A választójog változása Magyarországon 1848 és 1945 közt

Választójog és országgyűlések 1848 és 1945 között

/Harmat Árpád Péter/

 

Magyarország államigazgatási struktúrája, vezetése és választójogi rendszere 1848 után jelentős átalakuláson esett át. Megalakult az első felelős magyar kormány, az országgyűlés Pozsonyból Pestre költözött, és kialakult Magyarország választási rendszere. Az 1848 és 1945 közti időszakban azonban a választójog és annak törvényi szabályozása nagyon sok változáson ment keresztül. A vagyoni cenzus mértékének változása, majd a műveltségi cenzus jelentőségének növekedése, végül a nemzetiségek „kiszűrésének” fontossága mellett változott a szavazás nyílt majd részben titkos végül teljesen titkos módja, illetve az országgyűlés kétkamarás és egykamarás szerkezetének kialakítása is és helyszíne.

Először vizsgáljuk meg csak az országgyűlések helyszíneit

A polgári átalakulás alaptörvényeit megfogalmazó utolsó rendi országgyűlést április 11-én zárta be az uralkodó. Az első népképviseleti országgyűlés július 5-én Pesten kezdte meg a munkáját, méghozzá a Redout palotában (a későbbi Vigadó épületében) Október 3-i manifesztumával V. Ferdinánd berekesztette ezt a diétát, ám a képviselők hivatkozva a bezárás törvénytelen voltára folytatták munkájukat. 1849 január elején a törvényhozó hatalom a fővárost fenyegető császári haderő elől Debrecenbe költözött, ahonnan Pest–Buda visszafoglalása után júniusban tértek vissza. Júliusban újra költözniük kellett, először Szegeden, majd a szabadságharc utolsó napjaiban Aradon tartották üléseiket.

A szabadságharc kalandos pesti, debreceni, szegedi és aradi országgyűlései után egy 12 éves szünet következett, és 1961-ig nem hívták össze a magyar képviselőházat. Ám 1961-ben enyhült Ausztria nyomása, és az ezen évre összehívott diéta a pesti Nemzeti Múzeum dísztermében kezdhette meg ülését. Az ülés közben gyorsított tempóban kezdődött meg egy olyan új épület felállítása, mely alkalmasabb lehett az országgyűlések megtartására. Így az 1865-ös következő diéta jórészt már a mai Bródy Sándor utcában lévő Ybl palotában tarthatta üléseit. Az új épület további 6 diéta helyszíne lett egészen 1902-ig, amikor a képviselőház ezen év októberében átköltözhetett a Steindl Imre tervezte Dunaparti országházba.

Ha végignézzük a korszak kilenc legfőbb választójogi rendelkezését, és az ezek alapján tartott országgyűlési választásokat, kirajzolódik az 1848 és 1945 közti időszak sajátos politika történetének váza.

A választójog és választójogi törvények jelentősége

A választójog, mint a politikai akarat érvényesítője, hatalmas jelentőséggel bírt a történelemben, minden országban és minden korszakban. Így volt ez természetesen Magyarországon is, melynek történetében 1848, a már bevezetőben említett okokból is fordulópontot jelentett. Innentől nem csupán születési jogon, vagy egyházi karrier révén lehetett jelen lenni a parlamentben - és itt beleszólni az ország ügyeibe -  hanem a lehetőség némileg kiszélesedett más népelemek számára is. A választójog 1848 utáni folyamatos szélesedésével újabb és újabb társadalmi rétegek jutottak politikai jogokhoz. Történelmünkben 1848 és 1918 közt kulcsfontosságú volt a cenzus, mely pontosan előírta, hogy milyen anyagi (vagyoni cenzus) vagy tudásbeli (műveltségi cenzus) feltétele van a választásokon való részvételnek. Ahogyan a cenzust csökkentették, úgy növekedett a választásra jogosultak száma, és úgy szereztek politikai jogokat a polgárok, kereskedők, iparosok, később pedig a szegények, parasztok, munkások. A folyamat 1918-ig tartott, amikor bevezetésre került az általános választójog. A Horthy-kor azonban 1922 és 1945 között a műveltségi (és állampolgársági) cenzust még fenntartotta, és bizonyos tudásszinthez - és adott idejű magyarországi lakhatáshoz - kötötte a választójogot.

