vett részt, azaz körülbelül 3 millió német, román, szlovák, olasz és magyar katona, valamivel kevesebb szovjet haderővel szemben. Elmondható, hogy az egész keleti fronton állomásozó német haderő 70-75%-a résztvett az akcióban. Halottak száma: a szűkebb értelemben vett sztálingrádi csatában 264 ezer német katona esett el, és majd 200 ezer szovjet harcos lett a harcok áldozata. A tágabb értelemben vett hadműveletben viszont jóval nagyobb veszteségek realizálódtak: összesen 841 ezer német, és 1 129 000 szovjet katona esett el. (A polgári áldozatokkal együtt a hadművelet 199 napja alatt a két oldalon összesen majdnem 2 millió ember halt meg.) A csata jelentősége: a korábban verhetetlennek hitt német hadsereg elszenvedte első igazán nagy vereségét. A csata utáni hónapokban az oroszok egészen a Donyecig törtek előre, 200 km-el nyugatra tolva a frontvonalat. Ezzel elkerülték a Kaukázus elvesztését, és megfordították a háború menetét. Innentől a németek folyamatos visszavonulásra kényszerültek.

38.) El-Alameini csata:

Ideje: 1942 október 23., helyszíne: Észak-Afrika, Egyiptom, El-Alamein városa mellett. Harcoló felek: egyik oldalon az angol kézen lévő Egyiptomot támadó Hitlerista német hadsereg állt Erwin Rommel vezetésével, a másik oldalon az Egyiptomot védelmező angol haderő Bernard Montgomery tábornok irányításával. Összecsapó haderők nagysága: a németek 116 000 német-olasz katonával támadtak (547 harckocsit felvonultatva), míg az angolok 220 000 katonával védekeztek (1029 harckocsit bevetve). Rommel 1942 júliusában indított óriási támadást Alexandria bevételére, ám az első El-Alameini csatában 50 km-re céljától megállították az angolok. Az új támadásra 1942 októberének végén került sor, ám ekkor már majd kétszeres túlerő állta útját. A csatában Montgomery „első világháborús” felőrlő stratégiája sikeresnek bizonyult. A hatékony felderítésnek köszönhetően jól ismerte az ellenség erejét és pozícióit, így meglepően pontosan jósolta meg a csata előtt a várható veszteségeket és a küzdelem időtartamát. Különösen jól használta ki tüzérségi fölényét. A szövetséges légierő működése lehetett volna eredményesebb, de összességében hatékonyan támogatták a földi csapatokat, sokkal jobban, mint a szintén jelentős német és olasz légierők, amelyek alig-alig tudtak beavatkozni a csatába. Halottak száma: mindkét fél nagyjából 2350 halottat veszített, de a németek 400, az angolok pedig alig 200 harckocsi veszteséget könyvelhettek el. Győztes fél: Anglia. A csata jelentősége: Az El-Alemeini csata a második világháború három fordulópontja közül volt az egyik (Sztálingrád, Midway, El-Alamein) Innentől Rommelnek le kellett mondania Egyiptom elfoglalásáról sőt állandó visszavonulásra kényszerült. A németek végül 7 hónappal az El-Alameini vereségük után fel kellett, hogy adják Afrikát.

39.) Sínai tankcsata

ideje: 1973 október 14, helyszíne: Izrael és Egyiptom határvidékén a Sínai félszigeten. Harcoló felek: a Jóm kippuri háború 20 napja alatt az egyik oldalon Izrael hadserege, a másikon Egyiptom, Szíria, Jordánia és Irak hadereje állt. Megütköző erők nagysága: a teljes háborúban Izrael 415 ezer katonával, az arab államok pedig 420 ezer harcossal vettek részt. A háború döntő csatája egy tankcsata volt, mely a történelem máig legnagyobb harckocsi ütközete volt. (900-1000 izraeli tank harcolt 600 egyiptomi tankkal.) A sínai ütközetben 60 ezer izraeli katona szállt szembe 5-10 ezer egyiptomival  Halottak száma: ismeretlen. Győztes fél: Izrael. A csata jelentősége: Egyiptom elismerte Izraelt, és ennek fejébe visszakapta az 1967-es hatnapos háborúban elvesztett Sínai félszigetet.

40.) Khafdzsi csata:

Ideje: 1991 január 29-31., helyszíne: Szaud-Arábia (Szaudi-Kuvaiti határ mellett, Perzsa-Öböl közelében), Khafdzsi városának szomszédságában. Harcoló felek: egyik oldalon az Amerikai Egyesült Államok hadserege állt, míg a másikon az iraki haderő. Összecsapó haderők nagysága: a csatában résztvett haderők nagysága nem ismert, de a fél éven át tartó háborúban (1990 augusztus 2 – 1991 február 28) 260 000 iraki, és 956 000 amerikai katona harcolt. A Kahfdzsi csata az egyetlen iraki támadó hadművelet volt az Öbölháború történetében, mégpedig iraki páncélosok részvételével. Ám az amerikai légierő semlegesítette az iraki tankokat és segítségükkel, illetve az amerikai felderítés révén nagy amerikai ellentámadás indulhatott. Az amerikai offenzíva az irakiak által előzőleg elaknásított területeken is folyhatott, ugyanis a visszavonuló irakiak nyomait kellett csak követniük. Khafdzsi Kuvait felszabadításának nyitánya volt. Halottak száma: ismeretlen. Győztes fél: USA. Csata jelentősége: Lehetővé vált az irakiak kiűzése Kuvaitból.

 

Harmat Árpád Péter

 

Regisztrálj nálunk, várunk tagjaink sorában! Regisztáció: ITT!

 

Felhasznált irodalom:

  • Kelly Devries - Iain Dickie - Martin J. Dougherty: A középkor nagy csatái 1000-1500, Hastingstől Konstantinápolyig. Ventus Libro Kiadó, Bp, 2007
  • Stig Förster - Markus Pöhlman: A világtörténelem nagy csatái. Szalamisztól Sínaiig. Corvina Kiadó, Budapest, 2003
  • Szélinger Balázs: Sorsdöntő ütközetek. A történelem 50 nagy csatája. Pannon-Literatúra Kft
  • Livesey Anthony: Nagy hadvezérek, nagy csaták. Gabo Kiadó, Budapest, 2005
  • Kertész István: Ókori hősök, ókori csaták. Korona Kiadó, Budapest, 1999.
  • Medveczky Zsuzsa - Veres Zsuzsa: A magyarok nagy csatái. Aquila Kiadó, Bp. 2007