A Dualizmus és Horthy-kor legfőbb választójogi törvényei

A Dualizmus korában: a legmeghatározóbb választójogi törvény az 1874/XXXIII. tc. volt. A korszak fél évszázadának majd 90% -ában, vagyis 44 éven keresztül (1874 és 1918 közt) ez törvény szabályozta a választási jogosultság és választójog kérdéseit. Összesen 11 választást tartottak előírásai alapján.

A Horthy-korszakban: a legkiemelkedőbb fontosságú jogszabály az 1925/XXVI. tc volt, mivel összesen 13 éven keresztül volt meghatározó (1925 és 1938 közt), 3 parlamenti választás megtartása során.

Választójogi törvények

1.) Az 1848/V. választójogi törvény

Az áprilisi törvények részeként az 1848/V. tc. vezette be az egyéni, egyfordulós, relatív többségi választási rendszert, mely Európa többi országához hasonlóan még nyílt választási móddal társult.

A választáshoz való jogosultság a következő esetekben illette meg a lakosságot:

  • minden 20. életévét betöltött férfi, ha
  • magyarországi a születési helye

Kizáró okok:

  • ha nem áll atyai, vagy más gondnoki gyámság alatt
  • ha nem cseléd, ipari tanonc, vagy egyéb szolga
  • ha nincs ellene folyamatban lévő csődeljárás és nem áll fenyíték alatt
  • ha nem tartozik valamely törvényesen bevett valláshoz, nem választhat

Cenzus:

  • Ha a következő vagyoni értékkel rendelkezik (vagyoni cenzus) legalább ¼-ed jobbágytelek, vagy 300 ezüstforint értékű városi ház, vagy évi 100 Ft értékű fizetés, vagy értelmiségi végzettség.
  • ha kézműves, iparos, vagy kereskedőként saját műhellyel, gyárral rendelkezik és minimum egy fő segéddel, dolgoztat
  • ha honorácior (értelmiségi): ügyvéd, sebész, gyógyszerész, Akadémia által elismert művész, Magyar Tudós Társaság tagjai, lelkészek
  • passzív választójog: aki képviselővé választható: az aktív választójogi feltételek mellett minimum 24 éves életkor, magyarul írni és olvasni tudás a feltétele.
  • Nyílt választás

Választásra jogosultak: A törvénnyel egy polgári parlamenti rendszer jött létre, melyben a lakosság korábbi 1,6-1,7 %-a helyett mintegy 7-9% -ának lett választójoga. Összehasonlításképp a polgári Angliában a választók száma csak az 1832. évi Reform Bill nevű törvény kibocsátása után érte el a 4,5% -ot!

Választások: Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után legközelebb 1861-ben, majd 1865-ben voltak országgyűlési választások, melyek lényegében az 1848/V tc. alapján zajlottak. A diéta maradt kétkamarás, de helyszíne Pozsonyból átkerül Pestre. Majd 1867-ben megszülettek a kiegyezési törvények, köztük az 1867/XVII törvénycikk, mely kimondta a zsidók polgári és politikai jogegyenlőségét, vagyis kiterjesztette a zsidókra is a választójogot.

2.) Az 1874/XXXIII választójogi törvény

Az 1874-es választójogi törvény, a maga idejében korszerűnek és demokratikusnak tekinthető módon az 1848-as választójogi törvény alapvető rendelkezéseit részben módosítva, néhol kiegészítve ismételte meg. A hazai törvényhozás ugyan a későbbiekben is foglalkozott a választójoggal összefüggő kérdésekkel, de az eredeti törvény komolyabb változtatások nélkül egészen 1913-ig érvényben maradt.

A választáshoz való jogosultság a következő esetekben illette meg a lakosságot:

  • Minden 20. életévét betöltött férfi, ha
  • Magyarországi születési helye van (magyar honosság)

Kizáró okok:

  • ha nem áll atyai, vagy más gondnoki gyámság alatt
  • ha nem cseléd, ipari tanonc, vagy egyéb szolga
  • ha nincs ellene folyamatban lévő csődeljárás és nem áll fenyíték alatt
  • katonák (hivatásos és sorkatonák) pénzügyőrök, csendőrök-rendőrök, elítéltek, csődeljárás alatt állók és azok akiknek az állam felé adótartozása van nem szavazhattak. (az adóhátralékosok kizárását később az 1899/XV tc. feloldja)

Cenzus:

A 48-as törvénnyel szemben, amely a választójog megszerzését közvetlenül a ház- vagy földbirtokra, illetőleg a tőkerész utáni jövedelemre alapozta, az 1874-es törvény a cenzusok megállapításakor nagyrészt az adóalapot és a kivetett adókat vette figyelembe, a földtulajdon mellett megfelelő nagyságú föld-, ház- és jövedelemadóval is szavazati joghoz lehetett jutni. A vagyoncenzusok közül a földbirtok volt a legfontosabb.

  • Akik az 1848-tól 1872-ig készített választói névjegyzékek valamelyikében szerepeltek
  • Földcenzus: Feltétel városokban (törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú településeken) olyan föld, melyre 16 forint tiszta jövedelem után rótták ki az adót. Vidéken (nagy- és kis községekben) az ¼ úrbéri értelemben vett telek után fizetett földadó jelentette a földcenzust.
  • Házcenzus: az értékcenzus helyébe (1848-ban azok választhattak, akiknek tulajdonában háromszáz ezüst forint értékű ház volt) az ország minden városában a három lakrészű és házadó alá eső ház cenzusát helyezte.
  • Adócenzus: Akik sem a föld sem a házcenzus alsó értékét nem tudták elérni választójogot szerezhettek még a jövedelemadójuk alapján. Itt alapvető feltétel a 105 forint adóköteles évi jövedelem kimutatása volt, ennek alapján a kereskedők, gyárosok és a városi kézművesek választójogot kaptak. Községekben a kézműveseknek egy segéd után fizetett jövedelmi adót kellett igazolniuk.
  • Szellemi cenzus: A megfelelő ún. szellemi cenzussal rendelkezőktől sem vagyont, sem jövedelmet, sem adófizetést nem kívánt meg a törvény. Ide tartoztak az Akadémia tagjai, a kinevezett tanárok, tanítók, a kisdedóvók, orvosok, gyógyszerészek, okleveles gazdák, mérnökök, jegyzők, a hivatalosan alkalmazott lelkészek és segédlelkészek Ebből a kategóriából került ki a választók 7–8%-a.
  • Nyílt választás

Választások: A törvény mintegy 11 választás esetében határozta meg a feltételeket, 1875 és 1910 között, 35 éven keresztül. Ezen időszak közepétől az országgyűlések helyszíne már az újonnan felépült Országház lett. Itt az első ülést 1902 októberében tartotta a képviselőház.

3.) Az 1913/XIV választójogi törvény:

Az 1913-as választójogi törvény alapján nem tartottak választásokat, mert kirobbant az első világháború.

A választáshoz való jogosultság a következő esetekben illette meg a lakosságot:

  • azon analfabéták, akik legalább 40 korona adót fizetnek, vagy legalább 16 hold földbirtokkal rendelkeznek
  • azon írni-olvasni tudók, akik 20 korona adót fizetnek vagy 8 hold földbirtokkal rendelkeznek
  • azon iskolázottak, akik a népiskola hatodik osztályát elvégezték és legalább 30 évesek, valamint önálló iparosok-kereskedőt vagy már adót fizetnek
  • azon iskolázottak, akik középiskolát végeztek és legalább 24 évesek
  • Részben titkos választás

Az 1913-as választójogi törvény nem csak abban volt egyedi, hogy egyetlen tényleges választás sem kötődött hozzá, hanem abban is, hogy az első törvény volt, mely már részben titkossá tette a választást. Ugyanis előírta, hogy Budapesten és a törvényhatósági jogú városokban titkos, az ország többi részén nyílt választásokat kell tartani.

4.) Az 1918/I. néptörvény

Az 1918/I –es néptörvény alapján egyetlen választást sem tartottak, ám a jogszabály jelentősége így is jelentős volt, részben az általános titkos választójog bevezetése, részben a felsőház megszüntetése miatt.

A választáshoz való jogosultság a következő esetekben illette meg a lakosságot:

  • Minden 21. életévét betöltött magyar férfi
  • Minden 24. életévét betöltött írni olvasni tudó magyar nő
  • Titkos választás

Az országgyűlés kétkamarás jellege 10 évre szűnt meg, vagyis egészen 1928-ig maradt az egykamarás berendezkedés.

5.) Az 5985/1919 számú miniszterelnöki rendelet

A Tanácsköztársaság 1919 augusztusi bukása után, november 17-én új választási jogszabály született, ezúttal egy miniszterelnöki rendelet, mely sokban tükrözte az 1918/1.néptörvényt, mivel kimondta az általános, egyenlő és titkos választójogot.

A választáshoz való jogosultság a következő esetekben illette meg a lakosságot

  • minden 24. életévét betöltött férfi, ha
  • magyarországi a születési helye, és legalább 6 éve magyar állampolgársággal bír
  • ha legalább fél éve ugyanabban a községben lakik, és ott lakással rendelkezik
  • minden 24. életévét betöltött nő, aki a férfiaknál is előírt feltételek mellett bármely hazai élő nyelven írni és olvasni tud
  • Titkos választás

Választások: Az ös rendelet alapján 1920 január 25-26-án zajlottak választások, melyeknek nyertese az Országos Kisgazda és Földmíves Párt (46,73%) illetve a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (40,7%) lett!

6.) A 2200/1922. számú miniszterelnöki rendelet

Az új választási jogszabály 1922 március 2-án került közzétételre, és 3 hónappal később – 1922 május 28 és június 11 közt - már választásokat is tartottak a jogszabály alapján.

A választáshoz való jogosultság a következő esetekben illette meg a lakosságot

Férfiaknál:

  • minden 24. életévét betöltött magyar férfi, ha
  • már 10 éve magyar állampolgár, két éve ugyanazon településen él
  • az elemi iskola legalább 4 osztályét elvégezte

Nőknél:

  • minden 30. életévét betöltött magyar nő, ha
  • már 10 éve magyar állampolgár, két éve ugyanazon településen él
  • az elemi iskola legalább 6 osztályát elvégezte
  • az elemi iskola 4 osztálya is elegendő, ha férjezett és 3 gyermeket nevel, vagy saját keresetéből tartja fenn magát
  • nem szükséges betölteni a 30 évet, ha főiskolát, egyetemet végzett
  • Részben titkos választást vezette be, vagyis visszatért az 1913-as törvény szelleméhez

A részben titkos választás azt jelentette, hogy községenként (szavazókörönként) Budapesten és a törvényhatósági városokban arányos képviseleti rendszer szerint, lajstromos szavazással, titkosan, a többi választókerületben nyílt szavazással történt a voksolás. A nyílt választások nem voltak kötelező érvényűek, a titkos választást azonban kötelezővé tette a rendelet.

Választások: A 2200/1922 számú kormányrendelet 1922 március 2-án lépett hatályba, és tartalma alapján egyetlen választást tartottak: 1922 május 28 és június 11 közt. A választást az Egységes Párt nyerte (38,18%) mely Bethlen hatására a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártja és az Országos Kisgazda és Földműves Párt egyesüléséből jött létre.

7.) Az 1925/XXVI választójogi törvény

Semmi lényeges változást nem tartalmazott, csak az előző, 1922/2200 ME rendeletet emelte törvényerőre.

Férfinaknál:

  • minden 24. életévét betöltött magyar férfi, ha
  • már 10 éve magyar állampolgár és 2 éve helyben lakik vagy lakástulajdona van
  • az elemi iskola legalább 4 osztályát elvégezte vagy ezzel egyenlő értékű műveltség meglétét igazolja. A 24. életév betöltése nélkül is választójogot kap az a férfi, aki egyetemet vagy főiskolát végzett.

Nőknél:

  • minden 30. életévét betöltött magyar nő, ha
  • már 10 éve magyar állampolgár és 2 éve helyben lakik vagy lakástulajdona van
  • az elemi iskola 6 osztályát elvégezte vagy ezzel egyenlő értékű műveltség meglétét igazolja
  • a 4 elemi abban az esetben elég, ha 3 vagy több törvényes gyermeknek adott életet, és legalább három életben van, a háborúban hősi halált halt gyermekeket e rendelkezés szempontjából életben lévőnek kell tekinteni;
  • saját vagyonának jövedelméből vagy saját keresetéből tartja el magát, és önálló háztartást vezet, annak a nőnek, aki egyetemet vagy főiskolát végzett, életkorára való tekintet nélkül van választójoga.
  • Részben titkos választás

Alig egy évvel a választójogi törvény után született meg, az 1926/XXII törvény, mely visszaállította a kétkamarás törvényhozást, vagyis az országgyűlésnek újra lett felsőháza, hasonlóan az 1918 előtti időszakhoz.

Választások: Az 1925/XXVI választójogi törvényt az országgyűlés 1925 július 7-én fogadta el, és tartalma alapján 3 választást tartottak Magyarországon: 1926-ban (Egységes Párt nyerte) 1931-ben (szintén az EP nyerte) és 1935-ben (Nemzeti Egység Pártja nyerte)

8.) Az 1938/XIX választójogi törvény

A törvény legnagyobb vívmánya a titkos választójog megvalósulása volt. Az új törvény nem adott a nőknek több jogot, mint az 1925-ös XXVI. törvény, csak a feltételrendszert módosította. A törvény második rész III. fejezete a választójogosultságot szabályozza, különbséget téve lajstromos és egyéni választójog esetében, külön a férfiak és a nők vonatkozásában. A törvényben szigorodtak a műveltségi, a vagyoni és helybenlakási cenzusok.

A választáshoz való jogosultság a következő esetekben illette meg a lakosságot

Lajstromos kerületekben:

  • Az a férfi, aki 26. és az a nő, aki 30 életévét betöltötte
  • Már 10 éve magyar állampolgár, 6 éve helyben lakik vagy lakástulajdona van
  • Az elemi iskola legalább 6 osztályát elvégezte
  • Nőknél kereső férfi feleésge, vagy saját vagyonából él
  • Nőként mentesül a 6 elemi alól, ha tud írni-olvasni és 3 törvényes gyermeke van, és férje rendelkezik választójoggal

Egyéni választókerületben:

  • Az a férfi vagy nő, aki 30. életévét betöltötte
  • Már 10 éve magyar állampolgár, 6 éve helyben lakik vagy lakástulajdona van
  • Olyan Írni-olvasni tudó férfi, akinek családfenntartóként állandó foglalkozása van
  • Nőknél megegyeznek a feltételek a lajstromossal

Választások: Az 1938/XIX. választójogi törvényt, 1938 június 3-án hirdették ki, és ez alapján egyetlen választást tartottak, méghozzá 1939 május 28-29 –én, melyet a Magyar Élet Pártja nyert meg (50,76%)

9.) Az 1945/VIII választójogi törvény

Általános, egyenlő, közvetlen és titkos választást vezetett be. A korábbi egyéni választókerületi rendszer helyett a listás rendszert vezették be. Ennek a lényege az, hogy a választópolgárok nem személyekre, hanem a pártok által összeállított névlistákra szavaztak, s az azokon szereplő jelöltek sorrendben kerültek be a Nemzetgyűlésbe. 12.000 szavazat jelentett egy mandátumot, tehát ennyi leadott szavazat után került be egy jelölt az egyes pártlistákról. A töredékszavazatokat - amelyekkel nem szereztek mandátumot - országos listán összesítették, ezek alapján kiosztottak további képviselői helyeket, biztosítva ezzel, hogy ne vesszenek el a voksok.

A választáshoz való jogosultság a következő esetekben illette meg a lakosságot

  • Minden 20. életévét betöltött férfi és nő, ha
  • 1945 szeptember 1-én Magyarország területén élt
  • Listás és titkos választási mód

Kizáró okok:

  • Elmebeteg, elítélt, háborús bűnös, vagy 25 megnevezett jobboldali szervezet, illetve a Volksbund vagy a Hitlerjugend tagja volt

Választások: A törvény 1945 szeptember 16-án lépett hatályba. Az egyetlen választás, mely ez alapján zajlott 1945 november 4-én zajlott, és a Független Kisgazdapárt nyerte (57%)

készítette: Harmat Árpád Péter

Hírlevelünkre feliratkozás: ITT

Regisztráció a fórum használathoz: ITT

------------------------